Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-20 / 66. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 20. VENDÉGKOMMENTÁR Nyílt levél Slotához Slota Úr! Kérem, különös gonddal terveztesse meg Bu­dapest szétlövésének taktikai terveit, csak nagy pontosságú lövegeket és kiváló harckocsi­lövészeket vessen be. Előtte feltétlenül terítse maga elé a ma­gyar főváros rész­letes térképét, s . kezdje böngészni a budapesti tele­fonkönyvet. Az 1995-ös kiadás második köteté­nek 762. oldalán rátalál Szlota Já­nosné (Vérmező út 10/12.), Szlota Márta (Kócsag ut­ca 55.), Szlota Ti­bor mérnök (Abádi u. 55.), Szlota Tibor (szintén Kócsag u. 55.) és Szlotta Judit elő­adóművész (Havanna u. 51.) nevére; ők nagy valószínűség­gel az Ön oldalági vérei. Eze­ket az utcákat lehetőleg kerül­jék ki a szlovák harckocsik és önjáró lövegek, valamint a fel­tétlenül bevetendő vadász­bombázók. Ebben a hasábban még a következő család- és in­tézménynevek: Szlonkai, Szlopák, Szloszjár, Szlovák (33 család és cím), Szlovák Dunahajózás Magyarországi Képviselete, Szlovák Hírügy­nökség Budapesti Kirendeltsé­ge, Szlovák Kereskedelmi Ki­rendeltség, Szlovákia Kulturá­lis Intézete (szép, tágas, átriu­mos palota, a diplomáciai tes­tület szlovák óvodája is benne működik, vigyázat, gyerme­kek, a szlovák jövendő egy kü­lönösen óvandó darabkája), Szlovencsák Andrea, István, Jánosné, Kálmánná, Katalin, Pálné, Szlovenszky (Slovenský !!!) Istváné, Lajos, valamint SzlovicsákBéláné. Ezek az emberek vagy innen, vagy Ma­gyarország különböző telepü­léseiről odaszármazott szlová­kok, illetve szlávok, nem is be­szélve az intézményekről. S igazán nem vetne jó fényt az iíjú szlovák hadsereg­re, ha budapesti szlovákokat, köz­tük az Ön tulajdon véreit temetné a főváros romjai alá. Piszkosul nehéz lesz ezt a hadmű­veleti tervet kidol­gozni és gondo­san, ahogy jó kato­nához illik, végre­hajtani. Nem irigy­lem hadseregünk vezérkarát, sem harckocsizóinkat, tüzére­inket és repülőtisztjeinket. Ha megengedi, javasolnék Önnek valamit. Nagykürtösi családi forrásaimból is tudom, hogy Ön szereti a jó tömény szesze­ket, a jó bort és seritalt. Fönt megadtam a budapesti Szloták (Sloták) címét: füg­gessze föl Budapest-undorát, vegye föl a kapcsolatot ma­gyarországi rokonaival, üljön be velük egy jó mulatóba, egyék-igyék velük, fejtse föl rokonságuk szálait, és érezze magát kitűnően. Aztán keres­se föl a szlovák nagykövetsé­get és kulturális intézetet, s lá­togasson el valamelyik közeli (pilisi vagy nógrádi) szlovák faluba. Biztosan megvendége­lik Önt: hogy kenyérrel és só­val vagy egy vödör kijózanító hideg vízzel, az majd elválik. A szerző író, műfordító, szerkesztő, a megboldo­gult csehszlovák hadsereg nyugállományú tizedese JEGYZET Sofőr, tudd a választ! MADI GÉZA Tűz a nap Pozsony felett. A kormánypalota fölött is. Élesek az árnyékok, enyhül a hideg. Autóbusz fékez. A sofőr felsó­hajt: „Újabb kétszáz kilométer baleset nélkül." Nyílnak az aj­tók, és a busz öklendezni kezd. Hogy három órával korábban mit evett? Anyókát, apókát ­demokratikusát, demokratiku­sabbat, bottal tipegőt, erős szemüveget viselőt. A pozsonyi demokráciától erőre kap a sán­ta, vesébe lát a vak. Néhány lé­pés, s előbukkan a gyűlölt épü­let - gyűlöletes „lakóival". Alig múlt dél, ülésezik a kormány. Persze ezért a nagy felhajtás. A demokrácia esete a mentőöv­vel. Úszógumi van elég. Cipe­lik háton, kézbe fogják, megforgatják, mielőtt eldob­nák. Hogy ki a fuldokló? Hát Dzurinda és csapata. Meg a „nem demokratikus" lakosság. Amely megy az új kormány és saját feje után. Nem Mečiart követi. Már hat hónapja nem. Ideje volna váltani. Mikuláš eleget uralkodott. Ennyi egy cigányvajdának is elég. A ma­gyarok pedig már öt hónapja elhagyhatták volna a kor­mányt. Zúg a tömeg, hosszan élteti Gustáv Krajčit. Nagy em­ber, mert még szabadlábon van. Úgy látszik, nem merik megfogalmazni a letartóztatá­si parancsot. Közmegelégedés­re Augustín Marián Húska itt sem válogatja meg szavait, úgy beszél, mint a parlamentben. Köd ereszkedik le. Minden el­homályosul, a palota körül minden sötétbe borul. Főleg a fejekben nagy a sötétség. Még mindig élesen tűz a lenyugvó nap. Az égben Isten mintha ezt kérdezné Jóbtól: „Melyik út visz oda, hol a vüágosság lakik, és a sötétségnek hol van a he­lye?" Legalább a buszvezető tudhatná. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341J Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238310),-kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLERKft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ez az az ismert ellenzéki képviselő. Most is úgy viselkedik, mint a parlamentben (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Ronald Reagan egykori csillag­háborús álmainak újjászületésé­ről cikkezett pénteken az orosz sajtó annak kapcsán, hogy az amerikai szenátus országos ra­kétaelhárító rendszer kifejlesz­téséről hozott döntést a héten. A lap teljes mértékben egyetért az orosz külügyminisztériumnak azzal a megállapításával, hogy az amerikai kongresszus meg­bontja az Egyesült Államok és Oroszország között kialakult ha­dászati egyensúlyt, s az ABM­szerződés „leértékelődése" je­lentősen megnöveli a nukleáris konfliktus veszélyét. Washing­ton döntése „kiengedi a féke­ket", és a fegyverkezés szerelvé­nye immár megállíthatatlanul indulhat a lejtőn. Moszkva szá­mára a keserű pirulát az sem édesítheti meg, hogy az Egye­sült Államok hajlandónak mu­tatkozik az orosz adósság egy részének leírására. A pénzhi­ánnyal küszködő Moszkva vá­laszlépései valószínűleg csak diplomáciai offenzívára és „bé­kés felháborodásra" korlátozód­nak, bár elképzelhető a START-2 szerződés ratifikálásá­nak végleges elutasítása. Koszovó esetében a NATO nem hátrálhat meg, ha megtenné, akár fel is oszlathatná önmagát Nincs már adu a kabátujjban Minden békekonferen­cia olyan, mint egy póker­parti. Mindenki nyerni akar, mindenki blöfföl, de a lapok ki vannak osztva. Kivéve azokat, amelyek ott lapulhatnak a kabátujjban. GÖRFÖL ZSUZSA Maradva a hasonlatnál, a köz­vetlenül érintettek, a szerbek és a koszovói albánok Ram­bouillet-ban cinkelt lappal ját­szottak, pedig a nemzetközi ösz­szekötő csoport azonnal felfedte kártyáit: csak tisztességes meg­állapodáshoz hajlandó asszisz­tálni, szó sem lehet arról, hogy a győztes mindent visz. Sőt győz­tes sem lehet, csak becsületes osztozkodás. Kezdetben az albánok ugyan­olyan vehemensen tiltakoztak ez ellen, mint a szerbek. Határo­zottan kijelentették, hogy szá­mukra csak a függetlenség az el­fogadható megoldás. Realitás­érzékük dicséretére legyen mondva, úgy mentek el Ram­bouillet-ból, hogy megígérték a Győztes sem lehet, csak becsületes osztozkodás. békeszerződés aláírását. Három hét szünet után, csütörtökön es­te ezt meg is tették. Az ered­ményt megerősítette kézjegyé­vel az Európai Unió és az Egye­sült Államok képviselője is, de nem tette meg ugyanezt az orosz nagykövet, mondván, az egyik érintett fél által aláírt egyezmény még nem egyez­mény. S mintha csak tanulékony szajkó lenne, Milan Milutinovics OLVASÓI LEVÉL Senki sem kíváncsi rájuk Az alábbi levelet Pavol Rus­kónak, a Markíza televízió igaz­gatójának címezte írója. Közlés­re szánt másolatát szerkesztősé­günkbe is elküldte. Tisztelt Rusko úr! Még nem lát­tam a tévében azt a két fasisztát szerb elnök nyomban közölte: az általa vezetett delegációt egyáltalán nem érdekli, mit tett az albán küldöttség, hiszen olyan valamit írtak alá, „ami nem is létezik". Viszont nagyon is létezőként prezentálta azt az ellenszerződést, amelyet a szerb fél dolgozott ki - felrúgva a már Rambouillet-ban született egyezségeket. Mi ez? Cinizmus? Fatalizmus? Miért rohannak vesztükbe a szerbek? Hiszen tudhatják, Bosznia után a NATO már nem engedheti meg magának, hogy a levegőbe beszéljen, egyszerűen nem hátrálhat meg Miloseviccsel szemben. Ha ezt megtenné, akár fel is oszlathatná önmagát. Másról van szó: Milosevics nyil­ván teljesen félreérti a helyzetet. Már hónapokkal ezelőtt felrúgta a Holbrooke-kal kötött őszi egyezséget, növelte a szerb ka­tonai erő jelenlétét Koszovóban - s nem történt semmi, nem jött a beígért NATO-csapás. Amiből azt a téves következtetést vonta le, hogy szabad a vásár. Egysze­rűen nem fogta fel, hogy létez­het egy erős katonai-politikai szövetség, amely nem él vissza erejével, amelynek számít, hogy ne legyenek felesleges áldoza­tok, amely az utolsó pillanatig mérlegel. Egyébként Milosevicshez hason­lóan gondolkodtak a koszovói Csak nemzeti hősként mentheti át hatalmát. albánok is, főleg a Koszovói Fel­szabadító Hadsereg, az UCK. Rambouillet-ban azonban rá kellett döbbenniük: a NATO nem akar minden áron „leckéz­tetni", nem pótolja önként és fü­työrészve az UCK hiányzó légi­erejét. Az albánoknak azt is tu­domásul kellett venniük, hogy Milan Milutinovics: ez a szerződés nem is létezik. (CTK/AP) (Slota és Slobodník), mert a Rosta című műsor csak este lesz, ezt a levelet pedig 1999. márci­us 15-én reggel írom, de képze­lem, mi lesz ott. Mindketten a KGB fizetett (reméljük, hogy az utolsó) ügynökei - ezt ma már bizonyára mindenki tudja. Ami Slota ún. németországi látoga­tóit illeti: a repülőgépre Moszk­vában szálltak fel. Legalábbis ezt állítják a hívéi. Csodálkozom magán, Rusko úr, hogy ezeket a sovinisztákat újra és újra a kép­ernyőre engedi. Tudjuk, hogy a magyaroknak is megvan a ma­guk szélsőséges sovinisztája Csurka személyében. De ők leg­alább nem engedik a tévébe. Csak a tereken hőbörög, kisebb csoportok előtt. És nálunk? A három legnagyobb soviniszta (Slota, Slobodník, Malíková) közül minden héten feltűnik va­lamelyik egy műsorban. Vagy ez azt jelenti, hogy megfelel Önnek nem Koszovó függetlensége a tét, hanem az öldöklés befejezé­se, az újabb balkáni háború megakadályozása, a polgári la­kosság védelme - legyenek albá­nok vagy szerbek. Csakis ez késztette őket annak az egyez­ménynek az elfogadására, amely a példátlanul széles körű autonómia ellenében egyebek mellett az UCK leszerelését is követeli. Nem lehetett könnyű döntés, de megszületett. Még az sem ki­zárt, hogy nemcsak realitásér­zék motiválta, hanem a bosszú­vágy is: ha a szerbek nem írják alá az egyezményt, jön a NATO, s megkapják, amit megérdemel­nek. Minden lehetséges. Még az is, hogy Milosevics valóban a­karja a NATO-támadást. Gon­doljunk csak bele: az egykori Ju­goszláviában vezető szerepet játszó szerbek már elveszítettek mindent, amit lehetett, s lassan már Kis-Jugoszlávia sem lesz, mert Montenegro folyamatosan perben-haragban áll Belgrád­dal, többek között Koszovó mi­att is. A végletekig felkorbácsolt szerb nacionalizmust, Milose­vics és csapata egyetlen ütőkár­tyáját valamivel életben kell tar­tani, ha mással nem, hát újabb háborúval. Ebben a pókerpartiban Milose­vics mindent egy lapra tett fel: vagy megússza és a fél világ ké­pébe röhög, vagy végérvénye­sen elbukik. Mivel demokráciát mímelő rendszerében már min­den lehetséges tisztséget betöl­tött, csak nemzeti hősként mentheti át hatalmát. Ez a cél, amelyhez keresi a pokoli esz­közt. Párizsban kapott még egy utolsó utáni esélyt, még öt nap gondolkodási időt. Aztán meg­kezdődik a végső visszaszámlá­lás, mert már a kabátujjakból is elfogytak az aduk. az az állandóan ismétlődő kínos kabaré, amit produkálnak? Ugyan kérem, ezekre az elcsé­pelt frázisokra ma már senki sem kíváncsi. Higgye el, a Szlo­vákia „veszélyeztetettségéről" szóló fecsegéseket már senki sem hiszi el. A családommal úgy döntöttünk, hogy ma este nem nézzük a Markízát. Ezt akarja elérni? Üdvözlettel: Jozef Karfa Snina Koncsol László

Next

/
Thumbnails
Contents