Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-26 / 71. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR UJ SZO 1999. MÁRCIUS 26. KOMMENTÁR Érdekvédelmi szonda TÓTH MIHÁLY * A munkavállalói érdekvédelem szempontjából is riasztó hírek kelnek szárnyra mostanában. Mind azt bizonyítja, hogy a rendszerváltás igazi vesztese a bérből élő kisember. Ő fizetett rá a pártszempontok szerinti privatizálásra, az ésszerűsítésre (amely végül mindig az újgazdagok számára bizonyult ésszerűnek), a revitalizációra (amelytől mindig a privatizátorok fickósodtak meg), mindarra, ami itt 1989 ősze óta a gazdaság átalakításában történt. A kis- és középüzemekben a szakszervezeti szerveződés lehetőségei a két háború közötti színvonalat sem érik el. A kisvállalkozók zöme „agyvérzést" kap, ha azt a szót hallja: szakszervezet. A konföderáció vezetői mintha már napirendre tértek volna afölött, hogy a tagság túlnyomó része a költségvetési, illetve dotált szervezetek, az állami vállalatok és a természetes monopóliumok dolgozói közül kerül ki. A szakszervezeti konföderáció vezetői megbeszélést kezdeményeztek az összes parlamenti párt tisztségviselőivel. Nagyon enyhén szólva meglepetést okozott, hogy az 1999. évi állami költségvetés körüli politikai iszapbirkózás közepette Mečiar mozgalma volt az az erő, amelynek vezetőivel elsőként tárgyalóasztalhoz ültek a konföderáció tisztségviselői, hogy szemügyre vegyék, költségvetési eszközökkel hogyan lehetne megakadályozni az állami alkalmazottak bérének befagyasztását. Félő, nem a véletlen műve, hogy elsőként a DSZM funkcionáriusaival tanácskoztak a szakervezetiek, és hogy a költségvetési és dotált szféra bérfejlesztési kérdése volt napirenden. Aligha van még egy tevékenységi terület, amelyen Mečiar csapata annyi munkavállalót kötelezett le, mint az állam- és a közigazgatás, amely a költségvetési és dotált munkahelyeken dolgozók meghatározó hányadát adja. Hogy mást ne is említsünk: a megbukott koalíció ötlete volt az ország közigazgatási térképének átrajzolása. Több mint kétszeresére növekedett a járások száma, és még 8 kerületet is kreáltak. Ennek egyenes következménye volt az „íróasztalok" számának hallatlan megnövekedése. Több tízezren váltak így a mozgalom elkötelezettjévé. Az ilyen szakszervezeti tagok személyesen érdekeltek abban, hogy ne következzék be a Dzurinda-kormány szándékának megvalósítása, a mesterségesen felduzzasztott bürokrácia leépítése. Vajha kiderülne, a véletlenen múlott, hogy elsőként Mečiarék válaszoltak a konföderáció kezdeményezésére. Jó lenne elhinni, hogy az érdekvédelmi vezetők tisztában vannak azzal: olyanokkal ültek egy asztalhoz, akik - ha ígérni kellett - mindig is nagyvonalúak voltak. JEGYZET heti a kórt. De főleg arra, hogy a betegeknek emellett nagy szükségük van az egészségesek segítségére is. A gyógyítás ugyanis pénzigényes, nincs olyan állam, amely egyedül képes állni a terheket. Ez is az oka annak, hogy a vüág fejlettebb részén a több évtizedes hagyománnyal rendelkező rákellenes ligáknak nagynevű cégek, vállalatok, neves személyiségek, politikusokjelentős anyagi támogatást j uttatnak. Szlovákiában ez is másképp van. Nálunk nem a gazdagoktól érkezik a segítség (vagy csak ritkán), hanem a kispénzűek nyitják meg szívüket, pénztárcájukat. Jó példa erre a tavalyi nárcisznap, amikor az 1,1 millió koronás adomány zöme 20 és 50 koronákból gyűlt össze. Azért, mert a kisemberből még nem veszett ki az együttérzés és a felebaráti szeretet. Jó volna persze, ha ma, a nárciszok napján minél többen viselnénk az emberség virágát. Jó volna viszont az is, ha a szürke hétköznapokon sem feledkeznénk meg azokról, akik élethalálharca győzelemmel végződhet segítségünk révén. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 - Kéziratokat riemőrzünkmeg és nem küldünk vissza. •" ... . Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk A remény napja PÉTERFI SZONYA Százezer ember közül 371 küzd daganatos betegséggel. Az évente újonnan jelentett esetek száma országos viszonylatban megközelíti a húszezret. Bár nem készült átfogó tanulmány arról, mi okozza a növekedést, mégis tény: az ország valamennyi járása közül az Érsekújváriban (férfiak) és a Komáromiban (nők) a legtöbb a rákos beteg. A statisztikai adatok szerint 1995-ben 10 756-an haltak meg a súlyos kór miatt, ám arról, hányan vészelték át, alig tud valamit a közvélemény. Pedig a mai nárciszok napja éppen róluk szól, a rákellenes ligák szerte a világon a túlélőkre hívják fel a figyelmet. Meg arra, hogy ha a rendellenességet tapasztaló polgár időben felkeresi a szakorvost és megtartja utasításait, a korszerű kezelésnek, gyógyszereknek köszönhetően legyőz- Azt vizsgálom, hogy mennyi pénzt kapnak a kisebbségek. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ THE INDEPENDENT Túlzottan derűlátó lenne azt feltételezni, hogy a NATO-bombázás önmagában békét hoz a balkáni térségbe. Az akció „valójában a válság új szintjét jelenti" - írja a lap. A Közép-Európa legnagyobb hadseregével rendelkező szerbek nem arról ismertek, hogy hajlandók elviselni a külföld okozta megaláztatást. Trükkjeiknek, halogató taktikájuknak katonai akció nem vethet véget, az csak „emeli a tétet". Oroszország és Kína ellenzi a katonai beavatkozást, ezt Szerbia mindenképpen megpróbálja kihasználni - ezért a válság diplomatikus rendezésének kell az előtérben maradnia. „Az új helyzet átfogó európai stratégiát kíván, és minden lehetőség világos átgondolását követeli meg. A háború megkezdődött, ezért nem lehetnek félintézkedések: számolni kell még több katonai egység bevetésével, és mélyebb, erőteljesebb beavatkozással" - állapítja meg a The Independent. Moszkva kiáll Milosevics mellett, sőt: a belgrádi érdekekért Oroszországot is hajlandó veszélybe sodorni Hamburger és fogatlan medve Az orosz medve éhezik. A volt keleti nagyhatalmat régóta nevezik medvének. Talán azért, mert olyan nagy. És régóta éhezik. SÓKI TIBOR Talán mert ahelyett, hogy a kenyér előteremtésével törődnének a jó oroszok, inkább nagyhatalmi brummogással töltik idejüket. Mert őket a kenyér nem érdekli. Csak a nagyhangú, lehetőleg nukleáris hőbörgés. De az annyira, hogy az eszüket is elveszi. Jevgenyij Primakov miniszterelnök éppen úton volt Washington felé, hogy némi élelmiszer-adományt kéljen Bül Clinton elnöktől az éhező muszkáknak, de amikor megtudta, hogy a NATO megszakította az eredménytelen és teljesen felesleges tárgyalásokat Szlobodan Milosevics szerb elnökkel (vagy inkább diktátorral), azonnal visszafordult. Sőt orosz ellenlépéseket emlegetett. Moszkva ugyanis a múlt század óta érdekelt a Balkánon, s érdekei egyik fő támogatója épp az a Szerbia, amely nemegyszer okozott már gondot egész Európának. Elég csak az elmúlt néhány év háborúira és népirtásaira gondolni. Szinte nem múlt el nap, hogy ne láttunk volna gyomorforgató képeket tömegsírokról, gyilkosságokról, nemi erőszakról, primitív fegyverimádatról, aljasságokról. Moszkva mégis kiáll Milosevics mellett. Olyannyira, hogy Belgrád érdekeiért Oroszországot is hajlandó veszélybe sodorni. Hiszen ha valóban NATOellenes lépéseket tesz, aligha várhatja majd, hogy Amerika enni ad az éhező oroszoknak. De ez Moszkvát nem érdekli. Soha nem is érdekelte. Talán úgy vélik a Kremlben, oroszból akad elég, de Moszkva ugyanis a múlt század óta érdekelt a Balkánon... Szerbia csak egy van. No meg „Grisáéknál" a katonaság és a hatalmi érdekek mindig elsőbbséget élveztek. Ha választani kellett, hogy vécépapírt vagy rakétákat gyártsanak, ők az utóbbi mellett döntöttek. Biztos úgy gondolták, hogy aki nem eszik, annak nem kell papír sem. De Moszkva nem csupán az oroszokat kész cserbenhagyni. Nem érdeklik őt a szenvedők, esetünkben az albánok sem, akiket a szerbek alapos módszerességgel lemészárolnak vagy „csak" kikergetnek otthonukból. Ahelyett, hogy az orosz medve bölcsen hallgatna, és majszolgatná az amerikai hamburgert, esetleg kortyolna hozzá egy kis kólát is, még mindig az öklét rázza. Mert ökle az van. Benne meg amolyan interkontinentális, nukleáris, tömegpusztító bigyó, melyet most sebtiben Fehéroroszországba akar telepíteni. No nem azért, hogy Amerikát veszélyeztesse. Annyira azért Moszkva sem bátor. Inkább Európát akarja zsarolni. Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Koszovó után ki lesz a következő balkáni áldozat? Montenegró - Vajdaság - Macedónia ONDREJCSÁK RÓBERT Amikor nyolc éve a szlovének függetlenségükért küzdöttek a jugoszláv néphadsereggel, mindenki attól félt, hogy a konfliktus átterjed Horvátországra is. Megtörtént. Szlovéniát viszonylag könnyen „elengedték" Belgrádtól, de Horvátország súlyos veszteségek árán vívta ki önállóságát. Még a harcok során óva intettek attól a megfigyelők, hogy a háború Bosznia-Hercegovinára is kiterjedjen, mivel az ottani három államalkotó nemzet (bosnyák, szerb, horvát) viszonyát vallási szembenállás is bonyolította. Minden figyelmeztetés dacára ez is megtörtént, az addigiaktól véresebb konfliktust idézve elő a Balkánon. Javában dúlt a boszniai háború, amikor felvetődött a szerbiai nemzetiségek, különösen a koszovói albánok megoldatlan helyzete. Ennek azonban senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget, így - bár a daytoni békemegállapodás után erre nagy esély lett volna - ez a probléma sem oldódott meg. Ellenkezőleg: elmérgesedett, és kirobbant a koszovói konfliktus. Bár a mostani válság megoldása nagyon távolinak tűnik, az eddig történtekből kiindulva jogos a kérdés: Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Koszovó után ki lesz a következő áldozat? Crna Gora (Montenegró) is távolodik Szerbiától. A montenegróiak nem akarják Belgrád öngyilkos politikáját követni, és igyekeznek elnyerni a Nyugat bizalmát. Kérdéses, meddig hajlandók eltűrni Belgrádban Montenegró különutas politikáját. Ha Koszovóból kivonják a csapatokat, vajon nem Crna Gorába küldik-e őket? Montenegró elszakadása esetén ugyanis Szerbia elveszítené tengeri kijáratát és kikötőjét - ez hadászati és gazdasági szempontból is nagyon hátrányos volna számára -, ezért ez a lépés valószínű. Ezenkívül Montenegró kiválása egyben Jugoszlávia szétesését is jelentené. „Zűrös" a soknemzetiségű Vajdaság helyzete is, ahol több mint háromszázezer magyar él. Sajnos, a magyarok száma az elvándorlások miatt csaknem százezerrel csökkent, de még így is ők képezik a legjelentősebb vajdasági kisebbséget. A jugoszláv hivatalos körök krajinai szerbek betelepítésével akarják megváltoztatni a régió nemzetiségi összetételét, ami szintén nem a békés egymás mellett élést szolgálja. A szerbiai Szandzsák muzulmán lakossága elleni esetleges attrocitásoknak is lehetnek nemzetközi következményei, gondolva itt az iszlám országok (különösen Törökország) negatív reakciójára. Jugoszlávia szomszédai közül legbizonytalanabb jövője Macedóniának van, amely több állam (például Görögország) szemében szálka, és hogy hasonlóképpen gondolkodnak egyes szerb körök is, erre bizonyíték a szélsőséges Seselj vajda kijelentése, mely szerint ha Skopje segítséget nyújt a NATO-nak, az ország megszűnik létezni. OLVASÓI LEVELEK Szép volt, gyerekek! Zsúfolásig megtelt a szetei művelődési ház február végén. Nagyon sokan voltak kíváncsiak arra a műsorra, melyet egy lelkes, 30 tagú társaság gyakorolt be a tél folyamán. A résztvevők nagyonjói szerepeltek annak ellenére, hogy ilyen formában először léptek a nyilvánosság elé. Műsofúkban tánC, mókás mond-' lóg, bűvészmutatvány és vidám jelenetek voltak. A közönség nagy tapssal jutalmazta az előadókat, akik ellátogattak a szomszédos falvakba is, és szintén sikeresen szerepeltek. Én is ilyen alkalommal néztem meg őket, és nagyon jól szórakoztam. Úgy érzem, valami megkezdődött Szetén, s folytatni is kell, hiszen van hozzá elég tehetséges és lelkes ember. A csoportot Tóth István készítette fel, a fiatal lányok modern táncát Szepesiné Balázs Ildikó tanította be. Köszönet illeti mindkettőjüket. Puksárié B. Magdolna Léva Még egyszer március 15-éről Március 15-e után naponta olvashattuk az Új Szóban, mely község milyen rendezvénnyel köszöntötte ünnepünket, és hol melyik politikusjelent meg. Szlovákia legnagyobb községe, Tardoskedd azonban mintha háttérbe szorult volna, hiszen a helyi ünnepségről senki nem tudósított. Tisztában vagyunk azzal, hogy Petőfiék forradalmi tüze nem a sajtó érdeklődésétől lobban fel és lángol. Mégis ! Pedig a három tardoskeddi származású pozsonyi vértanú emlékművénél a tardoskeddiek talán legkedveltebb magyar ajkú politikusa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. De még müyet! Szónoklata alatt büszkék voltunk, hogy magyarnak születtünk, hogy volt Petőfink, de arra is, hogy szlovákiai magyarok vagyunk, s hogy van egy európai szintű politikusunk. Külön köszönet Bonyhád testvérváros küldöttségének. Az ottaniak minden évben kegyelettel adóznak felvidéki hőseink előtt. Bencze István Tariloskedd