Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-05 / 53. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 5. KOMMENTÁR Viharvert könyvelés TÓTH MIHÁLY Tíz éve, 1989 kora tavaszán még a pártfegyelem durva meg- / sértésének minősült volna, amit most a titkosszolgálat volt főnöke elkövetett. Figyelmen kívül hagyta pártja elnökének, Vladimír Mečiarnak 1993 legelején tett nyilatkozatát a szövetségi lusztrációs törvény semmibevételéről az önállósult Szlovákiában. A jogszabály egyébként 1996 utolsó napjáig lett volna hatályos. Most, hogy Lexát valószínűleg bíróság elé állítják, a volt miniszterelnök legkebelbelibb bizalmasa fittyet hány pártja és gazdája hat éwel ezelőtti véleményére. Kijelentette: a Dzurinda-kormány egyhatoda besúgóként szerepel az ŠtB „könyvelésében". Azon csodálkoznék, ha Szlovákiában egy kirúgott titkosrendőrségi főnök nem így védekezne. Ha Lexának lenne humorérzéke, a szellemességet Churchilltől kölcsönözve, meghitt baráti társaságban akár így is jellemezhetné a helyzetet: Csak azt az ŠtB-listát tekintem hitelesnek, amelyet magam hamisítottam. Annyit mindenképpen elért, hogy Szlovákiában most több százezren számolgatják, mennyi 19-nek (ennyi miniszterünk van) az egyhatoda. Az elmélyültebben politizálok felteszik a kérdést: vajon az államtitkárokat kormánytagnak számltotta-e Lexa? Mérget vehetünk rá, hogy aki ilyen szatócsszínvonalú aritmetikai műveletekkel foglalkozik manapság, annak a figyelme elterelődik a közelmúltig volt kormánykoalíció viselt dolgainak vizsgálatáról. Cirkusz kell a plebsznek és kenyér. Miközben Schmögnerová a kenyérfejadagot porciózza, Lexa a Szlovákiai Nagycirkusz porondmestereként funkcionál. Lassan mindkét kezünkre szükség lesz, hogy meg tudjuk számolni, 1989 őszétől hány politikai garnitúra turkált a pártállami titkosrendőrség könyvelésében. Már a bársonyos forradalom napjaiban is gyaníthattuk, hogy nem csupa galamblelkű politikus jutott be a közönséges halandók számára hozzáférhetetlen irattárakba. Voltak, akik a rendszerváltást követő napokban üres táskával vonultak be naponta az archívumba, és degeszre tömöttel távoztak. Nemes egyszerűséggel egész köteteket emeltek el, és ezek most is ott lapulnak pártirodai páncélszekrények és magáníróasztalok mélyén. Később a technika vívmányait is igénybe vették. Vajon elképzelhető, hogy Lexa munkatársai hat év alatt nem vették mikrofilmre az StB egész nyilvántartását? Elképzelhető, hogy nem működött a Cég dokumentumgyártó részlege? Bosszúállás ez 1989. november 17-ért! A másik fél pedig így bűnhődik a rendszerváltás elfuserálásáért. JEGYZET Eltitkolt elnökjelölt MADI GÉZA A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom olyan sok államfőjelöltre bukkant, hogy válogathat, és azt is megszabhatja, milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki kiérdemelheti támogatását. A mozgalom eddigi nyilatkozataiból azonban csak ennyi derült ki, a kiszemelt neve nem. A legesélyesebbjelöltről mélyen hallgatnak a volt állammozgalom alvezérei, állítólag azért, mert „rögtön sajtókampány indulna ellene". Úgy tűnik, nemcsak a DSZM választási győzelme veszett oda, hanem magabiztossága is. Eltűnt, mint Vladimír Mečiar a kora őszi ködben. A mozgalom képviselői próbálják leplezni az elbizonytalanodást a parlamenti tanácskozásokon sűrűn éltek a közbeszólás intézménye adta lehetőséggel -, ám nem mernek a polgárok elé lépni, és azt mondani: „Tessék, ő a mi emberünk, őt kívánjuk jelölni köztársasági elnöknek. Ha elfogadják, elfogadják, ha nem, nem." De nem. Titkolóznak, előre megvádolják a sajtót, hogy lejáratná jelöltjét. Mivel ezentúl a parlamentben is kissé vissza kell fogni magukat, nem lesz szembetűnő a hallgatás. Persze március végéig - akkor akarják nyilvánosságra hozni emberük nevét - még többször elmondják: olyan jelöltet állítanak, aki „érdemeket szerzett a Szlovák Köztársaság létrehozásában, nem volt kommunista és eligazodik a politikában". Meg kell hagyni, jól összehozták a feltételeket, csakhogy nehezen találnak olyan személyt, aki mindhármat teljesíti, és ráadásként még rokonszenvezik is a DSZMmel, esetleg a mozgalom tagja. Az első követelménynyel nincs semmi baj, mert elég sokan megfelelnek. A második feltétel miatt azonban hirtelen nagyon leszűkül a lehetséges jelöltek köre, a harmadik követelmény pedig egyenesen azt vonja maga után, hogy nem marad senki. A DSZM netalán ezért nem tud színt vallani? Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, Űrfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Az én munkanélküli-segélyemből és az ön nyugdíjából akár öt percig is megélne a vasmű valamelyik csúcsmenedzsere (Peter Cossányi) TALLÓZÓ SME Senki nem hitte Brigita Schmögnerováról, hogy üyen rövid idő alatt el tudja készíteni a költségvetést, Kozlík mester és Maxon elvtárs négyéves „működése" után. A gyorsaság dicséretes, de a tervezet irreális: olyan bevételi forrásokkal számol, melyekből nagy valószínűséggel nem lehet pénzt meríteni. Februárban csak nyolcmilliárd korona volt az állami bevétel - ha ez így megy, egy év alatt még százmilliárd sem gyűlik össze, viszont a tervezet 175 milliárdos bevétellel számol. A múlt hónapban hétmilliárd koronával nőtt a költségvetési hiány - ha így emelkedik, április végére elérheti az egész évre megállapított 15 milliárdot. A veszély valós - a pénzügyminiszter ezt képtelen nyíltan kimondani. „Szemrebbenés nélkül a kormány elé terjeszt egy toldozott-foldozott költségvetést, és csábosán mosolyog. Kozlík mester szoknyában." Ötven éve, az 1948-as februári események után alakult meg a csehszlovákiai magyarok kulturális szervezete Volt egy másik Csemadok Tudathasadásos képződménykéntjött létre fél évszázaddal ezelőtt a Csemadok. KISS JÓZSEF Az 1948 februárja után berendezkedő hatalom nyilvánvalóan a jogfosztottság évei utáni helyzetből az állampolgári egyenjogúsítás állapotába átvezető kényszerű megoldásként döntött a kulturális szervezet létrehozása mellett. Hiszen éppen ezen a téren ütközött ki legélesebben a figyelembe venni nem óhajtott közösségi-kisebbségi lét jelenvalósága, s egy ilyen szervezet révén lehetőség kínálkozott a nemzetiségi együvétartozásból adódó érdekérvényesítési törekvések fékentartására. A döntésben bel-és külpolitikai hatások és megfontolások is közrejátszottak. A Csemadok esetében fontos szerepe van az alapításban résztvevők személyes emlékeinek. Sajnos ezekbe olyannyira belejátszott a múltban - és ma is - a személyes érintettség, hogy a kerek történelmi kép kialakításához nélkülözhetetlen mérvadó emlékek helyett szinte A szervezet szembekerült a szereptisztázás kihívásaival. csak adomaszerű mozzanatok élnek a köztudatban. Hiteles feldolgozás minden bizonnyal előbbutóbb születik de az már alighanem nélkülözni fogja a dokumentumhűségnek és az események közvetlen megélésének társítása által nyújtott szemléletességet. Az egyéni élmények azonban abban a tekintetben mégiscsak kifejező erejűek, hogy a Csemadok már megalakulásakor magán viselte a kétlelkűség azon nyomait, amelyek korántsem kórismének számítanak, sokkal inkább a kóros veszélyekkel szembeni védekezési reflexeket jelentettek. Volt egy másik Csemadok is - így hagzott ez el azokban a redszerváltás utáni napokban, amikor a szervezet szembekerült a szereptisztázás kihívásaival. S a másik Csemadok meglétének bizonyítására annak az alulról jövő nyomásnak a hatóerejét hozták fel, mely kezdettől fogva a hatalmi praktikákkal szemben a kisebbségi érdekvédelem göröngyös, keskeny ösvényeire tudta szorítani a vezetést. A kezdeteknél megtapasztalta a hatalom, hogy odalent nem az elképzelése szerint mindenben engedelmeskedő Csemadok formálódik, hanem kisebbségi önértéktudat szökken szárnyba napok alatt a kiheverhetetlen csapásnak hitt hontalanság háború utáni állománytarolása után. Dél-szlovákia magyarsága ékes bizonyságát adta annak az igazságnak, mely később Brecht szatirikus versében szereplő kérdés parafrázisaként híresült el, hogy - a népet nem lehet lecserélni. Á népakaratot megtestesítő másik Csemadok életképessége a Prágai Tavasszal lendületet kapott reformfolyamat rövid, reményekkel teli időszakában mutatkozott meg. A Csemadok által kidolgozott Márciusi Állásfoglalásban mindmáig figyelemre méltó és hasznosítható kisebbségi önigazgatási modell fogalmazódott meg, s ehhez alulról jövő, spontán tömegtámogatás sorakozott fel. Tán még az akkori legbeavatottabbak körében sem ismeretes, hogy enélkül egy látszólagos „elegáns húzás" nyomán végveszélybe kerülhetett volna a Csemadok. 1967-ben a szlovákiai pártközpont titkársága zárt ülésen Vasil Bil'ak központi szinten tervezett átszervezési és bizonyos nemzetiségi részleg létrehozását is kilátásba helyező elképzelések kapcsán azzal az „eredeti ötlettel" állt elő, hogy így a Csemadokot és az ukránok kulturális szervezetét, minhogy létezésük „okafogyottá" válik, meg kell szüntetni. A ravasz javaslat nem talált támogatásra, épp a már érzékelhető dél-szlovákiai magyar közhangulat folytán. Történelmi tény, hogy ama másüc Csemadok jóvoltából még 1969ben, a szovjet tankok árnyékában is sikerült ébren tartani a megújA szovjet tankok árnyékában is sikerült perspektívát felvázolni. hodás iránti reményt, s olyan perspektívát felvázolni, amely ma is tekinthető egy második évfordulónak, ha nem születésnapnak. A Csemadok 1969 március 18-19-i rendkívüli közgyűlésén elfogadott program új utakat kereső elszántságáról van szó. S itt" talán már nosztalgikus csábítást is érezhetne a fiatal értelmiségieknek akkori, azóta ugyancsak szétszóródott csoportja, mely Varga Sándor és Mácza Mihály körül szerveződve, belső visszahúzó erőkkel szembeszállva próbálta kibontakoztatni az értelmiségi szerepbetöltéshez méltó szerepvállalást. Ma talán megmosolyogtató az a nyelvi ekvüibrisztika, ahogy a csoport megpróbálta „becsempészni" a programba a kommunista párt vezető szerepe körüli akkori homályos reformelképzeléseket, egyfajta partneri szerepet juttatni a Csemadoknak. De elgondolkoztató a Csemadok levéltárában böngészve, hogy vajon közös, nemzedékeken felülemelkedő ülúzió volt-e kihúzni egyszerűen terjedelmi okokból azt a mondatot, mely szerint a Csemadok figyelemmel kíséri a nemzetiségi alkotmánytörvényből adódó jövőbeni résztörvények születését és megtartását, különös tekintettel sajátos nemzetiségi szervek létrehozására. Hát ez az, amit a husáki konszolidáció nagyon gondosan meghiúsított. Mondhatnánk azt is: nem mindegy ez ma már! Nos, tanulságként nem. Mert a mai remények és vágyakozások közepette ugyancsak káros lehet a naiv, jóhiszemű ülúzió. Az akkori fiatalok kezdeményezéséből azért még él valami, igaz, inkább csak felismerésként. Az 1969-es program mondta ki a Csemadokon belüli tudományos társaságok létesítését. Volt ebben jó adag fellegjárás. Az ilyen irányú kezdeményezés újjáéledése a rendszerváltás utáni rövid életű felbuzdulást követően elsorvadt. Igaz, létrejött a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum. De vajon képes lesz-e nyitottabbá válni a szélesebb értelmiségi rétegek felé. Ne feledjük, az akkori elképzelések arra irányultak, hogy a kisebbségi önismereti kutatás szorosan tapadjon a közveden szükségletekhez, és szélesebb értelmiségi köröket megmozgatva ösztönzésekkel szolgáljon a politikai és az állami szervek irányába. Lehet, hogy ilyen irányvétellel az értelmiségi fórumban összpontosítható szakmai potenciál majd újból találkozik a Csemadokban még mindig meglevő mozgalmi lendülettel. A Csemadok ma a létfenntartás anyagi nehézségeivel küzd, s kimondatlanul is fenyegeti egy újabb keletű szlovákiai magyar tudathasadás is: egyfelől a kisebbségi politika mindenhatóságába vetett hit, a Csemadok létének és szükségességének, néha úgy tűnik, tudatos lebecsülése, másfelől a politikából kiszorult csoportok önféltő bezárkózása és a Csemadok elszigetelődése. A szerző történész VISSZHANG: Még egyszer Nagysallóról (Új Szó, 1999. február 25.) Mi az igazság? Dr. Róm Tibor palásti küldött a lapnak küldött levelében megkérdőjelezte és nem egészen elfogulatlannak nevezte Duka Zólyomi Árpád nyüatkozatát. Kifogásolta (idézem), hogy: 1. az MKP lévai járási elnöki testületébe végül is az Együttélés volt tagjai kerültek, Vavreczky József szabálytalan szavazásra hivatkozott; 2. a többi volt elnökségi tag a megválasztandó határ közelébe sem jutott. Ezek helyébe viszont hiperaktív küldöttek által javasolt ismeretlen személyek kerültek; 3. a volt MKDM és MPP küldöttei a volt Együttélés tagjait is karikázták, hisz köztük több ismerős is volt; 4. a Sme napilap januári közvélemény-kutatása szerint a magyar pártok támogatása következő: MKDM 4%, MPP 2%, Együttélés 1% alatt. Miért nincs tehát helyük a járási elnökségben a két volt párt tagjainak? Magyarázat az egyes kifogásokra: 1. A szavazás szabályosan és demokratikusan folyt. Ézt az is bizonyítja, hogy a küldöttek nem voltak rákényszerítve, hogy csak az MKDM, MPP vagy az Együttélés tagjaiból választhatnak. Mindenki azt választhatta, akit a legjobban ismert, hogy erre a posztra megfelel. Utóvégre egy párt tagjai és magyarok vagyunk. Ezért figyelmen kívül hagyva a párton belüli hovatartozást, egyes személyekre hozzáállásuk és szakértelmük szerint szavaztunk; 2. Hogy a volt elnökség tagjai közül többnek esélyük sem volt az újraválasztása, azért történt, mert tudjuk, hogy vannak karrieristák, hatalomvágyók, akik képesek saját nemzetiségük ellen is fordulni. Ezek helyébe javasoltak a küldöttek más személyeket; 3. volt MKDM és MPP küldöttei a volt Együttélés tagjait is karikázták, ez is a demokratikus választást bizonyítja; 4. az említett közvélemény-kutatás az országos viszonylatot érinti, nem a Lévai járást. Példaként említem a helyhatósági választásokat, községünkben a magyarok 94,7 százaléka együttéléses, 2,65 százaléka Gyimesi-párti, 2,65 százaléka MPP-s. Egyetértek dr. Róm Tibor cikkének befejező részével egy szó (jóérzésű) kivételével. Idézem: „Nem minden MKDM-es és MPP-s ment ki. Kivonult viszont néhányjóérzésű együttéléses. Meggyőződésem, sokan nem is igen értették, miről van szó." Ezért vonultak ki. Ing. Rideg Gyula Nagyod