Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-20 / 42. szám, szombat

526 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 20. VE N D EG KOMMENTÁR Elemezni, vitázni Az előző kormány alaposan összekuszálta gazdálkodásának kimutatását. Szándéka egyértelmű volt: igyekezett úgy intézni a gazdasági ügyeket, hogy se a laikusok, se a szakértők ne lássanak tisztán, s így eltussolhassák, milyen katasztrofális helyzetben van az államháztartás. Megszületett a Kozlík-féle deficit fogalma, amelyet már az akkori ellenzék is használt. Meglepő és nehezen érthető, hogy a jelenlegi kabinet egyelőre nem óhajtja igénybe venni azt a módszert, amelyet a Szlovák Nemzeti Bank és a Nemzetközi Valutaalap alkalmaz. Az állami költségvetésről szóló törvényjavaslata szerint a kormány deficitje idén eléri a 16,4 milliárd koronát. Ez nagyjából a tervezett bruttó nemzeti jövedelem két százalékával egyenlő. Szerényen, zárójelben szerepel, hogy hasonló metodikát alkalmaztak, mint a korábbi években. Néhány sorral lejjebb az áll, hogy az állami költségvetési hiány kiszámításának módja sincs még véglegesítve. Ha a kormány áttérne a nemzetközi és logiVladimír Tvaroška kus módszerekre, a kabinet deficitje lényegesen, mégpedig durván nyolc-tíz milliárddal lenne magasabb a megálmodott 16,4 milliárdnál. Kár rózsaszín szemüvegen át nézni a költségvetést, a kozmetikázott számok mit sem változtatnak a zord valóságon. Az állami alapok új, egyelőre elfektetett többmilliárdos tartozásai is csak növelik az ország adósságállományát. Szerdán a kabinet több tárcának feladatul adta, hogy vezetői keressenek megoldást és tegyenek olyan intézkedéseket, amelyekkel javítani lehet a kormány pénzügyi helyzetén. Legfőbb ideje, hogy elkezdjék az egyes lépések következményeinek intenzív elemzését. Teljesen fölösleges a struccpolitika folytatása, kár várni a csodára vagy eljátszani azt, hogy kiegészítő lépések nélkül is teljesíteni lehet az ország pénzügyeivel kapcsolatban kitűzött feladatokat. Elemezni, vitázni kell, s mielőbb megtalálni és elfogadni a helyes megoldást. A szerző a Pravda napilap munkatársa. JEGYZET Erős a gyenge nő GRENDEL ÁGOTA Nem tudom, színésznői mivolta tette-e, Magda Vášáryová mindenesetre játszott, kacérkodott velünk. Jó ideig tartotta izgalomban híveit: indul? Nem indul? Vártuk a döntést, a jó hírt, liogy lesz egy köztársaságielnök-jelölt, aki européer, aki a szívével is lát, aki volt már nagykövet, tehát nem idegen tőle a politika világa, s ő sem idegen a politikusok közt, aki miután hazatért Bécsből, megalapította a Szlovák Külpolitikai Társaságot, amelyet működtet azóta is. És aki nő - s ezáltal más szempontokat visz a politikába. A jelöltek közül az egyedüli, aki nem nyilatkozik önelégülten, aki nem képzeli, hogy ő hozza keletről a fényt, ő az egyetlen, aki elkápráztatja ragyogásával a Nyugatot, sem azt, hogy kizárólag ő tökéletes, felkészült - egyszóval a legeslegjobb, s mivel holdudvara, csodálóinak tábora meglehetősen nagy, kénytelen mindenáron meggyőzni ezt a tétova nemzetet, ugyan, adja már rá a voksát. Az sem derül ki róla, hogy áldozatnak gondolja magát a haza oltárán, hiszen csak az istenadta nép érdekében lép a jelöltek táborába, egyébként jól érzi magát megérdemelt pihenésén, nyugdíjasként. A hölgy jön, lát - ki tudja, győz-e. Van rá esélye, egyebek mellett azért is, mert bár színésznő volt, a jelöltek közül a legtermészetesebben ő viselkedik. A sajtótájékoztatón is rokonszenvesen nyilatkozott, nem volt álszerény, de a mindenkit mindenáron félresöprő túlzott magabiztosság sem áradt szavaiból. Egy dologban biztos lehet: akikkel végigcsinálta az 1989-ben és 1998-ban történteket, mellette állnak, s ez nem akármilyen társaság, a mai szlovák értelmiség jeles alakjai. Igaz, egy részük nem aktív politikus, mégis meglehetősen nagy szellemi erőt képviselnek. S talán egyszer itt is eljutunk odáig, hogy a nagy szellemek legyőzik a nagy erőt, az erőszakot, még ha az erőt szálfatermetű férfiak, a szellemet pedig esetenként, mondjuk, köztársasági elnökként is gyönge nők képviselik. ŕ Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: HolopZsolt-politika-(58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a ldadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk a> £Ko$ CLUB <2 V Gazdaságpolitikai kritika a kormányváltás után. - Kisasszony, ön már pontosan olyan állapotban van, mint az ország. (Peter Gossányi karikatúrája) Anyagi hasznot hozó, jó befektetésnek számított a gyógyszer-kereskedelem Patika kontra patika A tavaly nyáron elfogadott gyógyszertörvény éket vert a gyógyszerész patikatulajdonosok és a gyógyszertárat működtető vállalkozók közé. PÉTERFI SZONYA Mert miközben a Gyógyszerészeti Kamara rendjén valónak találta a törvényt - melynek értelmében június elsejétől a patikák működésének engedélyezése gyógyszerészeti végzettséghez kötött -, a Gyógyszertár-tulajdonosok Grémiuma nemtetszését nyilvánította az ügyben. (Bár nem közvetlenül a jogszabály elfogadása után, hanem jóval később.) Ugyanezt tették az érintett tulajdonosok is, akik a február 10-i hírmagyarázatomra reagálva részrehajlással vádoltak meg. Kár, mert nem erről van szó. Eszem ágában sincs ugyanis védeni olyan törvényt, amely menet közben változtatta meg a Játékszabályokat". Pedig az elgondolás helyes volt, hiszen a rendszerváltást követően, amikor felmerült a magánosítás leAkiknek pedig nem jutott gyógyszertár, azok építettek. hetősége, a gyógyszerészekben fel sem vetődött, hogy netán nem szakmabeli is vásárolhat, üzemeltethet patikát. Amikor megkezdődött a magánosítási folyamat, a meglevő patikákért sokan szálltak versenybe, noha akadtak olyan gyógyszerészek is, akik nem akartak átvenni patikát, ugyanis tartottak az anyagi terhektől. Akiknek pedig nem jutott gyógyszertár, azok építettek. A patikus vállalkozók, illetve a vállalkozó patikatulajdonosok korszerűsítettek, új épületeket emeltek, s Szlovákiában hamarosan megugrott a gyógyszertárak száma, telítődött a piac. A lakosság legnagyobb megelégedésére. És mert akkoriban senki sem sejtette, hogy az egészségügy válsághelyzetbe kerül, jelentős anyagi hasznot remélve - hiszen évi 13 milliárd koronáról van szó - a gyógyszer-kereskedelmet jó befektetésnek tartották valamennyien. Ami rendjén is van, hiszen minden vállalkozó ezért fáradozik. Az általam nagyon tisztelt dr. Fegyveres Margit (gyermekorvosból lett patika-résztulajdonos), illetve dr. Czirfus Attila (ugyancsak résztulajdonos) tudtomra adja, hogy alkotmányellenes a vállalkozói szabadságot korlátozó gyógyszertörvény, holott ezt írásomban nem is vitatom. Sajnos, nem egyedi esetről van szó, az eltelt néhány évben számos vállalkozás épp a játékszabályok megváltoztatása, a törvények módosítása miatt ment tönkre. Viszont utaltam arra, hogy a patikákat működtetők (magán)gondjaikkal ne riogassák a lakosságot. Mert a gyógyszerre szorulónak elég gondot okoz, hogy nem tudja beszerezni a szükséges orvosságot, s bármennyire is furcsa, az okok őt tulajdonképpen nem érdeklik. A szerencsétien betegnek az is teljesen mindegy, hogy a gyógyszerét kiadó patikus tulajdonos is egyben, vagy csak valakinek az alkalmazásában áll. A nem gyógyszerész tulajdonosok állítják: ha megszűnnek az általuk működtetett patikák, veszélybe kerül a lakosság gyógyszerellátása. Nem értem pontosan, hogy mindez miért csak december közepén jutott eszükbe. Miért majdnem fél évvel a törvény elfogadása után jött meg a hangjuk?! És miért nem cselekedtek időben? Vagy ha cselekedtek, s nem jártak sikerrel, miért nem értesítették erről a közvéleményt, netán a sajtót? Dr. Fegyveres Margit leírja: „... valakiknek a magántulajdonomra fáj a foguk", dr. Czirfus Attila pedig egyebek mellett attól tart, hogy ha néhány ... mindez miért csak december közepénjutott eszükbe. száz patika bezár, „ki fogja nekik megfizetni a többmilliárdos adósságot és a körülbelül egymilliárd korona büntetőkamatot". A Gyógyszerészeti Kamara jogászai szerint nem tör senki a tulajdonosok vagyonára, az épület, a belső berendezés változatlanul az övék marad, a gyógyszerkészletet pedig a működési engedélyével rendelkező gyógyszerész vásárolja meg, illetve állja majd a bérlettel kapcsolatos költségeket. Ha azonban az épülettulajdonosok teljesíthetetlen feltételeket szabnak, az is előfordulhat, hogy rövid időn belül új helyeken nyílnak patikák. Mert a gyógyszertár is - ha tetszik, ha nem - úgy működik, mint sok más vállalkozás. A törvény, hibáival együtt, adott. Az volna a legjobb, ha az egymással szemben álló felek - a gyógyszerész tulajdonosok, illetve a vállalkozó patikatulajdonosok egyezségre jutnának, és mielőbb megtalálnák a mindkét fél számára elfogadható megoldást. A betegekre való tekintettel. TALLÓZÓ SME A független lap továbbra is foglalkozik a titkosszolgálat vezetőjének múlt heti parlamenti beszámolójával. Vladimír Mitro egyebek között a SZISZ Kelet fedőnevű akciójáról is beszélt. Lényege az volt, hogy a szlovák titkosszolgálat győzze meg a lakosság nagy részét arról, Szlovákiának különösen érdeke, hogy visszatérjen az orosz befolyás alá. Az köztudomású volt, hogy az Ivan Lexa irányította „cég" jó kapcsolatokat épített ki a KGB utódszervezetével, Oroszország felderítő szolgálatával. Ennek tulajdonítható az is, hogy a NATO-tagállamok és a közép-európai államok titkosszolgálatai fokozatosan elfordultak a SZISZ-től. Ismert az a tény is, hogy 1996 júliusában orosz specialisták érkeztek Pozsonyba, hogy tanfolyamon adják át tudásukat szlovák kollégáiknak. Kiderült, hogy a közép-európai államok titkosszolgálati vezetőinek ljubljanai találkozójára Ivan Lexát azért nem hívták meg, mert őt tartották felelősnek ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásáért. IZVESZTYIJA Véget ért a „romantikus korszak" az orosz-EU kapcsolatokban, s a Nyugat már nem hangos politikai nyilatkozatokat és ígéreteket, hanem tetteket vár Oroszországtól írta pénteki számában a tekintélyes orosz lap az előző nap megtartott moszkvai orosz-EU csúcsot értékelve. Az írás szerint Európa „utolsó figyelmeztetést" intézett Moszkvához, s az EU veze- ' tői ismét egyértelművé tették, hogy Oroszország csak a reformok megvalósítását követően számíthat pénztámogatásra. A cikk úgy véli, Moszkva „civilizált" együttműködési készségének legfontosabb fokmérője most a koszovói probléma megoldása, s a Nyugat számít a koszovói békefenntartó erőkben való orosz közreműködésre. MLADÁ ( RON I A DNES A cseh liberális napilap szerint Prága, Budapest és Varsó képtelen volt egyeztetni a NATO-csatlakozás utolsó lépéseit, ezért az eredetileg „győzelmes történelmi eseménynek" tervezett aktusból végül a „visegrádinak nevezett csoportról szóló tragikomédia lett". A kommentár emlékeztet: a három közép-európai ország korábban azt tervezte, hogy a NATO-csatlakozás dokumentumait egyszerre fogja jóváhagyni parlamentjük, és egyszerre írják alá az államfők is. Áz elképzelésekből azonban nem lett semmi. A cseh parlament még azelőtt jóváhagyta a csatlakozást, mielőtt Prága hivatalos meghívást kapott volna a NATO-ba. Meghiúsult a magyar és a lengyel parlament egyidejű szavazása is; a diplomaták szerint azért, mert a magyar törvényhozás egykamarás, a lengyel pedig kétkamarás. A szégyent csak tetőzte, hogy meghiúsult a dokumentum egyidejű aláírása is, ugyanis Göncz Árpád magyar köztársasági elnök már a múlt héten aláírta az okmányt. VISSZHANG Ad: Erős tagság, Új Szó, 1999. február 12. Hogyan tovább? Princzkel József az MKP soraiban egyre nagyobb számban felbukkanó karrieristákról ejtett szót. írása többünkben felkeltette az érdeklődést, mert saját bőrünkön érezzük, mennyire nem volt átgondolt a hézagos alapszabállyal kezdett egyesítés. Egyes, a múltban vezető szerepet játszó egyének kisajátították maguknak a pártot, érdemeik elismerését követelik, és azt hiszik, hogy nem tévedhetnek. Az Érsekújvári járás meglehetősen megosztott régió. Ám ha mindehhez az MKP járási elnöksége kioktató demokratáinak személyes érdeke is párosul, akkor az történik, ami az oktatási osztály vezetőjének kinevezése körül kirobbant. A tagok mentségére legyen mondva, hogy az SZMPSZ járási szerve diktatórikusán, szinte tüntetőleg csak egy jelöltet állított a posztra. Ezért ne csodálkozzunk, hogy az MKP tagsága, szülők, pedagógusok megkérdőjelezik az elnökség döntéseinek helyességét, s felteszik a kérdést: „Mennyire amatőrök tagjai, s mennyire helyezik előtérbe személyes érdekeiket?" A tagság nagy része úgy érzi, szükség van a megújulásra. A demokratizálódási folyamat megindult, a szlovákság jelentős része partnerként kezel bennünket, kormányerő vagyunk, így talán szükségeltetne, hogy az államigazgatási posztokra javasolt egyének szakemberek legyenek, ráadásul hibátlanul bírják az államnyelvet - és ez nem elveink feladása! Hiszen aki végigolvasta a február 13-i számot, rádöbbenhetett: az igazgatófaló Ernest Macho és társai éppen ilyen, az államnyelvet csak „csehszlovák konyhanyelven" művelő elöljáró-helyettesekre várnak, hogy nagysurányi összejöveteleiken ezen csámcsoghassanak. Legyünk magunkkal szemben is kritikusabbak, s ha járási szervekben dolgozunk, az MKP érdekeit helyezzük személyes érdekeink fölé. Ma az Érsekújvári járás MKP-tagsága konferenciát tart. Reméljük, alapjaiban újul meg a párt tevékenysége, s előtérbe kerül a szakmaiság. Úgy érzem, itt a történelmi pillanat, hogy a szlovákiai magyarság bizonyítsa: az utóbbi években tapasztalt erős nyelvi elnyomás ellenére széles szakembergárdája nevelődött ki. Bencze István Tardoskedd