Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-13 / 60. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 13. VE N D ÉG KOMMENTÁR Két út előttünk Hétfőn Ivan Mikloš miniszter­elnök-helyettesnek ismertet­nie kell a költségvetés bevételi oldalának erősítéséről szóló javaslatát. Két lehetőség jöhet számításba: a hozzáadottér­ték-adó vagy a be­hozatali vámpót­lék módosítása. Mindkettő negatív következmények­keljár, mérlegelni kell, melyik a ki­sebbik rossz.A kedvezményes, 6 százalékos hozzá­adottérték-adóval terhelt termékek átsorolása a 23 százalékos sávba a fejlett országok gyakorlatát követ­né, ahol az adókulcs többé-ke­vésbé egységes. Azonban a be­vételi oldalon jelentkező hatá­sa kétséges, ráadásul az inflá­ció emelkedését vonja maga után - az Ivan Mikloš, illetve a Brigita Schmögnerová körül csoportosuló szakemberek vé­leménye e kérdésben gyökere­sen különbözik. Az adóemelés folyományaként jelentkező többletbevétel, illetve a fo­gyasztás-visszaesés nehezen kiszámítható, s a hazai fo­gyasztói szokások meg keple­kenyek. A vámpótlék beveze­tése a Kereskedelmi Világszer­vezet (WTO) beleegyezésétől függ, s csak ideiglenes lehet, emellett a kormány komplex gazdaságpolitiká­jától rendszeride­gen, sőt kényel­messé teheti a ha­zai gyártókat, kon­zerválja verseny­képességüket. El­lenben megvan az az előnye, hogy célirányossá tehe­tő. Például a luxus­termékeket lehet­ne drágítani, ami jobb tőkefelhasz­náláshoz és a kül­kereskedelmi és fi­zetési mérleg javításához ve­zetne. A mérlegelés során a szociális és a politikai helyze­tet is szem előtt kell tartani, ráadásul nem csupán a pilla­natnyit, hanem a várhatót is. A koalícióban pedig nem enged­hető meg a homlokegyenest eltérő becslések luxusa, anél­kül is túlfeszített már a polgá­rok tűrőképessége! A szerző a Pravda munka­társa KOMMENTÁR Viszontlátásra, Prága HOLOP ZSOLT És Budapest és Varsó. 1999. március 12-e Közép-Európa husza­dik századi történelmének egyik legfontosabb napja. Három ál­lamnak tíz év alatt sikerült elérnie, hogy ellenségből a NATO teljes jogú tagjává váljon. Tegnap rájuk figyelt a világ, előhúzták a katonai-stratégiai térképeket, és a három állam területét átfes­tették olyan színűre, mint amilyen az Egyesült Államoké, Nagy­Britanniáé vagy Németországé. E térképet böngészve nem is az tűnik fel elsőként, hogy Magyarország jelenleg egyeden NATO­szövetségessel sem határos, szomszédos viszont azzal a Jugo­szláviával, amelyben jelentős magyar kisebbség él, és Belgrád folyamatosan ujjat húz a NATO-val, hanem hogy Lengyelor­szág, Csehország és Magyarország közt a térképen lyuk tátong, és úgy ölelik körül Szlovákiát, mintha éppen most akarnák „be­kebelezni". Mi több, ez a „bekebelezés" a szlovák kormány prog­ramjában szerepel is. Hogy mégsem jött össze, annak okait is­merjük. A NATO-bővítés elsősorban nem katonai, hanem politi­kai döntés volt. Martonyi János magyar külügyminiszter nyilat­kozta, hogy a magyar honvédség (szovjet-orosz) technikai állo­mánya és tisztjeinek felkészültsége tizenöt éves fejlesztés után éri el a NATO szintjét, Csehország megközelítőleg ugyancsak ilyen horizontról beszél. A szlovák hadsereg e téren semmiben sem marad el, sőt egyes vélemények szerint megelőzi a most csatlakozó országokat. Mi addig jutottunk, hogy a bővítési cere­móniák előtt Jozef Migaš, a kommunista utódpárt elnöke több napon át Washingtonban lobbyzott Szlovákia csatlakozásáért. Szerencsés, hogy éppen a „legerősebb kormánypárt" elnöke ment Washingtonba, mert nyilván nemcsak ő beszélt, neki is tolmácsoltak egyet s mást. Miután nyilvánvaló, hogy a bővítés politikai döntés függvénye, kulcsa egyértelműen a szlovák kor­mány kezében van. Feltétele mindenekelőtt a koalíciós pártok egysége és a kormány megbízatási idejének kitöltése, hiszen a szövetségnek nincs más partnere Szlovákiában, tankistákból pe­dig van elég a NATO-ban is. Ugyanilyen fontos a szlovák-orosz viszony felülvizsgálása, mert az új kabinet (egy része) nem adta egyértelmű jelét annak, hogy ezen a téren letért a mečiari útról. Migašnak bizonyára fel kellett tárnia az orosz KGB szlovákiai melegágya (Brigita Schmögnerová két éwel ezelőtti megfogal­mazása), a Devín Bank és a DBP viszonyát, illetve az orosz ál­lamadósság törlesztésének és a szlovák-orosz szerződéseknek a rejtelmeit. A viszontlátás elsősorban ezek függvénye. : Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Azok ott az új közép-európai támaszpontokat elfoglaló NATO-gépek vagy Slota repül Budapest fölé a kiszuperált MIG-ekkel? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MLADÁ I RON I A DNES Szlovákia előtt egyelőre nem nyílnak meg a NATO kapui. Meg­figyelők szerint az ország így bűn­hődik Vladimír Mečiar hatéves kormányzása miatt - állítja a cseh napilap. Mivel Pozsony túl szoros kapcsolatokat tartott fenn Moszk­vával, kimaradt az első körből. Egy nyugati diplomata szerint Po­zsony lemaradása már 1993-ban elkezdődött, amikor egyértelmű­vé vált Mečiar harmadikutas kül­politikája. A DSZM viszont azt vallja, híve volt az euroatíanti in­tegrációnak. Pozsony külpolitiká­jának tudathasadásos mivolta 1994 és 1998 között vált egyér­telművé. „Olyan ország nem töre­kedhet NATO-tagságra, ahol a titkosszolgálat külföldre hurcolja az államfő fiát, és ahol Zsiri­novszkij és Seselj csodálói népes táborral rendelkeznek". A súlyos anyagi gondok közt vergődő Szlovákiában képtelenség azonnal kielégíteni minden jogos igényt Indulat helyett önmérsékletet Ilyen gondterheltnek még életemben nem láttam a mezőgazdasági államtit­kárt. Semmi okom a vi­gyorra, hiszen az idei költ­ségvetés-tervezet egymilli­árddal kevesebbet szán az ezer sebből vérző mező­gazdaságnak, sóhajtja. SZILVÁSSY JÓZSEF Azért még akad szalmaszál, melybe kapaszkodunk. Ez pedig a lobbyzás, egészen a végső par­lamenti szavazásig. Addig rendü­letlenül bízom abban, hogy vala­mivel azért csak megemelik az előirányzott 8 milliárdot, folytat­ja még nagyobbat sóhajtva. Árad a panasz régi ismerősömből is, aki mezőgazdasági vállalkozó, mágángazda. Több mint egymil­lióval tartozik neki a pöstyéni ma­lom, fogalma sincs, miből vegyen vetőmagot, műtrágyát, a legtöbb bank még uzsorakamatra sem ad kölcsönt a mezőgazdászoknak. Bármeddig folytatnám a hangu­latjelentést, ugyanaz lenne a vég­következtetés: nincs olyan em­ber, aki elégedett lenne a költség­vetés-tervezettel. Természetes te­hát, hogy senki sem boldog, ami­kor a nemzetiségi kultúrák idei támogatására megszabott ösz­szegről hall. Nagyon kevés a pá­lyázatok alapján kiosztható 50 millió, még a kért 140 millió mai reálértéke is messze elmarad a négy éwel ezelőtti, ugyanekkora összegétől. Jogosak hát a pana­szaink, de nem ugyanilyen helyt­állóak vajon a mezőgazdászok, a más területen tevékenykedők kö­vetelései? Tudom, az ilyen párhu­zam abszurd, viszont az állam alapvető érdeke a termelő és a szellemi szféra működőképessé­ge, gyarapodása. Ezért hát az el­harapózó indulatoskodás helyett helyénvalóbb lenne az önmérsék­let. Akár érdekvédelmi tettnek is minősíthető, habár felemás vissz­Nincs ember, aki elégedett lenne a költ­ségvetés-tervezettel. hangot váltott ki, hogy az egyik felszólaló a Csemadok jubileumi rendezvényén nyílt levélben kö­vetelt sokkal nagyobb támogatást társadalmi és kulturális szövetsé­günknek. Talán hitelesebb lett volna, ha azt is elmondja, hogy Budapesten személyes befolyása révén nem az ő érdekeltségébe tartozó hetilapnak, hanem a Cse­madoknak kért rendkívüli támo­gatást az Illyés Közalapítvány tar­talékából vagy ha előzőleg meg­győződik arról, hogy a kulturális tárca nem rossz szándékból, ha­nem törvényes előírások alapján kurtította meg a szövetség ünne­pi rendezvényére kért pénzt, s ha arról is tájékozódik, hogy az egyik magyar albizottság márciusig olyan pénzelosztási javaslatot teijeszt a miniszter elé, amelyben a Csemadok jelenlegi elnöke sem talált - kellő önmérsékletet tanú­sítva - kivetnivalót. Indulatosan reagált a történésekre az MKP el­nöke is, aki felemelte a hangját a főosztályvezetővel szemben, mert a pénzek elosztásánál nem ragaszkodott foggal-körömmel a lakosság arányszámának megfe­lelő elosztáshoz. Csakhogy a le­dorongolt tisztségviselő a bizott­ság tagjaival együtt tudja, hogy ezt a kulcsot a többi tizennégy nemzetiség képviselője, sőt a mi­niszter sem támogatja, ezért min­denképpen konszenzusra kell jut­ni. A kárpáti németek már a né­met kormányhoz kívánnak for­dulni, az ukránok kétségbeeset­ten ismételgetik, hogy nemzetisé­gi kiadójuk, szerkesztőségük munkatársai idén még nem kap­tak fizetést, ami pedig amúgy is csak néhány százassal magasabb a létminimumnál. S valljuk meg, ahogy az ő esetükben, ugyanúgy a mi térfelünkön sem mindig reá­lis a pályázatokban feltüntetett összeg. Akad olyan hazai magyar kiadó, amely többmilliós állami támogatást kér, holott tavaly csak négy könyvet adott ki. Persze, ta­valy nem volt pénz, csak hát né­hány magyar intézmény hasonló ínséges körülmények között en­nél jóval több rangos publikációt jelentetett meg, sok hazai és kül­földi forrásból összekuporgatva a szükséges pénzt. Más kiadó olyan kéziratra kér támogatást, amelyet előzőleg más helyeken a lektorok nem javasoltak kiadásra. Ezek a háttérinformációk természetesen semmiképpen sem vonhatják két­ségbe a kért összeg jogosságát, ezért is helyénvaló, ha parla­menti képviselőink kellő eréllyel vívják politikai küzdelmüket ér­dekeink érvényesítéséért, ám nem szerencsés, ha ezt a nehéz csatát indulatosan, s olyan zsa­roló kijelentésekkel fűszerezik, amelyeket valójában ők sem gondolnak komolyan. Tudnunk kell, hogy négy keservesen szűk esztendő után nemcsak a mi kö­veteléseink indokoltak. Ezért bölcs önmérséklettel egy bizo­nyos határon belül el kellene fo­gadnunk, ha nem is beletörőd­nünk, hogy a súlyos anyagi gon­dok közt vergődő Szlovákiában képtelenség azonnal kielégíteni minden jogos igényt. Az egyik legújabb elnökjelölt, Zoltán Adorján nem híve Szlovákia NATO-csatlakozásának A „proszlovák" köztársasági elnökjelölt ZALAN LEVENTE Az egyik legújabb államfőjelölt magyar szülők gyermeke, ma­gyar alapiskolába és középiskolá­bajárt. Zoltán Adorján programja azonban mégsem erre utal. Megválasztása esetén semleges és nemzeti alapokra épülő Szlo­vákiát szeretne, külpolitikai téren pedig egy össz-szláv tömörülés megteremtésén fáradozna. Az 57 éves elnökjelölt valaha egyetemi tanárként dolgozott, de a forra­dalom után csak egy portási állás jutott neki a Komenský Egyetem diákszállóján. Az újkor dissziden­OLVASÓI LEVÉL Budapest „végnapjai" Az egyszerű földi halandó azt gondolná, hogy a Taszáron léte­sített légi támaszpont miatt Ma­gyarország esetleg belebonyo­lódhat a Balkánon dúló helyi konfliktusok valamelyikébe. Ám a rideg valóság mást mutat. se. Adóiján a szlovákiai magyaro­kat három csoportra osztja. Néze­te szerint vagy proszlovákok, vagy szlovákellenesek vagy álál­lampolgárok, tulajdonképpen Magyarország lakosainak érzik magukat. Nem elhanyagolható, hogy az elnökjelölt a neutralitás győzelmének nevezte a meghiú­sított referendumot, Magyaror­szág, Lengyelország valamint Csehország közelgő NATO-csat­lakozását pedig balszerencsés lé­pésnek nevezte. Az államfőjelölt tiltakozó megmozdulásokkal és levelezéssel már most kiveszi ré­szét a külpolitikából. Elsősorban Magyaroszágra és fővárosára, Budapestre a fő veszély északról leselkedik, ugyanis Slota úr pán­célos hadserege az ókori Karthá­gó sorsára szeretné juttatni a vá­rost, földig rombolni, majd sóval behinteni-volt, nincs, elvégezte­tett. Tehát budapestiek, vigyá­zat! Javasolnám, forduljanak a zsolnai kényúrhoz sóval és ke­nyérrel, és mint egykoron a török szultánhoz, Slotához is küldje­nek követeket, esdekelve kegyei­„a Nyugat által művileg kierősza­kolt" koszovói válság megoldásá­ra kidolgozott béketervével. A parlamenti pártok közül a DSZM és az SZNP politikájával azono­sul néhány pontban, és nem ért egyet az MKP kormányban való részvételével, mert szerinte sok­kal nyugodtabb és a szlovákság számára elfogadhatóbb nézete­ket képvisel a hosszú nevű ma­gyar mozgalom. Szerinte a refe­rendum meghiúsításáért nem­csak Krajči felelős, hanem az ak­kori ellenzék is, és természetesen Michal Kováč volt államfő. Ezért helytelennek tartja Krajči immu­ért. Ki tudja, hátha Szibilla vagy Nostradamus üzenetét közvetíti! Komolyra fordítva a szót. Az ille­tő egyén magyarellenessége, szélsőséges nézetei közismertek. Elsősorban azért veszélyes az ilyen, jópofaság" (akár részeg volt, akár nem), mert egy több mint tízszázalékos támogatottsá­gú párt szószólójáról, sőt elnöké­ről van szó, és lúdbőrzik az em­ber háta, ha arra gondol, hogy mi történne abban az esetben, ha nitásának megvonását. Ivan Lexa ügyében Adóiján határozatlan, véleménye szerint csak akkor kel­lene őt megfosztani képviselői mentelmi jogától, ha véglegesen bebizonyosodik, hogy közremű­ködött ifj. Michal Kováč elhurco­lásában. Ha félretesszük politikai szemüvegünket, akkor Zoltán Adorjánban kedves, nyugodt em­bert ismerhetünk meg. Valószí­nűleg ezért is bízik a sikeres első fordulóban. Ám az elnöki funk­ció nem játék, Szlovákia elsődle­ges külpolitikai célja az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás. Adóiján nem ezt akarja. egy ilyen egyén kézbe kaparinta­ná az ország vezérlőpultját, hi­szen „Szlovákiában ez már csak így van". A Szlovák Nemzeti Párt berkeiben trónt követelő Malíková asszonynak ajánlatos lesz valami újjal (természetesen ellenünk) kirukkolnia, ha to­vábbra is ringben akar maradni a pártvezetői funkcióéit folytatott ádáz küzdelemben. Szabó Sándor Királyrév Ivan Podstupka

Next

/
Thumbnails
Contents