Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-09 / 32. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 9. KOMMENTÁR Kié lett a vagyon? PÁKOZDI GERTRÚD A szlovákiai magánosítás Mečiar-éra alatti vezénylői mintha bizonyítani akarták volna a piacgazdaság közismert tételét: a legrosszabb tulajdonos az állam. Azzal, hogy az 1995 és 1998 között eladott közel 110 milliárd korona értékű állami vagyonért a Nemzeti Vagyonalap mindössze 12 milliárd koronát inkasszált, az állami vagyon minden áron való leépítése szándékának eleget tett. A vagyonalap fekete könyve szerint ez a bevétel kisebb volt, mint annak idején a kisprivatizációból keletkezett haszon. Az egyik, mindannyiunk pénztárcáját terhelő következmény ismert: a szóban forgó intézménynek tavaly kölcsönt kellett felvennie ahhoz, hogy az akkor 70 évnél idősebbeknek ki tudja fizetni a vagyonalapi kötvényekért járó összeget. Ez azonban úgyszólván semmiség azokhoz a jogtalanságokhoz képest, amelyekről a Dzurinda-kabinet jogászai állítottak össze nem éppen szívderítő statisztikát. A kedélyeket leginkább borzoló Nafta Gbely esete pedig nemcsak azért oly kirívó, mert az áron aluli értékesítés következtében valós értékének a hatodáért kelt el, hanem azért is, mert minden akkor érvényes törvénnyel ellentétesen került a még mindig ismeretien újgazdag tulajdonosok kezébe. Mikuláš Dzurinda a múlt héten bejelentette: a Nafta Gbely esetében a szerződés érvénytelen, rövidesen közzéteszik a cég magánosítóinak nevét is. Teszik mindezt törvényesen, arra is törekedve, hogy a többi hasonló, korrupciótól bűzlő eset se maradjon feltáratlan. A törvénytelenül magánosítók elleni határozott fellépés nem csupán a külföldi tőkések Szlovákia iránti bizalmának megerősítése végett lenne fontos. A hallgatásnak az állam vallaná kárát, hiszen a gátlástalan privatizátorok a különböző csatornákon keresztül még milliókat tüntethetnének el. Nem lenne jó, ha a kormány az utóbbi évek magánosítási akcióit általánosan törvénytelennek minősítené anélkül, hogy ezt bármelyikről bebizonyítaná. Ez csak arra lenne jó, hogy elbizonytalanítsa mind a tisztességes tulajdonosokat, mind pedig a lehetséges külföldi befektetőket. A kormány kötelessége a magánosítási törvénytelenségek könyörtelen leleplezésén kívül elsősorban az lesz, hogy kivétel nélkül minden vállalkozóval szemben maradéktalanul érvényesítse a gazdasági törvényeket. Csak így érhető el, hogy mielőbb olyan (akár külföldi) tulajdonosok kezébe kerüljenek vállalataink, akiknek fő célja nem a cég vagyonának magánszámlára történő átmentése, hanem a munkahelyteremtés, a korszerűsítés, új piacok meghódítása és nem utolsósorban az állam iránti kötelezettségek teljesítése. E folyamat első mozzanata szükségszerűen a privatizátorok kilétének megállapítása lesz. Daytonnal dobálózni JARÁBIK BALÁZS Istenem, elkezdődött - hagyhatta el a sóhaj a franciaországi Rambouillet városkában összesereglett diplomata- és újságíróajkak százait. Az európai Daytonnak becézett tárgyalássorozaton pontosan azt a taktikát alkalmazzák a - főleg - amerikai diplomaták, mint Daytonban. A francia köztársasági elnök rezidenciájaként szolgáló kastélyban külön-külön emeletre „telepítették" a szerb és az albán delegációt. Az egymástól és a külvilágtól hermetikusan elszigetelt küldöttség között (amelyek még a rádiótelefonokat sem használhatják) a nemzetközi diplomaták közvetítenek, róják a lépcsőket, győzködik a két szembenálló felet. Csakúgy, mint Daytonban. A közvetítők által közzétett békítési folyamat terve is kísértetiesen hasonlít a daytonira. Csakhogy, míg az amerikai városban négy küldöttség tárgyalt, Rambouillet-ben csak kettő, így jelentősen csökken a közveítők által használható tér. Azonkívül Dayton előtt a háborún már túl voltak a tárgyaló felek, míg Koszovóban az igazi fegyveres konfliktus - megfigyelők szerint - várat magára. Ráadásul az alku lehetősége, vagyis, hogy engedni kell a másik javára (!) egyik félben sém kelt hatalmas nagy örömet. A koszovói helyi villongások, robbantások, lesipuskások sem könnyítik a közvetítők helyzetét. Sokat nyom a latban, hogy az Egyesült Államok és a NATO körülbelül egy hónappal ezelőtt stratégiát váltott: a szerbek helyett mindkét felet katonai csapással fenyegeti. Paradoxon, de ez kissé enyhítette a konok szerb álláspontot. A közvetítők szinte egyetlen fegyvere - a katonai fegyverek. Ám a volt Jugoszláviában fegyverekkel dobálózni kiváló üzletet is jelenthet. Gyorsan ki kell találni olyan ajánlatot, amely mindkét felet lázba hozza. Egyáltalán nem biztos, hogy éppen Daytonnal kellene dobálózni, persze, ha lehet, a fegyverekkel se. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Képzeld, bekerültem az irodalomtörténetbe. Szerepel a nevem a korábban általam irányított tárca fekete könyvében. (Peter Gossányi karikatúrája) A sikerek ellenére bőven akad még tennivaló a külpolitikában Száz nap a külügyben TALLÓZÓ SME Tegnap letelt Dzurindáék kormányzásának első száz napja, eljött a nagyobb elemzések, részletes értékelések ideje. Ezek másképp hangzanak, mint az előző kormányé. SÓKI TIBOR A legnagyobb különbség talán a külpolitikában érezhető, hiszen míg a Mečiar-kabinet alatt a diplomácia hatalmas csődtömeg volt, az Eduard Kukán külügyminiszter vezette gárda sikerrel vette az elszigeteltségből kivezető út első akadályait. Elődjével ellentétben a Dzurinda-kabinet nemcsak nyilatkozataiban kíván a nyugat felé orientálódni, hanem cselekedeteiben is. Ennek legjobb bizonyítéka a pozsonyi diplomácia szokatlan aktivitása. Dzurinda az első száz nap alatt több jeles külföldi politikussal találkozott, mint Mečiar utolsó négyéves kormányzása idején összesen. Ez a külföld viszonyulását is jelzi. Míg a nyugati országok elnökei az előző kormányfőt, mint fertőző betegséget, igyekeztek elkerülni, Dzurindát és Kukant mindenütt szívesen látják. Ezt ékesen bizonyítja a külügyminiszter legutóbbi washingtoni vagy londoni útja Mikuláš Dzurindát és Eduard Kukant mindenütt szívesen látják. is. Biztatásokban és ígéretekben sincs hiány. Az új kabinet világosan jelezte, legfőbb külpolitikai célja az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás. Szeptemberben még úgy tűnt, végleg lekéstük az európai vonatot, most egyre szaporodnak a biztató ígéretek. A közös szlovák-EU-parlamenti bizottság januárban azt ajánlotta az uniónak, tegye lehetővé a szlovák csatlakozás felgyorsítását. Védrine francia külügyminiszter is jelezte, Szlovákiát az idei helsinki EU-csúcstalálkozón meghívhatják a csatlakozási tárgyalások első körébe, s a NATO-funkcionáriusok is biztosították a szlovák vezetést, nem feledkeztek meg rólunk. Hogy az ígéretek valóra válnak-e, azt a következő meg az azutáni száz nap mutatja meg. Az unió politikusai a biztató szavak után nem mulasztják el megjegyezni, a bővítés előtt végre kell hajtani az EU reformját, és az eltarthat egy ideig. Már most pozitív változások tapasztalhatók a szomszédokkal fenntartott kapcsolatokban. Bár még vannak megoldatlan kérdések, úgy tűnik, Pozsony végre megtalálta a közös hangot Budapesttel, Béccsel és Prágával. Akár jelképes értékű is lehet a január 25-i soproni magyar-szlovákosztrák találkozó, melyre a korábbi, pattanásig feszült hangulat helyett a barátságos légkör volt jellemző. Az sem véletlen, hogy a visegrádi négyek már-már feledésbe merülő együttműködése is a szlovákiai parlamenti választások után újult fel. A mečiari örökség a külügyben is terhesnek bizonyult. Az újra pozitívan alakuló szomszédi kapcsolatokra árnyat vet Bős-Nagymaros és Mohi lezáratlan ügye. Bár Dzurinda többször hangoztatta, hogy Pozsony nyitott minden újabb tárgyalás felé, a részletekről nem szívesen beszélt. Ez jó jel is lehet. Talán azért kerüli ezt a témát, mert a véleménynyilvánítás jogát meg akarja hagyni a szakembereknek. Kemény dió a másik kellemetlen mečiari örökség, a szinte túlzottan bensőséges szlovák-orosz viszony is. Miután az előző kormánynak sikerült teljesen elszigetelnie az országot, Moszkva tárt kaijaiba szaladt, s így Kukanéknak lesz mit tenniük, ha ki akarnak szabadulni e karok öleléséből. Kezdetben a külügyminiszter ugyan jelezte, hogy Moszkvával nem kívánják az eddigi politikát folytatni, sőt megkezdték az orosz-szlovák szerződések felülvizsgálatát is, pár hete már jóval óvatosabban fogalmazott. Nem lehet egy előnyös szerPozsony megtalálta a közös hangot Budapesttel, Béccsel, Prágával. ződést csak azért felbontani, mert Moszkvával kötötték - mondta. Ez a kijelentés is jelzi, nem egyszerű az irányváltás. Kellemetlen a Szlovákiának járó orosz államadósság törlesztése is. Az adósság fejében eddig főként fegyvereket kaptunk Moszkvától, ám az utóbbi napokban több nyugati katonai szakértő is jelezte, ha komolyan gondoljuk a NATO-csatlakozást, ezen változtatni kell. Ha ugyanis a szlovák hadsereget továbbra is orosz fegyverekkel szereljük fel, az alaposan megnehezíti a szlovák és a NATO-csapatok együttműködését. Londonnal sem sikerült minden nyitott kérdést lezárni. Bármilyen aktív volt is Kukán, bármilyen szívélyesen fogadták is Nagy-Britanniában, a vízumkényszert nem sikerült sem eltöröltetnie, sem enyhíttetnie a brit kormánnyal. London minden szlovák kérésre azzal válaszol, nem tehet semmit, amíg meg nem változtatta a bevándorlási törvényt, márpedig az hónapokig is eltarthat. Ez pedig azt jelenti, a kezdeti sikerek és félsikerek ellenére maradt még tennivaló bőven a külpolitikában is. A múlt hét legfontosabb politikai eseménye a titkosszolgálat két tisztjének letartóztatásáról szóló hír volt. Az történt, amit már maguk a polgárok sem hittek: magas állami funkcióban levő személyeknek kell felelniük törvényellenes cselekedet elkövetése miatt. Az ún. félretett ügyekben (ifjabb Michal Kováč elrablása, a népszavazás meghiúsítása) azért folytattak vizsgálatot, mert Mikuláš Dzurinda érvénytelennek nyilvánította a mečiari amnesztia azon rendelkezéseit, melyek lehetetlenné tették az ügy kivizsgálását és a tettesek megbüntetését. Ezek után a rendőrség előtt nyitva áll az út további tettesek leleplezésére, akik az állami terrorizmussal határos bűncselekmények elkövetésében vettek részt. Vladimír Mitro, a SZISŽ új igazgatója funkcióba lépése után megígérte, hogy a bűnügyi szervek rendelkezésére bocsátja azokat az anyagokat, melyek a szervezet korábbi tevékenységéről szólnak. PRAVDA Még mielőtt letelt volna az új kormány száz napja, híresztelések szerint a Dzurinda-kabinet minden energiáját az ún. fekete könyvek összeállítására fordítja. Ez nem igaz, bár néhány minisztertől nagyobb határozottságot várt volna a lakosság. Az elmúlt rendszer garázdálkodásairól azonban mindenképpen írni kell. Már csak azért is, mert a kormánykoalíció pártjai a választások előtt ezt ígérték. Ha a kormánypártok nem így tennének, mindenki jogosan gondolhatná, hogy csak a levegőbe beszéltek: A választásoknak vége, polgárok, felejtsetek. Úgy, ahogy négy évvel ezelőtt Vladimír Mečiar is megígérte, hogy nyilvánosságra hozza az elődei által megvalósított privatizációról szóló fehér könyvet, de végül egyetlen sort sem írt. Valószínűleg azért, mert a saját kártyáit is ki kellett volna terítenie, hiszen akkor már harmadszor ült a kormányban. A fekete könyvekre elsősorban azok miatt van szükség, akik még mindig fenntartások nélkül hisznek a DSZM csinovnyikjainak. NÁRODNÁ OBRODA A lap ankétot készített a kormány tagjaival arról, hogyan értékelik a kabinet első száz napját. Mikuláš Dzurinda a legnagyobb sikernek azt tekinti, hogy Szlovákia visszatért a demokratikus országok táborába, mely az erőteljes diplomáciai aktivitásnak köszönhető. A kormányfő továbbá fontosnak tartja a gazdasági megszorító intézkedéseket tartalmazó csomag elfogadását, mely elősegíti Szlovákia makroökonómiai egyensúlyának helyreállítását, és növeli a szlovák gazdaság versenyképességét. A miniszterelnök úgy véli, a kormány a felmerülő ellentétek dacára is összetartó és működőképes. Az ún. fekete könyvek és a már foganatosított intézkedések bizonyítják, hogy Szlovákia ismét a jogállam elvei szerint működik. VISSZHANG (Ad: Valahol Európában, Új Szó, 1999. február 3.) A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnökségének nyilatkozata A Valahol Európában c. írás szerzője dokumentumok közzététele nélkül olyan súlyos váddal illeti a kárpátaljai reformátusság tisztségviselőit, mint a szervezett bűnözés. A szerző tudatos csúsztatással a lakosságra hivatkozva úgy fogalmaz, mintha a segélyszállítmányok zömét a református egyház felelős tisztségviselői, valamint a községi elöljárók nagy összegekért árusítanák. „Európai fül számára" hallatlan, miként rágalmazza meg a szerző azt a református egyházat, amely 1991-ben a nulláról indulva az elmúlt hat évben hatalmas áldozatok árán szegénykonyhát és öregotthont hozott létre Beregszászban., árvaházat Nagydobronyban, valamint három magyar gimnáziumot alapított, s nagy missziós munkát végez a magyar ajkú roma lakosság körében is. Mindezek nem tartoznak a szerző által többször emlegetett maffia „munkamódszerei" közé. Lásd még az Új Szó február 2-i száma 3. oldalán „Még kell a segítség" c. rövid írást, továbbá az Új Szó február 4-i számában az „Emberek ezrei fogtak össze" c. cikket. Zalán Levente neve mind ez ideig nem volt ismert számunkra, az viszont köztudott, hogy az Új Szó az egyetlen szloválďai magyar napilapunk, s éppen ebből fakadóan erkölcsi kötelessége lenne, hogy felelősen és oknyomozást folytatva mutasson rá a visszásságokra, bűnös üzelmekre, és az is, hogy távol tartsa magát gyenge bulvárlapok módszereitől. Szeretnénk remélni, hogy napilapunk felelős szerkesztői elhatárolják magukat a nevezett írásban foglaltaktól, s a továbbiakban csakis megdönthetetlen bizonyítékok birtokában lesznek hajlandók súlyos vádakat tartalmazó írások közlésére. A kárpátaljai árvízkatasztrófa hallatán egyházunk azonnal megkezdte az adományok gyűjtését. Híveink meglepően nagy felebaráti segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. A beregszászi Diakóniai Központtal való egyeztetés után folyamatosan a saját költségünkön juttattuk célba a szállítmányokat a rászorulóknak. Egy későbbi időpontban az Új Szóban is közzé kívánjuk tenni a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház által küldött adományokról szóló kimutatást. Asszonyi Árpád mérnök, főgondnok s.k., Doc.ThDr. Erdélyi Géza püspök s.k.