Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-23 / 44. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 23. KULTÚRA 9 Ondrist a szenvedély, Bacovszkyt a nemzeti öntudat fűti. Bodó Viktor és Marián Labuda a Jadviga párnájában A nagy betyár és a kis köpcös „Nagy betyár" - mosolygott a bajsza alatt Marián Labuda, amikor a múlt héten Bodó Viktor arra kérte őt, állva mutassa meg, milyen gesztusokat használ majd a Jadviga párnája azon jelenetében, amikor tisztelendő úrként meginti a részeges fiatalokat. SZABÓ G. LÁSZLÓ A találkozásra Pozsonyban, a Hviezdoslav Színház büféjében került sor. Marián Labuda a Hat szerep keres egy szerzőt felújító próbája után nyújtotta kezét ifjú kollégájának, aki pár perccel azelőtt érkezett Budapestről. Ő játssza majd Ondrist, a féltékeny férjet, Labuda pedig a papot, aki 1916 tavaszán buzgón bátorítja a Tótkomlóson élő szlovák értelmiséget, az elszakadás híveit. Bodó Viktor a film első perceiben a toronyban utánozza őt barátai társaságában, ezért kellett még a forgatás megkezdése előtt találkozniuk. A másodéves főiskolás, akit most Sas Tamás filmjében, a Kalózokban láthat a közönség, videokamerával a vállán vette Labuda rögtönzött magánszámát. Amikor aztán „instruálni" kezdte őt, Labuda „lebetyározta", majd annyit mondott: „Tudja, mikor álltam fel legutóbb mások kérésére? Hatvannyolcban, amikor bejöttek az oroszok." Bodó Viktornak azonban nem ez volt az egyetlen kérése. Szinte rendezőként irányította majdani partnerét. Marián Labuda pedig hagyta, hogy vezesse. A rokonszenv megtette a magáét. Gesztusaival, hangszíneivel színészi tűzijátékot produkált fiatal kollégájának. Amikor elragadta a hév, és hangosan szóltak ajkán a szavak, látva a fiatal pesti színész arcát, azonnal visszafogta magát. „Ezt most eltúloztam, tudom, pap így nem beszél" - mondta, s már kínálta is a következő változatot. Bodó Viktor elégedetten búcsúzott. Megtalálta azokat a gesztusokat, amelyekben bátran megkapaszkodhat. Bacovszky tiszteletes pedig áldását adta Ondrisra. Már ami a helyzet humorát illeti. „Három filmben láttam Marián Labudát - mesélte személyes taAz első találkozás: Bodó Viktor és Marián Labuda lálkozásuk után Bodó Viktor. Két Menzel-filmben, a Koldusoperában és Az én kis falumban, valamint A kertben című Martin Šulík-rendezésben. Hihetetlenül egyszerű a játékstílusa, minden jelenetben természetes és nagyon laza. Örültem, hogy számára otthonos közegben, a színházi büfében fogadott. Láttam, hogyan ül biztonságosan, hogyan gesztikulál, lestem a tartását, figyeltem, milyen hangulatot teremt. Minden kérésemet teljesítette, amiért külön hálás Megtett mindent, hogy tiszta lelkiismerettel álljon a kamera elé. vagyok neki. Nem is tudom hirtelen, hogy a nagy magyar színészek közül hányan tették volna meg ugyanezt, egyáltalán van-e még bennük annyi energia, mint Labuda úrban." Závada Pál regényében nincs olyan jelenet, amelyben Ondris a papot utánozza. Ezt a film rendezője, Deák Krisztina írta be a forgatókönyvbe, mert videofelvételről látta Bodó Viktort, amint a színművészeti főiskola felvételijén tizenkét színészt utánzott. Tizenegy férfit és egy nőt. Eszenyi Enikőt. „Krisztina színesebbé akarta tenni Ondris figuráját, azért ékelte be ezt a toronybeli jelenetet. Az utánzáshoz pedig nem volt elég az említett három film, egy kis időt mindenképpen el akartam tölteni Marián Labuda társaságában. Látnom kellett, milyenek a valós mozdulatai, hogy tudjak miből indítani. Meg is ijedtem egy picit, mert nehezen utánozható. Jó figura, de magánemberként nincsenek annyira jellegzetes, rögződött gesztusai. A beszédstílusát hamarabb vissza tudnám adni. Sokat kell gyakorolnom, hogy a másolat élethű legyen. Már a filmekben is elkápráztatott. Mindegyik után koppantam egy nagyot. Mostantól pedig, hogy megismerkedtünk, egy kicsit más lesz a világ." Ondris szerepére fél éve készül. Már a Kalózok előtt tudta, hogy Deák Krisztina számol vele a filmben. Meg is tett mindent, hogy tiszta lelkiismerettel álljon a kamera elé. „Fogynom kellett tíz kilót. Most ötnél tartok. Egy hét van még a forgatásig, addig a többit is leadom. Kell ugyanis egy viszonylagos beesettség a figurához, hogy helyenként jól, helyenként pedig nyomasztóan nézzek ki. Megtanultam egy-két furcsaságot is a szerephez. Például vért hányni. Beszéltem pszicho(Dömötör Ede felvétele) grafológussal is, mert én írom majd a naplót a filmben, és azt a néhány mondatot, amelyet beforgatnak, úgy akarom papírra vetni, hogy az pontosan tükrözze a kor stílusát, hangulatát. A jelmezek is megkövetelik a magukét. Feszes ruhákat, magas gallérokat kapok, amelyek nem engedik meg, hogy görbe háttal álljak a kamera elé. A legnehezebb természetesen maga a forgatás lesz. Ez a második filmem, de nem figyelhetek a technikai kérdésekre. Nekem a szerepre kell összpontosítanom. Úgy kell játszanom, mintha betéve tudnám a filmezés egyszeregyét. Tótkomlóson is voltam már, ahol Závada Pál, a regény írója született. Eredeti helyszíneken veszünk fel nem egy jelenetet. Megtanultam szőrén megülni a lovat, és tudom már a marsot is, azt a táncot, amelyet a legénybúcsún jártak. Olyan alapot teszek le a forgatáshoz, hogy azzal bármit lehessen kezdeni. A színészi játék akkor érdekes, ha az ember sebeket mutat fel. Vagy olyan járatokat, amelyeket akkor lát először a néző. Már most tudom, mi vár rám a Jadviga párnája után. Idegkimerültség lesz a vége, biztos. Mint Brecht Baalja után. Akkor is teljesen összezavarodtam. Nem tudtam emberek közt lenni. Három napig kómában aludtam." Válogatás a kamocsai születésű író, újságíró és könyvtáros, Baranyay József helytörténeti munkáiból Kalandozások Komárom vármegyében VAS GYULA Értékes kiadványt jelentetett meg a közelmúltban a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a komáromi KT Kiadó. A kötet a kamocsai születésű író, újságíró és könyvtáros, Baranyay József helytörténeti munkáiból készült válogatás. A szerzőről érdemes tudni, hogy bár Pesten jogi diplomát szerzett, életét az újságírásnak, az irodalomnak és a helytörténeti kutatásoknak szentelte. ÚjságMindenképpen érdemes lenne folytatni ezt a kezdeményezést. írói pályáját Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Lapoknál kezdte 1903-ban, később a Komáromi Újság, a Barázda című agrárpolitikai és kisebbségvédelmi lap, majd a Komáromi Lapok szerkesztője volt. Ezekben az újságokban tette közzé a kötetben szereplő helytörténeti írásainak többségét is. Mindeközben megjelent néhány elbeszéléskötete, az első még 1902-ben. Könyvtárosként dolgozott a leghosszabb ideig: 1914-ben került a Kultúrpalotában (ma a Duna Menti Múzeum épülete) működő Komáromi Városi Nyilvános Népkönyvtárhoz, ahol egészen 1945-ig dolgozott. Egyhangú döntéssel maradt a posztján 1919-ben, amikor a város Csehszlovákiához került, és ugyanilyen önkormányzati határozat született az 1938-as államfordulatot követően is. A háború után azonban mint magyar nemzetiségű köztisztviselőnek távoznia kellett. A Komáromhoz közel fekvő Tany községben élő rokonainál húzta meg magát, itt töltötte életének utolsó éveit. 1951-ben halt meg. A kötetbe felvett írások tartalmi és formai szempontból egyaránt figyelemre méltóak. Úgyszólván mindegyikükből érződik az az alaposság és következetesség, amellyel szerzőjük az adott témát körüljárta, legyen szó a század eleji csallóközi mesterségekről, a komáromi nyomdászat, újságírás és színjátszás történelméről vagy a régió népdalkincséről. Persze, ehhez a feltételek is adottak voltak Baranyay József számára, hiszen könyvtárosi munkájából eredően rendkívül gazdag forrásokra támaszkodhatott, sőt egy ideig ő vezette a város hivatalos krónikáját is. Az írások formáját és stílusát illetően pedig alighanem Mácza Mihály fogalmaz a legtalálóbban, amikor a kötet utószavában a következőket írja: „Szövegük olvasmányosságán érezhető, hogy szerzőjük a szépirodalomba is belekóstolt, és a figyelem felkeltéséhez, ébrentartásához mesterien értő, gyakorlott újságíró". A könyv tartalmáról egyébként KAi..\,\-tXVÁSOk Újabb helyszínen a Tekodema Igló. A Szepességi művészek Galériájának termeiben nyílik meg ma 15.30-kor a Tekodema című kiállítás a Magyar Intézet szervezésében. A TEKODEMA csoport öt éve alakult, négy egri főiskolás kezdeményezéseként. A csoport tagjai a fényképezésről hasonlóan gondolkodó barátok, de szuverén kísérletező alkotók. (mi) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szöktetés a szerájból 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 10 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Lolita (am.) 20.30 Egy bogár élete (am.) 16, 18 OBZOR: Guru (am.) 20.30 Hófehérke (am.) 16, 18 MLADOSŤ: Klub 54 (am.) 15 Nyári történet (fr.) 18.30 Bohémélet 20.15 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh) 16.30, 18.30, 20.30 A közellenség (am.) 18.15, 20.30 Egyiptom hercege (am.) 15.30,17.15 Orbis Pictus (szlov.) 19.30 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: A közellenség (am.) 17,19.15 LÉVA - JUNIOR: Menekülő fuldokló (am.) 16.30, 19 GÚTA VMK: Dr. Dolittle (am.) 18.30 Idén amerikai film nyerte az Arany Medvét Díj osztás a Berlinalén MTI-TUDÓSÍTÁS Berlin. Amerikai film nyerte az idei Berlini Filmfesztivál legrangosabb díját: a nemzetközi zsűri Terrence Malick A piros vonal című háborús filmjének ítélte az Arany Medvét. Malick filmje amelyet hét kategóriában jelöltek Oscar-díjra - a II. világháborúban játszódik egy csendesóceáni hadszíntéren. A főbb szerepeket Nick Nolte és Sean Penn alakítja. Ezüst Medvét nyert A szerelmes Shakespeare című brit-amerikai mozgókép, mégpedig forgatókönyvéért, amelyet Marc Norman és Tom Stoppard írt. Szintén Ezüst Medvével jutalmazta a zsűri az angol Stephen Frears The Hi-Lo Country és a dán Sörén Rragh-Jacobsen Mifune utolsó éneke című filmjét. Egyéni teljesítményükéit négyen kaptak Ezüst Medve díjat: David Cronenberg kanadai rendező (Existenz című filmjéért), Michael Gwisdek német színész (a Nachtgestalten- Éjszakai alakok című filmben nyújtott alakításáért), valamint az Aimée és Jaguár című német versenyfilm két főszereplője: Maria Schrader és Juliáné Köhler. (Reprofotó: a szerző) talán néhány írás címe adja a legérzékletesebb képet. A „Komáromi és Komárom környéki színesek" között például ilyeneket találunk: „Hol is feküdt az igazi Rév-Komárom?", „A kisgimnázium", „Kocs község és a kocsi", „Régészeti ásatások Komárom mellett" és még sorolhatnánk. A „Csallóközi képek" című fejezetben egyebek között a csallóközi aranymosásról, a táj „földbe írt történelmé"-ről, vagy Jókai itt eltöltött gyermekéveiről olvashatunk. Külön említést érdemel a „Komárom a magyar népdalokban" című írás, amelyben Baranyay József számos itt énekelt dal szövegét adja közre, a gyermekrigmusoktól egészen a Klapka-katonanótákig. A kötet a Castrum könyvek című sorozat hatodik tagjaként látott napvilágot. Mint Mácza Mihály utószavában is olvasható, mindenképpen érdemes lenne folytatni ezt a kezdeményezést, hiszen még jó néhány olyan komáromi történészről, helytörténészről tudunk, akinek munkássága megérdemelne egy hasonló válogatást. A régebbiek és a ma élők közül egyaránt. Nick Nolte és Sean Penn, az Arany Medvével jutalmazott amerikai film főszereplői (Fotó: ČTK/AP) A Folklórszövetség felülvizsgálta tevékenységét Megújult alapszabály szervezése gyermektánccsoportvezetők, koreográfusok és táncpedagógusok részére 2. Fesztiválok, szakmai táborok és konferenciák szervezése 3. A néprajzi kutatómunkán belül a néptánc és a népzene gyűjtése 4. Az SZMF video- és hangzóanyagarchívumának feldolgozása és kiadása. A meghatározott célok megvalósításában elsősorban a Rév polgári társulással és a Nyári Szabadtéri Táncszínház Alappal kívánnak együttműködni. Az elnöki beszámolóból az is kiderült, hogy a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség a közeljövőben Pozsonyból Komáromba helyezi át a székhelyét, és az ősszel átadásra kerülő Rév, a Magyar Kultúra Háza mellett működik tovább, (kl) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség február 21-i közgyűlésén a jelenlévők áttekintették az elmúlt évek eseményeit, és a tapasztalatok alapján elhatározták, hogy megpróbálják új alapokra helyezni a szövetség működését. A rugalmasabb működés érdekében az eddig érvényben lévő alapszabályt módosították, meghatározták az SZMF működésének és tevékenységének főbb irányelveit. Figyelembe véve a lehetőségeket és az anyagi feltételeket, meghatározták a szövetség tevékenységi körét is. E határozat szerint a tevékenységet négy fő csoportra osztották: 1. Szakmai és módszertani tanfolyamok