Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-30 / 74. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 30. PoLiTikA 5 5 Nem tudtuk fizetni a szabadalmakat, így elestünk attól, amit rengeteg munka árán kifejlesztettünk Értékek mennek veszendőbe Bauer Győző professzor, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja március 17-én tartotta meg székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémia díszcsarnokában. VOJTEK KATALIN Professzor úr, mit jelent az, hogy ön a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja? Az új magyar akadémiai törvény szerint a külföldiek kétféleképpen lehetnek az MTA tagjai: mint tiszteletbeli vagy külső tagok. Tiszteletbeli tagokká olyan nem magyar külföldieket szoktak választani, akik valamilyen formában együttműködnek Magyarországgal. Külső tagok külföldi magyarok lehetnek. Ez ugyanolyan, mint a rendes tagság, csupán a jogok terén van némi különbség: A magyarországi tag bizonyos pénzt is kap, a külföldi viszont nem, s magyarországi tagokat sem választhat, ami teljesen logikus. Viszont eljárhat a magyarországi kongresszusokra, részt vehet az MTA közgyűlésén és bizottságainak ülésein, kifejtheti az akadémia működésével kapcsovv Ezzel célt adtak, egy értelmes célt egész közössé- . . günk számára. \N latos elképzeléseit, évente két hetet tölthet a Magyar Profeszszorok Házában Budapesten, vagy dolgozhat valamelyik intézetben.. Ön melyik jogával élne a legszívesebben a felsoroltak közül? Élek és a jövőben is élni fogok azzal a joggal, hogy szoros kapcsolatot tartsak a magyar tudományos élettel, és további együttműködési lehetőségeket keressek. Ez a kapcsolat még a hatvanas években kezdődött, amikor Prágában dolgoztam, s úgy érzem, az akadémiai tagság tovább tágítja a lehetőségeket. Teljesen abszurd helyzet, hogy a gyógyszerkutató csak akkor keres jól, ha otthagyja a kutatást. (Dömötör Ede felvétele) Nyáron lesz az európai gyógyszertani kongresszus Budapesten, és ennek keretében én is szervezek egy szimpóziumot. Tehát az együttműködés nagyon sokrétű lehet. További fontos tényező, hogy ennek a tagságnak bizonyos mértékig szimbolikus jelentősége is van. A felnövő szlovákiai magyar értelmiség szempontjából ugyanis fontos, hogy lássa, vannak méták, amelyeket el lehet érni. Volt idő, amikor Szlovákiában egy magyar legföljebb tanító lehetett. Aztán eljutottunk odáig, hogy gyárigazgató is. Később docens, egyetemi tanár, sőt dékán, rektor és akadémikus is. Akik tudják, hogy ezek az emberek ugyanonnan jöttek, ugyanazo- • kat a magyar iskolákat látogatták, mint ők, tudatosítják, hogy ez mások számára is elérhető. Ilyen szempontból tartom nagy jelentőségűnek a magyar akadémiai törvény módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok is az MTA tagjaivá váljanak. Ezzel célt adtak, egy értelmes célt egész közösségünk számára. Ön új métákról, célkitűzésekről beszélt, táguló lehetőségekről. De a másik oldalon be is szűkülnek a lehetőségek. Ismerek fiatal atomfizikust, aki számítógépes rendszergazda, mert atomfizikusként nem tudott megélni. Sajnos, értékcsődben él a keleteurópai társadalom. Ezen a stádiumon annak idején keresztülmentek a nyugati demokratikus államok is, de ott fokozatosan kiegyenlítődtek az értelmetlenül nagy különbségek. Nálunk most az a helyzet, hogy az egyetemet végzett fiatal gyógyszerész, aki elfogadja egy külföldi gyógyszergyár ajánlatát, ügynökként többet keres, mint volt egyetemének dékánja. Havonta 30-40 ezer koronát kap, míg kutatóként csupán 8 ezret vitt haza. Intézetünkből négyen mentek el, akik most mindössze azt csinálják, hogy megpróbálnak meggyőzni valakiket, vásárolják az általuk képviselt cég gyógyszereit. A gyógyszergyáraknak nagyon megéri foglalkoztatni őket, mivel szakmailag tökéletesen felkészültek, meggyőzően tudják ajánlani az árut. Tehetséges emberekről van szó, akik jó tudósok lehettek volna. Sajnos, a tudományos munka nem tud számukra oiyan életszínvonalat biztosítani, amilyenre vágynak. Úgy látszik, képtelenek vagyunk kihasználni saját szellemi kapacitásainkat. Az intézetben hosszú munka eredményeként kifejlesztettünk egy anyagot, és eljutottunk a klinikai stádium második fázisáig, vagyis emberen próbáltuk ki, pozitív eredménnyel. A harmaTehetséges emberekről van szó, akik jó tudósok v v lehettek volna. ^ dik, negyedik stádiumra több tízmillió kellett volna, de nem akadt hazai gyógyszergyár, amely vállalta volna a továbbfejlesztést. Végül már nem tudtuk fizetni a szabadalmakat, így elestünk attól, amit óriási munkával kifejlesztettünk. Csak ezután sikerült találni egy amerikai céget, amely hajlandó volt grantot adni a szóban forgó anyag hasonló hatású változatának előállítására, és megígérte a klinikai kísérletek finanszírozását is. Ezek azok az esetek, amelyek rádöbbentik az embert, micsoda értékek mennek nálunk veszendőbe. Többek között azért, mert azok, akiknek pénzük van, nem hajlandók ilyesmibe invesztálni. Nyugaton a vagyonos réteg már rájött, hogy csak akkor tud továbblépni, ha a fejlesztést támogatja. Jó lenne, ha a mi gazdagjaink is követnék példájukat, invesztálnának a tudományba, az oktatásba, mert ez az ő érdekük is. A gyerekeik egészen másképp élnek majd egy olyan országban, ahol nem léteznek képtelen értékeltolódások, és a munkanélküliség nem húsz, hanem három vagy öt százalékos. Kiállítás a holocaust emlékére Somorja. Az At Home Galleryben szerdán 18. órakor nyílik meg Ľubo Stacho képzőművész Az eltűntek visszatérése c. installációja. A művészt és alkotását Jana Geržová és Peter Salner mutatják be, közreműködik Robert Kopelman hegedűművész. A kiállítás április 14-ig tekinthető meg. (ú) Kiosztották a cseh Thália díjat Prága. A Nemzeti Színházban tartott szombati díjkiosztó ünnepségen népszerű színészeknek jutott az idén a tavalyi színházi szezon legjobb alakításáért járó kitüntetés. Iva Janžurová Beckett Ó, azok a szép napok c. darabjának Winnie szerepében, František Némec a tavaly Pozsonyban is bemutatott A mérleg nyelve c. drámában nyújtotta az év legjobb színészi teljesítményét, Jirina Jirásková pedig életműdíjat kapott, (ú) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Parasztbecsület, Bajazzók 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Női törvény 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 14 TATABÁNY

A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Piaf, Piaf 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Szerelmes Shakespeare 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Rush Hour (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kettős szerep (cseh) 15.15, 17.30, 20 NÁDEJ: Szerelmes Shakespeare (am.) 19 CHARLIE CENTRUM: Egy bogár élete (am.) 15.30, 16.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-Iengy.-fr.) 18.30, 20.30 Szerelem az Interneten (am.) 17, 20.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 17.30 Truman Show (am.) 18.15 Halloween 20 év múlva (am.) 17, 21 Nosztalgia (szovj.-ol.) 20 Jonáš és Melicharová (cseh) 19.30 KASS

A DRUŽBA: Apád, anyád idejöjjön! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Rush Hour (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Szerelem az Interneten (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Az őrület határán (am.) 16, 19 IMPULZ: A szerelem lángjai (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A GÚTA - VMK: Tiltott gyümölcs (am.) 18.30 VÁGSELLYE VMK: A csempész (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az őrület határán (am.) 16.30, 19.15 LÉVA - VMK: Egy bogár élete (am.) 16.30, 19 LOSONC - APOLLO: Kundun - a dalajláma élete (am.) 17, 19.30 MISKOL

C BÉKE: Joe, az óriásgorilla (am.) 15.30,17.45 Az őrület határán (am.) 20 BÉKE KAMARA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19 KOSSUTH: Babe 2. (am.) 14.30, 16.30, 18.30 Nightwatch - Éjjeliőr a hullaházban (am.) 20.30 HEVESY: Truman Show (am.) 17,19, Egy hölgy arcképe 20.45 Egy amerikai irodalomtörténész kutatásai szerint a német költőfejedelemnek kettős énje volt; titkos ügynökként legjobb barátait is hajlandó volt elárulni A német sokk neve: Goethe, avagy utólag minden kiderül KISS JÓZSEF Nem kiagyalt bölcsesség, hogy a politika megrontja a legnemesebb költői lelkeket is. Ennek múltba visszanyúló érvénye ugyancsak megerősödik, ha igazolást nyer az az állítás, amelylyel Daniel Wilson, az amerikai Berkeley Egyetem német irodalom tanszékének professzora a szó szoros érteimébén sokkolta a nagy német költő, író és filozófus, Johann Wolfgang Goethe születésének 250. évfordulójára készülődő németországi kulturális közvéleményt. Ennek fényében a magyar olvasó számára is önmagán túlmutató értelmet nyerhet a nagyműveltségű Szerb Antalnak egyik Goethével kapcsolatos megállapítása, mely a goethei felfogásban fogant A világirodalom története című munkájában szerepel. A művészi esszé eredetiségével megírt könyvben a Goethe-portrét kiváltképp érzékletesen megrajzolva a világirodalom egyik legátfogóbb alakjának életében bekövetkezett weimeri fordulatot, amikor Goethe fejedelmi titkos tanácsos és miniszter lett, eképp jellemezte: „Titáni ifjúsága véget ért, részese a nagy, a politikai világnak, ki kell lépnie a líra bensőségességéből, alkalmazkodnia kell a világhoz..." Az amerikai professzor könyve, amelyet az idén kíván megjelentetni, „A tabu neve Goethe" címet viseli. Ebben nem kevésbé megdöbbentő felfedezésről számol be, mint hogy Goethe sokoldalúságában besúgói szerepet is vállalt August Károly herceg, weimari fejedelem udvarában. Daniel Wilsonnak saját közlése szerint több mint egyéves, a weimari levéltárakban folytatott kutakodás után sikerült biA politika megrontja a legnemesebb költői lelket is. zonyító adatokra bukkannia. Ezek alapján állítja, hogy Goethe, mint a legfelsőbb weimari pénzügyi hatóság, a kamara elnöke, egy olyan ügynökhálózat finanszírozásáért volt felelős, amely a liberális eszméknek a neves jénai egyetemen való terjesztését volt hivatott meggátolni. Sikerült behatolnia számos, a felvilágosodás eszméit követő titkos társaság tagjai közé, hogy azokról tájékoztassa a fejedelmet. Állítólag személyesen felügyelte, hogy ezek bekerüljenek a tevékenységüket törvényen kívül helyező fejedelmi dekrétumokban feltüntetett jegyzékekbe. Megborzongató, ha igaznak bizonyul, hogy Goethe áldozatai közé tartozott jóbarátja, a nagy történetfilozófus, Johann Gottfried Herder is, aki személyes élményeinek közvetlenségével avatta be Goethét a felvilágosodás eszmevilágába. Herder különben Goethe közbenjárására került a „német Athénba," a kultúrapártoló weimeri fejedelmi udvar vonzókörébe, ahol első prédikátor és evangélikus szuperintendens lett. Ugyanakkor állítólag válaszút elé került: vagy feladja a francia forradalomért lelkesedő nézeteit, vagy megválhat tisztségétől. Az amerikai professzor szerint Goethe kezére játszott a drámaíró Schillerrel kialakult barátság is, minthogy a francia állampolgársággal is ldtüntetett Schiller akaratlanul fontos információk birtokába juttatta Goethét. További ugyancsak nyomasztó közlés, hogy Goethe miniszterként részt vett abban az embervásárban, amely foglyok között végzett kényszertoborzással juttatott katonákat Angliának az amerikai függetlenségi mozgalom elleni háborúban. „Bizarrnak tekinthető, hogy az emberi jogok felvilágosult értelmezésében oly jeles személyiséget ilyesmire rávitte a lélek" - írja Daniel Wilson. Egyébként az amerikai professzor utal arra, hogy Goethe magatartása az idö tájt nem volt rendkívüli, mert kiMég azt is tudjuk, naponta hányszor járt az árnyékszékre. fejezésre juttatta a weimari fejedelemség kettősségét (udvari abszolutizmust és polgári vonások meglétét) a francia forradalommal szembeni viszonyban. Daniel Wilson inkább azon csodálkozik: Goethe életútjának „politikai aspektusait" feltáró kutatásra egyeden német történész sem vállalkozott, holott szerinte Goethe életét olyan tüzetesen vizsgálták, hogy még azt is bizonyossággal tudni lehet, „naponta hányszor járt az árnyékszékre". Jó lenne hinni, hogy e leleplezések mögött csupán kétes, szenzációhajhász buzgalom húzódik meg. Vagy talán az a tökéletesség, mely a Goethe-kultuszban a halhatatlan életmű és az emberi tartás maradéktalan egységét vallva ölt testet, mégiscsak csorbát szenved, és a goethei teljesség az emberi esendőséget is magában foglalja? Vajon nem volt-e meg az emberi szeplőtlenség iránti kétely Fábry Zoltán 50 éwel ezelőtti Goethe-képében, amikor Goethe szellemi nagyságát abban látta: a mindennapiságból kiszakadva bűvkört tudott maga köré vonni, hogy „az alkotás óráira befogja fülét: önmagát akarja hallani, az igét, amit csak ő és csak így foghat fel". Fábry az önmaga számára szabott vox humanához itt ihletforrásra találva, s a mai állításokhoz hasonló goethei vétekre nyilván semmiképpen sem gyanakodva, találgatott: „Újra a bűvkör! Kirekesztés, szemhúnyás vagy bűn, gőg, menekülés?" A goethei bűvkör és az alkotó szellemet kísértő ambivalencia, úgy tűnik - ma is élő dilemma.