Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-06 / 30. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 6. KOMMENTÁR Időtlenlcedés HOLOP ZSOLT A parlamenttől egyelőre nem kérték a nyomozószervek, hogy foglalkozzon Gustáv Krajči és Ivan Lexa mentelmi jogának megvonásával, annak érdekében, hogy megkezdődhessen az általuk feltételezhetően elkövetett bűnök kivizsgálása. Azonban a kérvényre valószínűleg már nem kell sokat várni és a képviselők még ebben a hónapban lehetővé tehetik az eljárás megkezdését. A szavazás kimeneteléhez nem férhet kétség. Még az ellenzéknek sincs oka nemmel szavazni, a nemzetiek vezére már tett is ilyen kijelentést. Az persze valóban abszurdnak tűnik, hogy a DSZM-esek „kiadják" két társukat, pedig ha igaz lenne amit váltig állítanak, tehát, hogy Krajči és Lexa ártatlan, csakis az eljárás lebonyolításával tisztázhatnák magukat az emberrablás és a népszavazás meghiúsításának gyanúja alól. A két „gyanús alak" addig is közszerepel, mepróbál mártírt, politikai üldözöttet, politikai „hullát" fabrikálni magából. Lexa kijelentette, nem félti életét, egyszer úgy is meg kell halni, addig is harcol. Hogy ki ellen küzd, illetve, hogy miért kellene meghalnia, azt a nyilvánosság egyelőre nem tudja. Csak ő. Az biztos, a kormány, a nyomozószervek nem a halálát, csak felelősségre vonását akarják, ha bűnös. Krajči a szegény ellenzéki demokrata szerepében tetszeleg, akit sanyargat a zsarnoki hatalom, már nem az a bátor tornatanár, aki magára vállalta a szavazólapok meghamisítását. De azért előbújik belőle a hatalmaskodó belügyminiszter. Azt mondja, ő Mečiartól már kétszer is amnesztiát kapott azért, amit nem követett el, de ha a közkegyelmet Dzurinda eltörölte, akkor a polgármestereket, volt ellenzéki politikusokat kell felelősségre vonni, akik a népszavazás bojkottjára szólították a lakosságot vagy volt merszük dacolni az államigazgatási önkénnyel. Hát hogy jönnek ahhoz a polgárok, hogy szabad véleménynyilvánítási joguk legyen, amit nem lehet csak úgy korlátozni - legalábbis az alkotmánybíróság szerint. Már nem kell sokat várni, de vajon mire vár a belügy. Eljárása nem túl taktikus: hétfőn jelentette be, hogy ha elég bizonyítékot összegyűjt, kéri a parlamenti szavazást. Addig Krajči és Lexa demagogizálja az eljárást. Ha a nyomozószervek nem állnak elő nagyon gyorsan tényekkel, a hétfői bejelentés - úgy tűnik - csak azért hangzott el, hogy még beleférjen a kormány első száz napjába, ami holnap virrad ránk. De ettől a malmok még lassan őrölnek. JEGYZET Sógorok és komák GAÁL LÁSZLÓ Az előző kormány idején rengeteg bírálat érte a köztársasági elnököt és az ellenzéki politikusokat amiatt, hogy „rossz képet festenek" Szlovákiáról a világban. Hogy a legilletékesebb hivatal, a külügyminisztérium milyen képet festett rólunk, azt az előző kabinet utolsó külügyminiszterének, „körtécskének" a ténykedése alapján is sejthettük, de hogy az ország külképviselete milyen rokoni elvek alapján működött, az csak a jelenlegi külügyminiszter által ismertetett Fekete könyvből derült ki. Kiderült, több diplomáciai posztot öncélúan, meghatározott személyeknek alakítottak ki. Oľga Keltošová, a New York-i ENSZ-misszió szlovákiai nagykövete kérésére 2 új diplomáciai helyet hoztak létre, és a volt tárcavezető a korábban általa irányított munka- és szociálisügyi minisztérium több alkalmazottját is elhelyezte a New York-i misszióban. Zdenka Kramplová Ottavában létesített egy plusz munkahelyet, a genfi nagykövetasszony is keresztülvitte ugyanezt, a külügyminisztérium hivatalvezetője szintén „célirányosan" kialakított minisztériumi munkahelyen saját nővérét alkalmazta, másik rokonának pedig a bécsi nagykövetségen szerzett jól fizető állást. Jozef Šesták államtitkár Budapesten és Genfben rendszeresített egy-egy munkahelyet rokoni alapon, a személyi osztályvezetője egyik fiának Varsóban, a másiknak Nicosiában, további rokonának Lisszabonban szerzett helyet. Sergej Kozlík miniszterelnökhelyettes feleségének rokona a moszkvai kirendeltségen jutott jól fizető álláshoz. Embere tehát volt elég az előző kormánynak, méghozzá válogatott emberek - politikai és rokoni alapon válogatottak. A külügyi tárcától elbocsátott 225 alkalmazott helyébe 365 új embert válogattak ki gondosan. A kérdés csak az, hogy ha már a tárca vezetőjének is - a DSZM-hez való hűségen túl - a két szép szeme volt a legfőbb diplomáciai erénye, akkor müyen diplomaták lehettek a rokonok, és a rokonok rokonai? Csoda hát, hogy most nem olyan egyszerű átrajzolni a Szlovákiáról alkotott képet? Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra -(58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLERKft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Egek, micsoda idők! (Agócs Ernő karikatúrája) A Dzurinda-kormány megmutatta, nem hajlandó fátylat borítani a múltra Változások kora Különös hét áll mögöttünk. Az újságírótársadalomnak, amely négy évig Mečiar kormányát bírálta, jó oka volt még egy kis ünneplésre is. És velük együtt jó néhány becsületes bírónak, nyomozónak, rendőrnek és politikusnak, akik érzékenyen figyelték ifj. Michal Kováč elrablásának eddig megoldatlan ügyét EVA ČOBEJOVÁ Sokan közülünk már kezdtek aggódni, vajon Dzurinda kormánya elég elszánt lesz-e, hogy meghúzza a határvonalat. Vagyis, hogy nem enged annak a bársonyos elvnek, amely 1989 után érvényesült, amikor is Szlovákiában egyetlen kommunista vezető sem került bíróság elé. Az új kormány ezen a héten megmutatta, hogy nem hajlandó fátylat borítani a múltra - két magas rangú SZISZ-tiszt már vizsgálati fogságban van, két képviselőt pedig mentelmi jogának megvonása fenyegeti. Am ezzel még nincs vége a hét kellemes híreinek: a Nemzeti Vagyonalap vezetője bejelentette, felülvizsgálják a pöstyéni fürdő privatizálását, melyet a Martinka házaspár szerzett meg (minden bizonnyal Blažena asszony jóvoltából). Mikuláš Dzurinda pedig arról tájékoztatott bennünket, hogy a jogi elemzések alapján a Nafta Gbely, amely mögött Valdimír Poór áll, visszakerülhet az állam befolyása alá. A VSŽ Holdingnál is közeleg az idő, amikor valószínűleg már nem Rezes és az ő vállalatai lesznek a legbefolyásosabb részvényesek. Végre a közszolgálati tévé híradása is változik; korrekt híreket közöl, új nevekkel, új arcokkal találkozhatunk. Megéltük, hogy érdekesebb lett a Pressklub, melyben Ladislav Pittner meg OLVASÓI LEVELEK A polgárok pénzén Az Új Szó január 20-i számában közölt „Parlamenti adok-kapok" című rovatban olvastam a parlamenti képviselő urak csipkelődéseiről, leginkább az ellenzékiek (DSZM) részéről. Uraim, jobbat nem tudnak? Vagy ezzel szándékoznak fékezni a parlament munkáját? Nem tudom, hogy az illető urak másokat akarnak lejáratni, vagy így nyilvánítják ki az intelligenciahátudta győzni a nézőket lépései helyességéről. (A híradó keltette kellemes érzést csak a bősi erőmű műszaki gondjairól szóló hír rontotta el, talán mert nem más készítette, mint az a Dušíková asszony, aki évekig Július Binder imidzsét építgette, a haza atyjaként mutatva be őt.). Igen, egyes embereknek, akik a politikával foglalkoznak vagy legalábbis érdeklődnek iránta, kellemes volt ez a hét. De a politikusok és újságírók világa sajátos, túlságosan elvont. Egy személyes tapasztalat: amikor bejelentették Az embereknek az elmúlt hét a buszjegyek drágulását jelentette. az ifj. Michal Kováč elrablásával kapcsolatba hozott két SZISZtiszt letartóztatását, szinte minden újságíró kollégám eufórikus hangulatba került. Aztán lementem a közértbe, ahol két elárusítónő ugyanerről a témáról beszélgetett. Egyáltalán nem értették, miért kellett valakiket lecsukni, ha egyszer ifj. Kováčot az osztrák bíróság elengedte, és tulajdonképpen nem lett semmi baja. Az ifj. Michal Kováč elrablása körüli botrány bizonyára érdektelen sokak számára, akik a politikusok, az újságok és a tévéstúdiók világán kívül élnek. Vannak, akiknek az egész ügyből talán csak néhány kép maradt az emlékezetében Kováč villájáról vagy kocsijáról. Nem sok okuk volt arra, hogy könnyet hullajtsanak érte. Nem volt nemzeti hős, sem igazi áldozat. Ráadásul a Technopol-ügyben játszott szerepét sem tisztázta teljesen a német bíróság. A társadalomnak csak bizonyos rétege képes és hajlandó a jogi normák és az alapvető emberi jogok elvi kategóriáiban gondolkodni. A lakosság el nem hanyagolható része azonban egészen más dolgok alapján méri az életét. Ezeknek az embereknek az elmúlt hét főleg a buszjegyek drágulását jelentette. Hiú ábránd lenne azt gondolni, hogy azért fizették ki zokszó nélkül a drágább jegyeket, mert két sziszes már börtönben ül, és mert az SZTV-t végre nem manipulálják. Az élet egészen másról szól. Többnyire másról. A szerző a Dominofórum szerkesztője Harmadik amnesztiát már nem adhatok! (TA SR felvétele) nyadosukat. S mindezt 27 000 koronáért - kérem, ha az összeget illetően tévednék, javítsanak ki! -, a választópolgárok pénzén? Valóban azt hiszik, ezért ültették önöket a parlamentbe a polgárok? Másodszor, „uraim" - tisztelet és elismerés a kivételnek -, ha önök nem a parlamentben ülnének, ugyancsak nehezen jutnának munkahelyhez ebben az országban, főleg a negyven éven felüliek. Ezt ugye nem tudatosítják, mert nem olvassák a hirdetéseket, ahol csak 40 éven aluliaknak kínálnak munkahelyeket, s nekik sem havi 27 ezerért. Harmadszor, tisztelt „uraim", ha minden képzett szakember - mert ugye önök is azok lennének olyan fegyelmezetlenül végezné a felelősségteljes munkáját, mint önök a parlamentben, akkor ez az ország megnézhetné magát. Van egyáltalán önöknek lelkiismeretük? Nehéz elhinni. Deminger Béla Párkány Nem tudom, hol van Több alkalommal szerettem volna megírni észrevételemet az Új TALLÓZÓ PRAVDA A baloldali napilaphoz közel álló hírforrás tájékoztatása szerint a miniszterelnöki hivatal épületének és a Kamzík kormányszállónak rekonstrukcióját végző építkezési vállalat a munkálatokkal egy időben a kormány egyik magas beosztású tisztviselője számára is épített egy hétvégi házat. A vállalat arra is szakított időt, hogy átépítse a DSZM elnökének a mozgalom központi épületében található apartmanját. Értesülések szerint mindhárom építkezés megszervezésénél ugyanaz a kereskedelmi társaság bábáskodott, mely cég társtulajdonosa rokoni kapcsolatban áll Milan Topolival, a kormányhivatal korábbi vezetőjével, jelenlegi DSZM-képviselővel. Az ellenőrző szervek úgy tudják, az LM Goodwill-Design Kft társaságnak nincs közvetítőijogköre, és e jövedelmező, részben állami megrendelésre nem írtak ki pályázatot sem. A kereskedelmi cég a kormánypalota és a Kamzík szálló helyreállításáért 11 millió koronát számlázott, ami legalább harmadával haladja meg a valós kiadásokat. DIE PRESSE Az új szlovák kormány száz napjának elteltével Mikuláš Dzurinda kormányfő a legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy Szlovákia kitörjön az elszigeteltségből. Az osztrák konzervatív lapban megjelent interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy lehet-e tartani Vladimír Mečiar volt kormányfő esetleges visszatérésének veszélyétől, a kormányfő közölte: „Nem akarok nagyképűnek vagy lekezelőnek tűnni, de már jóval a választások előtt megmondtam, hogy engem ilyen nevű úr egyáltalán nem érdekel. A gyűlölet és az elszigetelődés, valamint a határtalan populizmus politikája mellékvágányra vezet. A szlovákok Európa szívében élnek, és magas kultúrával rendelkeznek. Világos volt tehát, hogy az ilyen politika nem lehet tartós." Dzurinda korainak tartja a kérdést, hogy vádat emelnek-e Mečiar ellen ifjabb Michal Kováč elrablása ügyében. Hangsúlyozta viszont, hogy a politikai bosszú gyanúja ez ügyben fel sem vetődhet. A szlovák kormányfő szerint Pozsony egyik fő feladatának tekinti, hogy minél több külföldi beruházót csalogasson az országba, de az egyik kérdésre válaszolva azt is közölte, felülvizsgálnak és érvénytelenítenek néhány korábbi gyanús privatizációt még akkor is, ha annak szereplője külföldi beruházó volt. A miniszterelnök elmondta, Szlovákia nemcsak az EU-tagjelöltek első körébe szeretne be-" kerülni, hanem elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a NATO az első csoport felvételét Szlovákiával egészítse ki, s Pozsonynak talán nem kell évekig várnia egy következő csatlakozási fordulóra. Szó cikkeiben előforduló magyar helységnevekkel kapcsolatban. 1999. február l-jén az Új Szó első oldalán az „Elszigetelték Mečiart" című cikkben levő község vagy város neve Órtúrán, fogalmam nincs róla, hogy hol van. Másnap ugyanez okozott gondot, ez kényszerített írásra. A cikk címe: „Még kell a segítség", és szintén nem tudtam, hol van Deregnyő. Az lenne a kérésem, ha van rá lehetőség, a helység magyar neve után zárójelben a szlovák nevét is írják ki. Tisztelettel: Vas Margit Dunaszerdahely (Dunajská Streda)