Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-15 / 37. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 15. KOMMENTÁR Zsil-völgyi csábítás TÓTH MIHÁLY Nem az előző kormány erejét, hanem gyengeségét bizonyította, hogy a választásokat megelőző egy év alatt a hatalom úgyszólván semmibe vette a szakszervezetek véleményét. Mečiarék nem is nagyon titkolták, hogy ha csak egy mód van rá, a kommunista szakszervezethez hasonló, államosított munkavállalói érdekvédelmet hoznak létre. Az első próbálkozásokra a Kelet-szlovákiai Vasműben került sor. A bolsevizmusból még éppen csak lábadozó szakszervezeti konföderáció a reális érdekvédelem kialakítását szorgalmazók kellemes meglepetésére idejében „szagot fogott", és akadtak emberek, akik a csúcsról eltávolították Alojz Englišt. Teljesen stílusos, hogy rákerült a DSZM listájára, és a mozgalomnak lett a képviselője. Remélhető, hogy a Dzurinda-kormány nem erőművészkedni próbál a szakszervezetekhez fűződő viszony ápolása során, hanem olyan partnernek tekinti az érdekvédelmet, amely hozzájárulhat az ingatag társadalmi egyensúly stabilabbá tételéhez. A szlovákiaihoz hasonló körülmények között minden ország minden kormánya számára erős a kísértés a mérvadó szakszervezeti vezetők becserkészésére. Ahogy az ábra mutatja, Mečiar kormánya 1993. január 1-je után a konföderáció legfelsőbb vezetőjét „tokkal-vonóval" együtt becserkészte; Engliš úgy óvta a társadalmi békét, hogy az a kormány által kreált újgazdagoknak egy krajcárjába se került. Az újkapitalisták szakszervezeti ideológusai így érveltek: az átmenet során mindenki, a tulajdonos is, a munkavállaló is sápot fizet a boldogabb holnapért. Magyarán szólva ez azt jelentette: ne radikalizálódjék az érdekvédelem. A „boldogabb holnapot" úgy emlegették, mint hajdan az átkosban. Azzal a különbséggel, hogy akitor büszkén hangsúlyozták: a szocializmust építjük. Augustín Marián Húska, az ideológus szájából 1990 óta még egyszer se hallottam kipottyanni e szót: kapitalizmus. A melós közvetve értesült a valóságról. Például annak alapján, hogy átfogalmazták a Munka Törvénykönyvét. Meg hogy a nagy- és a középüzemekben elfeledkeznek a társadalombiztosításról. Az új kormány erejét az érdekegyeztetés során az bizonyítja legjobban, hogy komolyan veszi a szakszervezeti vezetőktől érkező figyelmeztetéseket. Ennél jobban semmivel nem „csatornázható le" a Zsil-völgyi típusú vadsztrájkok veszélye. Szlovákiában is vannak politikai erők, amelyek az ilyen sztrájkok szervezésében vélik megteremteni visszatérésük lehetőségét. A múlt héten egy előőrsük már tiszteletét tette Pozsonyban. Csata vagy háború JARÁBIK BALÁZS A föld azé, aid megműveli - adták ki a jelszót szocialista uralkodóink „örök szövetségeseiket", a parasztokat biztatva: ugyan álljanak már saját, külön bejáratú forradalmuk mögé. A parasztok megtették. Nem is maradt el jutalmuk, a földjeik állami tulajdonba kerültek, ők meg hoppon maradtak. Kis híján ilyen helyzetbe jutott az MKP is a földalap ügyében. Szomorú, hogy a kommunista utódpárt semmiben sem marad le elődje mögött. A probléma kulcsa azonban nem az alap igazgatói posztjának betöltése. Ha az volna, a kormánykoalíció nem érdemelhetné ld az új jelzőt, hiszen politikájában hűen követné elődei kinevezési praktikáit is. A kulcs a magyar szavazók legfontosabb érdeke, a nevesítetlen földek önkormányzati tulajdonba kerülése. Vagyis az a probléma, amellyel a szlovák közvélemény, sőt a szlovák újságírók is csak most ismerkednek, nem utolsósorban az MKP kommunikációs hibája miatt. Most derült ki, hogy nem ártott volna a kétnyelvű bizonyítványok és a kisebbségi nyelvtörvény kérdése mellett a magyar kisebbséget foglalkoztató egyéb problémákat is „forszírozni". Mivel a nevesítetlen földek önkormányzati kezelésbe kerülése a kormányprogram része, tudatosítani kell, hogy megvalósítása nem(csak) a földalap igazgatójától függ. Sokkal inkább a földművelési minisztertől, akinek posztjáról az MKP - politikai nyomásra - még a kormányalakítási tárgyalások során lemondott. Sőt mintha elfeledkeznénk arról is, hogy a tárcánál van egy magyar államtitkár is, akinek értelemszerűen az MKP programjának megvalósításán kellene fáradoznia. A gond az, hogy egy kicsit sok a feltételes mód és kérdőjel a mezőgazdaság területén. Egész egyszerűen ki kell mondani, hogy a földalap hajója Pavel Koncoš miniszterré nevezésekor elúszott. Egy csatavesztés nem jelenti azt, hogy a nevesítetlen földek ügyében vívott háború sorsa is megpecsételődött. Intő jel azonban az egész kormánykoalíció számára Koncoš és a DBP viselkedése. A koalíciós tárgyalóasztal körüli meddő viták helyett az MKP szakemberei dolgozzák ki és hajtsák végre mindazt, amire a magyar szavazóktól és a kormánytól is mandátumot kaptak. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság(58238310),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Üace, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Képviselő úr, akkor teszi a legtöbbet a földért, ha megfogja az ekét. (Agócs Ernő rajza) Földalap, avagy rá kell bírni a községeket, hogy nevesítsék saját tulajdonukat Döntés? Megfigyelés? A múlt héten kipattant Puškáč-botrány után lehet csak igazán érteni, miért ragaszkodik annyira Pavel Koncoš földművelési miniszter ahhoz, hogy az ő embere irányítsa az Állami Földalapot. HOLOP ZSOLT Rögtön hozzá kell tennünk, hogy nem is beszélhetünk botrányról, valószínűleg nem történt jogsértés. Egy restitúciós ügyről van szó, amikor a volt tulajdonos leszármazottja visszakapta az elkonfiskált földet, így mellékes, hogy az adott község jóval magasabb összeget fizetett volna a területért, s ez „előnyösebb" lett volna az államnak. Nem előnyös vagy hátrányos szerződéskötésről van szó, hanem restitúcióról. A konfiskáció annak idején „előnyös" volt az államra nézve, és érthetetlen, miért várná el bárki, hogy most a kárpótlás is az legyen. MindNem előnyös vagy hátrányos szerződéskötésről van szó... emellett az is tény, hogy a már vissza nem adható (beépített stb.) parcellák esetében megfelelő helyettesítő telek kiválasztásával nyerészkedésre nyílik lehetőség. Ugyanis mindig az eredeti termőföld minőségét veszik figyelembe, így az is megtörténhet, hogy egy ár jó minőségű földért a kárpótolt öt ár gyengébb minőségűt kap, s megfelelő kapcsolatokkal az is „elintézhető", hogy ne saját falujában, hanem akár a főváros környékén. Jaroslav Puskáénak, az Állami Földalap vezérigazgatójának egyetlen aláírásával akár százszoros, vagy akár ötszázszoros haszonra lehet szert tenni, teljesen legálisan. A földalap körül éppen ezért jelentős érdekcsoport alakult ki az előző kormánygarnitúra idején, és fémjelezhetnénk akár Peter Baco volt földművelési miniszter nevével is. Maga Puškáč jogászként dolgozott Baco keze alatt, és sokan sejtik, hogy Bacót és Koncošt is közös érdekek kapcsolják össze. Figyelemfelkeltő és egyben megdöbbentő az, amit Pavel Koncoš a Pravdának nyilatkozott: „Létezik egy probléma, amelyet nem szabályoz törvény. Többen, akik Dél-Szlovákiába települtek, csak szóbeli ígéretet kaptak arra, hogy tulajdonhoz jutnak. Ezek az emberek még csak most intézik a hivatalos papírokat." A nyilatkozat azt is jelentheti, hogy az érdekcsoport újabb személyeket keres, akiket kárpótolni lehetne, azért, hogy a restitúciós ügyleteket folytatni lehessen, így érthető, miért ragaszkodik Koncoš Puskáéhoz. Ami érthetetlen, hogy az MKP hajlandó lemondani a földalap vezérigazgatói posztjáról, mely a koalíciós megegyezés értelmében őt illetné. A funkcióra azért tartott igényt, hogy a tárcán belül megfelelő ellenőrző pozícióhoz jusson, és felelősséget vállalhasson a vagyon kezeléséért. Ha viszont csak az igazgatótanács elnökének posztját kapja meg - amit Koncoš szintén ellenez -, akkor „megfigyelői" pozícióba jut. Puškáč döntéseibe nem lesz beleszólása, legfeljebb azt állapíthatja meg, hetente hány olyan szerződés köttetik (legálisan), mint amilyenről a napokban számolt be a sajtó. A földalap nem mezőgazdasági, hanem vagyonkezelői tevékenységet folytat. Az általa kezelt vagyon nagysága a Nemzeti Vagyonalapéhoz hasonlítható. Azonban míg a vagyonalap végrehajtó szervét a parlament választja meg, a földalapét a miniszter állítja össze. Az MKP másik feltétele a nevesítetlen földek községi kezelésbe juttatása, amit Koncoš szintén ellenez. De ... a községek is megkereshetik ezeket a földmérő cégeket... ha meg is ígérné, akkor sem tudná teljesíteni, ugyanis nagyon sok esetben hiányoznak az eredeti térképek, és gyakran a földalap sem tudja, mely parcellákat kelíene kezelnie. Az állam földmérő cégeket bíz meg a tulajdonviszonyok újramegállapításával és az új nyilvántartás elkészítésével. Viszont maguk a községek is megkereshetik ezeket a földmérő cégeket, és a kerületi hivatalokban állami támogatást igényelhetnek megfizetésükre. Kérdés, hogy az MKP felmérte-e ezeknek a cégeknek a tevékenységét és szerepét. Ugyanis ha egy község nem jelentkezik egykori földtulajdonáért, mert nem is tudja megállapítani, hol terült el, akkor azt a földalap kezeli, majd állami tulajdonba kerül. Nem az alapot kellene rábírni arra, hogy adja át községi kezelésbe a nevesítetlen földet, hanem a községet, hogy nevesítse saját tulajdonát, amelyik nem kerül végleg állami tulajdonba. TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Orbán Viktor pénteki pozsonyi látogatása kapcsán a magyarszlovák viszonnyal foglalkozik a svájci lap. A cikkíró szerint az új szlovák kormánynak elegendő volt néhány hónap a kapcsolatok „felfényezésére". Az új szlovák kormány lépései - a magyar kisebbség részvétele a kabinetben, a II. világháborúban lerombolt Duna-híd közös felépítése, a kétnyelvű bizonyítványok újrabevezetése, a kisebbségi nyelvhasználati törvény megalkotásának bejelentése - azt jelzik, hogy „az új szlovák vezetés nem szándékozik belpolitikai célokra felhasználni a magyar kisebbséggel és déli szomszédjával kapcsolatos történelmileg megterhelt és emiatt kényes problémákat". A kisebbségi úgyek kezelése Magyarországtól is nagy odafigyelést és tapintatot igényel. A magyar kormánynak el kellene gondolkodnia a szlovák külügyminiszter figyelmeztetésén. Eduard Kukán a napokban Magyarországon megjelent egyik interjújában ugyanis azt mondta, hogy „Szlovákiában a magyar kisebbségnek vannak jogai és parlamenti képviselete, ezért nincs szüksége gyámra, s a gyámkodási kísérletek a másik oldalról inkább ellenkező hatást érhetnek el". LIDOVÉ NOVINY A cseh konzervatív lap szerint a pozsonyi miniszterelnöki csúcstalálkozó bebizonyította, hogy Szlovákia és Magyarország között „olvadóban a jég". Az újság azt írja, hogy az elmúlt öt nap a ,jószomszédság heteként" íródik be a szlovák-magyar kapcsolatok történetébe. „A fagyos Mečiarkorszak után a szlovák- magyar fronton megindult a jégolvadás. Nagy reményekre jogosít az a tény, hogy Dzuririda és Orbán is már egy új generáció tagja, akit nem terhelnek a múlt meddő konfliktusainak személyes tapasztalatai". A két ország között a legnagyobb problémát a bősi vízerőmű okozza. „Ugyanakkor sokkal fényesebb jövője van a kisebbségi jogokról kialakított vélemények közelítésének. Orbán tudatosítja, hogy ezen a téren a szlovák politika jóval európaibbá vált" - írja a lap. Megemlíti a magyarok részvételét a kormányban, a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását, a Mária Valéria híd újjáépítésével való szlovák egyetértést, illetve az alapszerződést ellenőrző kisebbségi bizottság munkájának megindítását. NAPI GAZDASÁG A vártnál gyorsabban csökkent az infláció tavaly Magyarországon, és idén is további mérséklődést vár a piac, de a januári 1,9 százalékos áremelkedés megingatta a pozitív várakozásokat. Tavaly főképp a lassan emelkedő élelmiszerárak nyomták le az árindexet. Az első félévet minden bizonnyal az infláció ütemének lassulása jellemzi majd, a Napi Gazdaság legutóbbi inflációs konszenzusa június végére 8,26 százalékos inflációt jelez. OLVASÓI LEVÉL Kiknek az érdekeit védik? Ivan Saktor, a szakszervezeti konföderáció elnöke nemrég ezt nyilatkozta: „Bármilyen kormány legyen hatalmon, az igazi szakszervezetek mindig a nép érdekeit védelmezik. A szakszervezet célja a bérek szinten tartása és az érdekegyeztető tárgyalások folytatása." Ilyen és ehhez hasonló „aranyköpéseket" hallhattunk már más olyan személyektől, akik - szintén „a nép nevében" - különféle szakszervezeteket, munkáspártokét képviseltek vagy képviselnek. Lásd Englišt, Ľuptákot, Kurejt, akik aztán az ellenkező oldalra álltak. Egyben igaza van Saktor úrnak: a béreket szinten tudták tartani. De milyen szinten? Az öt évvel ezelőttin! Semmilyen konkrét dolgot nem tudtak felmutatni, amit a nép érdekében tettek volna. Minek az ilyen szervezetek, amelyek az alapvető dolgokat sem tudják kiharcolni? A kormány által meghatározott legalacsonyabb órabérért -16,30 korona - még egy kiló kenyeret sem lehet venni. A 3000 korona minimálbér mire elég? Ha valaki esetleg azt igyekezne elhitetni, hogy ilyen nincs, annak szíves figyelmébe ajánlanám az Új Szóban megjelenő, Munkapiac című mellékletet. Meg lehet nézni, mit kínálnak a varrónőknek, pincéreknek; ők megmondhatják, mi a valóság, amit a legtöbb olvasó is tud, csak a kormányhoz jut fel nehezen. Az éjszakai ügyeletért, a szombatért, vasárnapért, ünnepnapértjáró pótlék sok helyen csak álomnak számít. És hogy miért nem követelik? Azt már az alapiskolások is tudják, mi ilyenkor a válasz: „Ha nem tetszik, mehetsz!" Ezért is tartja a száját, akinek kedves még a munkahelye, ha egyáltalán van. A vasúti és autóbusz-viteldíjak 35, illetve 20 százalékos emelése is azt bizonyltja, hogy a kormány nem a legmegfelelőbb módon szeretné behajtani azt az adósságot, amelyet évek hosszú során a rossz gazdálkodással halmoztak fel olyanok, akik csak a saját pénztárcájukat igyekeztek megtölteni. Néhány éve eltörölték a heti és havi munkásjegyeket, azzal a reménnyel, hogy így nyereséghez jutnak a közlekedési vállalatok. Hogy kinek hozott ez jövedelmet, azt az utasok többsége pontosan tudja. Szabó Vilmos Vága