Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-03 / 51. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 662. PoLiTikA ­HIRDETÉS 5 5 A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 8. számában feltett kérdésre a héten 654 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda, a VASÁRNAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek ne­vét. E héten az 500-500 koronát György József nagycétényi, Križan Andrea vámosladányi és Molnár Andrea medvei olva­sóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1952-ben (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Ruszalka 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Női törvény 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Édestestvérek 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Lolita (am.) 20.30 Egy bogár élete (am.) 16, 18 OBZOR: Az adósságok ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Angyalok városa (am.) 15.15 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 18.30, 20 Guru (am.) 18.30, 20.30 Ha eljön Joe Black (am.) 16.30,19.30 Iván gyermekkora (szovjet) 20 Markéta Lazarová 19.30 NÁDEJ: Tökéletes gyilkosság (am.) 17.30, 20 MÚZE­UM: (am.) 20 KASS A DRUŽBA-Jó Will Hunting (am.) 15.30, 17.45 Sikoly 2 (am.) 20 TATRA - Egy bogár élete (am.) 15.30, 17.45 Zorro álarca (am.) 20 CAPITOL - Egy bogár élete (am.) 16 Csempészek (am.) 18, 20 ÚSMEV - Szükségállapot (am.) 16, 18, 20 IMPULZ-Aszerelem lángjai (am.) 16.15. 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Egy bogár élete (am.) 16, 18 GA­LÁNTA - VMK: Z, a hangya (am.) 15,17.30 NAGYMEGYER ­VMK: Ronin (am.) 19 VÁGSELLYE - VMK: Praktikus mágia (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Angyalok városa (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Szív hetes (am.) 16.30, 19 LO­SONC-APOLLO: Psycho (am.) 17,19.30 MAGYARORSZÁG GYŐ R SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ - NAGYSZÍNHÁZ: Történt hajdanán 19 MOZI CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Keresd a nőt! (am.) 13.15, 15.30, 17.45 Éjjeliőr a hullaházban (am.) 20 Szükségállapot (am.) 14.45, 17.15, 19.45 6:3, avagy Játsszd újra Tutti (magy.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Sikoly 2 (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Penge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Egy bogár élete (am.) 113.15, 15.30, 17.45 Közellenség (am.) 19.45 Apád, anyád idejöjjön (am.) 13.15, 15.30, 17.45 Ha eljön Joe Black (am.) 20 Ronda ügy (am. felir.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Good Will Hunting (am.) 14.45, 17.15, 19.45 A katona (am.) 19.45 Örökkön örökké (am.) 14.45, 17.15 LLOYD: Ha eljön Joe Black (am.) 17 Penge (am.) 20, 22 RÁBA: Szükségállapot (am.) 15.30, 17.45, 20 RÁBA EURÓPA: Nevem Joe (ang.) 17.30, 19.30 RÁBA PINCEMOZI: 2000. Ahogy én látom (auszt.) 17 Tiltott nő (fr.) 19 LANSTYÁK ISTVÁN Az észt nyelvnek a hosszan tartó idegen uralom és más tényezők miatt viszonylag későn jött létre egységes irodalmi nyelvi változa­ta, sőt az „észt" népnév is csak a 19. század folyamán vált elfoga­dott az észtek körében. A nyelvi standardizálódás hátráltatói a nagy nyelvjárási különbségek voltak. Pusztán nyelvi ismérvek alapján nyugodtan tekinthet­nénk úgy, hogy az észtek két kü­lönálló nyelvet beszélnek: egy északi és egy déli észtet. Ha az északi észtet nyelvi alapon akar­ták volna egy másik nyelvvel egyesíteni, akkor ez inkább a finn lehetett volna, semmint a déli észt, ugyanis nyelvileg az északi észt közelebb esik a finnhez, mint a déli észthez! Ám az észtek egyeden, a többi balti finntől kü­lönálló nemzetnek érezték ma­gukat, s ezért e nagy nyelvi kü­lönbségeken is örömest túltették magukat. Mégis az északi és a dé­li észtnek külön-külön írásbelisé­ge volt a 19. századig. Az északi észten alapuló egysé­ges irodalmi nyelv megteremté­sére irányuló törekvések egy ál­talános nylevújítási folyamatba ágyazódtak bele. Ennek eredmé­nyeként az északi észten alapuló irodalmi nyelv a 20. sz. elejére a déli nyelvjárásokat beszélők szá­mára is érthetővé vált. Az észt irodalmi nyelv így rendkívül fon­tos egységesítő szerepet játszik beszélői számára, hiszen egy déli észt egy északi észttel csak akkor tudja magát megértetni, ha az irodalmi nyelvet használják; amennyiben mindkét fél a saját nyelvjárásához ragaszkodik, alig értik egymás szavát. Az észt nyelvújítás kitűnő példá­ja a sikeres nyelvtervezésnek, és önmagában cáfolja azt a néze­tet, mely szerint a nyelvfejlődés befolyásolására irányuló min­den törekvés kudarcra volna ítélve. Amellett, hogy nagyban hozzájárult az északi és déli ész­Az észt nyelvújítás ki­tűnő példája a sikeres nyelvtervezésnek. tek közti kommunikációs akadá­lyok megszüntetéséhez, szá­mottevően gazdagította is az észt nyelvet. Szemben a finn és a magyar nyelvújítással, melyek jelentős mértékben nyelvtisztító célzatúak voltak (azaz az idegen elemek egy részétől akarták az illető nyelveket megszabadíta­ni), az észt nyelvújítás egyik fő célja a szókincsnek új szótövek által való gazdagítása volt. Ezért a már meglévő elemekből alakult összetételek és képzések helyett a kölcsönzéseket része­sítették előnyben. Az észt nyelv­újítók nemcsak a nyelvjárások­ból és a közeli rokon nyelvekből vettek át szavakat, hanem a más nyelvcsaládokba tartozó idegen nyelvekből is, sőt attól sem riad­tak vissza, hogy minden előz­mény nélküli új szavakat ötölje­nek ki. Ami igazán meglepő, az tulaj­donképpen nem is az új szavak létrehozásának ez a módja, ha­nem az, hogy ezek egy része el is terjedt, s máig használatos az észt nyelvben. Olyan ez, mintha mondjuk a magyar nyelvterve­zők úgy látnák, hogy a lökhajtá­sos repülőgép megnevezés túl hosszú és nehézkes, és azt java­solnák, hogy nevezzük ezt a re­pülőgépfajtát mondjuk déz-nek, hiszen a déz szó tökéletesen be­leillik a magyar nyelv hangtani rendszerébe. A mi esetünkben már egy ilyen javaslat is csoda­számba menne, még meglepőbb volna azonban, ha a déz szó el is terjedne a lökhajtásos repülőgép helyett. Az észt nyelvtervezés legfőbb tanulsága, hogy vannak olyan történelmi helyzetek, ami­kor a beszélők igenis hajlandóak akár nagymértékben is változ­Jonathan szobája - bemutató előtt a Duna utcai gimnázium ismét életre keltett Forrás diákszínpada tatni addigi beszédszokásaikon, legalábbis ha meg vannak róla győződve, hogy ezzel valami­lyen, számukra fontos cél meg­valósítását szolgálják. Ilyen cél lehet például a nemzeti egység megteremtése vagy a nemzeti függetlenség elérése. Ez a ténye­ző egyébként a magyar nyelvújí­tás sikerében is döntő szerepet játszott. A nemzeti függetlenség­re törekvő magyarság társadal­mi elitje számára vonzó cél volt a magyar nyelvnek idegen - főleg német - elemektől való megtisz­títása. Teljesen érthető viszont, hogy mai nyelvművelőink harca a magyar nyelvbe beáramló ang­licizmusok ellen sokkal kevésbé számíthat sikerre, hiszen ma a magyar nemzet épp hogy nem függetlenségre, hanem az euró­pai struktúrákba való betagozó­dásra törekszik. Az észt példa segít megérteni azt is, hogy a magyar standardnak az egyes utódállamokban használt változatai miért maradtak feltű­nően egységesek a nyolcvanéves elválasztottság és a többségi nyelvek erőteljes hatása ellenére is: a szlovakizmusoktól mentes irodalmi magyar nyelvhasználat­ra való törekvésben az a tény fe­jeződik ki, hogy a kisebbségi ma­gyarok a magyar nemzet szerves részének tekintik magukat. Való s ágj áték etűdökkel Az észt nyelvtervezés tanulságai A nemzeti függetlenségi törekvések, a nemzeti egység megteremtése és a nyelvújítás összefüggései ajándékot, ő pedig nem. Amikor lemértem a többieken a hatását, nyomban elhatároztam, hogy hasonló módszerrel fogok dol­gozni." A Jonathan szobája a gyerekkorról szóló valóságjáték, amely etűdökre, különböző jele­netekre és a mozgásszínházra épül. A forgatókönyvet Bárány, de a párbeszédeket maguk a gye­rekek írták. Nem klasszikus da­rabról van tehát szó. „Először egy nagyobb falatot szerettem volna, mégpedig azt, hogy mi a vélemé­nyük az egykori keleti blokkban élő fiataloknak és tiniknek Euró­páról, meg általában az Európai Unióról. Erről azonban lebeszél­tek, azt mondták, olyasmit kelle­ne csinálni, ami közelebb áll a gyerekekhez. Erre azt mondtam, ha közelebbi, akkor legyen az a gyerekszoba." A téma tehát meg­volt: a gyerekkor elvesztése és a gyerekkorra való rátalálás. Ezt kellett a szereplőknek felépíteni belülről: kitalálni hozzá a szöve­geket. Először fogalmazásokat ír­tak különböző témákra - például Az én ágyam, Az én szobám cím­mel. Aztán ezt a próbán megbe­szélték és közösen átalakították szöveggé. A szereplők elégedet­tek, szerintük most úgy jó a da­rab, ahogy van, mert amit más­képp akartak csinálni, azt már a próbákon elmondták és aszerint alakítottak rajta. S annak is örül­nek, hogy modern színházat játszhatnak. Akik közben lemor­zsolódtak, nem tudják, mit veszí­tettek - legalábbis a szereplők szerint. „Vannak, akik külön­órákra járnak, ezért nem járhat­tak a színjátszókörre. De majd megbánják!" - mondta az egyik diáklány. „Nekik tanulniuk kel­lett, mi meg nem tanulunk" - tet­te hozzá egy fiú, amit a többiek nevetéssel díjaztak. S milyenek voltak a próbák? „Buli" - hang­zott a tömör válasz. Viták? „Vi­táztunk Jánossal, de később min­dig beláttuk, ha igaza volt." Be­mutató? Izgalom? ,Á> nem izgu­lunk. (Nevetés.) Tudjuk, hogy állva fog tapsolni a közönség, mert jók vagyunk." Önbizalom­ban tehát nincs hiány. Ezek után már csak az a kérdés, hányan pá­lyáznak igazi színészi babéroläa, ki szeretne színész lenni? „Min­denki" - mondták kórusban. „A gyerekeknek tudatosí­taniuk kell, hogy a csoda bennük él. Mindent meg tudnak valósítani, ha akar­ják." Ezt Bárány János még szeptemberben nyilatkozta annak kapcsán, hogy a pozsonyi Duna utcai gim­náziumban megpróbálta életre kelteni a Forrás diákszínpadot. KÓSIK ANDREA A meghirdetett „felvételin" több mint harminc diák jelent meg. Beindultak a próbák, s azóta már össze is állt az első darab, a Jonathan szobája. Bemutatója március 10-én lesz a pozsonyi Nivy kultúrházban. S hogy felfe­dezték-e magukban a diákok a csodát? „Ebben lehet valami igazság. Kiderült, mindenkiben van valami, ami a próbákon fel­színre jött. Az ember valóban sokkal többre képes, mint amit először gondol magáról" ­mondta az egyik diáklány. Az egykori - ma már legendának számító - Forrás diákszínpad a 60-as, 70-es években élte virág­korát, Kulcsár Tibor vezetése alatt. Utána azonban nem akadt senki, aki vállalta volna a gyere­kek irányítását, pedig a diákok részéről lett volna rá igény. „Az ötventagú pedagógusgárdából nem találtam egy embert, aki ve­zethette volna a diákszínpadot" - mondta Dávid Béla, az iskola igazgatója. „Szerencsére azon­ban jött János. Mondjam azt, Brook (Porubszky Bernadette) és és rútak" című jelenetben. hogy az égből pottyant?" Ha nem is onnan, mindenesetre mind az igazgatónak, mind a szerepelni vágyó fiataloknak nagy meg­könnyebbülés, hogy több mint egy évtizedes kihagyás után újra "forrásban" a Forrás. „Tudtam, hogy van érdeklődés, s hogy mit sikerült összehozni, az majd a be­mutatón derül ki. Annyit látok, hogy nagy munka van benne, A Kövér (Varga György) és Jonathan (Peller Győző). Ridge (Oláh Gábor) a „Szegények (Dömötör Ede felvételei) aminek előbb vagy utóbb ered­ménye kell hogy legyen" - mond­ta Dávid Béla, aki végigült egy­két próbát is. A benyomásai? „Ezek a gyerekek nem véletlenül jelentkeztek a színjátszókörre. Van bennük valami..." Bárány János a jelentkezőkkel nem sokat teketóriázott. „Szep­tember 8-án, az igazgató úr beve­zető szavai és az én dadogásom után, rögtön el kellett játszaniuk egy Találkozás című etűdöt, a felkészülésre öt percük volt. Na­gyon fellelkesített, hogy már ezt a rövid rögtönzést is hatalmas át­éléssel játszották." Maga Bárány júniusban döntött úgy, hogy el­vállalja a diákszínpad vezetését. Elvégezte a Jókai Napok rende­zői tanfolyamát, valamint egy perbetei rendező- és színészkép­ző tanfolyamot. „Ezeken tulaj­donképpen ugyanazt csináltam, mint a Jonathan szobája eseté­ben, azzal a különbséggel, hogy ott négy nap alatt született egy ilyen előadás. Ezek közül az egyik arról szólt, mit hoz ki az emberből, ha mások kapnak

Next

/
Thumbnails
Contents