Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-17 / 39. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 17. KOMMENTÁR Fico, a cölöpverő SZILVÁSSY JÓZSEF Miközben az ország lakosságának nagy részét influenzajár­vány dönti ágyba, a Demokratikus Baloldal Pártjának több vezetőjét más kór, az emlékezetkihagyás támadta meg. Elő­ször Pavel Koncoš miniszter tagadta, hogy életében bármit is hallott volna pártja és a magyarok közötti alkuról, aztán következett Ľubomír Fogaš, aki ugyancsak semmire sem em­lékezett, bár bohózatba illő ötlettel hozzátette: lehetséges, hogy amikor az Állami Földalap vezérigazgatói posztjáról egyezkedtek, éppen a mosdóban volt. Jozef Migaš néhány napja még határozottan állította, hogy ő is részese volt en­nek az alkunak, ám az elmúlt hét végére már csak emlék­foszlányai maradtak, amelyeket legújabb nyilatkozata sze­rint legjobb elfelejteni. Elemzők szerint ez a tünet valójában a párt évek óta tartó politikai betegségének, a hintapolitiká­nak a mellélthatása. A baloldaliak közül azonban nem min­denki rója a politikai vargabetűket. Robert Fico nem ingado­zik, hanem a honi politika zavaros vizeiben cölöpöket ver és időzített politikai bombákat rak le. Tévednek, akik mesterkedéseit mindössze fenegyerekeske­désnek tartják. A jól fésült, ambiciózus politikus ugyanis tu­datos taktika és stratégia alapján cselekszik. Lemondott a párt alelnöki posztjáról, hogy nagyobb politikai mozgástere legyen, felrúgta a koalíciós szerződést, amikor egyeztetés nélkül két alkotmány- és egy törvénymódosító javaslatot nyújtott be, célirányosan rombolva pártja és a kormánykoa­líció amúgy is képlékeny egységét. Ficónak a magyarok rész­vétele és a szlovák kereszténydemokratákkal kapcsolatos ideológiai ellentétei miatt sosem volt ínyére a négypárti kor­mánykoalíció, ezért felrobbantására törekszik. Ugyanakkor politikai cölöpverőként olyan tákolmányt kíván tető alá hoz­ni, amely idő előtt vagy legkésőbb négy esztendő múlva át­veszi a hatalmat. Azt talán még ő sem tudja, miként érheti el célját. Azzal-e, ha kiüti a nyeregből a mostani pártelnököt, vagy ha Mjartannal és másokkal együtt új politikai erőt fab­rikál. Mindkét megoldáshoz bőven akadnak cinkosai. Talán nem véletlen, hogy ténykedésével kapcsolatban Brecht híres színművének címére utalunk: Állítsátok meg Robert Ficót! Ma ez a DBP egyik legsürgősebb tennivalója. Ha csak végképp nem felejtik el itt és most, mennyire sorsdöntő a kormánykoalíció egysége. JEGYZET Ivan Lexa magánya MADI GÉZA A DSŽM éles reagálásaihoz szokott polgár most is azt várta, hogy a mozgalom ha­tározottan visszautasítja a titkosszolgálat volt vezetőjét ért vádakat, azaz azt a titkos jelentést, amelyet az utód, Vladimír Mitro olvasott fel pénteken a parlament zárt ülésén. De nem ez történt. Az erőtlen tiltakozások kap­csán csak találgatni lehet, mi válthatta ki a nagy hallgatást az egykori hatalom háza tá­ján. Megtörténhetett: a Mitro-expozé nemcsak Ivan Šimko SZDK-képviselőt és társait, hanem a DSZM­honatyákat is sokkolta, mert olyan sok „újdonságot" tar­talmazott a SZISZ viselt dol­gairól, hogy azóta sem tud­nak szóhoz jutni. Csak a le­vegőt kapkodják attól, ami a Lexa által „mesének" minősí­tett jelentést meghallgatva tudomásukra jutott. Megtör­ténhetett: már nincs mit mondaniuk, mert korábban mindent cáfoltak, azaz a do­kumentum csak azért tekint­hető titkosnak, mert a tör­vényhozás zárt tanácskozá­sán ismertették. Elképzelhe­tő, hogy a polgárok a sajtó­ból már mindent megtudtak, amit a Lexa irányította tit­kosszolgálat véghezvitt - fő­leg illegálisan. Ezért nem kell feleslegesen kitenni őket újabb sokknak azzal, hogy egészben lássák-hallják, mi­re voltak képesek Ivan lojális ügynökei. Megtörténhetett: a DSZM azt gondolja, hogy a parlament úgysem hozza nyilvánosságra a jelentést, főleg azokat a részeket, ame­lyeket a sajtó eddig még nem szellőztetett meg. így lehet­ségessé válik a további ködö­sítés, lehet fűhöz-fához, ha­zai és külföldi szervezetek­hez fordulni, amiért egyik képviselőjét meg akarják fosztani mentelmi jogától. Az utóbbi időben magányos­nak tűnik Ivan Lexa. Lassan tényleg elfordulnának tőle mozgalombeli képviselőtár­sai? Ők tudják a legjobban, miért teszik ezt, ha ezt te­szik. Sokk ide, sokk oda, azért jó volna tudnunk, mi található még a Mitro-féle je­lentés eddig nem ismert feje­zeteiben. Kérdés, kibírja-e Lexa a „mese" végéig. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Hisz a boldogabb jövőben? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES „A cseheknek is szükségük lenne egy Orbán Viktorra, aki megsza­badítaná őket a kommunista múlttól, és elvezetné őket a de­mokratikus jövőbe" - írja a cseh liberális napilap kommentátora. Szerinte a magyar kormányfő nemcsak beszél a demokratikus jövőbe vezető útról, hanem ha­lad is rajta. Csehországban egé­szen más a helyzet. „Tíz évvel a kommunizmus bukása után az ország politikai színpada végle­ges rothadásnak indult. Az or­szágot nem kormányozzák, és a hatalmasok tehetetlensége ural­kodik. Európa egyre távolabb van, és nem csupán Nyugat-Eu­rópa. A poszkommunista Euró­pa csúcsairól a mély fekete gö­dörbe esünk. A Mečiar elől me­nekült szlovákok pedig inkább visszamennek hazájukba, annak láttán, amit a cseh politikusok művelnek" - kesereg a cikkíró. Eredményes lesz-e a szlovák-magyar alapszerződés teljesítését ellenőrző vegyes bizottság tevékenysége? Tizenöt sorsdöntő ajánlásunk A múlt héten végre össze­ült a szlovák-magyar alap­szerződést, s azon belül a kisebbségek helyzetét el­lenőrző vegyes bizottság. SÓKI TIBOR Eddig azért nem kezdhette meg munkáját, mert Mečiarék nem egyeztek bele, hogy a bizottság­ban a magyarság legitim képvi­selői is helyet kapjanak. Ez az akadály a kormányváltás után elhárult, így január 8-án, Buda­pesten megkezdődhetett az ér­demi munka. Már az első ülés termékeny volt, hiszen a memo­randumon kívül tizenöt ajánlást fogadtak el. Ám a két kormány­nak kell eldöntenie, melyiket va­lósítja meg. A jelenlegi politikai klíma ad némi okot az optimiz­musra. Meg az is, hogy az ajánlá­sok némelyike szerepel a szlo­vák, illetve a magyar kormány programjában és több nemzet­közi szerződésben is. Például az, amely a nyelvtörvény mielőbbi pozsonyi elfogadását szorgal­mazza. Ján Figeľ szlovák külügyi államtitkár is ezt tekinti a legfon­tosabbnak. Régóta halogatott és elhallgatott kérésünk teljesülne, ha az ajánlások első pontja meg­valósulna. Eszerint a két kor­mánynak meg kellene teremte­nie a jogi feltételeket ahhoz, A jelenlegi politikai klíma ad némi okot az optimizmusra. hogy a magyarországi egyete­mek kihelyezett karokat nyithas­sanak Szlovákiában. A doku­mentumba az is bekerült, hogy az itteni magyarság Komárom­ban és Királyhelmecen látná leg­szívesebben őket. Ugyancsak so­kat segítene a kulturális szerve­zeteinkre vonatkozó javaslatok elfogadása; intézményeink nem­csak jogalanyiságukat kapnák vissza, hanem megfelelő anyagi támogatásban is részesülnének. Bár legújabban egyes jelek arra utalnak, hogy gazdasági csoma­gos időnkben ez nem lesz köny­nyű. Mintha Brigita Schmögne­rová pénzügyminiszter a kisebb­ségi kultúrákon szeretne legin­kább spórolni. Odaát az a szlo­vák kérés jelenthet problémát, mely a magyarországi kisebbsé­gek parlamenti képviseletére vo­natkozik. Úgy tűnik, Orbánékból hiányzik az akarat ennek megte­remtéséhez. Az ajánlások pozití­vuma, hogy gazdasági fejlődé­sünkről sem feledkezik meg. Er­ről tanúskodnak a határ menti regionális együttműködés fej­lesztését szorgalmazó pontok. Pozitív hatása volna, ha mielőbb megépülne a Mária Valéria híd. Hogy az ajánlások utóélete mi­lyen lesz, azt még nem tudni. Or­bán Viktor pozsonyi látogatása során mindenesetre néhány pont újra megvitatásra került, s a jelek szerint mindkét félben van a haj­lam a pozitív megoldások keresé­sére. Egy-két dolog azonban okozhat némi fennakadást. Pél­dául az együttműködés és a szlo­vák kisebbségi politika sarokkö­vének is tekintett kisebbségi nyelvtörvény. Egyre több jel utal arra, hogy nem lesz könnyű útja az elfogadásig. A DBP, mely már a magyarok hagyományos ellen­felének tűnik a kormányban, il­letve az SZDK kereszténydemok­rata szárnya még alaposan meg­keverheti a dolgokat. Csak re­mélni lehet, hogy a baloldaliak és a magukat kereszténynek valló politikusok is felfogják, ezeknek az ajánlásoknak a sorsa nemcsak a kisebbségek, hanem a két or­szág jövőjét is meghatározhatja. További érdekes részletek a Vladimír Mitro által múlt pénteken a parlament elé terjesztett titkos jelentésből Zubbony, bakancs, gulyáságyú is eltűnt GAAL LASZLO Minden rosszban van valami jó. Abban is, ha valaki erős dohá­nyos. Legyen bármilyen titkos is a vita - mint a titkosszolgálat vi­selt dolgairól szóló Mitro-jelen­tés megtárgyalása -, szegény ni­kotinfüggő képviselő kénytelen kimenni a folyosóra egy kis füs­tölgésre. Itt aztán a nikotinéhes honatyát mindjárt közrefogják a híréhes sajtó képviselői. A füs­tölgő honatya pedig elmesél ezt-azt a zárt ajtók mögött el­hangzottakból. Először csak annyit, hogy a SZISZ bűnszövet­kezet volt, és részt vett a volt el­nök fiának elrablásában. Ezzel azonban nem rázza le a kíván­csiskodókat, hiszen ezt rég tudja mindenki. Az már érdekesebb, hogy egy rakás vadonatúj fegy­ver, pisztoly, rohamkés, sőt OLVASÓ! LEVÉL Kézimunlca­és rajzkiállítás Január huszonharmadikán a hegyétei nyugdíjasok egyesüle­te kiállítást rendezett. Az ér­deklődők a község nyugdíjas asszonyainak kézimunkáit, va­lamint helyi óvodások és kisis­kolások rajzait, kézimunkáit nézhették meg. Sok gyönyörű kézimunkát és mesterlövészpuska tűnt el a tit­kosszolgálat raktáraiból, a ki­mutatásban pedig a hiány úgy szerepel, hogy az állítólag öt­venmillió koronát érő fegyverek hulladékgyűjtőbe kerültek ­nem kevesebb, mint kemény 25 szlovák koronáért. Még a fegy­verek „eltüntetése" sem olyan meglepő, hiszen nem mai hír, hogy a titkosszolgálat összefo­nódott a maffiával, az pedig mindig vevő a fegyverekre. En­nél meglepőbb, hogy katonaru­ha, bakancs, sőt gulyáságyú is eltűnt. Papíron ezt a SZISZ a hadseregtől vette át, de a „cég" raktáraiba már nem érkezett meg. Első hallásra furcsának tűnhet, mire volt jó a titkosok­nak mozgókonyha vagy katona­ing, ha hivataluknál fogva civil­benjárnak, de ha az ember bele­gondol, hogy Boszniában, Ko­kedves rajzot tekinthettek meg a látogatók. A rendezvénynek nagy sikere volt, sok látogatója volt a kiállításnak, sőt pénzado­mány is összegyűlt; ezt az óvo­da és az iskola rajzszerek vásár­lására fordítja majd. A nyugdíjasok egyesületének vezetősége farsangi hangulatot is teremtett ezen a napon: a lá­togatókat ugyanis frissen sült farsangi fánkkal kínálták a szervezők. Busánszky Magdolna Hegyéte szovóban vagy akár az árvíz súj­totta Ukrajnában, ahol a segély­szállítmányokkal a maffia kufár­kodik, arannyal fizetnének né­hány pár új katonabakancsért, mindjárt van logikája a dolog­nak. Tévedés azt hinni, hogy a SZISZ csak a piszkos anyagiak­kal foglalkozott. Keményen po­litizált is; Csehországban példá­ul romaellenes pogromokat kel­lett volna kiprovokálnia, rontva a szomszéd imidzsét, nehogy felvegyék a NATO-ba. Valószí­nűleg nem irigységből, a „ha az én kecském megdöglött, vesz­szen a szomszédé is!" alapon akarták elgáncsolni a volt test­vérnemzetet, hanem inkább a közvetlen NATO-szomszédsá­got akarták megelőzni arra szá­mítva, hogy megint a keleti „nagy testvér" szárnyai alá hú­zódunk. Mert ez is a titkosügy­nökök feladata volt: olyan han­gulatot kelteni Szlovákiában, mintha a volt keleti partner von­záskörébe való visszatérés lenne az egyedüli járható út. Ez sem meglepő, hiszen kezdettől vilá­gos volt, hogy a NATO-csatlako­zást a kormány nem gondolja komolyan. Csak azt nem tudni, hogy Vladimír Mečiar irányítot­ta-e Ivan Lexát, vagy mindket­ten a „keleti" utasításokat követ­ték. Vladimír Mitro, a SZISZ je­lenlegi igazgatója azt is elmond­ta, hogy Lexa „elfelejtett" vissza­szolgáltatni a cégnek egy mobil­telefon-lehallgatásra szolgáló készüléket. Vajon feledékeny a volt igazgató, vagy szüksége van még a műszerre? Szemtanúk szerint az igencsak ingatag men­telmi joggal bíró képviselő zak­latottan és idegesen reagált az őt és egykori cégét ért vádakra. A kiállításon (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents