Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-23 / 68. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 23. KOMMENTÁR Hazai „motort" is PÁKOZDI GERTRÚD Javában, de a költségvetési törvény jóváhagyása szemponljából vitathatadanul megkésve folyik az egyeztetés a gazdasági kérdésekért felelős miniszterelnök-helyettes és a pénzügyminiszter között arról, hogy emeljék-e s ha igen, milyen mértékben a hozzáadóttérték-adót. Mindkettő érvel, s miközben a jobboldali Ivan Mikloš elsősorban a költségvetés tervezett bevételeinek szavatolását várná el a szóban forgó adótarifák módosításától, a baloldali Brigita Schmögnerová szerint egy üyen lépés következtében úgy meglódulhatnának az árak, hogy az emiatti keresletcsökkenés fékezné a költségvetési bevételek kívánatos alakulását. Mindenesetre a gazdaság rossz állapota miatt kényszerhelyzetben levő kormány szakmai felkészültségét és politikai bölcsességét egyaránt próbára teszi a kérdés elfogadható és megvalósítható megoldása. Nyilvánvaló, hogy a koalíciós partnerek - miután megállapodnak a még mindig vitatott kérdésekben - jóváhagyják az idei költségvetést. A kérdés csak az, vajon gondolnak-e az ország gazdaságának megmentésén fáradozó miniszterek a hazai vállalkozókra is. Azt már tudjuk, milyen adókedvezményekben részesülhetnek a külföldi, nyilván fizetőképes befektetők, ha úgy döntenek, idehozzák pénzüket. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy mit várhat a körbetartozás hálójában vergődő, a nagy hitelkamatok terhe alatt sínylődő hazai kis- és középvállalkozó. A lehetséges külföldi beruházók Szlovákiába csábítása is elengedheteden, de az is ugyanilyen fontos kérdés, mit tesz a kormány és a törvényhozás a gazdaság egyik „motoijáť képező kis- és középvállalkozók érdekében, akik közül az adó eseüeges emelése következtében is nagyvalószínűséggel sokan húzhatnák le a rolót. Ami nem csupán azt jelentené, hogy maguk is munkanélkülivé válnának, hanem alkalmazottaik is az utcára kerülnének. A16 százalék fölötti munkanélküliség kezelésének nyüvánvalóan egyik járható útja, hogy - hazai tőke híján - külföldi pénzinjekciókicai keltsék életre a csőd szélén álló nagyvállalatokat, de a munkaképes lakosság 70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozói réteg is megérdemelné a nagyobb odafigyelést. Olyan új törvényt szorgalmaznak, amely összhangban lenne az EU üyen irányú törvényeivel, és amelynek köszönhetően eredményesebben tudnának betörni külföldi piacokra is. Persze az export fejlesztése már nemcsak a szabályozáson múlik, hanem azon is, hogy a lazább termelői és kereskedelmi fegyelemhez szokott szlovákiai vállalkozók mennyire lennének képesek igazodni a piac szigorú követelményeihez. Még fehér holló nálunk a korszerűen működő exportőr. Kicsi Nagy Testvér JARÁBIK BALÁZS Nem semmi, ahogy a Nélkülünk Nem Lehet Kormányt Alakítani Pártja már megint saját módszereivel védi saját igazát. Pavel Koncoš földművelési minisztert olyan - a szlovák politikában szülte minden réteg által elismert - politikusok védték meg, mint Brigita Schmögnerová miniszter asszony és Peter Weiss, a Baloldali Földművelési Politika Jobb, Mint a Jobboldali Párt exelnöke. Miközben az előbbi az áldott emlékű Moravčík-kormányra emlékezett, az utóbbi a magyar politikusokat támadta - nem először. A Moravčík-kormány nemcsak arról volt híres, hogy talált olyan pártot, amely hajlandó volt betölteni a konstruktív ellenzék szerepét, hanem arról is, hogy tagja lett a Most Már Demokratikus Baloldaliak Vagyunk Pártja. Ezt aztán olyan sokáig képtelen volt elfelejteni, hogy gyakran az ő gatyamadzagja tartotta fenn a Mečiar-kormányt. Most az a baj, hogy az a politikai szubjektum, amely '94-ben semmit sem kapott a megállapodás megtartásáért, már kormánypártként a szerződés megtartását kéri, egyre határozottabban. Viszont a Sme szombati számának megjelenéséig a szlovák demokrata újságírók nem éppen az MKP-t támogatták ebben az ügyben. Eddig tartott nekik, amíg ráébredtek, hogy nem arról van szó, amit a Devín Bank a Mi Bankunk is Párt hirdeti, hanem arról, hogy jelenleg csak az MKP képes útját állni az egyre erőteljesebb, a választási eredmények alapján nem indokolt Mindenhová a Mi Emberünk Párt előrenyomulásának. Addig, amíg az SZDK saját magával, a PEP pedig Schuster megválasztásával lesz elfoglalva, ez így is marad. A Gyetvai Magyar Sem Jó Magyar Pártjának ez tökéletesen megfelel, hiszen végrehajthatja A szavazópolgár nacionalista ihletésű butítása című programját, benyomulva a Nagy Testvér panzióvásárlásával üresen hagyott térre. Az MKP kötelessége ellenállni. A sajtó egy részének meg támogatnia kellene az MKP-t, elismerni végre politikai párti mivoltát. De azért magyar oldalra is odakívánkozik a kérdés: nem kellett volna ezt jóval hamarabb kezdeni? A szerző állandó külső munkatársunk. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG „Az MKP parlamenti bojkottal juttatta kifejezésre, hogy elégededen ügyei kezelésével" - állapítja meg a svájci lap. Hozzáteszi: kényes a helyzet, mert az ellenzék hangulatot kelt a magyarok részvétele ellen. „Az első összezördülést a kormánykoalícióban az okozta, hogy a magyar párt nem kapta meg a földművelési tárcát, sem a földalap megígért vezető pozícióját - véli a cikkíró. Most azon folyik a vita, hogy az állami tulajdonban levő egykori nagybirtokok kinek a tulajdonába menjenek át. A kormányprogram és a magyarok szerint a falvakéba, de a DBP ezt meg akarja akadályozni." A lap szerint azért, mert saját érdekeit védelmezi, hiszen 2000-től a földeket eladhatja az állami alap. „A magyar területeket viszont nagyon is érzékenyen érinti, hogyan oldódik meg a vita" - teszi hozzá a lap. A baloldali Schmögnerovának és jobboldali Miklósnak csupán két szempontot kell összeegyeztetnie Rabló ajánlata a Nemzeti Vagyonalapnak: - Ha jogi úton nem megy, akkor majd én visszalopom az ország vadprivatizált vagyonát. (Szalay Zoltán rajza) Nézik, mekkora úr a muszáj A szlovákiai gazdaság öszszeomlásának megakadályozásán fáradozó politikusok dolga látszólag nem túlságosan bonyolult. TÓTH MIHÁLY Nincsenek olyan kedvezőtlen helyzetben, mint néhai kollégájuk, De Gaulle, aki arra panaszkodott, hogy már a sajtfogyasztási kultúra fejlettsége miatt sem könnyű Franciaországot kormányozni. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszternek és Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettesnek mindössze két szempontot kell összeegyeztetnie. Az előbbi nézetének lényegéi az alkalmazotti érdekvédelemre szakosodott újságok tükrözik, kollégája koncepcióját pedig a jobboldalira hangolt sajtó. Persze, a helyzet nem ennyire egyszerű és áttekinthető. Schmögnerová még ha egyetértene is, akkor sem merne azonosulni, mondjuk, a szakszervezeti lapnak sztrájkok szervezését kilátásba helyező eszmefuttatásaival. A jobboldali Mikloš is aligha ragadtatná magát arra, hogy a minisztertanács elé terjessze a neves publicistának azt a javallatát, amelynek értelmében az adófizetők pénze pocsékolásának kellene minősíteni, hogy szociális ellátásra, illetve támogatásra 27 milliárdot, a mezőgazdaság dotálására 10,3 milliárdot irányoz elő a költségvetés, arról már nem is szólva, hogy a kolléga szerint a lakásépítés állami támogatása és a nyugdíjak valorizációja is kidobott pénz. Érthető, hogyne lenne érthető mind a két irányzat. Aki kristálytisztán az elosztásra összpontosítót tekinti egyedül üdvözítőnek, az arra a földművesre emlékeztet, aki szorult helyzetben azt a megoldást választja, hogy még a vetőmagot is megeszi. A csak gazdaságfejlesztésre, modernizációra lelkesítő publicisták viszont azt a mesebeli gazdát juttatják eszünkbe, aki úgy akart takarékoskodni, hogy elÉrthető, hogyne lenne érthető mind a két irányzat. határozta: leszoktatja lovát a szénáról és az abrakról. „Mármár leszokott az evésről, kár, hogy megdöglött" - mondotta néhány hét múlva. Ilyen viszonyok között kimondottan jót tesz az országnak, hogy (enyhén szólva) sokszínű a kormány. Még rágondolni is rossz, mi történne, ha senki se fékezné azokat, akik a XXII. századot is készek lennének elosztani. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha a jobboldaliak válnának ellenőrizhetetlenné, és olyan kosztra fognának bennünket, amelyet „abszolveálva" csak éhen lehet halni. Tény, hogy Szlovákiában vállalkozóellenes a közhangulat. A jelző nélküli piacgazdaság mellett hitet tevő jobboldali publicistáknak abban igazuk van, hogy ez veszélyes. Tény viszont, hogy nehéz feladat vállalkozóbarát közhangulatot teremteni, ha nincsenek olyan vállalkozók, akik megérdemlik e minősítést. Ha vannak, a kor hőseiként kellene őket bemutatni. Gazdaságpolitikusaink egyelőre csak azt vizsgálják, mekkora úr a muszáj. Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok - az oktatási miniszter a magyar tanítók találkozóján Milan Ftáčnik talán elkezdett valamit KMOTRIK PÉTER Jó volt látni Müan Ftáčnikot Rozsnyón, a szlovákiai magyar pedagógusok V. országos találkozóján. Jó volt látni, mert először tisztelte meg részvételével a rendezvényt szlovák oktatási miniszter. Öt éwel ezelőtt elődje, Eva Slavkovská csicskását küldte el a találkozóra, hogy botrányt csináljon, amiért jelenlétében nem beszéít mindenki az állam nyelvén, és amiért már pénteken, munkaidőben is szakmai továbbképzésre vetemedtek tanítóink. Az ominózus első találkozót követően kezdődtek meg az igazgatóleváltások is az ország magyar, majd szlovák iskoláiban. Mostani látogatásával a miniszter csúfos fejezetet zárt le a szlovák oktatás történetében. Előadásában nagyon sok szépet mondott. Vissza kell állítani az iskolatanácsokat, ezentúl igazságosan, az iskolát látogató gyermekek száma szerint kell elosztani az iskolák fenntartására szánt pénzt, emelni kell a pedagógusok bérét, és nagyobb közmegbecsülésben kell részesíteni őket. Mindezt még az év végéig törvénybe is szeretné foglalni. Az oktatás megreformálásával kapcsolatos kijelentéseiből azonban az tűnt ki, hogy még sötétben tapogatózik. Kár, hogy a miniszter csak előadni érkezett Rozsnyóra. Ha már egy nappal korábban megjelenik, akkor meghallgathatta volna a többi meghívott vendég előadását az európai közoktatási rendszerekről, a hatalom decentralizációjának szükségességéről, az önkormányzati iskolák működéséről, az állam mellett a szülők és gyermekek igényeit is szem előtt tartó oktatási intézményekről, értékelésük módjáról és a vállalkozásként működő szaktanácsadói irodákról. Ebben a rendszerben nincs helye képmutatásnak, az állami tanfelügyelet miatt „patyomkinórák" tartására kényszeríted: pedagógusoknak és olyan törvénymódosításoknak, amelyeket hosszú távú elképzelés nélkül gondol ki a hatalom. Ezekkel a kérdésekkel az SZMPSZ tagjai évek óta foglalkoznak, és minden eddigi rozsnyói pedagógustalálkozón szóba kerültek. A minisztert hallgatva úgy tűnt: a közönség a pad alatt már a relativitáselméletet tanulmányozza, ő azonban a szószéknél még csak a vektorokkal bíbelődik. Ha a miniszternek több ideje lett volna a Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napokra, akkor a több mint háromszáz pedagógus és oktatási szakember segítségével két nap alatt akár tető alá is hozhatta volna a szlovákiai közoktatás reformjának koncepcióját - egyeden fillér kiadása nélkül. De ne akarjunk túl sokat egyszerre. Nagyon szép gesztus volt tőle, hogy megjelent, nem vette zokon a magyar pedagógusok bíráló hangvételű kérdéseit, és készségesen válaszolt rájuk. A nemzetiségekről pedig úgy beszélt, ahogy az egy DBP-politikustól az utóbbi időben meglehetősen szokadan. Le a kalappal előtte. Talán elkezdődött valami... OLVASÓI LEVELEK Nem ezt ígérték nekünk Az őszi parlamenti választásokat követően ha nehezen is, de megalakult az új koalíciós kormány, melynek létrejötte új reményekkel töltötte el az ország lakosságának nagyobbik részét. Fellélegezhettünk, hogy most már jöhet az ígéretek megvalósítása. Ehhez azonban az akaraton kívül pénz is kellene. De hát honnan szerezni, ha üres az államkassza? Sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzetben a remélt jobbulási feltételek helyettjöhet ismét a nadrágszíj összehúzása, de - mint már annyiszor - nem mindenki számára egyformán. Mert hát az államkassza feltöltésének terheit nem a jelenlegi állapotok okozóival, hanem a „károsultakkal", az ország lakosságával akarják megfizettetni. Lassan már nemcsak a gyógyszerekért kell fizetni - ami, ugye, ellentmond az alkotmánynak -, hanem a levegőért is. Az árak tekintetében már az Európai Unióban vagyunk, a gazdasági mutatókat illetően azonban még az 1989-es év szintje alatt mozgunk. Németh Géza Alistál Tévedések, elírások Az Új Szó március 13-án közölte Kiss József A pozsonyi magyarság hűsége című írását. Szeretem a történelmet, mindig élvezettel olvasom az ilyen témájú írásokat. Kiss József utal arra, hogy a 30-as évek Csehszlovákiájában egy szepességi cikkírónak volt bátorsága, hogy a branyiszkói csatáról szóló írása kiterjedjen a római katolikus tábori pap, Erdősi Ede hősi cselekedetére is. Azt hiszem, tévedés vagy elírás történt, mert Erdősi (Poleszni) Imréről van szó, aki akkoriban a Selmecbányái iskola tanára volt. Március 15-én pedig egy rövid cikket közölt az Új Szó Nyitráról Márciusi emlékeink címmel. A szerző téved, mikor azt állítja, hogy Erdősi Imre a branyiszkói csatában lelte halálát. A branyiszkói hős Nyitrán halt meg 1890. február 9-én. Sándor János Kolon