Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-12 / 35. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 12. KOMMENTÁR Megélhetési pártok TÓTH MIHÁLY Össznépi tiltakozásként nem tört ki az általános sztrájk, amikor Gaulieder nemrég bejelentette, hogy 500 ezer amerikai dollár­ra taksálja a kárt, amelyet azt követően szenvedett el, hogy disszidálása után megfosztották a képviselőségtől. Annyira tombol nálunk a jogállamiság, hogy a galántai volt honatya sé­relme hova tovább valamelyik nemzetközi emberjogi fórum asztalára kerül. Hazai pénznemre átszámítva testvérek között is minimum 15 millióról van szó. Emellett valósággal"bagatell az az összesen 1,4 millió korona, amelyre öt egykori képviselő tart igényt. Az ő esetük attól pikáns, hogy valamennyiük hon­atyasága mindössze 48 óra hosszat tartott. A törvény úgy ren­delkezik, hogy aki bármilyen rövid ideig is felesküdött tagjává vált a parlamentnek, öthavi fizetésre jogosult. Államháztartásunk aligha amiatt omlik össze, hogy Gaulieder esetleg besöpri az 500 ezer USA-dollárt és öt egykori pártbeli­jének bankszámlájára is átutalják az 1,4 millió korona megfe­lelő hányadát. Az viszont azért engedtessék meg, hogy miközben kalapot emelünk a jogállamiság nemes eszméjének érvényesülése lát­tán, véleményt nyilvánítsak hazai pártjaink politikacsinálási gyakorlata láttán. Életemből elengednék néhány napot, ha csendes méltatlan­kodásomat csakis ezzel lenne indokolt befejezni: „Lám-lám, ilyenek a DSZM neveltjei! Bezzeg a Dzurinda kormány politi­kusai! Hát még a Magyar Koalíció Pártjának élenjárói!" Lényegre tapintó szóösszetétellel gyarapodott az elmúlt évek alatt a politológia fogalmi apparátusa: „megélhetési párt". Az el­nevezés meghonosodása szegről-végről már a pártállam négy évtizede alatt is indokolt lett volna. Nem így történt, és ennek valószínűleg az is az oka, hogy a bolsevizmus érájában széle­sebb körből történt a káderkiválasztás (elnézést az avitt kifeje­zésért - T. M.), mint a fordulat óta. Még tízesztendős sincs a de­mokráciánk, még minden szlovákiai pártban ott vannak az ala­pító atyák, akiknek szavuk van és akik ilyenkor, kormányváltás évadján kötelességüknek tartják a hűségesek megjutalmazását. Szókimondóbb társadalomkutatók még ma, a demokráciában sem átallják e jelenséget kontraszelekciónak nevezni. Minél bonyolultabb egy párt összetétele, a tisztségek, a szinekúrák elosztásánál annál vadabbul érvényesül a gyengébb minősé­gűek előtérbe állítása. A legfelsőbb hatalmi szférában ez nem annyira szembeötlő; a kevésbé homogén pártok a kontrasze­lektálás művelésében „lefelé" haladva egyre többet engednek meg maguknak. A Dzurinda, illetve a Bugár által vezetett pártról sok minden elmondható, csak az nem, hogy a kettő közül bármelyik is politikailag homogén volna. Egyfajta időzített bomba ez az ország politikai struktúrájában. JEGYZET Kanalas telefon VOJTEK KATALIN Hiszik vagy sem, én már apró gyerekkoromban találkoz­tam mobiltelefonnal. Azt hi­szem, az ötvenes években ez volt a világ első és egyetlen mobilja. Igaz, hogy nyomo­gatható gombok nem voltak rajta, mivel két pléhkanálból állt, de Kanalas Lacika - aki olyan közismert figurája volt a régi Pozsonynak, mint a le­gendás Schöne Náci - ugyan­úgy működtette, mint a mai mobiltelefonokat szokás. Ott ült Lacika a zsúfolt villamos­ban, és egyszerre megszólalt: „Crrrr" - mondta, és kopott kabátja zsebéből előhúzta a két kanalat. Az egyiket a fü­léhez illesztette, a másikat a szájához, és pattogó utasítá­sokba kezdett: „Az ötös vo­nalon torlódás van, indítsa­nak kisegítő járatokat. Há­rom szerelvényt kérek a remizből. Sürgős! Végez­tem." Az amúgy szelíd és ár­talmatlan Lacikának ugyanis ez volt a mániája, a városi közlekedés éber szemmel tartása és irányítása. Nemrég egyik városunkban közlekedési baleset történt, több személy megsérült. A közeli megállóban várako­zók, a baleset szemtanúi megkérték azt a jól öltözött, középkorú úriembert, aki már percek óta mobiltelefon­ját a füléhez tapasztva és hangosan belebeszélve járt­kelt közöttük, hogy hívja a mentőket. Az úriember elő­ször zavartan ötölt-hatolt, majd bevallotta, hogy a mo­bilja nem igazi mobil, csak annak tökéletes mása - az a fajta, amely játéküzletekben kapható. Kanalas Lacikának diliflepni­je volt. Hogy ennek az úriem­bernek a játékmobilján kívül mije volt, még most is töröm rajta a fejem. ................. .. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Valamelyik politikus veszthette el... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS „Ifj. Michal Kováč elrablását azzal a céllal tervelték ki, hogy a 2,3 millió dolláros csalással vádolt férfiból mártírt csinálja­nak, és az egész ügyet a Szlo­vák Információs Szolgálat (SZISZ) nyakába varrják" - ál­lítja a lapnak adott interjújá­ban Ivan Lexa, a titkosszolgálat volt igazgatója. Szerinte az emberrablást csak megjátszot­ták, s erre vall az is, hogy a sér­tett apja, az akkori államfő állí­totta elsőként, hogy az ügy mö­gött a SZISZ áll. Lexa meg van győződve, hogy nincs olyan bi­zonyíték, amely a titkosszolgá­lat bűnösségét támasztaná alá. Mint mondta, a vizsgálat csu­pán a külföldön rejtőzködő Oskar Fegyveres vallomására hagyatkozott. Lexa szerint a titkosszolgálatnál mindössze két hónapot szolgáló Fegyve­rest Michal Kováč volt államfő „csupán csalétkül dobta" a nyo­mozóknak. Hogyan működik a Mikuláš Dzurinda vezette kormány? Száz nap után - le az álarcokkal, félre az elvekkel? Minden balhét a nyerő visz el Kevésszer látni Bugár Bé­lát olyan gondterhelten nyilatkozni, mint tette kedden a tévéhíradóban, de Csáky Pál arcán is vala­hogy egyre ritkább vendég a mosoly. KÖVESDI KÁROLY A pártelnök-parlamenti alelnök Koncoš földművelési miniszter szavahihetőségét vonta kétség­be, a miniszterelnök-helyettes pedig a kisebbségi nyelvhaszná­lati törvény elfogadása körül vár­ható nehézségekről ejtett szót Budapesten. S a háttérben ott motoszkál még Poe suhogó hol­lójaként Bős árnyéka is, amellyel nem szabad a magyar s - főleg - a szlovák választót riogatni. Ifjú kollégám írta nemrég, hogy a mostani kormány kovásza (csiri­ze?) Vladimír Mečiar. Most nyu­godt lélekkel hozzátehetné: bomlasztója pedig a Demokrati­kus Baloldal Pártjának néhány oszlopos tagja. Kezdte Fico úr a magyar kérdés piszkálásával, aki - kimaradva a nagy osztozkodás­ból (nem lett belőle legfőbb ügyész) - új párt után kutakodik, folytatja Koncoš úr, aki az osztoz­kodás nyerteseként (lett belőle miniszter) pártját s azon keresz­tül a kormányt zsarolja. De legin­kább annak a politikai elemző­nek lehetett igaza, aki nemrég a Čamogurský- és Fico-jelenséget taglalva kifejtette: nem a Keresz­ténydemokrata Mozgalom lel­kén fog száradni, ha egyszer - ne adj' isten! - megbukik a kor­mány, hanem sokkal inkább a DBP-én. A KDM-et elvi kérdések nyugtalanítják (hogyan őrizze ... egeszen mas, „ma­terialistább" jellegű gondjai vannak... meg identitását úgy, hogy köz­ben ne gyengítse a kormány po­zícióját), viszont a DBP-nek, úgy tűnik, egészen más, „materialis­tább" jellegű gondjai vannak: ho­gyan tudna többet, a lehető leg­többet megkaparintani. Egyné­mely, DSZM-es összefonódások­ról kerengő szóbeszéd után azért a köz számára mégis sokkoló le­hetett Koncoš úr nemzeti szöve­ge a szlovák földről, ami inkább a Szlovák Nemzeti Párt értelmező szótárát és kórlapját juttatja az eszünkbe. Hogy a kisnövésű pártfőnök, mellesleg a parlament elnöke, védelmébe veszi Góliát miniszterét, nem elítélhető. A szomorú az, hogy a nemzeti föld­alap kérdését egy kézlegyintéssel Dzurinda kormányfő is letudni véli, mondván: a miniszter jog­körébe tartozik eldönteni, ki le­gyen az alap irányítója. Mintha szó sem volna politikai kérdésről, koalíciós megegyezésekről, el­vekről - melyekhez mellesleg az első száz nap alatt és sejthetően utána is éppen a Magyar Koalíció Pártja és a Polgári Egyetértés Pártja tartja magát a legkövetke­zetesebben. A kormányon belüli bal-jobb huzakodás (melyből le­vegő után kapkodva a szocde­mek is menekülni készülnek), a dominanciáért folyó harc egyelő­re még nem okozott nagyobb földcsuszamlást, ám nehéz lenne megmondani, mi a veszélyesebb Szlovákia (jövője) számára: a Mečiarék által évekig bódított ta­ták furkókat lóbáló serege, hátuk mögött Slotáék hecckampányá­val és beígért izgatásaival, vagy a rezešbandák, családi kinderme­nezsmentek és elvtársurak sza­badrablásának immár teljes pő­reségében kibomló következmé­nyei, avagy a kormányon belüli dulakodás? Miről is beszélt Du­ray Miklós a választási/kormány­alakítási eufória árnyékában? A Magyar Koalíció Pártjának sok baja lesz még a DBP-vel. Ezúttal talán kevesen örülnének neki, ha közismerten találó prognózisai után ez a jövendölés is betelje­sednék. Mert, sajnos, nyilvánva­ló, hogy SzlováJda legnagyobb ellensége ezek után is a kummu­nista múlt, a nemzeti fóbia és az azt megtestesítő régi elvtársak el­vi megegyezést és úri becsület­szót nem ismerő tülekedése ma­rad, amely betegség gyógyításá­ra sem az Európai Unió, sem a NATO, sem senki más nem alkal­mas. S mint egy tornádó magjá­ban, ül Mečiar (és az általa meg­gazdagodott bojárok hada) vala­hol a háttérben, és várja türelme­sen, mikor jön el ismét az ő ideje. A Ducký-gyilkosság körüli sejtel­mek, Lexa gyanús jólinformáltsá­ga vagy az a tény, hogy a gazda­sági miniszter meghátrálni kény­szerült a nehézgépipari hollókkal szemben, nem hagynak kétséget afelől, hogy mindenre képes (ek). Ez egyben az első száz nap egyik tanulsága is. A Beruházási és Fejlesztési Bank nem kötött előnytelen szerződést az Exrent Részvénytársasággal Végh László: teljesen más a helyzet ÚJ SZÓ-I N FORMÁCIÓ Az elmúlt napokban olyan hírek kaptak szárnyra, melyek szerint a kényszerfelügyelet alatt álló Beruházási és Fejlesztési Bank (IRB) számára előnytelen szer­ződést kötött az Exrent Rt.-vel. A megállapodás értelmében a pénzintézet állítólag bérleti dí­jat fizet saját központi székhá­zának használatáért, ráadásul az Exrent növeli a bérleti díjat. A lapokban megszellőztetett in­formációkat az Új Szó február VISSZHANG Erős tagság Duka Zólyomi Árpád, az MKP alelnöke az Új Szó február 4-i számában közölt nyilatkozatá­ban arról beszélt, hogy erős tagság kell, és ki kell szűrni a párt soraiból a karrieristákat. Igen, de hol maradt a hatásos recept, amelyet a járási küldöt­tek annak idején reménykedve kértek a régióik megújításá­4-i számában foglalta össze. Végh László, az Exrent Rt. igaz­gatótanácsának elnöke az ügy kipattanásakor külföldön tar­tózkodott, ezért csupán most tájékoztatott a történtek valós hátteréről. Az IRB és az Exrent valóban üzleti kapcsolatban áll egymással, azonban a valóság gyökeresen különbözik az ed­dig ismertektől. A banktól Végh László 1998 decemberében vá­sárolta meg az Exrent részvé­nyeit, mégpedig a névértéknél 10 millió koronával drágábban. hoz, hogy „szilárd, megbízható háttér álljon legfelsőbb vezető­ink mögött, ami erősíti kor­mánypozícióinkat". Sajnos, túl­zottan lebecsüljük az említett karrieristáknak azt az évtize­dek alatt beidegződött tulaj­donságát, amely nem ismert és ismer semmilyen toleranciát. Még ma is ők szeretnék diktál­ni a „párt vezető szerepét". Pontosan tudják, mikor kell jó szándékú elvtársként „beszer­vezni" választóikat, és önjelölt­Az rt. révén azonban nem az IRB-székházhoz, hanem a mel­lette álló épülethez és annak ga­rázsaihoz jutott hozzá, emellett az új szerzemény - a korábbi ál­lításokkal ellentétben - nem tartalmazza a közeli Eximbank épületét. A megvásárolt épület­rész soha nem volt a bank köz­vetlen tulajdonában. Jelenleg ebben az épületben a pénzinté­zet néhány helyiséget és garázst bérel, tehát szó sincs a központi bankszékház bérletéről. Az em­lített ingatlan esetében a bérleti ként a pódiumra ugrani. Igaz, nekik „tudományos" szinten oktatták a „demokráciát". Már­ciusban verik a mellüket, no­vember 17-én nem ünnepel­nek, hiszen ők november 7-ére edzettek. A széljárástól függő­en bizonygatják: visszaadták régi pártkönyvüket, de ha kell, ezt is letagadják. Amíg mi fe­lesleges ütközések nélkül sze­retnénk „kiszűrni" a törtetőket, addig ők szemrebbenés nélkül utánozzák az éveken át magát díjak tavaly valóban emelked­tek, azonban az emelkedés még az Exrent Rt. tulajdonosváltása előtt történt. Az Osztogatnak és fosztogatnak címmel közölt összefoglalónkban a Sme napi­lapra hivatkozva jeleztük: a bank három luxusgépkocsit adott bérbe az Exrent Rt.-nek. Az Audi típusú járművek jelen­leg a bank tulajdonában van­nak, de kihasználatlanul állnak. Az Exrent Rt. csupán egy har­madik félnek közvetítette volna a gépkocsikat, (shz) ideiglenesen itt felejtett hadse­reg stílusát. Nem elegendő csu­pán szólni a jelenségekről. A pártépítés zavartalan menete érdekében a legfelsőbb vezető­ségnek rugalmasabban kellene segítő megoldásokkal módosí­tania a részben félreérthető alapszabályt is, szélesebb jog­kört biztosítva a különböző szinten ideiglenesen működő elnökségek számára. Princzkel József Lekér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents