Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-15 / 61. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 15. Öt Stanley Kupát szerzett a nyolcvanas évek második felétől kezdve az Edmonton Oilers; korábban egy bajnoki címre futotta erejéből a konkurens WHA-ban Gretzky távozását nem díjazta a közönség MAREK SVATEK Drámai (századmásod)perceket hozott a hetedik fedettpályás atlétikai világbajnokság, felejtheteden pillanatokkal, egyéni, országos és kontinenscsúcsokkal fűszerezve. Már-már úgy tűnt, világraszóló eredmény nem születik, de az utolsó két versenyszámban, a hölgyek és a férfiak 4x400 méteres váltójában rákapcsoltak a nagymenők. A szervezők is kitettek magukért, le a kalappal a japánok előtt. Hála nekik a sportolók kellemes élményekkel térhettek haza Maebasiból. A felkelő nap országában érdekesen alakult két szlovákiai egyéniség sorsa. Mária Melóvá magasugrásban a dicséretre méltó ötödik helyen végzett, miután 193 centimétert teljesített. Két hellyel előbbre futotta Zuzana Kováčiková-Hlavoňová erejéből, aki bár Csehország színeit képviselte, biColin Jackson elégedett zonyos szálak Szlovákiához kötik. A sportággal ugyanis Vágsellyén ismerkedett meg. Igaz, a városnak inkább a női kézilabdacsapata ismert, de a fiatal leányzónak az atlétika nőtt a szívéhez. Galántán járt általános iskolába, aztán, amikor edzeni kezdett, átiratkozott a sportosztályba. A fejlődésben ilyenkor nehéz megállni, így magától értetődően a középiskolában sem hagyott fel a sportolással. A trencséni sportgimnáziumban is főleg a magasugrásra fektette a hangsúlyt, innen egyenes út vezetett a brünni Testnevelési Főiskolára (ez a hely a cseh állampolgárságának gyökere). Jaroslav Kővár és Jaroslav Joukal vette kezelésbe, közös munkájuknak fokozatosan érett a gyümölcse. A szemrevaló, 25 esztendős hölgy éppen Maebasiban érte el pályafutásának eddigi legjobb eredményét: 196 centiméter leküzdésével második lett. Egy darabka az éremből Pogány „Misi" Mihályt illeti meg, elvégre a helyszínen ő edzette Zuzanát. Rajta kívül Pogány egy_ másik védence, a hármasugró Šárka Kašpárková szintén dobogós helyen végzett. Bár az utolsó pillanatig abszolút esélyesként kezelték, a bronzéremtől sem kell elkeseredni; egy nívós versenyen minden érem aranyat ér. A szlovák sajtó kíváncsian várta, mi lesz Igor Kováccsal, a több hónapos kihagyás után sikerül-e becsületesen helytállnia a sztárokkal tűzdelt mezőnyben. ígéretesnek tűnt a visszatérés, bejutott a 110 méteres gátfutás döntőjébe. Mint tudjuk, a részvétel a fontos, a nyolcadik hely is szép teljesítmény; jó jel ez a Sevillában megrendezésre kerülő szabadtéri vébé előtt. Amúgy is feszült hangulatban kezdődött a verseny: négyszer kellett megismételni a fedettpályás országos csúcsát. A legjobb idő mostantól 1:56,9 perc. Ha szabadtéren is túltenne edzőjén, a történelmi táblázatok élére kerülne, amelyet egyelőre Kratochvílová vezet. A két legeredményesebb sportoló Szabó Gabriella és Heile rajtot. Az akadályokat Colin Jackson vette a leggyorsabban, aki mellesleg 19 éves korától versenyez, tehát volt elég ideje megszokni a világbajnokságok hangulatát. A cseh Ľudmila Formanová is kezd magára találni. Nem kis meglepetést okozott azzal, hogy megelőzte az 1992 óta verheteden mozambiki Mutolát. „Egész éjjel azon töprengtem, egyáltalán megelőzhetem-e őtt. Végül a mesterem, Jarmila Kratochvílová inspirált, aki annak idején a német Marita Kochhal vívott hasonló csatákat" - áradozott a 800 méteren aratott győzelme után Formanová. Mellesleg sikerült megdöntenie Kratochvílová Gebrselassie volt. Fejenként két aranyérmet szereztek. Gebrselassie győzelmeihez nem fért kétség, Szabónak viszont komoly vetélytársa akadt 1500 méteren, a szintén romániai Székely személyében. Kemény harcot vívtak az első helyért, az ismertebb Szabó 30 századmásodperccel hamarabb ért célba. Ki tudja, mi játszódott le a rúdugrás győztesének fejében? A francia Galfion§ 600 centimétert ugrott át, de megszegte a szabályokat: amikor átjutott a magasságon, kézzel kézzel visszatartotta a mozgó a lécet. Földre érésekor nem tudta, örüljön-e vagy sem, bizonytalanul várta, elismerik-e a produkciót. A bizottság „elejtette a vádat" és hitelesítette az eredményt. A magasugrásnak is volt hőse, a fedettpályás viadalokról jól ismert Javier Sotomayor. Szokásához híven az első helyen végzett, ezúttal 236 centiméterrel. A távolugróknál a kubai Pedroso 846 centis repülésétől elállt a többiek lélegzete. Úgy tűnt, minden eldőlt, de jött a spanyol Lamela. Az ötödik kísérletnél 4 centiméterre megközelítette Pedrosót, majd utolsó nekifutásra 856 centimétert ugrott, ezzel megdöntötte egyéni, és Róbert Emijan Európacsúcsát. Pedrosonak csak egy lehetősége maradt: nem feladni a küzdelmet. Öreg harcos módjára nekirugaszkodott, s láss csodát, 862 centiméterrel megnyerte a versenyt. Fedettpályás viadalon egyedül Carl Lewis volt képes többre (879). A hab a tortán csak ezután következett. Az utolsó előtti szám a nők 4x400 méteres váltója volt, s a négy orosz lány úgy suhant végig a Green Dome csarnokon, hogy a lábuk sem érte a földet: 3:24,25 perccel világcsúcsot döntöttek. Ha már így alakult, a férfiak sem akartak lemaradni. Ugyanebben a számban a lengyel kvartett diadala óriási meglepetésnek számított volna, sokáig vezette a mezőnyt, a hajrában aztán Campbell megelőzte Mackowiakot, s az Egyesült Államok 3:02,83 perces világcsúccsal nyert. Túl vagyunk tehát a hetedik fedettpályás vébén. Hogy milyen volt? Primo Nebiolo, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség elnöke szerint az eddigi legjobb. A nézők két világcsúcsot láttak, 28 versenyszámból 20-on jobb eredmény született, mint tavaly Párizsban; 21 sportoló az idei legjobb eredményét érte el (bár hosszú még a szezon), 13 rendezvénycsúcs dőlt meg. Es ez jó jel a nyári, sevillai világbajnokság előtt. Sotomayor derekasan helytállt (TA SR-felvételek) Hála a japán szervezőknek a sportolók kellemes élményekkel térhettek haza Maebasiból; még Šárka Kašpárková is, aki „csak" a harmadik helyen végzett Nyolc futó két világcsúcsa a hetedik fedettpályás vébén Edmonton Oilers 4- Wayne Gretzky = négy Stanley Kupa. Ez a matematika érvényesült az NHL-ben, a nyolcvanas évek második felében. Wayne Gretzky tudását a szakemberek már jóval azelőtt megcsodálták, mielőtt jégre lépett a világ legszínvonalasabb hokiligájában. Tízévesen 378 gólt ütött a korosztályos bajnokságban. MARIÁN PÁLEŠ A juniorok között szintén nem vallott szégyent: első idénye alatt, a Sault Ste. Marie csapatában 70 gólt és 112 gólpasszt adott. Csak úgy hemzsegtek körülötte az NHL-klubok menedzserei. Kinek lesz akkora szerencséje, hogy elcsábítja ezt az utánozhatatlan zsenit? Az Edmonton Oilers lett a kiválasztott, 1978-ban 21 évre szóló szerződést kötött Gretzkyvel vagyis 1999-ig. Ezért választotta 99-es számú mezt. Edmonton Alberta fővárosa, a vidék kőolaj és földgázparadicsoma. Wayne Gretzky 17 évesen határozta el, hogy a nanfta városában fog játszani. Az első idényében nyújtott teljesítménye (110 pont) már jelezte, merrefelé tart. Akkortájt az Edmonton az északamerikai profi ligának konkuráló WHA-ban szerepelt, s csak 1980ban kapcsolódott az NHLbe. Wayne 51 góllal és 87 gólpasszal zárta az évet. Gordie Howe már ekkor kijelentette, hogy Gretzky azon kevesek egyike, aki mind a 12 jégen levő játékosról tudja, hol van és mit csinál. A következő hét szezonban ő volt a gólkirály, utána kétszer második lett Mario Lemieux mögött, majd megint ő dominált. Főleg gyorsasága és periferikus látása tette naggyá. Eredményekben gazdag pályafutása során csaknem mindent elért. Megközelítőleg 60 egyéni csúcs és négy briliánsgyűrű tulajdonosa. Egyvalami hiányzik a teljes boldogsághoz: egy igazán komoly eredmény a válogatottal. Amikor 1972-ben megalakult a World Hockey Association, az edmontoni „úttörők" is jelen voltak. A kezdetek az Oilers számára a vártnál is nehezebben alakultak. Szinte rendszeresen üresen tátongott az Edmonton Coliseum, s az a kevés néző, aki ellátogatott, ritkán látta győzni a csaWayne Gretzky (balról) legszebb éveit az Edmontonnál töltötte patot. A Birminghammel együtt szinte csak a létszám teljességéért játszottak. Persze fokozatosan összeszedték magukat, s a csúcsot az 1979/80-as idényben érték el, amikor elhódították az Avco Trophyt, a Stanley Kupa hasonmását. Ekkor a WHA megszűnt létezni. Az Edmonton, bicegve ugyan, de végre magára talált. 1983 és 1990 között öt Stanley Kupát nyert. Első döntőjében (1983) a kor sikercsapatával, a New York Islandersszel találkozott. Fiatal vér az öreg rókák ellen. Győzött a tapasztalat, az Islanders 4:0-re lemosta Gretzkyéket a jégről, de az edmontoni társaság jelezte, ez csak a kezdet. Egy évre rá megismétlődött a finálé, csak a forgatókönyvet cserélte el valaki, az Edmonton nyert 4:l-re. Beindult a gépezet. A következő évadban a Philadelphia Flyers akarta útját állni; nem sikerült, az Olajosok megállíthatatlanok voltak. Megint 4:l-re taroltak. 1986-ban mesterhármast érhettek volna el, ám az elődöntő hetedik mérkőzésén Steve Smith egy korongot nem bírt lekezelni, s az a meglepődött kapus, Grant Fuhr korcsolyájáról a kapuba pattant. így a Calgary jutott a döntőbe, ahol a nem túl meggyőző Montrealtól szenvedett vereséget. A szakemberek és a közvélemény egyaránt állította, hogy ha nincs az a szerencséden gól, az Edmonton játszva begyűjti harmadik kupáját. Már a következő idényben beigazolódott a jóslat. A döntőben ismét a Philadelphia várta, ezúttal jobban megizzadtak, mint a korábbi összecsapáskor, de a hétmeccses háborút az Edmonton nyerte. Talán 1988 volt a legboldogabb és egyben legszomorúbb esztendő a szurkolók szemében. A csapat a Stanley Kupa-döntőből 4:0lal küldte haza a Bostont, majd következett a sokk: augusztus 9én Peter Pecklington klubelnök eladta a Los Angeles Kingsnek Wayne Gretzkyt. Ezrek vonultak ki Edmonton utcáira, hogy tiltaA szurkolók jobban szeretik, ha a New York Rangers ellen játszik az Edmonton kozzanak Pecklington húzása ellen. Elkeseredettség, bánat és düh látszott a csalódott szurkolók arcán. Néhányan sírva fakadtak. Az üzletet Bab Ruth egykori baseballsztár eladásához hasonlították, akit 1920-ban a New York Yankees szerzett meg a Bostontól. Gretzky elment, de azért maradtak helyette tehetséges játékosok. Bár 1989-ben kudarcot vallottak, egy évvel később Mark Messier, Jari Kurri, Esa Tikkanen, Glen Anderson, Charlie Budy és Bill Ranford vezérletével újra a csúcsra jutottak. Glenn Sather főmenedzser összeállította a „Kid Line"-t (kölyökvonal), melyet Adam Graves, Joom Murphy és Martin Gelinas alkotott. A csehszlovák Petr Klíma is gond nélkül beépült a csapatba. Ez az Edmonton is képes volt bejutni a döntőbe, de senki sem várta, hogy Gretzky nélkül érvényesülhetnek a Boston ellen. Az első találkozóra május 15-én került sor. Ez volt az NHL történetének eddigi leghosszabb mérkőzése. Negyven perc elteltével az Edmonton 2:0ra vezett, a gólokat Graves és Anderson ütötte. Ray Borqüe A csehszlovák Petr Klíma is gond nélkül beépült a csapatba. azonban két találattal válaszolt, a másodikat 89 másodperccel a rendes játékidő előtt szerezte. Hosszabbítás következett. Mindként oldalon bőven volt helyzet, a végkifejlet a harmadik hosszabbítás 15. percében következett. Pontosan 4 perc, 47 másodperc hiányzott ahhoz, hogy kétórásra (TA SR) húzódjon a meccs, amikor Petr Klíma gólt ütött a Bruinsnak. Mindenki teljesen kifacsarodott, de az edmontoniak mintha szárnyakat kaptak volna. A Boston Gardenben aratott győzelem után összesítésben is jobbnak bizonyultak, a végeredmény 4:1 lett. Ezzel megszerezték ötödik, eddigi utolsó Stanley Kupájukat. Azóta megállt a tudomány. Hiányoznak a Gretzkyhez, Messierhez, Tikkanenhez hasonló egyéniségek. Jelenleg a cseh František Musil, Roman Hamrlík, Josef Beránek trió, az orosz Borisz Mirornov és Zelepukin, valamint a skandináv Niinina és Lindregen próbálja menteni a klub becsületét. A hazai közönség azonban jobban díjazza, ha a New York Rangers látogat az Edmonton Coliseumba, és a 99-es számú játékosjégre lép. Élfs Šárka Kašpárková nem homokozni ment