Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-16 / 62. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 16. KOMMENTÁR Lapuló milliárdok PÁKOZDI GERTRÚD Meghökkentő adatok kerülnek napvilágra a feketegazdaságról. Becslések szerint sok milliárdra tehető a rejtett jövedelmekből táplálkozó árnyékgazdaság (ha úgy tetszik: fekete-, illetve szür­kegazdaság) forgalma, miközben az ebből származó haszon adózás nélkül vándorol kereskedők, vállalkozók, iparosok, hiva­talnokok, privatizátorok zsebébe. Mindannyian ismerünk üyen eseteket, és fogyasztóként, vásárlóként (tudtunkkal vagy anél­kül) olykor magunk is hozzájárulunk az árnyékgazdaság elbur­jánzásához. így cselekszünk, ha nagyvonalúan nem kérünk számlát villanyszerelőtől, fuvarostól, cipésztől. Persze nem fel­tétlenül adócsaló a számlaadást beleegyezésünkkel is elhanya­goló kisiparos, és az is tény, hogy az adózatlan pénzeknek ennél sokkal gazdagabb forrását jelentik a vállalkozók és iparosok ál­tal könnyen kijátszható törvények. Azok a törvények, melyek szinte tálcán kínálják az adómegkerülés lehetőségét, az indoko­latlan adóalap-csökkentést, milliárdokat kivéve ily módon az ál­lam „zsebéből". Egy fillér sem jut az ország költségvetésébe an­nak a tetemes mennyiségű csempészárunak az értékéből, mely az országba bekerül, a zugüzemi alkoholgyártásból, a fizetések egy részét „zsebből zsebbe" (vagyis az adózást megkerülve) fize­tő vállalkozóktól. Nincs statisztikai módszer a világon, mellyel pontosan fel lehetne mérni a feketegazdaság okozta károkat, er­ről legfeljebb hozzávetőleges kimutatások készíthetők. Az állami költségvetésben tátongó lyukak betömésén fárado­zók számára azonban nem jelentene megoldást a pontos adat sem, ha nincs egyértelműen hatékony recept a feketegazda­ság visszaszorítására. Részbeni megoldás lehetne a gazdasági rendőrség, a vám- és adóhivatalok tevékenységének hatéko­nyabbá tétele, de pillanatnyilag ez éppen a kincstár szegény­sége miatt látszik kivitelezhetetlennek. Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettes tegnap ter­jesztette elő azokat az intézkedéseket, amelyek a költségvetési kockázatok elemzését, illetve az állam gazdálkodásának javítá­sát szolgálnák. Egyelőre csak remélhetjük, hogy a nem kizáró­lag állami költségvetésre szorítkozó eljárással sikerül valamit kibányászni a feketegazdaságban lappangó milliárdokból, és si­kerül néhány milliárdot nyerni a költségvetés számára azzal is, ha megfelelő törvényekkel, ellenőrzéssel segíti az állam a kü­lönböző alapok, biztosítók, továbbá a vagyonalap, a községek és városok gazdálkodásának hatékonyabbá tételét. Ha ez nem sikerül, félő, továbbra is a feketegazdaság vágja zsebre az álla­mi költségvetést megillető pénzek jelentős részét. JEGYZET a mozgalom vezetői nem akarják, hogy nyilvánosságra kerüljön. Hogy egyáltalán bár­ki tudomást szerezzen róla. Pláne te, az újságíró. Ebből a szempontból semmi sem vál­tozott. A mozgalom továbbra sem szereti feltárni viselt dol­gait a nyilvánosság előtt. Ve­zetői viszont mindenről tudni akarnak. A Nagy Testvér min­dent lát. És valaki őt is. Hogy ki, azt nem tudni. Talán egy „Iexakon"-ban kellene utána­nézni. Ha a bejárathoz állsz, a kinti kamera figyel, ha belépsz a folyosóra, a belső kamerák követnek. S ha olyasmin kap­nak, ami a vezetőknek nincs ínyére, repülsz. Apropó, a Nagy Testvér. A pártszékhá­zakban, legalábbis a sajtóter­mekben nem szokás kirakni a góré képmását. A mozgalomé­ban viszont ott lóg a falon a Nagy Bokszoló nem éppen friss arcképe. Mint a régi szép időkben. Csak akkor nem Ő díszelgett a párt épületeinek minden helyiségében. No meg a vörös csillag helyett itt há­rom ezüst „domb" látható. A „legeslegközépeurópaibb hal­mok" szimbóluma. Csak a hely szelleme nyugatias kicsit. Kicsit angolos. Kicsit orwelli. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz Üaőe, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Kicsit orwelli SÓKI TIBOR Rideg betonudvar, távirányí­tással működtetett vaskapu, kamerák mindenütt, szótlan, komor arcú alakok. Megállsz a kapu előtt. Valaki alaposan megnéz, aztán eldönti beme­hetsz-e. A kapu hang nélkül kinyílik. Ember sehol. Nem, ez nem Dartmoor, Fülig Jimmy legkedvesebb börtöne. Nem is egy bevehetetlen erőd. Bár azt a benyomást kelti. Ez a legde­mokratikusabb közép-európai országért küzdő mozgalom pozsonyi székháza. Odabent rideg csillogás. Persze csak a bejárat közelében levő helye­ket látod, mert beljebb nem jutsz. A portánál véget ér a de­mokrácia. A többi párt köz­pontjaival ellentétben itt a saj­tóterem mindjárt a bejárat mellett van. Nehogy már esélyt adjanak arra, hogy az épület belsejébe is eljuss, és ott olyasminek is tanúja légy, ami nem kapcsolódik közvet­lenül a sajtótájékoztatóhoz. Vagy éppen kapcsolódik, csak Tévériporter: - Sikeresnek minősíthető a mai kormányellenes tüntetés, mivel az ellenzék mind a tizenöt támogatója megjelent a megmozduláson. (Agócs Ernő rajza) Nem személyek harca a köztársaságielnök-választás, hanem a médiumoké TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Annak idején, amikor először volt belügyminiszter, a liftben a kollé­ganői miniszter elvtársnak szólí­tották, s később nem győztek a titkárságára járni, hogy bocsána­tot kérjenek az „elvtárs" miatt. Ladislav Pittner belügyminiszter a vele készült interjúban bevallot­ta egyik gyerekkori csínyét is, amikor apja puskáját titokban ki­próbálva véletlenül a nem messze lakó erdész házát találta el. A rendőrségi vizsgálat során beis­merte, hogy ő volt a tettes. Pittner kevésbé vidám történeteket is fel­idéz, például azt, amikor a múlt rendszerben államellenes csele­kedet és kémkedés vádjával bör­tönbe zárták apjával együtt - apja 15, ő 3 évet kapott. Legkellemet­lenebb emlékei a kihallgatásról maradtak: ha az apja nem akart válaszolni, őt verték és fordítva. Pittner miniszterként azt szeret­né elérni, hogy a rendőrség olyan működőképes, megbízható intéz­mény legyen, amelyben a lakos­ság legalább annyira megbízik, mint a hadseregben. Kiből lesz a „király"? Aludtunk párat, jók vol­tunk, megérdemeljük hát jutalmunkat: újra urnák elé járulhatunk a késő ta­vasz folyamán. JARÁBIK BALÁZS Nagy ügy, gondolhatja a fiatal szlovák állam polgára. Méltán hagyja hidegen őt a közelgő ál­. lamfőválasztás ténye; a múlt év­ben - csekélység - két választá­son is aktív részvételét kérték, bár a dél-amerikai szappanope­rák legrosszabb forgatókönyve szerint rendezett elnökválasztás tucatnyi parlamenti fordulójá­ban csupán a bamba néző szere­pét osztották rá. Csoda, hogy a jó polgár ezután vár? A sajtó azonban nem vár, hanem bom­báz. Közvélemény-kutatási eredményeket közöl, saját köz­társasági elnököt választ. Pró­bálja hangolni a választópol­gárt, mint egy rossz gitárt, ugyan, szólaljon már meg, miat­tuk csinálták ezt a cirkuszt, dönthetnek végre, éljenek a le­hetőséggel, nyilvánítsanak véle­ményt. Am a választópolgárnak több jó oka van a türelemre. Várja az ellenzék (milyen furcsa leírni) jelöltjét, nem érti a DSZM ódzkodását a nyilvánosság előtt Próbálja hangolni a választópolgárt, mint egy rossz gitárt... való megmérettetéstől. Még mindig fél attól, hogy „ezek úgy­is kitalálnak valamit", meg „majd az árnyék-SZISZ megadja nekik", tart attól, hogy nem mél­tójelölt kerül a legfelsőbb közjo­gi méltósági székbe. Pedig úgy istenigazából nincs mitől félnie. A parlament a Mečiar utáni idő­szak legjobb döntését hozta meg azzal, hogy lehetővé tette: az or­szág lakossága választhatja meg az államfőt, sőt a kétfordulós vá­lasztási rendszer bevezetésével „még egy lapáttal rátett". Ez ugyanis elejét veheti a spekulá­cióknak, hiszen a második for­dulóban csupán a két legtöbb szavazatot szerző jelölt kerül, így az ellenzék számára egyet­len lényeges kérdés maradt: bárki legyen is, akit indít, mel­lette melyik jelöltet és milyen módszerekkel próbálja meg­gyengíteni. Elmondható, jócskán megnőtt az „egyszerűbb emberek" indu­lási kedve. Szlovákia megélt már jó néhány furcsa munkás­kádert a parlament falai közt, marxista portás, polihisztor új­ságíró, filozófus műsorvezető azonban még nem fordult elő ebben az új keletű, de máris rengeteg meglepetéssel szolgá­ló országos társasjátékban. A „ki kicsoda?" izgalmai akkor fo­kozódnak igazán, amikor a je­löltek mámoros hangon ejtik ki a nálunk is egyre nagyobb karri­ert befutó, orbáni „polgári je­lölt" szót. Ilyen lett Michal Kováč volt államfőből, aki régi dicsőségére apellálva kéri visz­sza régi posztját. De erre hivat­kozik az első női jelölt is, aki nem akármilyen nagykövetként hagyta ott névjegyét az európai diplomácia fellegvárának tar­tott Bécsben. Magda Vašáryová váratlan, de egyáltalán nem méltatlan jelölése főleg azokat lepte meg, akik természetes szövetségesei, támogatói lehet­tek volna: az SZDK és az MKP tagjait. A tagság lehet dilemmá­ban, kit válasszon, de a magyar párt vezetősége nem engedheti meg magának ezt a „luxust" (pedig Vašáryová az egyetlen olyan jelölt, aki makulátlan ma­radna az MKP által oly nagy becsben tartott átvilágítás után is). A magyar párt elvszerű par­lamenti politizálását ismerve azonban nem kétséges, hogy a párt vezetősége Rudolf Schus­ter jelölését fogja támogatni. Azét a Schusterét, aki több mint egy éve „liheg" az elnöki szé­kért, s akit - a legfrissebb felmé­rések eredményei szerint ­Szlovákia lakosságának 40 százaléka támogat. A kassai fő­polgármester - aki még egy éve, ... aki régi dicsősé­gére apellálva kéri vissza régi posztját. a parlamenti elnökválasztások kezdetekor élvezte az akkori el­lenzék minden tagjának támo­gatását - maga sem érti, hogy került ebbe a jelenlegi, szemé­lye körül folyó sajtóháborúba. Mert úgy tűnik, hogy az egész hercehurca nem is a jövendő el­nök személyéről szól. Mintha a médiumok háborúznának egy­mással „királycsinálási" tevé­kenységükben. A Markíza Tele­vízió még mindig gátlástalanul nyomja a kassai főpolgármes­tert, bár ezt a választások előtti „polgári egyetértési" agymosás­sal már nem lehet összehasonlí­tani. Mint ahogy az egy évvel ezelőtti hírműsorait sem a mos­taniakkal. Ha hozzávesszük az SZTV növekvő kiegyensúlyo­zottságát, a Twist befolyását, és az írott sajtó nyomulását, már csak ez a kérdés marad hátra: Szlovákia jövendő államfője fő­nemesi címet kap-e az elnöki mellé, esetleg twistet táncol majd, netán Sme vagy Pravda úrnak (esetleg asszonynak) szó­líthatjuk? A szerző a Márai Sándor Ala­pítvány munkatársa. SME Vladimír Mečiar decemberben ki­adott nyilatkozatában az áll, nem jelölteti magát az államfői poszt­ra és más fontos állami funkciók­ba sem, s visszavonul a közéleti szerepléstől. Akkor egy lap azt ír­ta, hogy a visszavonulás mögött valószínűleg a volt kormányfő lelki problémái állnak. Hasonló gondok lehetnek annak a névte­len levélnek a nyüvánosságra ho­zatala mögött is, mely szerint a koalíció házkutatást tervez a volt miniszterelnöknél, utána pedig le akarja tartóztatni. „Ha Mečiar meg van róla győződve, hogy ilyen ostobaságok nyüvánosságra hozatalával segíthet mozgalmá­nak abban, hogy visszaszerezze a közvélemény bizalmát, akkor a hatalom és a kormányfői szék el­vesztésének valóban mély nyo­mokat kellett hagynia benne" - ír­ja a lap. Kis rosszmájúsággal megállapítható, hogy választási veresége pszichikailag eléggé megviselte Mečiart. A DSZM ezt a traumát szeretné átvinni a lakos­ság minél szélesebb körére, hogy visszafordítsa a mečiarizmusként emlegetett időszak hanyatlását. ,A. megtört férfi és leáldozóban levő mozgalma azonban erre ma már nem képes..." - állapítja meg a kommentátor. NÁRODNÁ OBRODA Nem a közvetlen elnökválasztás­ról, hanem az elnökről van szó címmel közöl kommentárt a lap. A cikkíró szerint az államfővá­lasztásról szóló törvény kor­mánytervezete diszkriminálja a polgári elnökjelölteket, és azokat részesíti előnyben, akiket a sajtó „futtat". A törvény még formáli­san sem igyekszik azonos feltéte­leket biztosítani valamennyi je­löltnek, ahogy az elektronikus médiumokban folytatandó kam­pány sugárzását sem szabályoz­za. „A kormány elrendelte a köz­vetlen elnökválasztást. Egyben kiírta a győztest is..." - zárja írá­sát a kommentátor. OLVASOI LEVEL Múltról és jelenről Szívemben mély szomorúsággal nézegetem ezt a képet, mely 2 évvel ezelőtt készült (1997. március 15-én) Szliácson. Aje­lölt időben mintegy 15-en (gyógykezelésen levő magyar ajkú férfiak és nők) virágokkal díszítettük Kossuth Lajos emlék­tábláját. Egy 70 éves, kassai hölgy készítette a nemzeti színű csokrot. Nem volt ünnepi be­széd és felhajtás. Némán fejet hajtva emlékeztünk 1848. már­cius 15-ére, a magyar szabad­ságharc hőseire. Az arra sétáló szlovák és más nemzetiségű pá­ciensek érdeklődve kérdezték: mire emlékezünk? Egy pozsonyi szlovák férfi megértéssel és elis­meréssel szólt a spontán meg­nyilvánulásról, s hozzánk csatla­kozva ő is némán fejet hajtott. Nem voltak szócsatározások és botrányos kijelentések. Lehet, hogy ez a kép történelmi értékű lesz, mert az emléktáblát eltávo­lították. Alighogy hazaértünk, az Új Szóból értesültünk róla, hogy egy másik magyar szövegű táblával együtt elvitték eredeti helyéről. Jött Deák úr, a „törté­nész", aki addig járhatott a nagy privatizátor, Soboňa nyakára, míg az teljesítette a magyarelle­nes kérést, s a két táblát eltávolí­tották. Égbekiáltó igazságtalan­ság, hogy aki egy téglát sem tett a szliácsi épületek falába, potom 150 millióért (kölcsönre) meg­vásárolhatta őket. Lőrincz Géza Komárom Amikor még a helyén volt a tábla (Archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents