Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-30 / 74. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 30. KOMMENTÁR Mitől félénk a tőke? PAKOZDI GERTRÚD A kormány múlt heti rendkívüli ülésén hagyta jóvá azt a törvénytervezetet (a parlament gyorsított eljárásban tárgyalja), melynek értelmében április elsejétől adókedvezményben részesülnek a külföldi befektetők. A javaslat ellenzőinek abban igazuk van, hogy egy jogszabálynak nem szabadna különbséget tennie hazai és külföldi között, de az is tény, hogy a gazdaságot nem a hazai tőke fogja megmenteni az összeomlástól. Egyszerűen azért nem, mert idült tőkehiányban szenvedünk. Ezért indokolt, hogy - hátrányos megkülönböztetés ide, hátrányos megkülönböztetés oda - a külföldi tőke idecsalogatására minden lehetséges eszközt bevessen a kormány, illetve a törvényhozás. Persze hiába az adóparadicsom egy olyan országban, amelyben a gazdasági életben, a jogi szférában egyaránt a káosz az úr. A tőke stabil jogi, politikai és gazdasági környezetben érzi jól magát. A koalíciós viták ellenére nyüvánvaló, hogy a gazdasági előrelépéshez elengedhetetlen szerkezetváltás külföldi tőke híján megvalósíthatadan. De ugyanilyen fontos a múlt héten jóváhagyott költségvetés teljesítése, a kereskedelmi mérleg hiányának csökkentése, a pénzintézetek, a vállalkozóréteg megerősítése. A kétségkívül jól hangzó adó- és egyéb kedvezményeken kívül azonban a külföld másra is vár. Ugyanis a Szlovákia iránt esetleg érdeklődő külföldi tőkés nem a hatályos adórendszer miatt helyezkedik várakozó álláspontra, hanem a zökkenőmentes (értsd: bürokráciamentes) vállalkozást szavatoló rendeletek, törvények hiánya miatt. Riasztóan nehézkes az ügyintézés, ha külföldi vállalat kívánja magát bejegyeztetni, beruházását engedélyeztetni. Nem tetszik a külföldi pénzembereknek az sem, hogy a szlovákiai tőkepiac nem működik. Ezek a leggyakrabban elhangzó kifogások. Amíg ilyen felemás lesz a helyzet, amíg nem lesz áttekinthető a gazdasági környezet, ne csodálkozzunk rajta, hogy a még oly kedvező adózási feltételek között is megfontolja a külföldi tőkés, hogy idehozza-e a pénzét. Jó lenne tehát, ha - miközben a kormány jobb- és baloldali gazdaságpolitikusai azon vitatkoznak, hozzáadottérték-adó emelése vagy a behozatali vámpótlék bevezetése hoz-e többet az államháztartás konyhájára - a gazdasági és jogi környezet stabilizálásáról sem feledkeznének meg. Ellenkező esetben megtörténhet, amit a fentiekben vázoltunk: a külföldi - mindannyiunk kárára - máshová viszi szabad tőkeforrásait. JEGYZET Itt a hitel, hol a hitel? GAAL LASZLO Magánszemély állítólag csak a Szlovák Takarékpénztártól kaphat kölcsönt. Ismerősöm, akiért én vállaltam volna kezességet, az egyik pozsonyi fiókban szeretett volna 20 ezer koránát felvenni, de közölték vele: ha nincs folyószámlája, akkor ne is próbálkozzék. Mivel nekem csaknem tíz éve ebbe a pénzintézetbe „folyik" a fizetésem, úgy döntöttünk, szerepet cseréltünk: én veszem fel a kölcsönt, ő meg kezeskedik. így már rendben találták a dolgot, de... Közölték, hogy „ennyi pénzhez" két kezesre van szükség, és mindhármunknak igazolást kell hoznunk havi nettó keresetünkről, be kell mutatnunk munkeszerződésünket, sőt katonakönyvünket is. Be is szereztük az iratokat, és elindultunk.... A papírokkal rendben is lett volna minden, ha nem derül ki, hogy nem vagyok állandó pozsonyi lakos. Mert az egyik kezesnek pozsonyinak kellett lennie. Szereztünk hát egy ilyet is, és megint beállítottunk a megfelelő iratokkal. Ezúttal azonban már egy másik hivatalnoknő fogadott, s közölte: mivel én - a kölcsönt igénylő - nem vagyok pozsonyi, ezért mindkét kezesnek annak kell lennie. Hiába érveltem, hogy legutóbb kolléganője még egy pozsonyival is beérte, s az sem bizonyult elegendőnek, hogy a takarékpénztárnak éppen ez a pozsonyi fiókja kezeli fizetésemet. Arra már nem vállalkoztam, hogy még egy pozsonyi kezest szerezzek, mert bizonyára ő sem volna elég, s követelnék, hogy kerítsek magamnak egy pozsonyi lakást is. Azt meg már megpróbáltam korábban, de althoz, hogy sikerüljön is, hitelre lett volna szükségem. Kölcsönt viszont csak az kaphat, akinek amúgy is van pénze. Ha van félmilliód, kaphatsz hozzá másik felet, ha nincs, nem is lesz. Azzal is próbálkoztam, hogy ingadannal, családi házzal kezeskednének a hitelemhez. Ezt el is fogadták volna, de feltételül szabták, hogy a családi ház lakadan legyen. Mert ha én nem tudom törleszteni a kölcsönt, ők hiába kobozzák el a zálogba tett házat, a lakót nem tudják kiköltöztetni. De könyörgöm, ha lakatlan házam lenne, akkor mi a fenéért kérnék lakáshitelt? Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Hova, hova, képviselőkém? A parlamentbe? (Peter Gossányi rajza) Koszovói válság: nem tudni, meddig akar kitartani Szlobodan Milosevics Mi jön az akció után? Ha valaki néhány éve azt mondja, Európában nemsokára bombák hullanak, aligha hittünk volna neki. És tessék! Hullanak. SÓKI TIBOR Jugoszlávia, melynek viselkedése leginkább egy kiszámíthatadan (vagy nagyon is kiszámítható) veszett kutyáéhoz hasonlít, állandó veszélyforrássá vált. Szlobodan Milosevics elnök egyik háborút vívja a másik után, mint valami ókori hadvezér. Pedig mindig veszít. Elvesztette Szlovéniát, Horvátországot, Boszniát, s most jó esélye van arra, hogy elveszítse Koszovót is. Pedig ha a fegyverek helyett inkább a diplomácia eszközeihez nyúl, a tartományt biztosan megtarthatta volna. Eddig Európában egy vezető politikus sem vonta kétségbe, hogy az albánok lakta Koszovó Jugoszlávia szerves része. Az ott elkövetett atrocitások következtében azonban alaposan megváltozhat(ott) a helyzet. Talán ezt jelzi a NATO beavatkozása is. A népirtást már az egyébként edzett nyugati politikusok sem nézhették téüenül. Már csak azért sem, mert Milosevics viselkedése igencsak emlékeztet Hider nevezetes szalámitaktikájára, amely végül a második világháború kirobbanásához vezetett. Hitler is apránként akart elbánni szomszédaival. Igaz, Jugoszláviában a belső szomszédok próbálnak megszabadulni egyenként a szerb uralomtól, de Milosevics mindig ugyanúgy viselkedik. Ahelyett, hogy józanul gondolkodna és tárgyalna, megpróbálja kiirtani a nem szerb lakosságot. Erre most alaposan ráfizethet. A háború elkezdődött. Ilyenkor automatikusan felmerül a kérdés: hogy lehet majd befejezni? Teljes győzelemmel, az ellenfél teljes megsemmisítésével aligha. Olyasmi csak egy világháború méretű konfliktusban lehetséges. Ma már nem diOLVASÓI LEVÉL Nem tanultunk a múltból A történelemből sokat lehet tanulni. Arra viszont már többször ráfizettünk, ha a múlt tapasztalait figyelmen kívül hagytuk. A második világégés után alaposan górcső alá vették a horogkeresztes ideológiát és híveit, tetteikért felelősségre vonták őket. A bukott rendszerrel való leszámolás Európa-szerte oda vezetett, hogy évtizedek múltán is csak lelki problémákkal küzdők vállalják a fasiszta vat az ellenfél teljes elpusztítása. A NATO céljai ebből a szempontból világosak. A szövetség rá akarja kényszeríteni Milosevicset a békeszerződés aláírására. De rákényszeríthető-e egyáltalán ilyesmire egy félfasiszta diktátor? Az, aki egyetlen szerződést sem volt képes eddig megtartani. Az, aki mindig a fegyveréhez kapkodott, mint valami hibbant cowboy egy olcsó amerikai westernfilmben. A nyugati politikusok még mindig hisznek abban, hogy képesek rábírni a megegyezésre. Pedig valószínűleg tévednek. És ha tévednek, felmerül egy nagyon kellemeden kérdés: lezárható egyáltalán valahogy ez a konfliktus? Se megegyezés, se teljes győzelem... Akkor mi? Mostanság sokan feltesznek egy másik kérdést is. Jogosan avatkozott be a NATO? Ha csak a törvényeket, a nemzetközi jogot nézzük, nem. Az ENSZ nem adott Ha nem szeret a néped, keress neki ellenséget... ilyen jellegű felhatalmazást a szövetségnek. De a törvények vakok. Nem látják a szenvedést, a lemészárolt ártatlan embereket, az otthonuktól megfosztott családokat. Erkölcsi szempontból a bombázás igenis megalapozott. Csak egy kifogásunk lehet ellene: későnjött. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy csak fegyverekkel lehet megakadályozni az erőszak továbbterjedését. Azért hullanak a bombák, hogy ne folytatódjék a háború. Olyan ez, mint a fából vaskarika, mégis van értelme. Vagyis lehet. Mert mi van, ha Müosevics a bombázásokra sem reagál? A szerb elnök a csapások után is rendíthetetlennek tűnik. S népe melléállt. Bármennyire elegükvan is a szerbeknek a diktatúrából, az albánokat még jobban utálják. Nem ismerős a kép? Ha jelzőt. Ezzel ellentétben a másik, hasonló eszközökkel dolgozó és emberáldozatokat hátrahagyó rendszernek, a bolsevizmusnak sikerült ép bőrrel megúsznia a tíz éwel ezelőtti bukást. Nálunk még a kirakatperekért, a kollektivizáció idején elkövetett gyilkosságokért, a munkatáborokért sem vontak felelősségre senkit. Sőt az emberek annyira feledékenyek, hogy most is nosztalgiával gondolnak vissza a kétkoronás tejre, a koronás villamosjegyre. Arról is megfeledkeznek, hogy Jakeš és Husák elvtárs uralkodásának utolsó idejét azzal múlatta, hogy a reformokról szónokolt. nem szeret a néped, keress neki ellenséget... Egyszer már bombázták Milosevics miatt Jugoszláviát. Akkor két hét kellett neki, hogy beadja a derekát. Amint hajlott a jó szóra, megszűntek a támadások. Ha most aláírná a megállapodást, újra véget vethetne a bombázásoknak. Ha... De mi van, ha nem írja alá? Vállalja-e a NATO egy szárazföldi offenzíva kockázatait. Aligha. Szerbia nem az iraki sivatag. Nem lehet jelentős emberáldozatok nélkül elfoglalni. Meg aztán nem is lenne értelme. A NATO nem akarja megszállni Jugoszláviát, sem valaki mást ültetni Milosevics helyébe. Maradnak tehát a légitámadások. Azokat sokáig lehet folytatni. Milosevics azonban egészen váratlan módon is reagálhat. Az első csapásokra az albánok elleni erőszak fokozásával válaszolt. Egyesek attól is tartanak, hogy megtámadja szomszédait. Ez azonban nem valószínű. Egy ilyen támadással megosztaná hadseregét, és gyengítené az ország védelmét, ráadásul újabb ellenségeket szerezne magának. A NATO-tag Magyarország ellen indulni öngyilkosság. Boszniában is nemzetközi csapatok állomásoznak. Romániát meg minek támadná meg? Lehet, egyszerűen csak kivár. Talán Moszkva segítségére vár. A bombázás utáni első orosz reakciók legalábbis erre biztatták, hiszen Jelcin katonapolitikai lépéseket emlegetett. Csakhogy a tiltakozás nagyon hamar elhalkult. Moszkva rájött, hogy országának óriási kölcsönökre és élelmiszeradományokra van szüksége. Márpedig azokat csak a nyugati országoktól kaphatja meg. Ergo: jobb, ha csendben marad, és csak tessék-lássék tiltakozik. Vagyis Milosevics hiába vár a nagy orosz testvér segítségére. Csak az a kérdés, mikor fogja ezt fel. Meddig késlekedik még, s meddig okoz ezzel szenvedéseket saját népének? S mindezt értelmetlenül. Persze a kommunista vezérek nem tettek semmilyen intézkedést, a fájdalmas lépéseket az utódokra hagyták. Ekkor érdemeltük ki történelemből az elégtelent. Jött az eltúlzott megbocsátási hullám, amelyet az érintettek a mai napig sem viszonoztak se megbánással, se szerényebb viselkedéssel. Nem is kellett bocsánatért esdekelniük, elég volt a pártigazolványt fiókba csúsztatni, a párt nevét pedig átkeresztelni, és az elvtársak máris bekapcsolódhattak az új demokráciáért folytatott harcba. A bolsevista emlőkön felcseperedett politikusok és fiatal agilis utódaik ma már olyan dölyfösen TALLÓZÓ POLITIKA „A NATO Jugoszlávia elleni légi csapásai eddig 50 milliárd dolláros veszteséget okoztak Belgrádnak - közölte Müovan Zsivkovics, a statisztikai hivatal igazgatója a belgrádi lap hétfői jelentése szerint. - A közvetlen és a közvetett veszteségek katasztrofális hatással lesznek a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra." Zsivkovics úgy véli, hogy Belgrádnak a NATOcsapások végeztével háborús kártérítést kellene követelnie az „agresszor országoktól", mindenekelőtt az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniától, Németországtól és Franciaországtól. ROMÁN LAPOK A román lapok szerint a NATOtámadások nem érték el azt a céljukat, hogy megvédjék a koszovói albánokat, éppen ellenkezőleg: humanitárius katasztrófához vezettek a tartományban. Az akciót általánosan elítélő román sajtóban ritka kivételként a Ziua azokat bírálta, akik Romániában a szerbeket és Szlobodan Milosevicset támogatják. Az újságok részletesen beszámoltak arról is, hogy a hét végén Temesváron a szélsőségesen nacionalista NagyRománia Párt és a Romániai Szerbek Szövetsége közösen szervezett tüntetést. A Transilvania Jumal kemény hangú kommentárban támadta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, mivel kijelentette, hogy támogatni kell a NATO akcióját. Az Adevarul már azt a kérdést tette fel, hogy „a jugoszláviai precedens után bízhatunk-e még a NATO-ban". MLADÁ FRONTA DNES „Koszovóban borzalmas tragédia, etnikai tisztogatás játszódik le. Bár sokan azt állítják, hogy a tragédiáért a NATO légi csapásai a felelősek, ne essünk tévedésbe, a felelősség teljes mértékben Milosevics rendszeréé. Ehhez elég felidézni a múlt évek eseményeit" írta a cseh liberális lap. FAZ „Az orosz propaganda kirohanásai ellenére, amelyek egy harmadik világháború kezdeteként igyekeznek feltüntetni a Jugoszlávia elleni NATO-csapásokat, a térségben egyelőre nem mutatkoznak a destabilizálódás jelei" állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Rámutat: Magyarország mint újsütetű NATOtag nehéz helyzetben van. „Nem csupán képzelt veszély az, hogy az ország belekeveredhet a háborúba. A magyar-szerb határon állig fölfegyverzett magyar katonák figyelik árgus szemmel, mi történik a jugoszláv ellenőrző pontokon. Az Országgyűlés csaknem egyhangúlag megszavazta a magyar légtér megnyitását, holott Budapest eddig azt az álláspontot képviselte, hogy az ország különleges helyzete miatt lehetőleg ne támogassa a NATO-akciót. A magyar politikusok nyilvánvalóan fölismerték, hogy NATO-tagként nem lehet igényt tartani különútra" - állapítja meg. viselkednek, mintha a nép most nem a vörös uralom következményeit nyögné. Mi pedig nosztalgiázunk - ahelyett, hogy egy kicsit elgondolkodnánk: talán mégsem teljesen véletlen, hogy Európának éppen az a fele nyomorog napjainkban is a legjobban, amelyikbe beletiport a bolsevista csizma. Akiket viszont megkímélt a sors „a paradicsomi állapottól", azok bizony a miénknél sokkal nagyobb fizetést vagy nyugdíjat kapva lényegesen magasabb színvonalon élnek. Erről a vonatról késtünk mi le 1948 februárjában. Kelecsényi Imre Pozsony