Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-15 / 37. szám, hétfő

ESEMENYEK, EREDMENYEK, CSÚCSOK /ími 'ímmmmmm* .wm* , Martina Schwarzbacherová (balról) az első érmet szerezte Szlová­kiának a sílövő-világbajnokságok történetében (ČTK felvétel) Hétfő, 1999. február 15. 9. oldal Mincza Ildikó az egyedüli magyar női párbajtőrvívó, aki Eb-n egyéniben is a dobogó tetejére állhatott Martina Schwarzbacherová bravúrja Bírálják a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot Halványul az öt karika MTI-JELENTÉS New York. Az olimpiai mozga­lom vezető szponzorai New York-i tanácskozásukon bírálták a Nemzetközi Olimpiai Bizottsá­got, amiért a szervezet nem keze­li kellő hatékonysággal a Salt Lake City kapcsán kirobbant kor­rupciós ügyet. A megjelentek mélyreható reformokat is sürget­tek a támogató cégek elnökeinek és részvényeseinek „kiengeszte­lésére." Az olimpiai ötkarika reklámhasz­nálati jogáért külön-külön mint­egy 50 millió dollárt fizető, a mostani ülés után névtelenségbe burkolózó szponzorok képviselői kifejtették: attól tartanak, hogy a terebélyesedő botrány miatt az öt karika elveszti vonzerejét, és leér­tékelődik mint védjegy. Miközben a NOB-ból származó vélemények szerint a cégek ezút­tal is kiálltak a szervezet mellett, az összejövetelen megjelentek azt hangoztatták: a hangvétel ez­úttal merőben más volt a koráb­ban megszokotthoz képest. A The Olympic Program nevű kezdemé­nyezésben tömörülő 11 legmaga­sabb szintű szponzor egyike sem szólította fel ugyan lemondásra Juan Antonio Samaranch NOB­elnököt, ám támogatását sem ajánlotta fel neki. A tanácskozáson Richard Pound NOB-alelnök, valamint Michael Payne marketingigazgató mellett körülbelül két tucat vállalati alel­nök, marketingfőnök és pr-igaz­gató jelent meg, és ők utólag arról tájékoztatták a médiát, hogy négy kívánság fogalmazódott meg New Yorkban. Ha ezek egyi­ke sem teljesül valamely reform­intézkedés formájában a március 17-18-i NOB-közgyűlésen, a szervezetnek - az^egyik támogató megfogalmazása szerint - a szponzorok "március 19— i forra­dalmával" kell majd szembenéz­nie. A legnagyobb cégek a mélyreható reform jegyében a következő négy fő igényt fogalmazták meg: legyen változás a NOB vezetősé­gének legmagasabb szintjén, zár­ják ki a vesztegetési ügyekben közvetlenül érintett tagokat, vég­leges érvénnyel módosítsák az olimpiai helyszínek odaítélési rendszerét, továbbá számoljanak el a gazdasági dokumentumok­kal is a nyilvánosság előtt. Szlovák ezüstérem Kirakatrendező a páston vetően így nyiladcozott: „Na­gyon örülök, hogy végre sike­rült érmet szereznem. A cél­egyenesben már tudtam, hogy senki sem előzhet meg. Az igazat megvallva, a ver­seny előtt nem is gondoltam arra, hogy az első három kö­zött végzek, ám edzőm már akkor azt állította, kis szeren­csével ott lehetek a legjobbak között. Ezúttal a lövészetben is hoztam a formámat, bár kis­sé ideges voltam, de ez nem mutatkozott meg az eredmé­nyen. Jó erőben éreztem ma­gam, hiszen naponta kétfázi­sú edzéseket végeztünk. Egy kilométerrel a cél előtt úgy döntöttem, megpróbálom megelőzni a német Zellnert és az orosz Ahatovát. A vártnál könnyebben sikerült leráz­nom a riválisokat, tudtam, több mint 10 másodperccel megelőztem őket, ezért az tán a célegyenesben már kienged­tem." Tavalyi győzelmével új színt vitt a magyarok siker­listájába a pozsonyi női párbajtőr Világ Kupa-via­dalon. Mincza Ildikó akitor némi meglepetést okozva végzett esélyesebb honfi­társnői előtt, ezért február első hetének végén kíván­csian vártuk, hogy a szőke magyar hölgy mit mutat az idei VK-versenyen, és cím­védőként újra felkapaszko­dik-e a dobogóra. J. MÉSZÁROS KÁROLY Egy éve Pozsonyban megnyer­te a VK-viadalt. Gondolt erre, amikor elindult korábbi győ­zelme színhelyére? Azért olyan sokszor még nem nyertem Világ Kupa-versenyt, hogy ne emlékezzek mindegyik­re. Jó visszajönni, mert az ember szívéhez nő az a hely, ahol sike­rült a győzelem. Most ugyan­ilyen érzésekkel érkeztem Po­zsonyba. Végigböngésztem az elmúlt év világversenyeit, s Pozsony óta egyiken sem sikerült felállnia a dobogó tetejére. A helyezése­kért járó pontszámok azt mu­tatják, hogy nálunk vívott a legjobban. Seholsem volt jobb formában? Sajnos, nem. Ne kérdezze, hogy miért. Ha tudnám, jobb helyzet­A váratlan kiesés után irány ha­zafelé. ben lennék, mert biztosan változ­tattam volna a vívásomon. Netán azért jött vissza, hogy új­ra megtalálja legutóbbi sikere forrását? Szeretném. Nekünk ez válogató verseny is, így nem csak a VK­pontokért harcolunk, szereplé­sünk a hazai ranglista alakulását is befolyásolja. De ha nem lenne így, akkor is kijöttem volna, mert Pozsony közel fekszik, és tavalyi harminckét Világ Kupa-pontom helyett kell valamit gyűjtenem. Úgy tudom, kíváncsiságból lett vívó. Elment az első edzésre, és azonnal megtetszett a pást vi­lága. Mi az, ami magával ra­gadta? Először is kiválasztottak az isko­lában. Utána mentem le az edzésre, de akkor még semmit nem tudtam a vívásról. Aztán mondtam az anyuéknak, írják alá, hogy elengednek, mert ne­kem nagyon megtetszett. Egye­sületünkben, az MTK-ban kivá­szabálymódosítások azonban eredményességemben nem fog­tak vissza. TA SR-JELENTÉS Ildikó mosolyog, az első csörtét megnyerte... Sokat foglalkozik elméletben is a vívással. Netán ezzel kap­csolatos szakot végzett a Test­nevelési Főiskolán? Igen, vívószakedzői képesítésem van. Rengeteget köszönhetek mesteremnek, hogy mindig el­méletben is elmagyarázta, mi hogy van. Borzasztó sokat jelent, ha valaki tudja, mit csinál, nem csak csinálja. Úgy kell begyako­rolni a mozdulatokat, hogy vész­helyzetben a páston automati­kusan el tudjom végeini, és ne töprengjek azon, most mi követ­kezik. Ez olyan, mint mikor járás közben az egyik lábunkat előre tesszük, amin közben nem gon­dolkodunk, csak kiskorunkban mondják-mutatják, hogy hogyan kell csinálni. ló, családias légkör uralkodott, nagyon jó társaság jött össze, s az akkori kezdőkkel ­húsz-harmincan lehettünk ­máig tartjuk a kapcsolatot, ösz-. szejárunk, még azok is bejönnek az edzésre, akik már abbahagy­ták. A edzőgárda is összetartott, s nem csak a vívásról szólt az egész, hanem egy életmódot próbáltak kialakítani. Nagyon fontos volt, hogy mindenki ta­nuljon. Akivel együtt kezdtem, mind főiskolát, egyetemet vég­zett. Erre ma büszke vagyok. A vívásban meg az ragadott meg, hogy nagyon változatos, nem olyan, mint az úszás vagy a fu­tás, ahol mindig ugyanaz ismét­lődik. Ha minden nap ugyanaz­zal az emberrel vívok, csörtéink mégsem egyformák, mert min­dig más-más találat születik. Te­hát nem lehet megunni. Egy ideig egyszerre tőrözött és párbajtőrözött. Nem tudott dönteni, hogy melyiket vá­lassza? Nyolcvannyolc-nyolcvankilenc­ben két évig próbálkoztam mind­két fegyvernemben. Az volt a női párbajtőr születésének időszaka, s teljesen kíváncsiságból - akár­csak a többi tőröző - én is bele­kóstoltam. Aztán az edzőm és a szövetségi kapitány is azt mond­ta, hogy nem lehet két lovon ülni, s bár szívesen maradtam volna párbajtőröző, visszacsalogattak a tőrözők közé. Beláttam, így na­gyobb esély kínálkozik az ered­ményes nemzetközi szereplésre. Atlanta küszöbén a magyar tőrcsapatba kerülésért küz­dött, és ha jól emiéltszem, si­kertelenül. Emiatt fordított az­tán hátat.ennek a fegyvernem­nek? Először nem akartam hátat fordí­tani, csak valami újra vágytam, mert igazából nem jöttek olyan eredmények, amilyeneket sze­rettem volna. Miveí egész jól be­indult a párbajtőr, közben olim­piai szám lett, és sikerült bekerül­nöm a magyar válogatottba, ami nagyon nagy szó, mert többszö­rös világbajnokok alkotják, így végérvényesen a váltás mellett döntöttem. Ugyanakkor a ma­gyar női tőrcsapat is széthullott. Gyakorlatilag tíz éve nem tud­tam megverni a világ legjobbjait. Gondoltam: miért éppen ezután sikerülne? Hát inkább átálltam. Mióta párbajtőrözik, mintha újra magára talált volna. Nem Kontiolahti. Kitett magáért a finnországi sflövő-világbaj­nokságon Martina Schwarz­bacherová, aki a női 10 km-es üldözéses versenyben máso­dikként ért célba. Ez volt a szlovák süövősport első érme a vb történetében. Mivel az ül­dözéses versenyben a pénteki időeredmények alapján indí­tották a sportolókat, tehát el­sőként a pénteki győztesek rajtolhattak. Schwarzbache­rová hetedikként indult, re­mekül futott, s mindössze egy lövőhibát vétett. „A verseny előtt optimista vol­tam, bíztam benne, hogy vé­dencem előbbre rukkol, s tit­kon arra is számítottam, hogy érmet szerez. Boldog vagyok, hogy sikerült dobogós helye­zést elérnie" - mondta Milan Gašperčík, Martina edzője. Schwarzbacherová az ünne­pélyes eredményhirdetést kö­sajnálja, hogy annak idején a tőrt választotta? Bizony sajnálom, de ezen már nem tudok változtatni. Nem si­ránkozásképpen mondom, csak úgy végiggondoltam néhány­szor: talán csapatvilágbajnok le­hetnék, ha akkor nem hagyom abba. Ha már két fegyvernemben is eredményes tud (ott) lenni, mit szólna ahhoz, ha valaki az új szakág, a női kardvívás felé csalogatná? Biztosan nem kezdeném el. A tőr miatt közelebb áll hozzám, előny, hogy vágni lehet. Csakhát, akik elkezdték, már évek óta csi­nálják. Hozzájuk képest lema­radtam, és koromnál fogva sem lenne jó belevágni. Ismert önről, hogy nehezeb­ben birkózott meg a vívásban lezajlott forradalmi változá­sokkal. Ez kimondottan hátrál­tatta az eredményességében? Amióta vívok, annyi szabálymó­dosítás történt, hogy az már sok egy sportoló életében. Főleg a vigaszág eltörlése volt rossz irá­nyú változás. Ha készülne róla statisztika, biztosan kiderülne: nagyon sokan nyertek vigaszág­ról olimpiát és világbajnoksá­got. Igazságtalannnak tartom, ha valaki négy évet dolgozik, és az olimpián háromszor három perc vagy még rövidebb idő alatt elúszik minden reménye. Mert éppen akkor nem tudott összpontosítani, vagy valami közbejött neki, és nincs már ja­vítási lehetősége. Ezt nagyon sajnálom, hogy bevezették. A Hogyan jön ehhez a kirakat­rendezői és dekoratőr szakma, mert tudtommal ilyen iskolát is végzett? Nagyon szerettem rajzolni már kiskorom óta. Végül is pályael­képzelésem - mert ilyen irány­zatú főiskolára készültem - a ví­vás miatt hiúsult meg, mert az tel­jes embert kívánt, amit nem tud­tam volna teljesíteni. Némileg kárpótolt a kirakatrendezői isko­la, ahol készítettem néhány von­zó, vásárlócsalogató kirakatot. Pályafutása eddigi csúcsának tartja a '97-es egyéni Eb-arany­érmet? Feltétlenül. Gdanskban rettentő hidegben pont beteg voltam, s négy csörtémet is tizenöt tizen­négyre nyertem, de valami olyan hiheteüen módon összpontosí­tottam, hogy minden sikerült, ami az erősségem. Nehezen, de nagy küzdelemben mindegyik párharcból én kerültem ki győz­tesen. Kilencvenhatban tőrözőként mondta, hogy nem szeretne vi­lágbajnoki vagy olimpiai érem nélkül visszavonulni. Ma is eh­hez tartja magát? Igen. Ez kilencéves korom óta nem változott. Utóirat: Az idén hiába kerestük Mincza Ildikót a pozsonyi via­dal legjobbjai között. Nem tud­ta megismételni tavalyi ragyo­gó szereplését, még a legjobb harminckét versenyző közé sem verekedte be magát. Ko­rán kiesett, és gyorsan haza­ment. Udvarhelyi Gábor ugyan már nem edzi az Európa-bajnoknőt, de tanácsaival Pozsonyban sem fukarkodott. (M. Nagy László felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents