Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-02 / 26. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 2. KOMMENTÁR Fapadossal Davosban PÁKOZDI GERTRÚD Bajban van a vasút is, az autóbusz-közlekedés is. Egyik sem új hír. Legfeljebb csak az benne az új, hogy az új kormány ezt tudomásul vette. Nem próbálta meg, amit elődje számtalanszor megtett, hogy a panaszokat elengedje a füle mellett. A múlt héten tehát közzétette a 72 pontból álló gazdasági szükségcsomagnak azt az újabb két tételét, amely a lakosság széles rétegeit érinti. A vasúti és autóbusz-közlekedési viteldíjak 35, illetve 20 százalékos emeléséről van szó. A személyszállításnak e két ágát köztudottan nem a tehetősebbek, hanem elsősorban az átlagon aluli vagy legfeljebb az átlagot megütő bérből és fizetésből élők, meg a nyugdíjasok veszik igénybe. Ha számításba vesszük ezt a körülményt is a viteldíjemelések várható hasznát ületően, akkor valószínűbb, hogy azok állnak közelebb az igazsághoz, akik nem sokat remélnek tőle. Egyrészt azért nem, mert a 400-400 millió korona körüli éves bevételnövekedés egyik vállalatot sem húzza ki a gödörből, másrészt pedig azért, mert méginkább megcsappanhat a vonatozók és buszozók serege. Nagyon valószínű, hogy ez a tényező még a munkanélküliség alakulásában is szerepet játszik majd, hiszen előfordulhat, hogy a nagyobb városok, iparvidékek kínálatában felbukkanó kevéske szabad munkahelyre azért nem lesz jelentkező, mert az ingázás költsége felemésztené a küátásba helyezett kis kereset nagy részét. Indokolt, hogy a szakszervezetiek nem támogatják az áremelést. Az is érthető, hogy a szállítók nagyobb arányban emeltek volna, mondván: minden korona többletbevétel enyhíti anyagi gondjaikat. Persze ha belegondolunk, hogy csak a vasút adóssága meghaladja a 26 milliárdot, akkor több mint nyilvánvaló, hogy az ágazat anyagi gondjainak megoldását nem a viteldíjemelés jelenti. Hosszú évek óta először Szlovákia ismét képviseltette magát Davosban, a Világgazdasági Fórumon. Mikuláš Dzurinda kormányfő és Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes több olyan megbeszélést folytatott a Szlovákia iránt érdeklődőkkel, amely konkrét befektetési kínálatokat eredményezett. Annak alapján tették ezeket, hogy látják: a kormány nem csupán hitegeti a Nyugatot a lakosságot is érzékenyen érintő reformlépések megtételével, hanem meg is lépi ezeket. Ha a Davosban és a világ más tájain Szlovákiának címzett ígéretek konkrét formát öltenek, akkor az oly nagyon várt gazdasági élénkülés sem marad el. Csak ez segíthet az országon. És a kisemberen is. Akinek nem végtelen a türelme. Dzurinda idei davosi látogatása - persze jelképesen - még csak fapadoson, harmadik osztályon történt. JEGYZET Nemzetiből fércmű KÖVESDI KÁROLY Lehet, hogy szép öröm a káröröm, de valahogy mégsem tudok ujjongani annak, ami az elmúlt napokban-hetekben kiderült a bősi vízműről. Nevezetesen, hogy a zsilipkamrák alatt úgy sétál a talajvíz, mint egy szivacsban, s csak idő kérdése, mikor mossa alá az egészet, és mikor sodorja el a Duna lomha, de szorgalmas vize az évszázad egyik elfuserált emlékművét, amelyet a két nagy „vízügyes", Kádár és Husák elvtárs hagyott ránk örökségül, s amelyre Binder úrnak méltóztatott feltenni a koronát. Lehet, hogy egy lehet, hogy öt év múlva, remélhetőleg soha, mert az beláthatatlan következményekkel járna. Mi tagadás, némi elégtétellel figyeli az ember, hogyan kényszerül a nemzet melldöngető „nagy embere" szögre akasztani babérkoszorút, képviselői mandátumot, elnökjelöltségi ambíciót. Úgy látszik, hiába öntenek valakit már életében bronzba, az még nem menti meg a jogos felelősségre vonástól. A fércmunka attól még fércmunka marad. Rég tudtuk, hogy valami bűzlik Dániában, s a talajvízi mérések ismeretében csak idő kérdése volt, mikor tör ki a balhé. S hiába tárgyalt az ügyről a Dzurinda-kormány zárt ülésen, Binder úr most már nyíltan mossa kezeit. Ezek után természetesen nem lehet nemzeti ügyként kezelni Bőst, s nem lehet a felelősséget másokra hárítani. A szomorú az egészben az, hogy az előző kormány bűnlajstromának ez az újabb tétele is az új kabinet vállára nehezedik, mert neki kell megoldást találnia. Ha azonban bebizonyosodik, hogy az alapozásnál Binder úrék az óriási többletköltségek mellett még az alapokból is kicsórták a belevalót, a kormány egyszerűen rámutathat a bűnösökre. Azért mindezek tudatában sem kell politikai ügyet csinálni a dologból, hanem a maga szakmai szintjén kezelni, lehetőleg gyorsan, még mielőtt zöldár és egyéb előreláthatadan árvizek zúdulnának a nyakunkba. A felelősöket pedig felelősségre kell vonni, ha másért nem, azért, mert felelőtlenül gazdálkodtak, és emberéletek százezreivel játszadoztak. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadás-vezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk •tyzrrji/'.v ;; - Sztrájk? Szlovákiában? Ezt nem gondolhatja komolyan, szomszéd. Ha ebben az országban ketten meg tudnak egyezni, azok nem sztrájkolnak, hanem elmennek bankot rabolni! (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ SME „A bősi erőmű zsilipkamrájában észlelt repedések nem új keletűek" - jelentette ki Michal Kravčík, az Emberek és Víz nevű független szervezet szakértője. Mint elmondta, a szervezet tagjai már korábban is figyelmeztettek a hibákra, ám a felelősök nem figyeltek oda rájuk. Kravčík aggasztónak tartja a bősi erőmű állapotát. „Örülnék, ha a kamra szerkezete nem sérülne meg mondta -, de sajnos, ezt sem lehet kizárni" - nyilatkozta. Szerinte Július Binder távozása a jelenlegi rossz helyzet következménye, de semmit sem old meg. Mivel a zsilipkamra sérülése felmérhetetlen károkat okozhat, Kravčík közölte: mielőbb lépéseket kell tenni a hibák elhárítására, s az új kormánynak át kellene értékelnie vízgazdasági politikáját. Kravčík rámutatott az erőművek építésével kapcsolatos gazdasági visszaélésekre is. Ghýmesen idén csak egy magyar elsős lesz, sőt a magyar tagozaton szlovákul tanítanak egyes tantárgyakat Minden mindegy a szülőnek? A ghýmesi alapiskolában múlt péntekert Bugár Béla is részt vett a félévi bizonyítványosztáson. Ennyi jelent meg az eseményről a lapokban, és talán a magyarok is csak most hallottak először erről az iskoláról. VRABEC MÁRIA Nem csoda, hiszen az elmúlt években nem történtek olyan dolgok, amelyek miatt címoldalra került volna Ghýmes neve: nem szerveztek tüntetéseket a kétnyelvű bizonyítványokért, nem maradtak otthon a gyermekek. Igaz, nem is dobtak ki vagy büntettek meg látványos jutalommegvonással pedagógusokat. Ghýmesen csend volt, félelemmel, apátiával teli, sűrű csend, amelyet már az sem tudott megtörni, hogy a magyar kilencedikeseknek is szlovákul kezdték tanítani a főbb tantárgyakat. Túlságosan egyszerű volna most mindezért csak a szülőket vagy csak a pedagógusokat okolni, pláne ha a Ghýmesen csend volt, félelemmel, apátiával teli, sűrű csend... dolgok ilyetén alakulását számos, tőlük sokkal erősebb külső tényező is befolyásolta. Például az, hogy a közös igazgatású iskolának már évtizedek óta csak szlovák igazgatója volt. A mostani, Daniela Depešová harmadik éve tölti be a tisztséget, és szilárd meggyőződése, hogy a magyar VISSZHANG Él bennem a remény Miután megtörtént az alternatív oktatás bevezetése elleni tiltakozásukért, illetve a kétnyelvű bizonyítványok kiállításáért leváltott, elbocsátott vagy egyéb módon meghurcolt pedagógusok megkövetése, szabad legyen azok egyikeként megszólalnom, akik nem pedagógusként váltak a nemzeti-politikai önkény áldozatává. Megszólalásom közvetlen kiváltó oka Eva Slavkovská volt oktatási miniszternek az a kijelentése volt, amelyet vasárnap a Szlovák Televízió Lépések műsorában tett. Szerinte senkit nem váltottak le az úgynevezett alternatív oktatás elleni tiltakozás miatt. Nos, lássuk a tényeszülők okosabb dolgot nem is tehetnének a gyermekek érdekében, minthogy szlovák iskolába íratják őket. Áz igazgatónő szerint, aki egyébként nyitrai lakos, természetes folyamat, hogy az 50 százalékban magyar faluban 32 szlovák elsős lesz és csak 1 magyar, mert „az emberek rájöttek, mi jelenti számukra a jobb perspektívát". Daniel Depešová az elmúlt megbízatási időszakban a DSZM-et képviselte a nyitrai képviselő-testületben. A parlamenti választások után azonban kilépett a mozgalomból, mert „annak, ami a járási szervezetben folyt, már semmi köze nem volt a demokráciához". A felismerés dicséretes ugyan, csak kár, hogy üyen későn jött. Egyébként az igazgatónő azt állítja, politikai meggyőződése sosem befolyásolta a munkáját, az iskolában mindig a szakmai tudást és a törvénytiszteletet helyezte előtérbe. Úgy, mint a bizonyítványok esetében is: amikor a törvény egynyelvűt írt elő, ő egynyelvűt adott ki, most, hogy kétnyelvűt kell, azt is kiadja. Kérdésünkre, betiltotta-e az elmúlt években a tiltakozó akciókat, azt válaszolta, hogy senki sem kezdeményezett semmit, neki meg igazán nem volt oka megkérdőjelezni a minisztériumi utasítást. Állítását a magyar tagozatért felelős igazgatóhelyettes, Šimek Viktor is igazolja: szerinte a magyar szülők részéről senki sem jelezte, hogy hiányozna neki a magyar bizonyítvány, a pedagógusok meg biztatás nélkül nem kezdeményeztek semmit. Ami pedig az igazgatónőt illeti, „ő mindig csak az előírások szerint járt el". Arról már csak a faluban ket! 1994 márciusában már távozófélben volt a második Mečiar-kormány, amikor a kulturális miniszter minden indoklás nélkül leváltott a Gömöri Múzeum igazgatójának tisztségéből. Az okot utóbb Ivan Hudec miniszter adta meg, aki 1995 elején - újfent indoklás nélkül ismét leváltott. Komlósy Zsolt parlamenti képviselő kétszeri interpellációjára a következőket válaszolta: „... 1994-ben ismét felmerültek azok a kimutatható okok, amelyek Dušan Slobodník kulturális minisztert arra vezették, hogy márciusban leváltsa dr. Kovács Istvánt a Gömöri Múzeum igazgatójának tisztségéből. Nevezett ugyanis állandóan megsértette saját nyilatkozatait, melyek szerint nem fog végezni politikai tevékenységet, illetve olyan lépések áltál indíttatott tevékenységet, amelyek pusmognak, hogy két éve úgy volt, nem veszik át a gyermekek a szlovák bizonyítványt, de az egyik magyar pedagógus az igazgatónő parancsára biciklin járta be a falut, nehogy valamelyik gyerkőc otthon metjen maradni. Hogy valóban így volt-e, az most már nehéz megmondani, de egy biztos: a félelem és a kilátástalanság érzése egyenesen a passzív beletörődés felé vezet. És ezen a ponton elsősorban a helyi ma... az idei egy szem elsős nem sok optimizmusra ad okot. gyar szülők hibáztathatok, mert az ő gyermekeikről van szó, és egyedül ők emelhették volna fel szavukat a magyar iskola mellett anélkül, hogy megtorlásoktól kellett volna tartaniuk. Persze ha abból a szemszögből nézzük a dolgokat, hogy sokuknak még tetszik is a kényszerszülte alternatív oktatás, akkor már nincs min csodálkozni. Mert azt az igazgatónő, sőt helyettese is igazolta, hogy nem egy szülő ment el az iskolába elmondani: milyen jó, hogy gyereke küencedikben szlovákul tanult. Tavaly ugyanis csak szlovák kilencedik osztály volt, és odajártak a sikertelenül felvételiző magyarok is. Ebben a tanévben Ghýmesen nyitották meg a járás egyetlen „magyar" küencedik osztályát, de pedagógushiány miatt péídául a kémiát, a matematikát és a történelmet is szlovákul oktatják. Daniela Depešová elmondása szerint nem lehetett magyar pedagógust találni, a heGömörben nemkívánatos nemzetiségi feszültséget keltettek. .." Ezt pontosítandó másodjára így fogalmazott: „... az igazgató személyével szembeni eljárás (azaz a leváltás - a szerz. megj.) oka az egyezség meg nem tartása és dr. Kovácsnak a politikai színtéren való állandó aktív részvétele volt, beleértve az alternatív iskolaügy megoldása körüli elkötelezettségét, tehát olyan ténykedések, amelyek nem egyeznek meg egy állami kulturális intézmény igazgatójának feladataival..." Külön kommentár helyett hangsúlyoznám tehát, hogy leváltásom és eltávolításom nem szakmai hiányosságok miatt, hanem kifejezetten politikai okokból történt. Ennek a ténynek egyenes következménye, hogy az igazgatói tisztség esetíeges megpályáztatása semmiképpen sem tekintlyi magyar tanítóknak pedig már hárommal több az óraszámuk a kötelezőnél. Természetesen fontos szempont az is, hogy lehetőleg mindent a tantárgyra szakosodott pedagógus oktasson, de talán az sem mindegy, milyen nyelven. Mert ilyen módon a szükségből nagyon könnyen lehet törvény is Ghýmesen, és akkor már tényleg nem lesz semmi értelme magyar iskolába íratni a gyermekeket. Šimek Viktor szerint azonban csak a mostani tanév ilyen kritikus, mert szeptemberben visszatér a matematikakémia szakos pedagógus. Aztán talán valahogy helyrerázódnak a dolgok. Talán, mert az összevont, alsó tagozatos osztályokban ücsörgő hét-nyolc gyerek és az idei egy szem elsős nem sok optimizmusra ad okot. Pedig az iskola eredményein nem múlik a dolog. A magyar osztályokat látogató tanulók éppúgy el tudnak helyezkedni középiskolákban, mint szlovák társaik - ha nem jobban -, és ezen a vidéken még csak az sem érvényes, hogy szlováktudásuk gyengébb volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az Ismerd meg a szlovák nyelvet! című verseny kerületi fordulóiban rendszeresen díjazzák a ghýmesieket, sőt a szlovák iskolák számára rendezett szavalóverseny körzeti fordulóján egy ghýmesi magyar lány, Bugyinszky Csilla vitte el a pálmát. Úgy tűnik, a szülőknek ez sem elég. Akarat és támogatás nélkül hiába van kedvező politikai klíma, teheteden a pedagógus - mert az hiányzik a láncszemből, ami a legfontosabb: a magyar gyermek. hető egy üyen döntés anullálásának. Politikai döntést csak politikai döntéssel lehet semmissé tenni. Itt és most csakis ez jelentheti a szakmaiság megbecsülését és érvényesülését. Megjegyezném még, hogy kirúgásomat követően hat hónapig voltam munkanélküli, egyetlen korona segély, illetve szociális támogatás nélkül. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, DukaZólyomi Árpád képviselő és mások nyilatkozatai, melyek szerint a kormánynak, illetve a koalíciónak szándékában áll ennek az esetnek az orvoslása, tartják bennem a reményt, hogy a meggyőződésének nyílt megvallása, a közössége melletti kiállása miatt meghurcolt értelmiségi sorsa többet jelent a mindenkori hatalmi harc puszta eszközénél. B. Kovács István Rimaszombat