Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-17 / 39. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 17. SportviLág - eRedmények Életéről, pályájáról vallott, a szépségről, a szeretetről beszélt Törőcsik Mari a pozsonyi Magyar Intézetben Még a lábát is megmutatta Pozsony. Amikor azt írtam a szombati lapszámunkban megjelent képe alá, hogy hétfőn személyesen is találkozhatunk vele, bennem volt a félsz, hogy a hóhelyzet mindent elront. Hogy a zord útviszonyok miatt Törőcsik Mari nem indul el Pozsony felé. TALLÓSI BÉLA A szombati híradójelentéseket nézve már biztos voltam benne, hogy Szolnokról, ahol játszik, nem lehet eljutni talán még Pestre sem, nem még ide, hozzánk. Elkönyveltem magamban, hogy a színésznő vasárnapra tervezett érkezése elmarad. De Törőcsik Mari nem az az ember, akin kifog a tél keménysége. Férjével, Maár Gyulával felültek a Hungáriára, és több mint kétórás vonatozás után leszálltak a pozsonyi főpályaudvaron. Ilyen nincs, mondtam - hogy ekkora alázat legyen egy ilyen formátumú művészben! „Tudják, a szeretet... - mondta aztán hétfőn este a várva várt beszélgetésen - itt akartam lenni." És hiába intette őt szolnoki igazgatója, hogy ne induljon el Pozsonyba, jött. „Tudtam, hogy várnak." Mert neki mindig is a közönség volt az első. Itt, a Magyar Intézetben is: „Nem gyújtok rá, sokan vannak" - mondta kedves gesztussal. Pedig tudjuk, hogy tőle, aki szinte eszi a cigarettát, ez mekkora áldozat. Aztán rábeszélésre mégiscsak elővette a Marlborós dobozt, és a sokat látott törőcsikes mozdulattal meggyújtotta a cigarettát. S amikor ablakot nyitottak, odaszólt: „Ne, megfáznak!" Olyasmit is mondott:,Ahhoz, hogy díva legyek, úgy is kellene élnem." De ő nem úgy él. „Én már csak szeretni tudok" - jelentette ki a beszélgetés elején. És szeretett. Lapunk munkatársa, Szabó G. László kérdéseire válaszolva beszélt múltról, jelenről, szépségről, szerelemről, halálról. Újra felült a Körhintára, és elmondta, cseppet sem szédült a nagy forgásban és a táncban. Bodrogival sokszor egész éjszaka ropták... csak aztán a szíve vacakolt. Volt, amikor azt mondták az orvosok, kímélje magát, később meg, hogy ne kímélje, nincs miért. Felült a buszra is, elindult a Hosszú alkonyba, a másfél órás „halálba". Az elmúlás többször is szóba került azt esten. Amikor Szabó G. László megkérdezte, hogy érzi magát a fotóiból rendezett kiállításon, azt mondta: „Ilyet halott színésznőknek szoktak rendezni. De én itt vagyok". Bár nem foglalkoztatja a halál, fél tőle. Fél a szenvedéstől. Annak jó, aki olyan szépen tud elmenni, mint Klárika, vagyis Tolnay Klári. Nem szenvedett. Lefeküdt, olvasott, és elaludt. Még csak gyűrődés sem jelezte a párnán, hogy haláltusát vívott volna. De nem volt ilyen szomorú az este. Szó volt a szerelemről is. Bevallotta, hogy a Körhintában, Soós Imre közelében megperzselődött egy kicsit. Annak a jelenetnek az erotikájára, amikor a körhintában fellibbentette a szoknyáját a szél, csak legyintett: „Ugyan, rétegesen voltam öltözve, nem látszott ott semmi!" Aztán elmondta, ő maga nem vetkőzött soha. „Engem nem vetkőztettek. Vertek meg csókoltak minden filmben. Én nem voltam szép." Szép, formás lába mégis szóba jött a Régi nyár című színházi előadás kapcsán. S előkerült egy fotó is, amely Törőcsik Marinak is meglepetés volt. Tavaly készítette kollégánk, Dömötör Ede a trencsénteplici fesztiválon. A képen fekete cipőben Törőcsik Mari lába. Csak a lába. „Gyönyörű" mondta Szabó G. László. „Ó, mert maga annyit hódol nekem" - így Törőcsik Mari. „Akkor tessék" - mondta, és megmutatta lábát a közönségnek is. Fesztelenül, mint korábban „mezítelen" arcát és lelkét a Hosszú alkony operatőrének. „Rég nem sminkelem magam. A ráncok, itt a szememnél, amelyeket anyámtól örököltem, már a Körhintában is megvoltak." Voltak vagy nem, tény hogy a Körhinta óta csodáljuk. És csodájára jártak „Én már csak szeretni tudok" (Dömötör Ede felvétele) sokan hétfőn este a Magyar Intézetben. Tanárnők Nagymegyerről. Rokonszenves egyetemisták, gimnazisták, akik nem autogramot kértek, hanem egy mélyebb élményt. Páros puszit. S Törőcsik Mari boldogan adta. Érte jött el az egyik legjobb szlovák filmrendező, Jaro Rihák, aki egyetlen szót sem értett magyarul, mégis mindent érzett. Megvette a Vasrózsa című interjúkötetet, mondván: „Nem baj, hogy nem értem, de ezt a csodát őrizni akarom." Azt hiszem, így vagyunk ezzel valamennyien. Attersee vásznain képzeletformák randevúznak Csodálatos ajándékot kapott az élettől: igazi dáma volt Játékos-tréfás cirógatás Végső búcsú Katicától RUDI FUCHS Budapest. Attersee három évtizede Ausztria legjelentősebb művészei közé tartozik. Egyike Európa legkiválóbb egyéni utat követő figuratív eszközökkel dolgozó festőinek, aki egyeden csoporthoz, művészeti irányvonalhoz sem tartozik; nem hivatkozik történelmi mintaképekre, művészete egyszerűen „csak" fantáziájából és magából az életből születik. Vásznain egész univerzum jelenik meg, mintegy berobban a néző szeme elé rügyező sövények, képzelt falak, emberi és állati figurák cikkcakkjai között. Összefonódott izomképződmények és egyéb fantáziaformák adnak képein egymásnak randevút. Az ábrázolt tárgyakat dús érzékiség jellemzi és valamennyi többféle értelemben, kapcsolatban értelmezhető és asszociatív módon alkalmazható a művész gondolatainak megfogalmazására. Attersee művészi ereje a történés, a folyamat kiszámíthatatlanságában, a meglepetésben és meghökkentésben, a kifejezésmód dús megfogalmazásában rejlik. Erőssége a komoly gondolatot kifejező játékos-tréfás ábrázolás. Atterseenek Cirógatás címmel a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható kiállítása. Az ehhez készült katalógus előszavából megtudhatjuk, hogy Christian Ludwig Attersee 1940-ben született Pozsonyban. Bécsben, St. Martin/Raab-ban (Burgenland), valamint semmeringi (Alsó-Ausztria) otthonában él és alkot. Fiatalságát Aschachban, Linzben, majd az Attersee mellett töltötte, Ausztria egyik legAttersee egyik kiállított festménye (Reprofotó) kiválóbb vitorlásversenyzőjeként. Innen származik művészneve is. Nemcsak festőként vált híressé, hanem mint zenész, író, tárgyak, tervek, színpadképek készítője, sőt akció- és filmművészként szerzett nevet magának. Attersee azonban elsősorban az európai művészet utóbbi 30 évének nagyszerű figuratív művésze, a képzőművészet szinte valamennyi területének kiváló, egyedi és egyéni utat követő megfogalmazója. Első kiállításait a 60-as évek közepén rendezte, melyek azonnali sikert hoztak számára. A 60-as években akcióművészettel, filmjeivel és tárgyalkotó készségével keltette fel a szakma és a publikuma figyelmét, míg a 70-es években elsősorban a grafika felé fordult, majd a 80-as és a 90es években leginkább festészettel foglalkozott. Múzeumok, neves galériák, művészeti egyesületek versengenek műveiért Európában és az Egyesült Államokban. PETER ZAJAC Nehéz a búcsú, ha hozzám közelálló ember távozik, akit szeretünk, aki egyidős velünk. És azoktól a fiatal emberektől, akiktől még annyi mindent vártunk. Ezért veszünk oly nehezen végső búcsút Katarína Královától, a nagy Katkától vagy egyszerűen csak Katkától - így szólítottuk, s így őrizzük emlékezetünkben. Szerettük, mert kedves volt, közvetlen, fiatalos. S ammint azt az élet és a halál ellentmondásai akarják, most ahelyett, hogy felköszöntenénk ötvennyolcadik születésnapja alkalmából, búcsúzunk tőle. Ahelyett, hogy annak örülnénk, itt van köztünk, mindnyájan azon kesergünk, hogy elment, elhagyott bennünket. Katkának nem volt könnyű az élete. Erről azonban sohasem beszélt. Mielőtt 1968-ban a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák és Világirodalmi Intézetébe került, ahol nyugdíjba vonulásáig a könyvtár vezetője volt, könyvesbolti eladóként dolgozott. Csak azután végezte el a Komenský Egyetem Bölcsészkarának könyvtárosi szakát, s szerzett bölcsészdoktori címet. Nehéz sorsa toleránssá formálta, keménnyé és ellenállóvá edzette. Rendkívüli érzéke volt ahhoz, hogy mindenkit megértsen. Nem voltak ellenségei, ami napjainkban ritkaság. Es nem lehetett neki hazudni, mellébeszélni. Nem tűrte az alakoskodást, a gyűlölködést, az ellenségeskedést, még akkor sem, ha ezt bármilyen nemes vagy nemzeti frázis köntösébe bújtatták. Katka csodálatos ajándékot kapott az élettől. Igazi dáma volt, az ő társaságában senki sem merte magát durvaságra vagy arroganciára ragadtatni. Ugyanakkor mindenkinek keményen a szemébe mondta az igazságot, amely ellen nem volt apelláta. Amit kijelentett, az úgy volt. Katka sohasem hangsúlyozta autoritását, meglehet, éppen ezért volt mindenki előtt olyan nagy tekintélye. Nagy és kétségbevonhatatlan, amelyet munkája és egyénisége aranyozott be. Olyan természetességgel vezette a könyvtárat, hogy az ember azt gondolta, ez mindenektől fogva így volt, s mindörökre így marad. Másoktól is csak azt várta el, amit önmagától: becsületességet a munkában és emberi tisztességet. A szlovák irodalomkedvelők táborában kiváló műfordítóként ismerték. Nem sokat beszélt arról, min dolgozik, de gondosan megválogatta fordításait. Csak az elmúlt néhány évben ültetett át szlovák nyelvre olyan kiváló műveket, mint Bibó István válogatott tanulmányai, amelyért Ján Hollý-díjat kapott, Polcz Alaine Asszony a fronton című kisregénye, Mészöly Miklós eszszéi. Tavaly decemberben adta le Nádas Péter Egy családregény vége című művének fordítását, amelynek megjelenését már nem érte meg. Katka, aki mindig olyan pontos volt, egyszerre csak időnek előtte elmegy - mindörökre. És ez ellen semmit sem tehetünk. Gondolatainkban és szívünkben továbbra is úgy él, amilyennek szerettük. A többi néma hallgatás. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 6. számában feltett kérdésre a héten 489 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a VASARNAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Vörös Irma csilizradványi, Fülöp Teréz zonctoronyi és Farkas Mária karvai olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1995-ben és 1996-ban. (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19 KIS SZÍNPAD: Isadora Duncan 19 KASS

A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Vérnász, Edit Piaf 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Guru (am.) 18, 20.30 Hófehérke (am.) 14 Mulan (am.) 16 OBZOR: Közellenség (am.) 18, 20.30 Dr. Dolittle (am.) 16 MLADOSŤ: A FEBIO FEST '99 filmjei 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.lengy.-fr.) 16.30, 18.30, 20.30 Blade (am.) 20.30 Egyiptom hercege (am.) 15.30, 17.15 Dr. Dolittle (am.) 17, 19 Salo, avagy Sodoma 120 napja (olasz) 20 Minden, amit szeretek (szlov.) 19.30 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Vészhelyzet (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Guru (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Mentsétek meg Harryt (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Dr. Dolittle (am.) 18 GALÁNTA - VMK: Valami van ebben a Maryban (am.) 17.30, 20 A hazai próza fenegyereke, Győry Attila Kassán Izgalmas eszmecsere JUHASZ KATALIN Kassa. A Fórum Társadalomtudományi Intézet mellett működő Step klub ma estére újabb szerzői estre várja az irodalom iránt érdeklődőket. A klub vendége Győry Attila, aki a fiatal írói nemzedék egyik legegyénibb hangú képviselője. Minden bizonnyal a kassai közönség is legalább két táborra oszlik majd, aszerint, hogy szereti, elismeri vagy kifejezetten az ifjúságra kártékonynak tartja-e Győry Attila regényeit és novelláit. A néhány évvel ezelőtti Vércsapolás című kötete kapcsán kirobbant vita, hogy tudniillik, mi a helyzet a trágár szavak irodalmi létjogosultságával, mára már elcsitult. Az avantgárdok és a konzervatívak egyaránt keveset hallatják hangjukat. Kassán disztingvált szerzői est helyett izgalmas eszmecsere várható a modern prózáról. Győry Attila londoni műfajtársa és kortársa Irwine Welsh ugyanis néhány éve világhírűvé vált Trainspotting című regényéGyőry Attila, a Step klub ma esti vendége (Méry Gábor felvétele) vei. Bizonyítva ezzel a friss nézőpontok létjogosultságát. Elgondolkodtató az a tény is, hogy a brit író legújabb regénye ugyanúgy feszegeti a technokultúra és a drogok témakörét, mint Győry Attila legfrisebb szövegei. A helyszín Mészáros utca 69. Az időpont délután 17 óra. Megjelent a y 1 * I O f

1! H ť 1 1 1 W ~JL JlJlL^m. ifw^ 1 A tartalomból: • Kenyér és uszítás - Szilvássy József írása • Erős a határon túliak önszerveződése - Beszélgetés Németh Zsolttal, a magyar külügyminisztérium államtitkárával • Éppen de Gaulle tábornok engedélyezte újra 1959-ben a morfiumtermelést • Egy brit a jordán trónon - Husszein utolsó királyi döntése is tükrözte merészségét, előrelátását • Ha az ápoló házhoz jön... - Zalába Zsuzsa riportja az első házi beteggondozó magánügynökségről • Az Illyés Alapítvány Kuratóriumának pályázati felhívása az 1999-es támogatások elnyerésére • A vesztegetési botrány miatt 2006-ra már másképpen választanak olimpiai házigazdát - J. Mészáros Károly írása