Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-06 / 54. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 11. KULTÚRA 6 Március 16-ától négy tibeti szerzetes készíti Somorján a buddhista univerzum szimbolikus alaprajzát Mandala a zsinagógában Bö. így nevezik saját nyelvükön lakói azt az országot, amelyet mi Tibetként ismerünk, s amelynek legfőbb vezetője a „tengernyi bölcsesség", vagyis a dalai láma. MISLAY EDIT Azok, akiket vonz a misztika, a rejtelmek világa, előbb-utóbb érdeklődéssel fordultak-fordulnak Tibet felé. Napjainkban is számos legenda kering a tibeti szerzetesekről, akik különleges képességek birtokosai, nagy titkok tudói. A világ teteje sosem volt könnyen elérhető a messziről jött idegenek számára, egyrészt a földrajzi adottságok vontak természetes határt, másrészt az ott élők is féltve őrizték zárt világukat. A XX. században elkezdődött ugyan egy óvatos „nyitás" a világ felé, ám most más okokból nehezen megközelíthető Tibet: amióta „visszatért az anyaországhoz", vagyis Kína bekebelezte, a „nagy szomszéd" nem nézi jó szemmel a látogatókat. Sőt, a tibetieket sem igazán. Az ország lakosságának jelentős hányada - a dalai lámával együtt - száműzetésbe kényszerült. A száműzöttek egyik fő központja az indiai Dharamszala. Innen indul Somorjára az a négy tibeti gyütö szerzetes, aki március 16-ától 21-éig homokmandalát készít a somorjai Zsinagóga Galériában. Nem mindennapi eseménynek lehetnek részesei tehát az ide látogatók, hiszen Szlovákiában eddig még soha nem jártak tibeti szerzetesek, s valószínűleg arra sem volt még példa, hogy zsinagóga falai között készítsék el a mandalát, a buddhista univerzum szimbolikus alaprajzát, amely a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb szakrális jelképe. „Segítségével a beavatott egy rendkívül bonyolult, minden lépésében pontosan meghatározott gyaKészül a mandala korlat révén saját Énjét a kozmikus egésszel, vagyis a megidézett beavató istenséggel próbálja azonosítani." Tegyük hozzá: az is csak pár éve vált lehetővé, hogy a szerzetesek - a tibeti kultúrát népszerűsítve és a nyilvánosság figyelmét az országra irányítva - átlépjenek egy szimbolikus határt, és a világ szeme előtt végezzék e beavatási szertartást. Akik figyelemmel kísérik a Kiss Csaba és Suzanne vezette somorjai Zsinagóga tevékenységét, észrevehették, hogy rendezvényei többnyire szintén „határokat" próbálnak átlépni, a „másság" iránti figyelmet kívánják felkelteni, elfogadtatni (Archívumi felvétel) azt. Mert a különbözőségek mélyén mindig ott lapul a közös nevező. Március 16-án 18.00 órakor a zsinagógában a négy Körösi Csoma Sándor révén némi közünk is van hozzá. szerzetes koncertje nyitja meg a tibeti napokat. Az ünnepélyes megnyitót a dalai láma képviseletében Chhime R. Chhoekyapa is megtiszteli jelenlétével. ( Március 19-én 17.00 órától a Markíza televízió élő műsorában láthatják őt a nézők; a rendezvényről, valamint Tibetről, az ország kultúrájáról, vallásáról lesz szó.) Másnap, március 17-én látnak hozzá a szerzetesek a homokmandala készítéséhez és 20-án fejezik be. Ez alatt az idő alatt naponta 10-től 18 óráig látogathat a nagyközönség a zsinagógába, ahol a készülő homokmandalán kívül fotókiállítás és videofilm-vetítés várja a tibeti kultúra iránt érdeklődőket. Mácius 21-én 15.00 órakor felajánló szertartással fejeződik be a rendezvény: a négy szerzetes megbontja, vagyis összesöpri a színes homokmandalát, s a vázába vagy edénybe gyűjtött színes homokszemeket a Dunába szórja. Vasárnap a felajánló szertartásra Pozsonyból (SZNP tér, a Cseh Kulturális Köpont elől 14.00-kor) ingyenes busz szállítja Somorjára az érdeklődőket. A tibeti napok megrendezésével a Kiss házaspár régóta dédelgetett álmát váltja valóra: hosszú ideje készülnek arra, hogy egy olyan távoli kultúrát mutathassanak be, amelynek képviselői még soha nem jártak Szlovákiában, s mivel a 2000. esztendő a tolerancia éve is lesz egyben, úgy gondolták, itt a megfelelő alkalom. (S bár távoli kultúráról van szó, Körösi Csoma Sándor révén némi „közünk" is van hozzá.) Magyarország pár éwel ezelőtt már vendégül látta a gyütö szerzeteseket, Kiss Csaba és Suzanne is a budapesti Tibeti Ház segítségével vette fel velük a kapcsolatot. Nem volt egyszerű tető alá hozni a rendezvényt, a pénzhiányon kívül egyéb bonyodalmak is nehezítették szervezőmunkájukat. Végül azonban minden akadály elhárult útjukból, nem kis mértékben a szponzoroknak köszönhetően. Többek között dr. Hunčík Péter, a Márai Sándor Alapítvány igazgatója, Nagy István, a Pecos cég igazgatója, a CZ-Slovakia, a T-Finál, a BTA, az ORMÁN Kft., a Rey Kft. és Jávorka Tamás támogatta a rendezvényt. Nyelvtervezésre nemcsak a kisebbségi magyarságnak van szüksége, hanem az anyaországinak is Magyar nyelvtervezés - határon innen LANSTYAK ISTVÁN A nyelvtervezés az alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, amely a nyelvi változások menetébe való céltudatos beavatkozás lehetőségeit kutatja, s e lehetőségekkel élve sok esetben valóságosan is hatást gyakorol a nyelvek fejlődésére. A nyelvtervezés részét képezi a nyelvpolitika is, amely jogilag szabályozza az egyes nyelvek és nyelvváltozatok használatát az olyan fontos színtereken, mint a hivatali érintkezés, tömegtájékoztató eszközök, gazdasági élet és az oktatás, sőt egyes esetekben még a magánélet nyelvhasználatát is megkísérli megrendszabályozni. A nyelvtervezésnek ezt az ágát státus- vagy helyzettervezés-nek nevezzük. A nyelvtervezés másik válfaja a korpusz- vagy állománytervezés. Az állománytervezés a nyelvi rendszerbe való beavatkozások sorozatából áll; ilyen pl. a szókincs bővítése, idegen elemeknek belső keletkezésükkel való helyettesítése, a rendelkezésre álló nyelvjárási formák közül az egyiknek a kiválasztása és az irodalpri nyelvbe való beemelése stb. Az állománytervezés közvetlenül mindig a nyelv standard változatára irányul, vagyis arra a nyelvi alakulatra, amelyet hagyományosan irodalmi nyelvnek és köznyelvnek nevezünk, méghozzá annak mind általános, mind pedig szaknyelvi változataira. Az ezekben végbemenő változások aztán továbbgyűrűzhetnek, és más nyelvváltozatok fejlődését is befolyásolhatják. Többek között a mindennapi beszélt nyelvét és a nyelvjárásokét is. Ami a helyzettervezést illeti, az - szemben az állománytervezéssel - nemcsak a standard változatra irányul, hiszen pl. helyzettervezési lépés az is, ha az iskolából kitiltják a nyelvjárást vagy ellenkezőleg: támogatják a tájnyelvek iskolai használatát. VUágítsuk meg az elmondottakat egy-egy példán! Amikor 1995ben a szlovák parlament törvényben korlátozta a kisebbségi nyelvek használatát, előnytelen módon határozta meg státusukat annak érdekében, hogy előidézze visszaszorulásukat és ennek következményeként leépülésüket, vagy ahogy mondani szokás: „romlásukat". Ezzel szemben ha a közeljövőben méltányos törvény születik a kisebbségi nyelvek használatáról, s ha e jogszabály egyes rendelkezéseinek sikerül érvényt is szerezni, a magyar nyelv néhány regisztere, főként a közigazgatási és a jogi szaknyelvek ígéretes fejlődésnek néznek elébe, ennek pedig hoszszabb távon az általános nyelvhasználatra is kedvező hatása lehet. Maga a jogszabályozás a helyzettervezés területéhez tartozik, de az abból következő szaknyelvtervező folyamat már állománytervezés, amely egészen aprólékos, konkrét szavakra kiterjedő tevékenységet feltételez. így például a korábbi időszakban egy kis állománytervezési lépés volt az, amikor Jakab István a szlovák nadstavbová škola magyar megfelelőjeként megalkotta a szakosító iskola terminust, ezzel az addig használt felépítményi iskola tükörkifejezést a szubstandard nyelvváltozatba utalva. Nyelvtervezésre nemcsak a kisebbségi magyarságnak van szüksége, hanem az anyaországinak is. Igaz, a közhiedelemmel ellentétben nyelvünk Magyarországon nincs veszélyben. Amint kiváló nyelvtudósaink, Herman József és Imre Samu is megállapították több mint egy évtizeddel ezelőtt: „a magyar teljes használati körű nyelv, funkciói a társadalmi és magánélet, a gazdaság és a politika, a kultúra és a tudomány valamennyi körére kiterjednek". Az Anyanyelvápolók Szövetségének és más szervezeteknek drámai hangú felhívásai a (magyarországi) magyar nyelv „megmentése" érdekében a nyelv működésének teljes félreismerésén alapulnak. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy Magyarországon nem volna szükség nyelvtervezésre, elsősorban állománytervezésre. Éppen ellenkezőleg: a kommunista rendszer összeomlását követő politikai-gazdasági változások, valamint a tudományok robbanásszerű fejlődése miatt a nyelvtervezés ma talán fontosabb feladat, mint a nyelvújítás kora óta bármikor. A modern technikai eszközök jóvoltából bekövetkezett információrobbanásnak is vannak nyelvi vetületei: a nemzetközi érintkezés nyelve egyre inkább az angol, de az eruópai és euroatlanti integrálódási törekvések is az angol nyelv szerepének fölértékelődéséveljárnak. Az amerikai tömegkultúra és életmód presztízse szintén erősíti az angol nyelv helyzetét, méghozzá olyan területeken is, ahol objektíven tekintve nincs rá szükség (gondoljunk például a cégjelzésekre vagy az üzletek feliratainak nyelvére). E helyzetre adott válaszként a nyelvművelők egy része ismét kongatja a vészharangot és harci riadót fúj. Pedig igazán semmi szükség arra, hogy a germanizmusok elleni múlt századi esztelen harc mintájára most az anglicizmusok váljanak egy nyelvtisztító hadjárat célpontjává. Annál fontosabb feladat volna egy olyan nyelvtervezési stratégia kimunkálása, amely nem „a nyelv", hanem a beszélők érdekeit tartaná szem előtt, vagyis nem olyan álértékeket erőltetne nyelvünkre, mint amilyen a „tisztaság" vagy a „magyarság", hanem azt tűzné ki célul, hogy a magyar nyelv minél hatékonyabb eszköze legyen a kommunikációnak a nyelvhasználat minden lehetséges színterén. rütukiátíítás Szepsiben „Magyar forradalom és szabadságharc 1848-49" címmel fotókiállítás tekinthető meg Szepsiben, a Városi Művelődési Központban. A budapesti Hadtörténeti Múzeum anyagából készült, március 16-ig tartó kiállítás a magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseményeit és személyiségeit mutatja be a korabeli ábrázolások tükrében, (ú) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző 11, 17 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére 19 KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok, jön Leó! 19 a ha SZÍNHÁZ: A roller 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 15 KASS

A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Dalból mesébe 17 GYÖ

R NEMZETI SZÍNHÁZ - NAGYSZÍNHÁZ: Az ügynök halála 19 PADLÁSSZÍNHÁZ: A nyár MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Vízhordó (am.) 17,19, 20. 45 OBZOR: Az adósságokideje (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Erzsébet királynő (am.) 15.15 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Pokoli szerencse (cseh) 16 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 18.30, 20.30 Lolita (am.) 17.30 Ha eljön Joe Black (am.) 16.30, 19.30 Iván gyermekkora (szovjet) 20 Méhek völgye 19.30 KASS

A DRUŽBA-A vízhordó (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA - Szikiszökevény (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL-Pokoli szerencse (cseh) 14, 16 A vízhordó (am.) 18, 20 ÚSMEV - Ha eljön Joe Black (am.) 16, 19.15 IMPULZ - A szerelem lángjai (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Egy bogár élete (am.) 16, 18 GALÁNTA - VMK: Blade (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER VMK: Eleven hús (sp.) 19 VÁGSELLYE - VMK: Ryan közlegénymegmentése (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ronin (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Közellenség (am.) 16.30,19 SLOVAN - Egértanya (am.) 19 LOSONCAPOLLO: Egy bogár élete (am.) 17, 19 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Sziki-szökevény (am.) 19 GYÖ

R CINEMA CITY-GYÓR PLAZA: 6:3, avagy Játsszd újra Tutti (magy.) 12, 14. 16,18 Éjjeliőr a hullaházban (am.) 20, 22.15 Szükségállapot (am.) 12.15, 14.45, 17.17, 19.45 Egy bogár élete (am.) 13.45, 15.45, 17.45 A közellenség (am.) 19.45 Godd Will Hunting (am.) 14.45 Vámpírok (am.) 17.15, 19.45 Apád, anyád idejöjjön (am.) 13.15, 15.30, 17.45 Ha eljön Joe Black (am.) 20 Szerelmes Shakespeare (am.) 12.15, 14.45, 17.15,19.45 Ronda ügy (am.) 13.15,15.30,17.45,20 LLOYD Apád, anyád idejöjjön (am.) 18, 20 Halloween, 20 éwel később (am.) 22 RÁBA: A katona (am.) 15.30, 17.45, 20 RÁBA EURÓPA: Ámbár tanár úr (magy.): 17.30, 19.30 RÁBA PINCEMOZI: Fargo (am.): 17 óra. Hullámtörés (ném.) 19 MISKOL

C BÉKE: Rémségek könyve (am.) 15. 30, 20 Jó Will Hunting (am.) 17.45 BÉKE KAMARA: Ronin (am.) 16, 18, 20 KOSSUTH: Shakespeare in love 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 HEVESY: Kalózok (magy.) 17 Gengszterfilm (magy.) 19, 20.45 Egértanya (am.) 15 Furcsa takarékossági intézkedés Botrány az operában TA SR-HLR Pozsony. A Hivatásos Zenekari Muzsikusok Szakszervezeti Szövetsége tiltakozik a pozsonyi Kamaraopera megszüntetése ellen. Az együttes 12 éve alakult és operaritkaságok színrevitelével érdekes színfoltjává vált a főváros zenei életének. Karol Petőcz, a szövetség elnöke tiltakozó állásfoglalásában aggodalmát fejezte ki a kulturális szférában érvényesítendő takarékossági intézkedések miatt. A Kamaraopera megszüntetése Petőcz szerint az érdekeltek tudomása nélkül történt. A kultuszminisztériumjanuár 29-én megküldte a Szlovák Nemzeti Színház új alapítólevelét, amelyben az együttesek névsorában már nem szerepelt a Kamaraopera. Noha az új statútum február 1-én lépett hatályba, Dušan Jamrich, a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatója csak február 17-én ismertette az érintettekkel, és adott parancsot a Kamaraopera felszámolására. Petőcz szerint „az erre vonatkozó dokumentumok nagyon gondosan voltak előkészítve, hogy egy esetleges jogi hiba ne akadályozhassa meg a zenészek és énekesek utcára kerülését". „Teljesen téves az a feltételezés, hogy a 8 milliós évi költségvetéssel működő Kamaraopera megszüntetése megmentheti a nemzeti színházat" - állítja Petőcz. Az ügyet március 7-én vitatják meg a zeneművészeti szakszervezetek, amelyek, mint az állásfoglalás kimondja, „kénytelenek lesznek óvintézkedésekhez folyamodni tagjaik érdekében." Á pozsonyi Uj Színpad operettegyüttesének is bizonytalan a jövője. Marek Ťapák, az új igazgató az eddig 204 embert foglalkoztató zenés és drámai tagozatot egyetlen, 130-150 tagot számláló együttessé kívánja átformálni. A tagok véleménye megoszlik: egyesek szükséges lépésnek tekintik az átszervezést, mások likvidálásnak nevezik és tiltakoznak ellene.