Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-17 / 39. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 17. SportviLág - eRedmények Életéről, pályájáról vallott, a szépségről, a szeretetről beszélt Törőcsik Mari a pozsonyi Magyar Intézetben Még a lábát is megmutatta Pozsony. Amikor azt írtam a szombati lapszámunk­ban megjelent képe alá, hogy hétfőn személyesen is találkozhatunk vele, bennem volt a félsz, hogy a hóhelyzet mindent el­ront. Hogy a zord útviszo­nyok miatt Törőcsik Mari nem indul el Pozsony felé. TALLÓSI BÉLA A szombati híradójelentéseket nézve már biztos voltam benne, hogy Szolnokról, ahol játszik, nem lehet eljutni talán még Pestre sem, nem még ide, hoz­zánk. Elkönyveltem magamban, hogy a színésznő vasárnapra ter­vezett érkezése elmarad. De Törőcsik Mari nem az az ember, akin kifog a tél keménysége. Fér­jével, Maár Gyulával felültek a Hungáriára, és több mint két­órás vonatozás után leszálltak a pozsonyi főpályaudvaron. Ilyen nincs, mondtam - hogy ekkora alázat legyen egy ilyen formátumú művészben! „Tud­ják, a szeretet... - mondta aztán hétfőn este a várva várt beszél­getésen - itt akartam lenni." És hiába intette őt szolnoki igazga­tója, hogy ne induljon el Po­zsonyba, jött. „Tudtam, hogy várnak." Mert neki mindig is a közönség volt az első. Itt, a Ma­gyar Intézetben is: „Nem gyúj­tok rá, sokan vannak" - mondta kedves gesztussal. Pedig tudjuk, hogy tőle, aki szinte eszi a ciga­rettát, ez mekkora áldozat. Az­tán rábeszélésre mégiscsak elő­vette a Marlborós dobozt, és a sokat látott törőcsikes mozdu­lattal meggyújtotta a cigarettát. S amikor ablakot nyitottak, oda­szólt: „Ne, megfáznak!" Olyas­mit is mondott:,Ahhoz, hogy dí­va legyek, úgy is kellene élnem." De ő nem úgy él. „Én már csak szeretni tudok" - jelentette ki a beszélgetés elején. És szeretett. Lapunk munkatársa, Szabó G. László kérdéseire válaszolva be­szélt múltról, jelenről, szépség­ről, szerelemről, halálról. Újra felült a Körhintára, és elmondta, cseppet sem szédült a nagy for­gásban és a táncban. Bodrogival sokszor egész éjszaka ropták... csak aztán a szíve vacakolt. Volt, amikor azt mondták az orvosok, kímélje magát, később meg, hogy ne kímélje, nincs miért. Fe­lült a buszra is, elindult a Hosszú alkonyba, a másfél órás „halál­ba". Az elmúlás többször is szó­ba került azt esten. Amikor Sza­bó G. László megkérdezte, hogy érzi magát a fotóiból rendezett kiállításon, azt mondta: „Ilyet halott színésznőknek szoktak rendezni. De én itt vagyok". Bár nem foglalkoztatja a halál, fél tőle. Fél a szenvedéstől. Annak jó, aki olyan szépen tud elmen­ni, mint Klárika, vagyis Tolnay Klári. Nem szenvedett. Lefe­küdt, olvasott, és elaludt. Még csak gyűrődés sem jelezte a pár­nán, hogy haláltusát vívott vol­na. De nem volt ilyen szomorú az este. Szó volt a szerelemről is. Bevallotta, hogy a Körhintában, Soós Imre közelében megper­zselődött egy kicsit. Annak a je­lenetnek az erotikájára, amikor a körhintában fellibbentette a szoknyáját a szél, csak legyin­tett: „Ugyan, rétegesen voltam öltözve, nem látszott ott sem­mi!" Aztán elmondta, ő maga nem vetkőzött soha. „Engem nem vetkőztettek. Vertek meg csókoltak minden filmben. Én nem voltam szép." Szép, formás lába mégis szóba jött a Régi nyár című színházi előadás kapcsán. S előkerült egy fotó is, amely Törőcsik Marinak is meglepetés volt. Tavaly készítette kollé­gánk, Dömötör Ede a trencsén­teplici fesztiválon. A képen feke­te cipőben Törőcsik Mari lába. Csak a lába. „Gyönyörű" ­mondta Szabó G. László. „Ó, mert maga annyit hódol nekem" - így Törőcsik Mari. „Akkor tes­sék" - mondta, és megmutatta lábát a közönségnek is. Fesztele­nül, mint korábban „mezítelen" arcát és lelkét a Hosszú alkony operatőrének. „Rég nem smin­kelem magam. A ráncok, itt a szememnél, amelyeket anyám­tól örököltem, már a Körhintá­ban is megvoltak." Voltak vagy nem, tény hogy a Körhinta óta csodáljuk. És csodájára jártak „Én már csak szeretni tudok" (Dömötör Ede felvétele) sokan hétfőn este a Magyar Inté­zetben. Tanárnők Nagyme­gyerről. Rokonszenves egyete­misták, gimnazisták, akik nem autogramot kértek, hanem egy mélyebb élményt. Páros puszit. S Törőcsik Mari boldogan adta. Érte jött el az egyik legjobb szlo­vák filmrendező, Jaro Rihák, aki egyetlen szót sem értett magya­rul, mégis mindent érzett. Meg­vette a Vasrózsa című interjúkö­tetet, mondván: „Nem baj, hogy nem értem, de ezt a csodát őriz­ni akarom." Azt hiszem, így va­gyunk ezzel valamennyien. Attersee vásznain képzeletformák randevúznak Csodálatos ajándékot kapott az élettől: igazi dáma volt Játékos-tréfás cirógatás Végső búcsú Katicától RUDI FUCHS Budapest. Attersee három évti­zede Ausztria legjelentősebb mű­vészei közé tartozik. Egyike Eu­rópa legkiválóbb egyéni utat kö­vető figuratív eszközökkel dolgo­zó festőinek, aki egyeden cso­porthoz, művészeti irányvonal­hoz sem tartozik; nem hivatkozik történelmi mintaképekre, művé­szete egyszerűen „csak" fantáziá­jából és magából az életből szüle­tik. Vásznain egész univerzum je­lenik meg, mintegy berobban a néző szeme elé rügyező sövé­nyek, képzelt falak, emberi és ál­lati figurák cikkcakkjai között. Összefonódott izomképződmé­nyek és egyéb fantáziaformák adnak képein egymásnak rande­vút. Az ábrázolt tárgyakat dús ér­zékiség jellemzi és valamennyi többféle értelemben, kapcsolat­ban értelmezhető és asszociatív módon alkalmazható a művész gondolatainak megfogalmazásá­ra. Attersee művészi ereje a tör­ténés, a folyamat kiszámíthatat­lanságában, a meglepetésben és meghökkentésben, a kifejezés­mód dús megfogalmazásában rejlik. Erőssége a komoly gondo­latot kifejező játékos-tréfás ábrá­zolás. Atterseenek Cirógatás címmel a budapesti Szépművészeti Múze­umban látható kiállítása. Az eh­hez készült katalógus előszavá­ból megtudhatjuk, hogy Chris­tian Ludwig Attersee 1940-ben született Pozsonyban. Bécsben, St. Martin/Raab-ban (Burgen­land), valamint semmeringi (Al­só-Ausztria) otthonában él és al­kot. Fiatalságát Aschachban, Linzben, majd az Attersee mel­lett töltötte, Ausztria egyik leg­Attersee egyik kiállított fest­ménye (Reprofotó) kiválóbb vitorlásversenyzője­ként. Innen származik művész­neve is. Nemcsak festőként vált híressé, hanem mint zenész, író, tárgyak, tervek, színpadképek készítője, sőt akció- és filmmű­vészként szerzett nevet magá­nak. Attersee azonban elsősor­ban az európai művészet utóbbi 30 évének nagyszerű figuratív művésze, a képzőművészet szin­te valamennyi területének kivá­ló, egyedi és egyéni utat követő megfogalmazója. Első kiállításait a 60-as évek kö­zepén rendezte, melyek azonna­li sikert hoztak számára. A 60-as években akcióművészettel, film­jeivel és tárgyalkotó készségével keltette fel a szakma és a publi­kuma figyelmét, míg a 70-es években elsősorban a grafika fe­lé fordult, majd a 80-as és a 90­es években leginkább festészet­tel foglalkozott. Múzeumok, neves galériák, mű­vészeti egyesületek versenge­nek műveiért Európában és az Egyesült Államokban. PETER ZAJAC Nehéz a búcsú, ha hozzám kö­zelálló ember távozik, akit sze­retünk, aki egyidős velünk. És azoktól a fiatal emberektől, akiktől még annyi mindent vár­tunk. Ezért veszünk oly nehezen végső búcsút Katarína Králová­tól, a nagy Katkától vagy egysze­rűen csak Katkától - így szólítot­tuk, s így őrizzük emlékezetünk­ben. Szerettük, mert kedves volt, közvetlen, fiatalos. S ammint azt az élet és a halál ellentmondásai akarják, most ahelyett, hogy felköszöntenénk ötvennyolcadik születésnapja alkalmából, búcsúzunk tőle. Ahelyett, hogy annak örülnénk, itt van köztünk, mindnyájan azon kesergünk, hogy elment, elhagyott bennünket. Katkának nem volt könnyű az élete. Erről azonban sohasem beszélt. Mielőtt 1968-ban a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák és Világirodalmi Intéze­tébe került, ahol nyugdíjba vo­nulásáig a könyvtár vezetője volt, könyvesbolti eladóként dolgozott. Csak azután végezte el a Komenský Egyetem Böl­csészkarának könyvtárosi sza­kát, s szerzett bölcsészdoktori címet. Nehéz sorsa toleránssá formálta, keménnyé és ellenál­lóvá edzette. Rendkívüli érzéke volt ahhoz, hogy mindenkit megértsen. Nem voltak ellensé­gei, ami napjainkban ritkaság. Es nem lehetett neki hazudni, mellébeszélni. Nem tűrte az ala­koskodást, a gyűlölködést, az el­lenségeskedést, még akkor sem, ha ezt bármilyen nemes vagy nemzeti frázis köntösébe bújtat­ták. Katka csodálatos ajándékot kapott az élettől. Igazi dáma volt, az ő társaságában senki sem merte magát durvaságra vagy arroganciára ragadtatni. Ugyanakkor mindenkinek ke­ményen a szemébe mondta az igazságot, amely ellen nem volt apelláta. Amit kijelentett, az úgy volt. Katka sohasem hangsúlyozta autoritását, meglehet, éppen ezért volt mindenki előtt olyan nagy tekintélye. Nagy és kétség­bevonhatatlan, amelyet munká­ja és egyénisége aranyozott be. Olyan természetességgel vezet­te a könyvtárat, hogy az ember azt gondolta, ez mindenektől fogva így volt, s mindörökre így marad. Másoktól is csak azt vár­ta el, amit önmagától: becsüle­tességet a munkában és emberi tisztességet. A szlovák irodalomkedvelők tá­borában kiváló műfordítóként ismerték. Nem sokat beszélt ar­ról, min dolgozik, de gondosan megválogatta fordításait. Csak az elmúlt néhány évben ültetett át szlovák nyelvre olyan kiváló műveket, mint Bibó István válo­gatott tanulmányai, amelyért Ján Hollý-díjat kapott, Polcz Alaine Asszony a fronton című kisregénye, Mészöly Miklós esz­széi. Tavaly decemberben adta le Nádas Péter Egy családregény vége című művének fordítását, amelynek megjelenését már nem érte meg. Katka, aki mindig olyan pontos volt, egyszerre csak időnek előt­te elmegy - mindörökre. És ez ellen semmit sem tehetünk. Gondolatainkban és szívünk­ben továbbra is úgy él, amilyen­nek szerettük. A többi néma hallgatás. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 6. számában feltett kérdésre a héten 489 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a VASARNAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Vörös Irma csilizradványi, Fülöp Teréz zonctoronyi és Farkas Mária karvai olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1995-ben és 1996-ban. (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19 KIS SZÍN­PAD: Isadora Duncan 19 KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Vérnász, Edit Piaf 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Guru (am.) 18, 20.30 Hófehérke (am.) 14 Mulan (am.) 16 OBZOR: Közellenség (am.) 18, 20.30 Dr. Dolittle (am.) 16 MLADOSŤ: A FEBIO FEST '99 filmjei 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.­lengy.-fr.) 16.30, 18.30, 20.30 Blade (am.) 20.30 Egyiptom hercege (am.) 15.30, 17.15 Dr. Dolittle (am.) 17, 19 Salo, avagy Sodoma 120 napja (olasz) 20 Minden, amit szeretek (szlov.) 19.30 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Vészhelyzet (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Guru (am.) 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: Mentsétek meg Harryt (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Dr. Dolittle (am.) 18 GALÁNTA - VMK: Valami van ebben a Maryban (am.) 17.30, 20 A hazai próza fenegyereke, Győry Attila Kassán Izgalmas eszmecsere JUHASZ KATALIN Kassa. A Fórum Társadalomtu­dományi Intézet mellett műkö­dő Step klub ma estére újabb szerzői estre várja az irodalom iránt érdeklődőket. A klub ven­dége Győry Attila, aki a fiatal írói nemzedék egyik legegyénibb hangú képviselője. Minden bi­zonnyal a kassai közönség is leg­alább két táborra oszlik majd, aszerint, hogy szereti, elismeri vagy kifejezetten az ifjúságra kártékonynak tartja-e Győry At­tila regényeit és novelláit. A né­hány évvel ezelőtti Vércsapolás című kötete kapcsán kirobbant vita, hogy tudniillik, mi a helyzet a trágár szavak irodalmi létjogo­sultságával, mára már elcsitult. Az avantgárdok és a konzervatí­vak egyaránt keveset hallatják hangjukat. Kassán disztingvált szerzői est helyett izgalmas esz­mecsere várható a modern pró­záról. Győry Attila londoni mű­fajtársa és kortársa Irwine Welsh ugyanis néhány éve világhírűvé vált Trainspotting című regényé­Győry Attila, a Step klub ma esti vendége (Méry Gábor felvétele) vei. Bizonyítva ezzel a friss néző­pontok létjogosultságát. Elgon­dolkodtató az a tény is, hogy a brit író legújabb regénye ugyan­úgy feszegeti a technokultúra és a drogok témakörét, mint Győry Attila legfrisebb szövegei. A helyszín Mészáros utca 69. Az időpont délután 17 óra. Megjelent a y 1 * I O f 1! H ť 1 1 1 W ~JL JlJlL^m. ifw^ 1 A tartalomból: • Kenyér és uszítás - Szilvássy József írása • Erős a határon túliak önszerveződése - Beszélgetés Né­meth Zsolttal, a magyar külügyminisztérium államtitkárával • Éppen de Gaulle tábornok engedélyezte újra 1959-ben a morfiumtermelést • Egy brit a jordán trónon - Husszein utolsó királyi döntése is tükrözte merészségét, előrelátását • Ha az ápoló házhoz jön... - Zalába Zsuzsa riportja az első házi beteggondozó magánügynökségről • Az Illyés Alapítvány Kuratóriumának pályázati felhívása az 1999-es támogatások elnyerésére • A vesztegetési botrány miatt 2006-ra már másképpen vá­lasztanak olimpiai házigazdát - J. Mészáros Károly írása

Next

/
Thumbnails
Contents