Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-10 / 57. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 10. KOMMENTÁR Újfajta sumálcolás MALINÁK ISTVÁN Mikuláš Dzurinda egyre több nyilatkozatában ködösít, fogalmaz túl óvatosan, amit még lehet magyarázni azzal, hogy a koalíción belüli sorozatos válsághelyzetek miatt kénytelen lavírozni. Rossz jel, ha akkor is ezt teszi, amikor nincs kényszerítő körülmény. Az első nagy csalódást a kormányfő újévi beszéde jelentette: a történelmieden, mélynemzeti ideológia talajára csúszva arról beszélt, a szlovákok ezeréves álma teljesült az önálló államiság megteremtésével, s innen hamar eljutott addig, hogy Szlovákia egyenlő Európa szívével. A másik nagy csalódást múlt szombati szavai okozták. Bevallom, az ominózus rádióműsort nem hallottam, az állami hírügynökség tudósított róla, és semmi ok feltételezni, hogy elferdítették volna a kormányfő szavait. E szerint egy hallgató megjegyzésére, hogy a kormány meghátrál a magyar kisebbség előtt, Dzurinda azt felelte, nem hátrál meg, csupán igyekszik megadni mindenkinek azt, ami jár neki. „Megnyugtatásul" hozzátette: a kisebbségi nyelvhasználati törvény a jelenleg elért állapotot fogja tükrözni. Ha ez igaz, akkor nagyon rossz törvényre számíthatunk. Hiszen a jelenlegi állapot még mindig kaotikus, a kisebbségek nyelvhasználatát semmi sem szabályozza, vagyis - a kétnyelvű bizonyítványok visszaállításának kivételével - most is olyan a helyzet, amilyet a Mečiar-kormány teremtett. Az államnyelv védelméről szóló törvény miatt keletkezett jogi vákuum, magyarán a nagy semmi „állapota" már negyedik éve tart. Tetszik vagy sem, jelenleg ez a helyzet. Ezt kell konzerválni? Dzurinda szavai inkább a Fogaš-féle „koncepcióhoz" állnak közel; a baloldali miniszterelnök-helyettes szerint nincs szükség átfogó, részletes törvényre, csak valamilyen általános, „nesze semmi, fogd meg jól" jogszabályt szeretne. Ha pedig nem így gondolta Dzurinda, miért nem merte kimondani: ez a kormány demokratikus, meg akarja szüntetni az előző időszakban bekövetkezett alkotmányellenes állapotot, az államnyelvtörvénynek a kisebbségeket sújtó következményeit. Hogyan várható el a társadalmi légkör, a szlovák átlagpolgár tudatának, kisebbségekhez való viszonyának javulása, ha azok a szlovák vezetők is sumákolnak, akiknek példát kellene mutatniuk? JEGYZET Slota a régi, a reakció új SZILVÁSSY JÓZSEF Először minden jóérzésű ember megdöbben, amikor Ján Slota magyarokat, romákat és Albright asszonyt szidalmazó fröcsögését meghallja, de aztán nem lepődik meg. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke már eddig is sokszor vetemedett ilyen primitív hőbörgésekre. Néhány éve még a kannibál pózában is ripacskodott, hiszen azt harsogta, Durayt, Bugárt és másokat szívesen a magyar gulyásba aprítaná. Nem tudni, milyen állapotban kürtölte világgá annak idején a legalacsonyabb őserdei szellemi szinttől is messze elmaradó, állítólag szilveszteri viccnek szánt ízetlenkedését, ugyanis bennfentes zsolnaiak szerint a polgármester-képviselő úr évek óta reggel nyolc ejőtt még, és két óra múlva már csipetnyi józan ítélőképességgel sem rendelkezik, s pártjának közelgő tisztújító kongresszusa előtt már nemcsak ő inog, hanem elnöki pozíciója is. Mindez nem mentség, csupán háttérinformáció. Bármennyire furcsának tűnik, volt ennek a legutóbbi felháborító epizódnak azért kellemes meglepetése is. Ez pedig a közvélemény, a politikusok nagy része és a sajtó gyors, határozott elítélő magatartása. Emlékezzünk csak, még négy éwel ezelőtt elhangzott durva magyarellenes kirohanásait követően is csaknem mindenki úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Egyesek szólásszabadsággal mentegették Slota őrültségeit. Többen úgy vélték, hogy a magyarok, a romák vagy a zsidók szidalmazása nálunk még bocsánatos bűnnek sem minősül, ezért inkább hallgattak. Most órák alatt kiderült, hogy van másik Szlovákia, amelyet azok a polgárok alkotnak, akiknek már nincsenek előítéleteik, kisebbségi komplexusaik. Másokkal egyenrangú partnerként szeretnének boldogulni, idehaza és a közös Európában. Ez a nemes eszme csak akkor válhat valóra, ha törvénytelenségekért, többek között a fajgyűlölő megnyilvánulásokért az ország minden polgárát egyformán felelősségre vonják. A jogállam rendjét és jövőjét veszélyeztetné, ha Ján Slota kivétel lenne. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Képzelje főnök, micsoda emberek vannak. A kormány szolgálatába jelentkeznek és az égvilágon semmi közük nem volt az ŠtB-hez (Péter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVY ČAS Slota, úgy látszik, nem tud másképp bekerülni a történelembe: kiszáll (valamelyik) drága kocsijából, beül egy tankba és - földig rombolja Budapestet. Lehet, hogy a Boszniából érkező televíziós beszámolók ihlették: de az a képernyő tökéletlenségének köszönhető, hogy az álarcos „nemzeti hősök" kezén a vér nem látható. „Ilyesmi történt a fasiszta szlovák állam idején is: részeg hülyék földi paradicsomot ígértek, miközben hátuk mögött ott virított a horogkereszt. Keresztényi szeretetről motyogtak, és ezreket küldtek a halálba" - áll a lap kommentáijában. A nemzetiek zavara, úgy látszik, napról-napra nő, hiszen „magyarok ülnek a kormányban" - és nem történt az égvilágon semmi. „A Slota-féléket vagy ügyészhez, vagy pszichiátriai kezelésre kellene küldeni - a társadalomnak a kettő közül választani kell. Sürgősen." Ne nagyon nézegessünk a múltba, inkább pragmatikusan bámészkodjunk a sugárzó jövőbe Bocicsoki a mérleg nyelvén Azon már röhögni sem lehet, csak nyögni bamba mosollyal, ha pont Lexa úriember vádolja a kormánykoalíciót StB-s múlttal. Reméljük, egyszer s mindenkorra le van már ejtve, mit hörög össze, és legfeljebb a csajkáját kérheti időben a cellába. BUCHLOVICS PÉTER Sokkal figyelemre méltóbb, hogy ne mondjam, árulkodóbb Jozef Migaš parlamenti elnök úrnak az StB-s affér kapcsán tett kijelentése, mely szerint ne nagyon nézegessünk a múltba (amelynek kútja mélységes mély, ahogy azt Thomas Mann óta tudjuk, és még bele találnánk szédülni), hanem inkább a sugárzó jövőbe bámészkodjunk, csak frissen, optimistán, pragmatikusan. Ha lennének is volt ügynökök a DBP csúcsszerveiben, kit érdekel ez most elvtársak, amikor a haza csődben van? Nosza, rajta, arcvonalba, építsük fel, amit az az átok Mečiar lerobbantott! Hát ez dicséretes, tényleg. (Csak azt nem tudom, hogy annak idején, az Öreg másodszori kormányalakításakor kik játszották egy epizódig a „mérleg nyelvét", kik etették Mečiar apó hatszögletű kerekasztalainál demagóg, alibista dumcsival a közvéleményt a „párbeszéd fontosságáról" és a többi. Akkor, amikor már egyetlen tisztességes párt sem állt szóba vele. Ki a fene zsarolja a kormányt és főként a Magyar Koalíció Pártját immár majd fél éve. Ki lép át elegánsan, ugyanakkor erkölcstelenül dokumentumokban rögzített alapelveken, amelyeket mellesleg ő is aláírt. Sőt, a most hatalmon levők közül kik nem szerették volna leginkább, hogy a Lexa-féle titkosszolgálat hancúrozásait tartalmazó jelentést nyilvánosságra hozzák. Kik irkálnak leveleket a kormány tudta nélkül az orosz pénzügyminiszternek adósságállomány-ügyben, és határozzák meg már előre főfelügyelőHogyan lesznek ebben a pártban „daloló holnapok"? nek azt a Devín Bankot, amelynek a SZISZ-hez és a rablóprivatizáláshoz is sok köze volt. Kik kezdtek ízléstelen lihegésbe államügyészi posztokért, kik fikáznak a földművelésügyben, és végül regionális szinteken kik komcsizzák le egymást bősz demokrataként a legvehemensebben - pláne önkormányzati választások után.) Nem sorolom tovább. Túl sok mindent tettem zárójelbe. Egy szó mint száz: bármennyire csábosán mosolyog is a parlament elnöke, a Demokratikus Baloldal Pártja máig nem szokott le a bolsevik praktikákról, a bármi áron hatalomra törésről. Ezt már szóhasználatuk is elárulja. Hogyan lesznek ebben a pártban „daloló holnapok", ha ők még mindig ugyanolyan gátlástalanok, még mindig piszkosul ízlik nekik pártállamanyácska emlője? Tudom, leszokni róla oly nehéz. Dehát a demokrácia nem bocicsoki, akkor meg mire szokhatnának rá, mégis? Attól, hogy valamit nem engedünk meg, még nem biztos, hogy a demokráciát csorbítjuk Rend, bakancsok és kopasz fejek SÓKI TIBOR Nemcsak a szemük csillog, hanem a fejük is, imádják a rendet - legalábbis azt, amit ők annak hisznek -, az idegenekért és a „másokért" viszont már nem kifejezetten rajonganak. Hívhatjuk őket skinheadeknek, bőrfejűeknek vagy neonáciknak is. Mostanság két szomszédos országban is a figyelem középpontjába kerültek. Csehországban egyik razzia követte a másikat és az azt követő letartóztatások alaposan betettek a mozgalomnak. Arra is fény derült, hogy nem egy elszigetelt közösségről van szó. A szkinhedek a jelek szerint jól szervezett, több országra kiterjedő (!) hálózattal OLVASÓI LEVÉL Vannak egyenlőbbek? A kormányváltás után a Dunaszerdahelyi Járási Hivatalban is megtörtént a vezető beosztású személyek leváltása. Ez így helyes, hiszen senkit sem kényszerítettek arra, hogy a DSZM-be lépve vezető beosztáshoz jusson. Csakhogy nem minden osztályvezetőt váltottak le, néhányan maradtak funkciójukban, köztük olyan is, aki a fent említett politikai mozgarendelkeznek. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a razziát követően fél nap alatt sikerült lefújniuk egy nemzetközi találkozót. Magyarországon viszont... No igen, ott volt nemzetközi találkozó. Igaz, razzia meg letartóztatások is. Csakhogy a rendbontó bomberdzsekis fiatalok pere igencsak furcsán alakult. Mármár a rendőrök kerültek a vádlottak padjára, s a szkinekből lettek felperesek. Nem kis megkönnyebbülés volt, hogy mégis a szkinhedeket ítélték el. Főleg azután, hogy az egyik kereskedelmi adó - elég érthetetlen módon - védelmébe vette a kopasz ifjakat. A műsor készítői talán nem látták a tárgyaláson készült lom oszlopos tagjaként, lelkes híveként szervezett, nyüzsgött, gyűlésezett, élvezve rendkívül fontos beosztását. Elkötelezettségét bizonyítva nemrég még olyan jelentést küldött régiónkról a Nagyszombati Kerületi Hivatalba, hogy itt, a Dunaszerdahelyijárásban a szlovák adófizetők pénzéből a magyarok „mindenféle" emlékműveket építenek maguknak. Úgy látszik, mindez (és még sok más) felejthető, főképp, ha egy család okosan biztosítva magát „két lábon" áll, magyarán: az anyuka DSZM-es', az apuka DU-s, aztán ahogy változik a politikai felvételeket. Pedig érdemes lett volna megnézniük, mert néha tisztán hallatszott és látszott, amint az egyik kopasz fasiszta azt suttogja az előtte ülő idős hölgy fülébe: Auschwitz. Találják ki, miért! Mi ez, ha nem nácizmus? Ennek ellenére a szkinhedek boldogan lengethették karjukat, felvonulásokat rendezhettek, s megünnepelhettek olyan évfordulót, mely Németországban tiltva van. Egyesek azt is furcsállják, hogy a német hatóságok figyelmeztetése ellenére a német szkinhedek (meg a szlovákiaiak) átléphették a magyar határt. A magyar liberalizmus mindig is csodálatra méltó volt, éppen ezért kár lenne, ha túlzásokba esne, s az ország így kerülne kéhelyzet, mindig az éppen megfelelő köpönyeget húzzák magukra. Remélem, az elöljáró úr nem a sokat emlegetett szakmai hozzáértés címszó alá könyveli el ezt a dicstelen esetet. Kérdezem: milyen elvek alapján történt a káderezés (de rossz emlékű kifejezés!)? Ki vagy kik döntötték el, hogy ki volt a jó és ki volt a rossz DSZM-es? Vajon a nagymegyeri vagy a somorjai kirendeltségeken miért nem történt semmi? Miért maradtak továbbra is azok a helyükön, akikről mindenki tudja (talán csak az elöljáró nem), hogy szakértelmük enyhén szólva hinyelmetlen helyzetbe. Attól, hogy valamit nem engedünk meg, még nem biztos, hogy a demokráciát csorbítjuk. Főleg, ha az a valami a gyűlöletről szól. A kérdés megoldása sok itteni magyart is megnyugvással töltene el, hiszen olyan jó tudni, hogy odaát minden rendben van. Külön pikantériája az esetnek, hogy szlovákiai magyarok is részt vettek azon a bizonyos ünnepségen. Kettőt el is ítéltek. Merthogy sajnos köztünk is akadnak olyanok, akik szerint ha valaki nem utálja a másságot, már nem is lehet jó fia a nemzetnek. Pedig az ember úgy is lehet magyar, szlovák, vagy német, ha közben nem fasiszta. Sőt, csak úgy! ányos, hogy ott villogtak minden DSZM-es gyűlésen, hogy ingyen és bérmentve biztosítottak helyet a hivatalban a DSZMes összejöveteleknek, hogy agitáltak és fenyegetőztek az „erőszakszervezetbe" való belépés érdekében, hogy mečiarista körlevelek aláírását akarták kicsikarai beosztottjaiktól, prémiummegvonással, nyugdíjaztatással, kirúgással fenyegetve az alkalmazottakat? Még mindig, vagy újra érvényes az orwelli igazság: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek? Kovács Mihályné Nagy Mária Dunaszerdahely