Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-02 / 26. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 2. KOMMENTÁR Fapadossal Davosban PÁKOZDI GERTRÚD Bajban van a vasút is, az autóbusz-közlekedés is. Egyik sem új hír. Legfeljebb csak az benne az új, hogy az új kormány ezt tudo­másul vette. Nem próbálta meg, amit elődje számtalanszor megtett, hogy a panaszokat elengedje a füle mellett. A múlt hé­ten tehát közzétette a 72 pontból álló gazdasági szükségcso­magnak azt az újabb két tételét, amely a lakosság széles rétegeit érinti. A vasúti és autóbusz-közlekedési viteldíjak 35, illetve 20 százalékos emeléséről van szó. A személyszállításnak e két ágát köztudottan nem a tehetősebbek, hanem elsősorban az átlagon aluli vagy legfeljebb az átlagot megütő bérből és fizetésből élők, meg a nyugdíjasok veszik igénybe. Ha számításba vesszük ezt a körülményt is a viteldíjemelések várható hasznát ületően, akkor valószínűbb, hogy azok állnak közelebb az igazsághoz, akik nem sokat remélnek tőle. Egyrészt azért nem, mert a 400-400 millió korona körüli éves bevételnövekedés egyik vállalatot sem húzza ki a gödörből, másrészt pedig azért, mert méginkább megcsappanhat a vonatozók és buszozók serege. Nagyon való­színű, hogy ez a tényező még a munkanélküliség alakulásában is szerepet játszik majd, hiszen előfordulhat, hogy a nagyobb vá­rosok, iparvidékek kínálatában felbukkanó kevéske szabad munkahelyre azért nem lesz jelentkező, mert az ingázás költsé­ge felemésztené a küátásba helyezett kis kereset nagy részét. In­dokolt, hogy a szakszervezetiek nem támogatják az áremelést. Az is érthető, hogy a szállítók nagyobb arányban emeltek volna, mondván: minden korona többletbevétel enyhíti anyagi gondja­ikat. Persze ha belegondolunk, hogy csak a vasút adóssága meg­haladja a 26 milliárdot, akkor több mint nyilvánvaló, hogy az ágazat anyagi gondjainak megoldását nem a viteldíjemelés je­lenti. Hosszú évek óta először Szlovákia ismét képviseltette ma­gát Davosban, a Világgazdasági Fórumon. Mikuláš Dzurinda kormányfő és Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes több olyan megbeszélést folytatott a Szlovákia iránt érdeklődőkkel, amely konkrét befektetési kínálatokat eredményezett. Annak alapján tették ezeket, hogy látják: a kormány nem csupán hitegeti a Nyugatot a lakosságot is érzékenyen érintő reformlépések meg­tételével, hanem meg is lépi ezeket. Ha a Davosban és a világ más tájain Szlovákiának címzett ígéretek konkrét formát ölte­nek, akkor az oly nagyon várt gazdasági élénkülés sem marad el. Csak ez segíthet az országon. És a kisemberen is. Akinek nem végtelen a türelme. Dzurinda idei davosi látogatása - persze jel­képesen - még csak fapadoson, harmadik osztályon történt. JEGYZET Nemzetiből fércmű KÖVESDI KÁROLY Lehet, hogy szép öröm a kár­öröm, de valahogy mégsem tudok ujjongani annak, ami az elmúlt napokban-hetekben ki­derült a bősi vízműről. Neve­zetesen, hogy a zsilipkamrák alatt úgy sétál a talajvíz, mint egy szivacsban, s csak idő kér­dése, mikor mossa alá az egé­szet, és mikor sodorja el a Du­na lomha, de szorgalmas vize az évszázad egyik elfuserált emlékművét, amelyet a két nagy „vízügyes", Kádár és Hu­sák elvtárs hagyott ránk örök­ségül, s amelyre Binder úrnak méltóztatott feltenni a koro­nát. Lehet, hogy egy lehet, hogy öt év múlva, remél­hetőleg soha, mert az belátha­tatlan következményekkel jár­na. Mi tagadás, némi elégté­tellel figyeli az ember, hogyan kényszerül a nemzet melldön­gető „nagy embere" szögre akasztani babérkoszorút, kép­viselői mandátumot, elnökje­löltségi ambíciót. Úgy látszik, hiába öntenek valakit már éle­tében bronzba, az még nem menti meg a jogos felelősségre vonástól. A fércmunka attól még fércmunka marad. Rég tudtuk, hogy valami bűzlik Dániában, s a talajvízi méré­sek ismeretében csak idő kér­dése volt, mikor tör ki a balhé. S hiába tárgyalt az ügyről a Dzurinda-kormány zárt ülé­sen, Binder úr most már nyíl­tan mossa kezeit. Ezek után természetesen nem lehet nemzeti ügyként kezelni Bőst, s nem lehet a felelősséget má­sokra hárítani. A szomorú az egészben az, hogy az előző kormány bűnlajstromának ez az újabb tétele is az új kabinet vállára nehezedik, mert neki kell megoldást találnia. Ha azonban bebizonyosodik, hogy az alapozásnál Binder úrék az óriási többletköltségek mellett még az alapokból is ki­csórták a belevalót, a kormány egyszerűen rámutathat a bűnösökre. Azért mindezek tudatában sem kell politikai ügyet csinálni a dologból, ha­nem a maga szakmai szintjén kezelni, lehetőleg gyorsan, még mielőtt zöldár és egyéb előreláthatadan árvizek zú­dulnának a nyakunkba. A fe­lelősöket pedig felelősségre kell vonni, ha másért nem, azért, mert felelőtlenül gaz­dálkodtak, és emberéletek százezreivel játszadoztak. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadás-vezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk •tyzrrji/'.v ;; - Sztrájk? Szlovákiában? Ezt nem gondolhatja komolyan, szomszéd. Ha ebben az országban ketten meg tudnak egyezni, azok nem sztrájkolnak, hanem elmennek bankot rabolni! (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ SME „A bősi erőmű zsilipkamrájában észlelt repedések nem új keletű­ek" - jelentette ki Michal Krav­čík, az Emberek és Víz nevű füg­getlen szervezet szakértője. Mint elmondta, a szervezet tagjai már korábban is figyelmeztettek a hibákra, ám a felelősök nem fi­gyeltek oda rájuk. Kravčík ag­gasztónak tartja a bősi erőmű ál­lapotát. „Örülnék, ha a kamra szerkezete nem sérülne meg ­mondta -, de sajnos, ezt sem le­het kizárni" - nyilatkozta. Sze­rinte Július Binder távozása a je­lenlegi rossz helyzet következ­ménye, de semmit sem old meg. Mivel a zsilipkamra sérülése fel­mérhetetlen károkat okozhat, Kravčík közölte: mielőbb lépése­ket kell tenni a hibák elhárításá­ra, s az új kormánynak át kelle­ne értékelnie vízgazdasági poli­tikáját. Kravčík rámutatott az erőművek építésével kapcsola­tos gazdasági visszaélésekre is. Ghýmesen idén csak egy magyar elsős lesz, sőt a magyar tagozaton szlovákul tanítanak egyes tantárgyakat Minden mindegy a szülőnek? A ghýmesi alapiskolában múlt péntekert Bugár Béla is részt vett a félévi bizo­nyítványosztáson. Ennyi je­lent meg az eseményről a lapokban, és talán a magya­rok is csak most hallottak először erről az iskoláról. VRABEC MÁRIA Nem csoda, hiszen az elmúlt években nem történtek olyan dol­gok, amelyek miatt címoldalra került volna Ghýmes neve: nem szerveztek tüntetéseket a két­nyelvű bizonyítványokért, nem maradtak otthon a gyermekek. Igaz, nem is dobtak ki vagy bün­tettek meg látványos jutalom­megvonással pedagógusokat. Ghýmesen csend volt, félelem­mel, apátiával teli, sűrű csend, amelyet már az sem tudott meg­törni, hogy a magyar kilencedike­seknek is szlovákul kezdték taní­tani a főbb tantárgyakat. Túlsá­gosan egyszerű volna most mind­ezért csak a szülőket vagy csak a pedagógusokat okolni, pláne ha a Ghýmesen csend volt, félelemmel, apátiá­val teli, sűrű csend... dolgok ilyetén alakulását számos, tőlük sokkal erősebb külső ténye­ző is befolyásolta. Például az, hogy a közös igazgatású iskolá­nak már évtizedek óta csak szlo­vák igazgatója volt. A mostani, Daniela Depešová harmadik éve tölti be a tisztséget, és szilárd meggyőződése, hogy a magyar VISSZHANG Él bennem a remény Miután megtörtént az alternatív oktatás bevezetése elleni tiltako­zásukért, illetve a kétnyelvű bi­zonyítványok kiállításáért levál­tott, elbocsátott vagy egyéb mó­don meghurcolt pedagógusok megkövetése, szabad legyen azok egyikeként megszólalnom, akik nem pedagógusként váltak a nemzeti-politikai önkény áldo­zatává. Megszólalásom közvet­len kiváltó oka Eva Slavkovská volt oktatási miniszternek az a kijelentése volt, amelyet vasár­nap a Szlovák Televízió Lépések műsorában tett. Szerinte senkit nem váltottak le az úgynevezett alternatív oktatás elleni tiltako­zás miatt. Nos, lássuk a ténye­szülők okosabb dolgot nem is te­hetnének a gyermekek érdeké­ben, minthogy szlovák iskolába íratják őket. Áz igazgatónő sze­rint, aki egyébként nyitrai lakos, természetes folyamat, hogy az 50 százalékban magyar faluban 32 szlovák elsős lesz és csak 1 ma­gyar, mert „az emberek rájöttek, mi jelenti számukra a jobb pers­pektívát". Daniel Depešová az el­múlt megbízatási időszakban a DSZM-et képviselte a nyitrai kép­viselő-testületben. A parlamenti választások után azonban kilé­pett a mozgalomból, mert „an­nak, ami a járási szervezetben folyt, már semmi köze nem volt a demokráciához". A felismerés di­cséretes ugyan, csak kár, hogy üyen későn jött. Egyébként az igazgatónő azt állítja, politikai meggyőződése sosem befolyásol­ta a munkáját, az iskolában min­dig a szakmai tudást és a törvény­tiszteletet helyezte előtérbe. Úgy, mint a bizonyítványok esetében is: amikor a törvény egynyelvűt írt elő, ő egynyelvűt adott ki, most, hogy kétnyelvűt kell, azt is kiadja. Kérdésünkre, betiltotta-e az elmúlt években a tiltakozó ak­ciókat, azt válaszolta, hogy senki sem kezdeményezett semmit, ne­ki meg igazán nem volt oka meg­kérdőjelezni a minisztériumi uta­sítást. Állítását a magyar tagoza­tért felelős igazgatóhelyettes, Šimek Viktor is igazolja: szerinte a magyar szülők részéről senki sem jelezte, hogy hiányozna neki a magyar bizonyítvány, a pedagó­gusok meg biztatás nélkül nem kezdeményeztek semmit. Ami pedig az igazgatónőt illeti, „ő mindig csak az előírások szerint járt el". Arról már csak a faluban ket! 1994 márciusában már távozófélben volt a második Mečiar-kormány, amikor a kul­turális miniszter minden indok­lás nélkül leváltott a Gömöri Mú­zeum igazgatójának tisztségé­ből. Az okot utóbb Ivan Hudec miniszter adta meg, aki 1995 elején - újfent indoklás nélkül ­ismét leváltott. Komlósy Zsolt parlamenti képviselő kétszeri in­terpellációjára a következőket válaszolta: „... 1994-ben ismét felmerültek azok a kimutatható okok, amelyek Dušan Slobodník kulturális minisztert arra vezet­ték, hogy márciusban leváltsa dr. Kovács Istvánt a Gömöri Mú­zeum igazgatójának tisztségé­ből. Nevezett ugyanis állandóan megsértette saját nyilatkozatait, melyek szerint nem fog végezni politikai tevékenységet, illetve olyan lépések áltál indíttatott te­vékenységet, amelyek pusmognak, hogy két éve úgy volt, nem veszik át a gyermekek a szlovák bizonyítványt, de az egyik magyar pedagógus az igaz­gatónő parancsára biciklin járta be a falut, nehogy valamelyik gyerkőc otthon metjen maradni. Hogy valóban így volt-e, az most már nehéz megmondani, de egy biztos: a félelem és a kilátástalan­ság érzése egyenesen a passzív beletörődés felé vezet. És ezen a ponton elsősorban a helyi ma­... az idei egy szem elsős nem sok optimiz­musra ad okot. gyar szülők hibáztathatok, mert az ő gyermekeikről van szó, és egyedül ők emelhették volna fel szavukat a magyar iskola mellett anélkül, hogy megtorlásoktól kel­lett volna tartaniuk. Persze ha ab­ból a szemszögből nézzük a dol­gokat, hogy sokuknak még tet­szik is a kényszerszülte alternatív oktatás, akkor már nincs min cso­dálkozni. Mert azt az igazgatónő, sőt helyettese is igazolta, hogy nem egy szülő ment el az iskolába elmondani: milyen jó, hogy gye­reke küencedikben szlovákul ta­nult. Tavaly ugyanis csak szlovák kilencedik osztály volt, és odajár­tak a sikertelenül felvételiző ma­gyarok is. Ebben a tanévben Ghýmesen nyitották meg a járás egyetlen „magyar" küencedik osztályát, de pedagógushiány mi­att péídául a kémiát, a matemati­kát és a történelmet is szlovákul oktatják. Daniela Depešová el­mondása szerint nem lehetett magyar pedagógust találni, a he­Gömörben nemkívánatos nem­zetiségi feszültséget keltet­tek. .." Ezt pontosítandó másod­jára így fogalmazott: „... az igazgató személyével szembeni eljárás (azaz a leváltás - a szerz. megj.) oka az egyezség meg nem tartása és dr. Kovácsnak a politikai színtéren való állandó aktív részvétele volt, beleértve az alternatív iskolaügy megol­dása körüli elkötelezettségét, te­hát olyan ténykedések, amelyek nem egyeznek meg egy állami kulturális intézmény igazgatójá­nak feladataival..." Külön kom­mentár helyett hangsúlyoznám tehát, hogy leváltásom és eltá­volításom nem szakmai hiá­nyosságok miatt, hanem kifeje­zetten politikai okokból történt. Ennek a ténynek egyenes követ­kezménye, hogy az igazgatói tisztség esetíeges megpályázta­tása semmiképpen sem tekint­lyi magyar tanítóknak pedig már hárommal több az óraszámuk a kötelezőnél. Természetesen fon­tos szempont az is, hogy lehető­leg mindent a tantárgyra szako­sodott pedagógus oktasson, de talán az sem mindegy, milyen nyelven. Mert ilyen módon a szükségből nagyon könnyen le­het törvény is Ghýmesen, és ak­kor már tényleg nem lesz semmi értelme magyar iskolába íratni a gyermekeket. Šimek Viktor sze­rint azonban csak a mostani tan­év ilyen kritikus, mert szeptem­berben visszatér a matematika­kémia szakos pedagógus. Aztán talán valahogy helyrerázódnak a dolgok. Talán, mert az össze­vont, alsó tagozatos osztályok­ban ücsörgő hét-nyolc gyerek és az idei egy szem elsős nem sok optimizmusra ad okot. Pedig az iskola eredményein nem múlik a dolog. A magyar osztályokat lá­togató tanulók éppúgy el tudnak helyezkedni középiskolákban, mint szlovák társaik - ha nem jobban -, és ezen a vidéken még csak az sem érvényes, hogy szlo­váktudásuk gyengébb volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az Ismerd meg a szlo­vák nyelvet! című verseny kerü­leti fordulóiban rendszeresen dí­jazzák a ghýmesieket, sőt a szlo­vák iskolák számára rendezett szavalóverseny körzeti forduló­ján egy ghýmesi magyar lány, Bugyinszky Csilla vitte el a pál­mát. Úgy tűnik, a szülőknek ez sem elég. Akarat és támogatás nélkül hiába van kedvező politi­kai klíma, teheteden a pedagó­gus - mert az hiányzik a lánc­szemből, ami a legfontosabb: a magyar gyermek. hető egy üyen döntés anullá­lásának. Politikai döntést csak politikai döntéssel lehet sem­missé tenni. Itt és most csakis ez jelentheti a szakmaiság megbe­csülését és érvényesülését. Meg­jegyezném még, hogy kirúgáso­mat követően hat hónapig vol­tam munkanélküli, egyetlen ko­rona segély, illetve szociális tá­mogatás nélkül. Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes, Duka­Zólyomi Árpád képviselő és má­sok nyilatkozatai, melyek sze­rint a kormánynak, illetve a koa­líciónak szándékában áll ennek az esetnek az orvoslása, tartják bennem a reményt, hogy a meg­győződésének nyílt megvallása, a közössége melletti kiállása mi­att meghurcolt értelmiségi sorsa többet jelent a mindenkori ha­talmi harc puszta eszközénél. B. Kovács István Rimaszombat

Next

/
Thumbnails
Contents