Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-13 / 36. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 454. SportviLág - eReDményEk Kedves virágai a Palócföldnek A Palóc Társaság Kedves virágai a Palócföldnek címmel országos Mikszáth prózamondó versenyt hirdet, amelynek célja az írói életmű alapos megismerése, az olvasás népszerűsítése, a magyarságtudat elmélyítése. A bírálóbizottság az alábbi szempontok alapján értékeli a versenyzők teljesítményét: mennyire személyhez illő a választott Mikszáth-novella vagy regényrészlet; mennyire művészi és élményt adó az előadás; hangsúly, hanglejtés, tempó, szünet; fellépés. A művek időtartama 4—5 perc, a szöveget segítség nélkül kell előadni. A versenyzők a szlovákiai magyar középiskolák tanulói. Egy iskolát egy versenyző képvisel! A döntő helyszíne Losonc. A három első helyezettjutalomként részt vehet Pásztón, a Mikszáth prózamondó verseny gálaműsorában. A jelentkezéseket február 28-ig a következő címre várják: Palóc Társaság, 991 31 Vrbovka (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Hófehérke és a hét versenyző 11,17 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Windsori víg nők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Guru (am.) 18 20.30 Dr. Dolittle (am.) 13.30 15 OBZOR: Közellenség (am.) 18, 20.30 Lesz ez még így se (am.) 15.30 MLADOSŤ: Eleven hús (spanyol) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.lengy.-fr.) 16.30, 18.30, 20.30 Blade (am.) 20.30 Egyiptom hercege 15.30 17.15 Dr. Dolittle (am.) 17, 19 Salo, avagy Sodoma 120 napja (olasz) 20 Minden, amit szeretek (szlovák) 19.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A katona (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Psycho (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Scream 2 (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Truman Show (am.) 19 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Z, a hangya (am.) 19 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Ha eljön Joe Black (am.) 18 GALÁNTA - VMK: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.) 17.30, 20 NAGYMEGYER-VMK: Mulan (am.) 16.30 Tanársegédeket keresnek. Határidő március elseje Egyetemek pályázatai A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja pályázatot ír ki: • a filozófiatörténet és módszertan tanársegédi helyére. Feltételek: főiskolai végzettség az adott szakterületen, gyakorlat, publikációs tevékenység. Jelentkezni az alábbi címen lehet. Filozofická fakulta UK personálne oddelenie, Gondova ul. 2, 81801 Bratislava. A Kassai Šafárik Egyetem Orvosi Karának dékánja pályázatot ír ki: • A Sugárterápia és Onkológia Klinika tanársegéd helyére. Feltételek: általános orvosi végzettség, atesztációs szakvizsga az adott szakterületen, valamint angol nyelvtudás. • A II. számú Fogászati Klinika tanársegéd helyére. Feltételek: fogorvosi végzettség, atesztációs szakvizsga, tudományos kutatói tevékenység, aktív angol nyelvtudás. Jelentkezni 1999. március l-ig az alábbi címen lehet: Lekárska fakulta UPJŠ personálne oddelenie Tr. SNP č. 1, 04 011 Košice. További információk a Selye János Kollégiumban az alábbi telefonszámon kaphatók: 0819/730397 (sjk) Irodalmi pályázat Határon túli alkotóknak Kosa László „Ki népei vagytok?" Magyar néprajz Kósa László legújabb könyvében a népi kultúrát komplex módon értelmezve, történeti jelenségként kezeli Megcsodáltuk már számtalan filmben, tévéjátékban, színpadi szerepben... most személyesen is találkozhatunk vele. Törőcsik Mari hétfőn a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet vendége lesz. Pályafutásáról gazdag képanyag vall azon a kiállításon, amelyet tavaly nyáron a trencsénteplici közönség már megtekinthetett. Életéről, mindennapjairól Szabó G. Lászlóval, a Vasrózsa című könyv szerzőjével beszélget 17 órai kezdettel. (Dömötör Ede felvétele) Budapest. A határon túl született magyar irodalmi művek pódiumi előadására alkalmas szövegkönyvekre hirdet pályázatot a huszonhét éve működő fővárosi Korona Pódium. A pódium által életre hívott Litera-Turné Alapítvány pályázatának témakörei között szerepel az írói vagy költői szerzői est; írók, költők, zeneszerzők műveiből összeállított pódiumi antológia; tetszőleges műfajú, maximum három szereplős kamaradarab; magyar nyelvet ápoló előadóművészi önálló est, valamint szintén a határokon kívüli magyar irodalmi műhelyek, szerkesztőségek, illetőleg magyar adások anyagából válogatott összeállítás. Az Illyés Közalapítvány támogatásával meghirdetett immár hagyományos pályázattal segíteni szeretnék a határokon túl íródott magyar művek magyarországi bemutatását is. Az érdeklődők ez év április tizenötödikéig juttathatják el az írásműveket, összeállításokat a Korona Pódium Kft. - 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. - címére. (MTI) március 14. (vasárnap) 19

D

D ó. DUNASZERDAHELYI SPORTCSARNOK március 15. (hétfő) 19 o. KOMÁROMI SPORTCSARNOK Néprajz az ezredfordulón Konrád Köstlin, egy, a közelmúltban, Bécsben megrendezett tudományos konferencián halálmadaraknak nevezte a néprajzkutatókat, mondván, ahol megjelennek, amivel elkezdenek foglalkozni, azt a jelenséget éppen a kihalás fenyegeti. Mennyiben van igaza a neves német néprajzkutatónak? LISZKA JÓZSEF galmazta. Tudomásom szerint nemigen figyelt föl akkor rájuk senki, valószínűleg azért, mivel akkor még nem volt hozzá fülünk. Pedig rengeteg megszívlelendő gondolatot fölvetett Kósa már hetvenhatos könyvében is, többek között arról, hogy a magyarok és a környező népek népi kultúrájának alaprétege menynyire azonos volt, s csak a fejlődésbeli fáziseltolódás okozta a mára (ill. a múlt század végére) tapasztalható különbségeket, így aztán a gyimesi csángók ruházatának egyes vonásai sem román hatásokat mutatnak, hanem csak egy egységes archaikus viselet néhány elemét őrizték meg, ugyanúgy, ahogy a környező román lakosság. Egyszer s mindenkorra leszámol a romantikus, délibábos nép- és népi kultúra-szemlélettel, s egy modern, európai néprajz vízióját vázolja föl. A történetiség elvét szem előtt tartva végigvezeti az olvasót a magyar népi kultúra történeti rétegein, bemutatja azokat a tényezőket, amelyek a népi kultúra alakulását befolyásolták, kezdve az ökológiai viszonyokkal, a vallási, etnikai összetevőkön át a szomszéd népek kapcsolataival bezárva. Soraiból kitűnik, hogy mára értelmét veszítette az archaizmusok keresése a népi kultúrában. Az elmúlt évszázadok során, de különösen századunkban annyi külső hatás érte a mára elemeire széthullott hagyományos népi A népi kultúra egyik legfontosabb ismérve az állandó alakulás. tárgyát sem veszítette el. Egyszerűen hangsúlyeltolódásról van szó: a történetiség elvét hangsúlyozva a szájhagyomány nyújtotta újabb archaikus adatokról immár le kell mondania, más források után kell néznie, ill. (és itt kapcsolódik a kultúrantropológiai irányzatokhoz) a mindennapok kultúrájának mai jelenségeit kell vizsgálnia, dokumentálnia, eddigi (történeti mélységű) eredményeivel öszszevetnie. Amennyiben a néprajztudománynak a következő évezredben sikerül váltania, és a romantikus, morzsasöprögető kutatási módszereit félretéve egyrészt a művelődéstörténet, másrészt a jelen kulturális folyamatainak a vizsgálata felé tud nyitni, értelmüket veszítik Konrád Köstlin szavai. A néprajztudományra immár nem az állandó sopánkodás, a tizenkettedik óra fenyegető közelgése miatti harangfélreverés lesz a jellemző, hanem a jól átgondolt, módszeres kutatómunka. Ehhez szolgáltat elgondolkodtató érveket Kósa László legújabb könyve. Nem teljesen alaptalan (még ha kissé erős is) amit állít, hiszen elég csak arra gondolnunk, éppen a néprajz művelői és kutatói (aztán nyomukban a jó szándékú amatőrök) hangoztatják már vagy másfél évszázada, hogy a tizenkettedik órában vagyunk: itt az idő, hogy megmentsünk minden értéket. Mintha közben elfeledkeznének arról, hogy a népi kultúra történeti jelenség, s egyik legfontosabb ismérve az állandó alakulás, változás. Ami egyrészt éppúgy magában hordozza a fejlődést, mint a hanyatlást, értékek teremtődését éppúgy, mint azok romlását. Másrészt a magyar népi kultúrának nemcsak az a hagyományrésze értékes, amely mondjuk ázsiai gyökerű, hanem az is, amellyel már itt, Európa közepén gyarapodott a magyar népi műveltség, s tudományos szempontból a népi kultúrának a ma is élő, sőt alakuló jelenségei éppoly fontosak, mint a több száz évesek. Kósa László legújabb könyvében, amely „Ki népei vagytok?" címen a Planétás Kiadó gondozásában jelent meg a Jelenlévő múlt című sorozatban, a népi kultúrát komplex módon értelmezve, történeti jelenségként kezeli. Gondolatai nem teljesen újak, hiszen korábbi munkáiban (Néphagyományunk évszázadai, Bp. 1976; Hagyomány és közösség, Bp. 1984) már nagyobbrészt fölvetette őket, ám ebben az összefogott formában, részleteiben alaposabban kidolgozva mégis újaknak tűnnek. S nemcsak az egyes gondolatok, hanem újszerű az egész problémalátás, mondom, még akkor is, ha nagyobbik részét már a hetvenes évek közepén megfokultúrát, hogy az egyes, archaikusnak tűnő jelenségek hitelességét rettenetesen nehéz bizonyítani. Erre hadd szolgáljak egy személyes példával: a nyolcvanas évek elején Nyitragerencséren gyűjtöttem egy idős házaspárnál, többek között Lucanapi szokásokat is. A két öreg szinte versengve mondta a jobbnál jobb adatokat, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szorgosan jegyzeteltem, majd a végén megkérdeztem, mindezeket a praktikákat maguk is szokták-e csinálni, vagy csak szüleiknél, nagyszüleiknél látták. Azt válaszolták, egy kalendáriumban olvasták őket. No, ekkor még nem keseredtem neki, gondolván, valamilyen régi kalendáriumból a „nép közé leszállott kultúrjelenséggel" állunk szemben, s legott meg is kértem őket, nincs-e kéznél a szóban forgó kalendárium. Kéznél volt. Az épp aktuális Madách Naptárt emelték le a kredenc tetejéről, benne a Luca-napi szokásokról írott ismeretterjesztő cikkemmel. .. Nos, az még a jobbik eset, ha kiderül a forrás. De mi van, ha már nincs meg a kalendárium, vagy a gyűjtő rá sem kérdez az ismeretek forrására? Mára a potencionális adatközlők népi kultúráról alkotott ismeretei (hála többek között éppen a néprajzkutatóknak, ill. az ismeretterjesztő irodalomnak, a rádiónak, televíziónak, az oktatásnak) olyannyira összekuszálódott, hogy - legalábbis térségünkben - vakmerő és kilátástalan vállalkozás az archaizmusok keresése. A néprajztudomány azonban nem veszített jelentőségéből, sőt még csak kutatási