Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-13 / 60. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 13. VE N D ÉG KOMMENTÁR Két út előttünk Hétfőn Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettesnek ismertetnie kell a költségvetés bevételi oldalának erősítéséről szóló javaslatát. Két lehetőség jöhet számításba: a hozzáadottérték-adó vagy a behozatali vámpótlék módosítása. Mindkettő negatív következményekkeljár, mérlegelni kell, melyik a kisebbik rossz.A kedvezményes, 6 százalékos hozzáadottérték-adóval terhelt termékek átsorolása a 23 százalékos sávba a fejlett országok gyakorlatát követné, ahol az adókulcs többé-kevésbé egységes. Azonban a bevételi oldalon jelentkező hatása kétséges, ráadásul az infláció emelkedését vonja maga után - az Ivan Mikloš, illetve a Brigita Schmögnerová körül csoportosuló szakemberek véleménye e kérdésben gyökeresen különbözik. Az adóemelés folyományaként jelentkező többletbevétel, illetve a fogyasztás-visszaesés nehezen kiszámítható, s a hazai fogyasztói szokások meg keplekenyek. A vámpótlék bevezetése a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) beleegyezésétől függ, s csak ideiglenes lehet, emellett a kormány komplex gazdaságpolitikájától rendszeridegen, sőt kényelmessé teheti a hazai gyártókat, konzerválja versenyképességüket. Ellenben megvan az az előnye, hogy célirányossá tehető. Például a luxustermékeket lehetne drágítani, ami jobb tőkefelhasználáshoz és a külkereskedelmi és fizetési mérleg javításához vezetne. A mérlegelés során a szociális és a politikai helyzetet is szem előtt kell tartani, ráadásul nem csupán a pillanatnyit, hanem a várhatót is. A koalícióban pedig nem engedhető meg a homlokegyenest eltérő becslések luxusa, anélkül is túlfeszített már a polgárok tűrőképessége! A szerző a Pravda munkatársa KOMMENTÁR Viszontlátásra, Prága HOLOP ZSOLT És Budapest és Varsó. 1999. március 12-e Közép-Európa huszadik századi történelmének egyik legfontosabb napja. Három államnak tíz év alatt sikerült elérnie, hogy ellenségből a NATO teljes jogú tagjává váljon. Tegnap rájuk figyelt a világ, előhúzták a katonai-stratégiai térképeket, és a három állam területét átfestették olyan színűre, mint amilyen az Egyesült Államoké, NagyBritanniáé vagy Németországé. E térképet böngészve nem is az tűnik fel elsőként, hogy Magyarország jelenleg egyeden NATOszövetségessel sem határos, szomszédos viszont azzal a Jugoszláviával, amelyben jelentős magyar kisebbség él, és Belgrád folyamatosan ujjat húz a NATO-val, hanem hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország közt a térképen lyuk tátong, és úgy ölelik körül Szlovákiát, mintha éppen most akarnák „bekebelezni". Mi több, ez a „bekebelezés" a szlovák kormány programjában szerepel is. Hogy mégsem jött össze, annak okait ismerjük. A NATO-bővítés elsősorban nem katonai, hanem politikai döntés volt. Martonyi János magyar külügyminiszter nyilatkozta, hogy a magyar honvédség (szovjet-orosz) technikai állománya és tisztjeinek felkészültsége tizenöt éves fejlesztés után éri el a NATO szintjét, Csehország megközelítőleg ugyancsak ilyen horizontról beszél. A szlovák hadsereg e téren semmiben sem marad el, sőt egyes vélemények szerint megelőzi a most csatlakozó országokat. Mi addig jutottunk, hogy a bővítési ceremóniák előtt Jozef Migaš, a kommunista utódpárt elnöke több napon át Washingtonban lobbyzott Szlovákia csatlakozásáért. Szerencsés, hogy éppen a „legerősebb kormánypárt" elnöke ment Washingtonba, mert nyilván nemcsak ő beszélt, neki is tolmácsoltak egyet s mást. Miután nyilvánvaló, hogy a bővítés politikai döntés függvénye, kulcsa egyértelműen a szlovák kormány kezében van. Feltétele mindenekelőtt a koalíciós pártok egysége és a kormány megbízatási idejének kitöltése, hiszen a szövetségnek nincs más partnere Szlovákiában, tankistákból pedig van elég a NATO-ban is. Ugyanilyen fontos a szlovák-orosz viszony felülvizsgálása, mert az új kabinet (egy része) nem adta egyértelmű jelét annak, hogy ezen a téren letért a mečiari útról. Migašnak bizonyára fel kellett tárnia az orosz KGB szlovákiai melegágya (Brigita Schmögnerová két éwel ezelőtti megfogalmazása), a Devín Bank és a DBP viszonyát, illetve az orosz államadósság törlesztésének és a szlovák-orosz szerződéseknek a rejtelmeit. A viszontlátás elsősorban ezek függvénye. : Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Azok ott az új közép-európai támaszpontokat elfoglaló NATO-gépek vagy Slota repül Budapest fölé a kiszuperált MIG-ekkel? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MLADÁ I RON I A DNES Szlovákia előtt egyelőre nem nyílnak meg a NATO kapui. Megfigyelők szerint az ország így bűnhődik Vladimír Mečiar hatéves kormányzása miatt - állítja a cseh napilap. Mivel Pozsony túl szoros kapcsolatokat tartott fenn Moszkvával, kimaradt az első körből. Egy nyugati diplomata szerint Pozsony lemaradása már 1993-ban elkezdődött, amikor egyértelművé vált Mečiar harmadikutas külpolitikája. A DSZM viszont azt vallja, híve volt az euroatíanti integrációnak. Pozsony külpolitikájának tudathasadásos mivolta 1994 és 1998 között vált egyértelművé. „Olyan ország nem törekedhet NATO-tagságra, ahol a titkosszolgálat külföldre hurcolja az államfő fiát, és ahol Zsirinovszkij és Seselj csodálói népes táborral rendelkeznek". A súlyos anyagi gondok közt vergődő Szlovákiában képtelenség azonnal kielégíteni minden jogos igényt Indulat helyett önmérsékletet Ilyen gondterheltnek még életemben nem láttam a mezőgazdasági államtitkárt. Semmi okom a vigyorra, hiszen az idei költségvetés-tervezet egymilliárddal kevesebbet szán az ezer sebből vérző mezőgazdaságnak, sóhajtja. SZILVÁSSY JÓZSEF Azért még akad szalmaszál, melybe kapaszkodunk. Ez pedig a lobbyzás, egészen a végső parlamenti szavazásig. Addig rendületlenül bízom abban, hogy valamivel azért csak megemelik az előirányzott 8 milliárdot, folytatja még nagyobbat sóhajtva. Árad a panasz régi ismerősömből is, aki mezőgazdasági vállalkozó, mágángazda. Több mint egymillióval tartozik neki a pöstyéni malom, fogalma sincs, miből vegyen vetőmagot, műtrágyát, a legtöbb bank még uzsorakamatra sem ad kölcsönt a mezőgazdászoknak. Bármeddig folytatnám a hangulatjelentést, ugyanaz lenne a végkövetkeztetés: nincs olyan ember, aki elégedett lenne a költségvetés-tervezettel. Természetes tehát, hogy senki sem boldog, amikor a nemzetiségi kultúrák idei támogatására megszabott öszszegről hall. Nagyon kevés a pályázatok alapján kiosztható 50 millió, még a kért 140 millió mai reálértéke is messze elmarad a négy éwel ezelőtti, ugyanekkora összegétől. Jogosak hát a panaszaink, de nem ugyanilyen helytállóak vajon a mezőgazdászok, a más területen tevékenykedők követelései? Tudom, az ilyen párhuzam abszurd, viszont az állam alapvető érdeke a termelő és a szellemi szféra működőképessége, gyarapodása. Ezért hát az elharapózó indulatoskodás helyett helyénvalóbb lenne az önmérséklet. Akár érdekvédelmi tettnek is minősíthető, habár felemás visszNincs ember, aki elégedett lenne a költségvetés-tervezettel. hangot váltott ki, hogy az egyik felszólaló a Csemadok jubileumi rendezvényén nyílt levélben követelt sokkal nagyobb támogatást társadalmi és kulturális szövetségünknek. Talán hitelesebb lett volna, ha azt is elmondja, hogy Budapesten személyes befolyása révén nem az ő érdekeltségébe tartozó hetilapnak, hanem a Csemadoknak kért rendkívüli támogatást az Illyés Közalapítvány tartalékából vagy ha előzőleg meggyőződik arról, hogy a kulturális tárca nem rossz szándékból, hanem törvényes előírások alapján kurtította meg a szövetség ünnepi rendezvényére kért pénzt, s ha arról is tájékozódik, hogy az egyik magyar albizottság márciusig olyan pénzelosztási javaslatot teijeszt a miniszter elé, amelyben a Csemadok jelenlegi elnöke sem talált - kellő önmérsékletet tanúsítva - kivetnivalót. Indulatosan reagált a történésekre az MKP elnöke is, aki felemelte a hangját a főosztályvezetővel szemben, mert a pénzek elosztásánál nem ragaszkodott foggal-körömmel a lakosság arányszámának megfelelő elosztáshoz. Csakhogy a ledorongolt tisztségviselő a bizottság tagjaival együtt tudja, hogy ezt a kulcsot a többi tizennégy nemzetiség képviselője, sőt a miniszter sem támogatja, ezért mindenképpen konszenzusra kell jutni. A kárpáti németek már a német kormányhoz kívánnak fordulni, az ukránok kétségbeesetten ismételgetik, hogy nemzetiségi kiadójuk, szerkesztőségük munkatársai idén még nem kaptak fizetést, ami pedig amúgy is csak néhány százassal magasabb a létminimumnál. S valljuk meg, ahogy az ő esetükben, ugyanúgy a mi térfelünkön sem mindig reális a pályázatokban feltüntetett összeg. Akad olyan hazai magyar kiadó, amely többmilliós állami támogatást kér, holott tavaly csak négy könyvet adott ki. Persze, tavaly nem volt pénz, csak hát néhány magyar intézmény hasonló ínséges körülmények között ennél jóval több rangos publikációt jelentetett meg, sok hazai és külföldi forrásból összekuporgatva a szükséges pénzt. Más kiadó olyan kéziratra kér támogatást, amelyet előzőleg más helyeken a lektorok nem javasoltak kiadásra. Ezek a háttérinformációk természetesen semmiképpen sem vonhatják kétségbe a kért összeg jogosságát, ezért is helyénvaló, ha parlamenti képviselőink kellő eréllyel vívják politikai küzdelmüket érdekeink érvényesítéséért, ám nem szerencsés, ha ezt a nehéz csatát indulatosan, s olyan zsaroló kijelentésekkel fűszerezik, amelyeket valójában ők sem gondolnak komolyan. Tudnunk kell, hogy négy keservesen szűk esztendő után nemcsak a mi követeléseink indokoltak. Ezért bölcs önmérséklettel egy bizonyos határon belül el kellene fogadnunk, ha nem is beletörődnünk, hogy a súlyos anyagi gondok közt vergődő Szlovákiában képtelenség azonnal kielégíteni minden jogos igényt. Az egyik legújabb elnökjelölt, Zoltán Adorján nem híve Szlovákia NATO-csatlakozásának A „proszlovák" köztársasági elnökjelölt ZALAN LEVENTE Az egyik legújabb államfőjelölt magyar szülők gyermeke, magyar alapiskolába és középiskolábajárt. Zoltán Adorján programja azonban mégsem erre utal. Megválasztása esetén semleges és nemzeti alapokra épülő Szlovákiát szeretne, külpolitikai téren pedig egy össz-szláv tömörülés megteremtésén fáradozna. Az 57 éves elnökjelölt valaha egyetemi tanárként dolgozott, de a forradalom után csak egy portási állás jutott neki a Komenský Egyetem diákszállóján. Az újkor disszidenOLVASÓI LEVÉL Budapest „végnapjai" Az egyszerű földi halandó azt gondolná, hogy a Taszáron létesített légi támaszpont miatt Magyarország esetleg belebonyolódhat a Balkánon dúló helyi konfliktusok valamelyikébe. Ám a rideg valóság mást mutat. se. Adóiján a szlovákiai magyarokat három csoportra osztja. Nézete szerint vagy proszlovákok, vagy szlovákellenesek vagy álállampolgárok, tulajdonképpen Magyarország lakosainak érzik magukat. Nem elhanyagolható, hogy az elnökjelölt a neutralitás győzelmének nevezte a meghiúsított referendumot, Magyarország, Lengyelország valamint Csehország közelgő NATO-csatlakozását pedig balszerencsés lépésnek nevezte. Az államfőjelölt tiltakozó megmozdulásokkal és levelezéssel már most kiveszi részét a külpolitikából. Elsősorban Magyaroszágra és fővárosára, Budapestre a fő veszély északról leselkedik, ugyanis Slota úr páncélos hadserege az ókori Karthágó sorsára szeretné juttatni a várost, földig rombolni, majd sóval behinteni-volt, nincs, elvégeztetett. Tehát budapestiek, vigyázat! Javasolnám, forduljanak a zsolnai kényúrhoz sóval és kenyérrel, és mint egykoron a török szultánhoz, Slotához is küldjenek követeket, esdekelve kegyei„a Nyugat által művileg kierőszakolt" koszovói válság megoldására kidolgozott béketervével. A parlamenti pártok közül a DSZM és az SZNP politikájával azonosul néhány pontban, és nem ért egyet az MKP kormányban való részvételével, mert szerinte sokkal nyugodtabb és a szlovákság számára elfogadhatóbb nézeteket képvisel a hosszú nevű magyar mozgalom. Szerinte a referendum meghiúsításáért nemcsak Krajči felelős, hanem az akkori ellenzék is, és természetesen Michal Kováč volt államfő. Ezért helytelennek tartja Krajči immuért. Ki tudja, hátha Szibilla vagy Nostradamus üzenetét közvetíti! Komolyra fordítva a szót. Az illető egyén magyarellenessége, szélsőséges nézetei közismertek. Elsősorban azért veszélyes az ilyen, jópofaság" (akár részeg volt, akár nem), mert egy több mint tízszázalékos támogatottságú párt szószólójáról, sőt elnökéről van szó, és lúdbőrzik az ember háta, ha arra gondol, hogy mi történne abban az esetben, ha nitásának megvonását. Ivan Lexa ügyében Adóiján határozatlan, véleménye szerint csak akkor kellene őt megfosztani képviselői mentelmi jogától, ha véglegesen bebizonyosodik, hogy közreműködött ifj. Michal Kováč elhurcolásában. Ha félretesszük politikai szemüvegünket, akkor Zoltán Adorjánban kedves, nyugodt embert ismerhetünk meg. Valószínűleg ezért is bízik a sikeres első fordulóban. Ám az elnöki funkció nem játék, Szlovákia elsődleges külpolitikai célja az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás. Adóiján nem ezt akarja. egy ilyen egyén kézbe kaparintaná az ország vezérlőpultját, hiszen „Szlovákiában ez már csak így van". A Szlovák Nemzeti Párt berkeiben trónt követelő Malíková asszonynak ajánlatos lesz valami újjal (természetesen ellenünk) kirukkolnia, ha továbbra is ringben akar maradni a pártvezetői funkcióéit folytatott ádáz küzdelemben. Szabó Sándor Királyrév Ivan Podstupka