Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 22. A Quebec Nordiques legszebb eredménye egy Konferencia-győzelem volt. Négy éve Coloradóba költözött és új csapatként Stanley Kupát nyert Nem szűnt meg, csak átalakult A Colorado Avalanche az 1995/96-os szezonban csatlakozott az NHL csapa­taihoz és rögtön aranybe­tűkkel jegyeztette nevét a mezőnyben. Három szóval lehetne jellemezni a bemu­tatkozását: veni, vidi, vici ­azaz jött, látott és győzött. MARIÁN PÁLEŠ A csapat átpréselte magát a ráját­szás rostáján, és egészen a döntő­ig menetelt. Itt aztán az észak­amerikai hokiliga egy másik zöldfülőjével, a Florida Panthers­szel hozta össze a sors. Az Ava­lanche (Lavina) valósággal bete­mette a Párducokat, 15:4-es gól­aránnyal összesítésben 4:0-ra nyert. Csak az utolsó találkozón tudott a Florida egyanrangú partner lenni. Az eredmény első­sorban a két kapus, Patrick Roy (Colorado) és John Vanies­brouck teljesítményén múlott. Kettejüket 119-szer próbálták betörni, a 120. kísérlet lett a sorsdöntő. Uwe Krupp, a Colora­do német hátvéde vetett véget az NHL harmadik leghosszabb mér­kőzésének, 104 perc és 31 má­sodperc elteltével beütötte a győztes gólt. Tombolt az örömtől a csapat valamennyi mozgatóru­gója, Peter Forsberg, Joe Sakic, Claude Lemieux, Patrick Roy, Sandis Ozolins és Mike Ricci. Másodszor szánták rá magukat Coloradóban, hogy élcsapatot ko­vácsolnak. Ez a kísérlet jóval ígé­retesebb, mint az 1976-os, ami­kor a klubot a Kansas City Scouts örökölte meg. A mostani társaság háta mögött Charlie Lyon áll. Ő a tuljdonosa annak a COMSAT ne­vű cégnek, amely 1995-ben meg­vásárolta az engedélyt Marcel Aubuttól, a Quebec Noriques igazgatójától. A Szent Lőrinc folyó környéke elég sűrűn lakott vidék. Nem cso­da, hiszen itt vertek sátrat a fran­cia és angol telepesek, a konti­nens első bevándorlói. Quebec város 1608-ban jött létre. Az azo­nos nevű állam központja többek közt azért is érdekes, mert hoki­csapata két évtizeden át szere­pelt az NHL-ben. Ez az egyesület 1972-ben alakult a WHA egyik alapítótagjaként. A vezetőségnek sikerült több befolyásos támoga­tót kerítenie, köztük Jean Losage volt miniszterelnököt is. A Que­bec Nordiques megalakulásának hivatalos dátuma 1972. május 5. Jean-Claude Tremblay volt az el­sőjátékos, akit a klub az NHL me­zőnyéből igazolt le. Egy éwel ké­sőbb a Montreal legendás csatá­ra, Jacques Plante ült az elnöki székbe, majd tizenkét hónapra rá Első mérkőzésén a Quebec az Atlanta ellen lépett jégre. Maurice Fiiion következett. Az 1974/75-ös idényben a Quebec bejutott az Avco Kupa döntőjébe - ami a Stanley Kupa konkuren­sének felelt meg. A következő esztendőben az O'Keefe sörgyár lett a klub hivatalos támogatója, s a csapat megnyerte az Avco Ku­pát. 1978-ban Maroel Aubut 38 évesen lett a Quebec elnöke, ko­rát számítva Észak-Amerika profi sportágainak történetében min­den idők legfiatalabb elnöke. Ő is hozzájárult, hogy a klub 1979­ben átváltson az NHL-re. Első mérkőzésén a Quebec október 10-én az Atíanta Flames ellen lé­pett jégre. A bemutatkozó-idény nem az elvárások szerint alakult, a későbbiekben azonban válto­zott a helyzet. Térjünk át egy pillanatra az öreg kontinensre. A Slovan Bratislava jégkorongcsapata 1979-ben megnyerte a csehszlovák bajnok­ságot, ezért indulhatott a BEK­ben. Az égszínkékek táborában minden a Šťastný fivérek, Marián, Peter és Anton körül for­gott. így volt ez a BEK utolsó sza­kaszában is, melyet Innsbruck­ban rendeztek. Peter és Anton tu­datosította, hogy a hazai bánás­mód nincs összhangban a képes­ségükkel. Keresték a módját, ho­gyan juthatnának el a világ legszínvonnalsabb bajnokságá­ba. A klubválasztást megkönnyí­tette, hogy Antont korábban a Quebec draftolta. Peter is vele akart tartani, hát felhívta az ille­tékeseket. Tört angollal elma­gyarázta a helyzetet és várt. Rö­viddel később a szállodában megszólalt a telefon és a kanada­iak értesítették Petert, hogy a megfelelő szeméyek Innsbruck­ban várják őket. A két „szöke­vény" elbúcsúzott Mariántói és útnak indult. A Quebecnek persze így is éppen elég nélkülözheteden tagja volt, gondoljunk csak Marc Tardifra, Real Contier-re, Sere Bernier-re, Robbie Ftorekre vagy Dal Hun­terre. Nem vették jó néven, hogy Európából érkezett az erőítés, de Anton és Peter bebizonyította, aggodalomra semmi ok. Peter, az idősebbik Šťastný csak a ki­lencedik mérkőzésen találta meg az ellenfél kapujába vezető utat, első gólját a Chicago Black­hawksban védő Tony Esposi­tonak ütötte. Az egész csapaton átok ült, 50 mérkőzésből csak 11-et volt képes megnyerni. Megoldásképp a vezetőség be­szélgetésre hívta a szlovák légió­sokat, s a hosszas tanácskozás­nak meglett az eredménye: a fa­zon nélküli játékot gondosan ki­dolgozott akciók váltották föl. Szinte hibátlanul működött a gé­pezet, a csúcs Washingtonban volt, a helyi Capitalsre 11:7 ará­nyú vereséget mért a Quebec. A csapat jó kezekben van Négy gólt Peter, hármat Anton ütött, az idősebbik Šťastný 4, öccse 5 gólpasszt adott. Nyolc pontot azóta sem szerzett senki az ellenfél otthonában, e téren Anton Šťastný csúcstartó a baj­nokságban. Ketten együtt 194 pontot szereztek, ami testvérek esetében szintén egyedülálló volt az NHL-ben. Egészen addig, míg két éwel később Marián nem követte fivéreit, és Peterrel 228-ra javította a rekordot. A rá­játszás első fordulójában a Phila­delphia Flyers 3:2 arányban jobb­nak bizonyult. Az igazi csemegét mindig a Quebec-Montreal ösz­szecsapás szolgáltatta, mivel mindkét fél szigorúan frankofón beállítottságú, s ilyenkor a légkör egészen más, mint a többi mecs­csen. Főként, ha playoffról van szó, amely során az 1983/84-es idényben botlottak egymásba. A drámai harc csak az ötödik mér­kőzésen ért véget. Az eredmény­jelző tábla 2:2-t mutatott, s a hosszabbításban került sor meg­oldásra. Dale Hunter találata a ... a Detroit két bajno­ki címe után ismét a Coloradón a sor. quebeciek oldalára billentette a mérleget. A város úgy örült, mint­ha Stanley Kupát nyert volna a csapat. S ha ilyen tervet szőtt, há­rom ellenfelet kellett legyőznie. Az első a Boston Bruins volt, ame­(TA SR) lyet 4:3-mal búcsúztatott. Utána a 80-as évek sikercsapata, a New York Islanders következett. A Quebec 4 mérkőzést elveszített és egyet sem nyert meg. így az­tán maradt a Konferencia-győ­zelem, ami a klub legszebb ered­ménye volt. 1988-ban egy fiatal, rendkívül tehetséges játékos ke­rült a csapatba. Mindenki szép jövőt jósolt neki. Joe Sakic azóta az Avalanche legmeghatáro­zóbb egyéniségei közé tartozik. A Quebec 1995-ben költözött Coloradóba, s már 1996-ban meg is nyerte a Stanley Kupát. Denverben, ahol hazai mérkőzé­seit játssza, mindenki megvan róla győződve: a Detroit két baj­noki címe után ismét a Colora­dón a sor. Alexandra Meissnitzer nyolc arany-, három ezüst- és két bronzérmet szerzett, honfitársaival együtt húsz alkalommal végeztek az osztrákok lányok az első helyen Vége a válságos időknek, a tiroli hólcirálynő magára talált MAREK SVÁTEK Az 1998/99-es alpesisí Vüág Ku­pa-sorozat végső győztesének já­ró nagy kristályglóbusz a legjobb kezekbe került. Alexandra Meiss­nitzer nyolc első, három második és l$ét harmadik helyet szerzett, mindezért 1622 pontot kapott, s már a Sierra Nevada-i viadal előtt biztos lehetett a végeredmény­ben, hogy életében először ő lesz az összetett legjobbja. Meissi 1973. június 18-án született a ti­roli Abtenauban. Négyévesen állt először sítalpakon, édesapja, Hans felügyelete mellett. Két év­vel később először indult verse­nyen, és tizenöt volt, amikor edzeni kezdett. „Választhattam, hogy dolgozni fogok vagy síelni" - emlékezik. Vélhetően nem bán­ta meg döntését. Első példaképe az 1974-es lesikló-világbajnok, David Zwilling lehetett, aki szin­tén Abtenau szülötte. Az ő nyom­dokaiba lépve haladt a pályán; 1992-ben két érmet gyűjtött a ju­nior vébén Mariborban (Szlové­nia), a Vüág Kupa körforgásába pedig a következő esztendőben kapcsolódott be; Santa Cariná­ban 28. lett szuper-óriásműlesik­lásban. A lillehammeri olimpián tapasztaltabb versenyzők kaptak lehetőséget, ezért Alexandra minden erejével a VK-ra összpon­tosíthatott. Első győzelmét 1995­ben aratta: a Val d'Isere-i viada­lon kedvenc számában, a szuper­G-n végzett az első helyen. To­vábbi hat alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára, a 95/96-os idényt az ötödik helyen zárta. Bíztató karrierje sérülés miatt rövid időre félbeszakadt. Ráadásul mindez pár nappal a Sierra Nevada-i világbajnokság előtt történt (1996). Sétálás köz­ben meghúzódott a térde, s bár rajthoz állt, lesiklásban és szuper­óriásműlesiklásban a legjobb ti­zenöt közé sem jutott. Sokáig nem tért magához a kudarcból, a következő idénye pedig teljes csődnek nevezhető. Vailt leszá­mítva, ahol negyedik lett, csak két nyolcadik helyre futotta erejé­ből. Sestrierben is hiába próbált az első tíz közé jutni. A változás csak 1997 végén állt be: Val Az 1998-as év legszebb élménye a naganói olimpia volt. d'Isere-ben ezüstérmes lett az óriásműlesiklók között, s e mellé két bronzérmet is szerzett. Végre felzárkózott a világ élme­zőnyéhez, az idény végén összesí­tésben ötödik lett a fergeteges né­met trió (Seizinger, Ertl, Gerg) és az olasz Deborah Compagnoni mögé. Alexandra számára az 1998-as év legszebb élménye a naganói olimpia volt. Szuper-óri­ásműlesiklásbap 7 századmásod­perc választotta el az első helytől - végül harmadik lett az ameri­kai. Szebb helyezést ért el óriás­műlesiklásban, amelyben egye­dül Compagnoni bizonyult gyor­sabbnak nála. Az osztrák rendőr­lány (a salzburgi rendőr-akadé­mia egykori hallgatója) neve kez­dett bekerülni a köztudatba, ám továbbra sem lépett ki a sztárok árnyékából. 1999-ben történt meg a nagy áttörés. Ehhez persze nagyban hozzájárult a tavalyi VK­győztes Katja Seizinger sérülése, amely miatt az egész szezont ki kellett hagynia. „Nagy Alexand­ra" (az osztrák sajtó ragasztotta Meissire ezt a becenevet) egy ezüstéremmel kezdte az évadot a söldeni óriásműlesikló-viadalon, az egyesült államokbeli Park Cityben pedig nem talált legyőző­re, és az összetett verseny élére került. Ezt a pozíciót gondosan őrizte Hilde Gerggel és honfitár­sa, Renate Götschllel szemben, aki az időközben megsérült Mart­ina Ertlt csak a spanyolországi döntőben előzte meg. Meissnit­zernek egyértelműen az óriásmű­lesiklás ment a legjobban, négy aranyérmet szerzett: Park City­ben, Val d'Isere-ben, Cortine-ban s a svédorzági Aareban. Meg is kapta a kis glóbuszt, mert a végel­számolásnál ebben a számban 16 ponttal állt tapasztalt honfitársa, a 31 esztendős Anita Wachter előtt. Sőt, a szuper-óriásműlesik­lásban is kiharcolta a kis glóbuszt, amelyet két aranyérmének (Lake Luis, Val d'Isere) köszönhet. A le­siklásban elért két első helye (Veysonnaz, Sierra Nevada) ösz­szesítésben a második helyre so­rolta Renate Götschl mögött. Ez összesen 11 győzelem. Pedig az ezt megelőző években mindössze háromszor végzett az első helyen. Alexandra Meissnitzer 25 éves fejjel az ötödik osztrák síelőnő a sorban, aki megnyerte az össze­tett versenyt. Előzőleg Gertrude Gabi (1969), Annamarie Moser­Pröll (1971-75), Petra Kronber­ger (1992) és Anita Wachter (1993) volt képes hasonló telje­sítményre. A nagy kristálygló­busz (és az ezzel járó, mintegy 2,6 millió korona értékű Audi A6 típusú személygpkocsi) tulajdo­nosa ezen kívül két világbajnoki aranyérmet szerzett Vailben. Az osztrák válogatott gyűjtötte össze a legtöbb érmet a Sziklás-hegy­ségben rendezett vébén, Ale­xandra - akinek bal vállát egy te­tovált rózsa díszíti - óriás-és szu­per-óriásműlesiklásban győzött. A helyszínen egyébként az olim­piai bajnok amerikai Picabo Street látta el megfelelő taná­csokkal a balul sikerült edzés után. Ketten jól kijönek egymás­sal, tavaly együtt töltötték a nya­rat Portlandben. „1995-ben talál­koztunk St. Antone-ban, nagyon örülök, hogy megismertem. Re­mélem sikerül visszatérnie az él­mezőnybe." A naganói olimpiai bajnok amerikai hölgy lassan lá­badozik komoly sérüléséből és részben hozzájárult egy vetély­társa, vagy inkább barátnője győ­zelméhez. Alexandra Meissnitzer legna­gyobb sikerét abban az eszten­dőben könyvelhette el, amikor honfitársnői 20 viadalon győz­tek. Az egész „kristálytermést" learatták, s erre korábban csak a svájciak voltak képesek, 1984­ben. Az osztrák síelők jegyében zajlott tehát ez a szezon, a férfi­akkal együtt 39 aranyérem ju­tott az országnak, azaz az összes 71-nek több mint a fele. A tava­lyi tél Hermann Maieré volt, az idei egyöntetűen Alexandra Meissnitzeré. A sok kis glóbusz után a nagyot is megérdemelte (TA SR)

Next

/
Thumbnails
Contents