Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-18 / 40. szám, csütörtök

2 vÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 20. KOMMENTÁR Halálos párhuzam MADI GÉZA Úgy tűnik, Ivan Lexa nagyon munkabíró. A képviselői teendők végzése és a párhuzamos titkosszolgálat üzemeltetése mellé ugyanis újabb terhet vesz a vállára. A DSZM ösztönzésére vállalta, hogy Gustáv Krajčival polgári vizsgálóbizottságot hoz létre a Ducký-gyilkosság körülményeinek felderítésére. Semmi új a nap alatt, mert már szinte divat ilyen csoport összeállítása Szlovákiában. Korábban Ladislav Pittner irányította azokat a „polgárokat", akik ifj. Michal Kováč elrablásáról kezdtek adatokat gyűjteni, amikor bizonyossá vált: a Mečiar-garnitúrának nem érdeke a bűncselekmény objektív kivizsgálása. A DSZM-féle polgári bizottság szükségességét Lexa most pontosan ugyanazokkal a szavakkal próbálja alátámasztani, mint amilyenek annak idején Pittner szájából elhangzottak. Nevezetesen: azért szeretne hozzálátni az információgyűjtéshez, mert nem bízik az igazságszolgáltatási szervek objektivitásában. De itt nem érvéget a párhuzam. A jelenlegi belügyminiszter vezette csoport arra a következtetésre jutott: állami vezető állt a volt elnök fiának elrablása mögött. (Csak a véletlen műve, hogy éppen Ivan Lexa?) Bizonyára a most felálló „ellenbizottság" is oda lyukad ki, hogy állami vezető kezéhez tapad Ján Ducký vére. (Vajon az is csupán véletlen volna, hogy éppen Ladislav Pittner, illetve Ľudovít Černák „kezét" kezdték emlegetni?) Minden jel arra vall, hogy a Lexa-Krajči páros azon a „forró nyomon" indul el, amelyről először hétfőn tájékoztatott a DSZM. Arról a levélről van szó, mely szerint néhány nappal halála előtt Ducký Csehországban tartózkodott, azt kutatva, vajon Černák 1993-ban elfogadott-e Prágától 40 millió korona csúszópénzt azért, hogy Pozsony nem kér egyetlen fillért sem a gáz- kőolajvezeték üzemeltetési díjából. Az ismeretlen szerzők szerint Ľudovít Černák ezért esküdött össze Ladislav Pittnerrel Ducký elhallgattatására. A DSZM kezdettől fogva politikai gyilkosságról beszélt. Most „bizonyítékot" is talált állításának alátámasztására. Bár kicsit elkésett vele. Ám Lexának és Krajčinak bizonyára ez nem okoz gondot. JEGYZET Kivonulni veszélyes SÓKI TIBOR A Pravda nemrég azt fejtegette, mennyire illeszkedtek bele kormányzó politikusainkjelenlegi helyzetükbe. Úgy vélte, van még mit tanulniuk, mert gyakran még mindig ellenzékiként viselkednek. Ideje lenne azt is megnézni, hogy illeszkedtek be ellenzéki szerepkörükbe a DSZM és az SZNP képviselői. Erre jó lehetőséget ad az egyik társuk mentelmi jogáról döntő szavazás története. Alaposan sikerült elbaltázniuk Gustáv Krajči ügyét. Amikor a mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság az exbelügyminiszter elleni második beadványról döntött, a DSZM-es honatyák és honanyák kivonultak a teremből, mondván, színjáték az egész. Propagandafogásnak még csak elment volna a dolog, de a szavazás szoros volt, s ha a DSZM képviselői is jelen vannak, megváltozhatott volna az eredmény. így most a törvényhozás felfüggesztheti Krajči mentelmi jogát és eljárás indulhat az exminiszter ellen a népszavazás meghiúsítása miatt, és sok mindenre fény derülhet. Polka belügyi államtitkár „lelépője" csak hab a tortán. Ez persze nekünk, igazságszerető honpolgároknak jólesik, hiszen végre eljött az idő, amire oly régóta vártunk. A bűnösök felelnek tetteikért. De ha Mečiar szempontjából figyeljük a dolgot, másképp néz ki minden. A vizsgálat ugyanis az ő szerepére is fényt deríthet, s ezzel megmutathatja, milyen eszközöket használt az előző hatalom. Persze a dilettantizmus nem újkeletű dolog a DSZM soraiban. Tagjai a kormányban is ostobán viselkedtek, hiszen ahelyett, hogy finoman hajtották volna végre kisebb-nagyobb ügyleteiket, szinte a világ szeme láttára harácsoltak, a legprimitívebb módon hazudoztak, nyilvánvaló törvénysértéseket követtek el, s ezzel megelőlegezték, hogy az új hatalom felelősségre vonja őket. Talán túl biztosak voltak a dolgukban, a választások megnyerésében és maguk sem hitték el, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Most pedig hibát hibára halmozva folytatják a „baklövést". Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORD

IA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Erősödik a konkurenciaharc. Félek, hogy ezt az állást is elveszítem. (Peter Gossányi karikatúrája) Kigyomlálni a bolygót! - gondolatok egy budapesti újnáci tüntetés kapcsán Maj omkenyérfálc A világirodalom talán legcsodálatosabb és legtanulságosabb remekét, Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg c. könyvét számtalan nyelvre lefordították és megjelenése óta emberek milliói olvasták. L. JUHÁSZ ILONA Tanulságosak a szerző majomkenyérfák kapcsán leírt gondolatai is: „.. .mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények. Ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Ádyuggatja gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják. Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és .módja szerint ki kell gyorrúálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól... Néha semmi baj nem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfáról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét... Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Amikor február 15-én az újnácik VISSZHANG Modern államosítás Ami a tollat a kezembe adta, az Péterfi Szonya: A vállalkozó „gyógyszerészek" alkonya című írása az 1999. febr. 10-i számban. Néhány pontban foglalom össze fenntartásaimat az állításokkal szemben. - A gyógyszertárakat -1989 előtt és azóta is - kizárólag szakvizsgával rendelkező gyógyszerészekvezetik, függetlenül a tulajdonos személyétől (lásd a Gyógyászati Rendtartást). -A 140. sz. gyógyszertörvényellentétben az újságíró állításaival - arról is rendelkezik, hogy budapesti találkozójáról tudósítottak, éppen a Kis hercegben emlegetett, majomkenyérfákkal kapcsolatos örök érvényű intelmek jutottak eszembe. Amikor Hitler, a braunaui kis mitugrász szobafestő feltűnt a politikai életben, sokan csak legyintettek. Lebecsülték ezt a pszichopatát, meg sem fordult a fejükben, hogy tábora egykor hatalmasra növekedhet. A baljós jeleket nem vették komolyan akkor sem, mikor már egyértelművé vált: nem rózsákról, hanem majomkenyérfákról van szó. Mire a világ feleszmélt, addigra a cserje - nácizmus és fasizmus képében - már hatalmas majomkenyérfáHa rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, ki kell tépni. vá terebélyesedett, s majdnem szétrobbantotta a bolygót. A II. világháború után sokan azt hitték, a fa elpusztulásával az eszme is kimúlt. De a fa szétszórta magvait, amelyek - ha megfelelő táptalajra találtak — mindjárt ki is hajtottak s már ott is vagyunk a neonácizmusnál és a neofasizmusnál. A fiatal cserjék nyíltan vállalják eszméiket, sőt nemzetközi találkozókat szerveznek. S már megint, s még mindig ott tartunk, hogy a hatalom tehetetlen, mert nincs megfelelőjogszabály az összejövetel megakadályozására! Bár a tüntetést követő napokban már arról értesülhettünk, olyan jogszabály van készülőben Magyarországon, amely megakadályozná a törvényellenes összejöveteleket. Éppen ideje volt! A lega kft.-k vagyona idegen tulajdonba kerüljön. Azért is furcsállom az ide vonatkozó rendelkezéseit, mivel a kft.-k tulajdonában levő patikákat is szakvizsgával rendelkező gyógyszerészek vezetik, tehát nem a szolgáltatás színvonalával van a baj. Inkább az államosítás modern változatával állunk szemben, díszcsomagolásban. - A Gyógyszerészeti Kamara hatáskörébe tartozik a gyógyszertárak szakmai felügyelete. Ha visszaéléseket tapasztaltak, azt nevesíteni kell, hiszen így megvádolnak minden nem gyógyszerész vállalkozót. - A Gyógyszertár-tulajdonosok Grémiuma nem ijesztgeti a lakosságot, csupán'tényeket közöl, amikor megállapítja, hogy ez év utóbbi találkozó figyelmeztető jel több ország számára. Nem ez volt az első, s nem is az utolsó! Földgolyónk szinte valamennyi országa gazdasági problémákkal küzd, az emberek elégedetlenek, ezt igyekeznek kihasználni az ilyen negatív erők! Szlovákiát is érinti, hiszen még csak most jön a java: a Mečiarkormány rablógazdálkodásának következményeit most fogjuk istenigazából érzékelni! S ezzel éppen azok élnek majd vissza, akik okozták. Ez azért is veszélyes, mert a nácizmus és fasizmus még Szlovákiában is kísért, a mag csak a jó táptalajra várt. A nacionalizmus pedig kitűnő melegágya ezeknek az eszméknek! Az 1989 utáni években már cserjévé fejlődhetett: hiszen azóta az a Jozef Tiso, akit az emberiség ellen elkövetett bűnei miatt a nemzetközi bíróság halálra ítélt, szobrot kaphatott Szlovákiában, sőt az egyház hivatalosan is megemlékezhetett róla a templom (!) falai között (ugyanakkor a Németországban élő szlovák emigránsok hagyományos találkozóhelyén, Altöttingben betiltottak egy ilyen Tiso-megemlékezést). S ami elkeserítő: e politikusnak nem csupán az egykori Mečiarkormány tagjai és a mostani ellenzék között vannak tisztelői, hanem a jelenlegi kormányban is. Az, hogy Slota pártja az előző négy évben nyilvánosan gyalázhatta - parazitának nevezhette — a magyarokat, cseheket, romákat, s teheti mind a mai napig, figyelmeztet valamire. Szeretném remélni, hogy a cserjék nem nőhetnek terebélyes fáldcá sem nálunk, sem pedig máshol a világon. Politikusaink, ügyeljetek a majomkenyérfákra! június elsejével nemcsak a kft.-k által működtetett patikák zárnak be, hanem azok a kis falusi patikák is, amelyek nem rendelkeznek laboratóriummal. Egy laboratórium megépítése, felszerelése kb. négyszázezer koronába kerül. Ez nagyon komoly megterhelés a mai viszonyokban. A140. sz. Gyógyszertörvény 70. §-a egyértelműen kimondja, hogy ez a kft. által működtetett patikára is érvényes. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás sem, hogy a gyógyszerészek által alapított kft.-k ídvételt képeznek. - Tudomásom szerint a jogszabályok nem korlátozzák a kft.-k tevékenységét olyan értelemben, hogy gyógyszereket nem forgalmazhatnak. - A kft.-k a jogrenddel összhangTALLÓZO CORRI£RE DELLA SERA Egész Európa szégyenének nevezte az Öcaian-ügy kezelését és Nagy Imre 1956-os magyar miniszterelnök elárulásához hasonlította a kurd gerillavezető feladását a törököknek a Corriere delia Sera. A legnagyobb példányszámú olasz napilap szerint a kurd gerillavezető ugyanúgy nemzetközi összeesküvés áldozata lett, mint Nagy Imre „abban a szörnyű 1956

:os évben". „Öcalan persze nem olyan naiv, mint amilyennek a magyar miniszterelnök bizonyult. Főleg pedig remélhető, hogy nem ugyanarra a sorsra jut, mint Nagy Imre" - írta a lap, emlékeztetve, hogy az 1956 novemberében a jugoszláv nagykövetség elől a szovjet hadsereg által a különféle garanciáit ellenére elhurcolt Nagyot kivégezték. A lap szerint a nairobi görög nagykövetségen lezajlott események azonban Nagy Imre elárulásának körülményeit idézik. „Vajon a görögök ugyanígy eladták Öcalant a törököknek?" A kommentár szerint Görögország nem akart tovább rontani viszonyán Törökországgal, amellyel amúgy is van bőven problémája, s belépett a képbe Izrael is, amelynek jó barátai vannak Kenyában és stratégiai szövetségese Ankarának. Megváltozott a helyzet Amerika számára is, amely újabb viszálytól tartott a két civakodó NATO-szövetséges között és amelynek szüksége van a törökországi támaszpontokra, hogy tovább bombázhassa Irakot. „Bizonyára véletlen, de Ecevit török miniszterelnök alig néhány órával a nairobi események előtt utasította el Bagdad kérését az incirliki bázis semlegesítésére". M.

L.A DÁ F RONT A D NES Kanada befogadta azoknak a csehországi romáknak a többségét, akik a hazájukban tapasztalható rasszista diszkriminációra hivatkozva menedékjogot kértek. Hivatalos kanadai forrásokra hivatkozva a lap azt állítja, hogy csak tavaly 737 csehországi roma kapott menekült státust Kanadában, ami az összes beadott kérvények több mint kétharmada. A hatóságok csupán 78 kérelmet utasítottak el. A több mint ezer kérvény közül azonban sokat maguk a kérvényezők visszavontak, illetve „a kérvényezők érdektelensége miatt" a hatóságok állították le az eljárást. A kérvények többségét 1997-ben nyújtották be, amikor mintegy másfél ezer csehországi roma menekült ki Kanadába. A kivándorlási hullámot a Nova kereskedelmi televízió egyik riportja váltotta ki, amely igen kedvező színben festette le a romák lehetőségeit Kanadában. Az ottawai hatóságok a kivándorlási hullám megfékezése érdekében felújították a vízumkötelezettséget a cseh állampolgárok számára. Kanada prágai nagykövetségének kimutatása szerint tavaly újabb 171 csehországi roma kért menedékjogot az észak-amerikai országban. Az ő ügyük azonban még csak most intéződik. ban építették patikáikat (lásd az SZNT 98/1995. sz. törvényét). Tehették ezt azért is, mert a Gyógyszerészeti Kamara „téli álmát" aludta, szinte semmit nem tett azért, hogy a gyógyszertárak a gyógyszerészek tulajdonában maradjanak, illetve kerüljenek tulajdonába. Ennyit a múltról.' Jómagam is a „vállalkozó gyógyszerészek" kategóriájába tartozom. Sajnos, a gyógyszertörvény megjelenése óta olyan érzésem van, hogy valakiknek a magántulajdonomra fáj a foguk. Ugy gondolom, jogáÜamban nem lehet kérdés, hány embert érint a jogsértés. Akkor is az, ha egyetlen embert érint, de jelen esetbenjóval többről van szó. Dr. Fegyveres Margit, Csilizradvány