Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-13 / 36. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 13. VENDEGKOMMENTAR lansága miatt, amikor megakadályozta, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek is legyen képviselete szlovák részről a vegyes bizottságban. Tavaly mindkét országban kormányváltásra került sor, a Magyar Koalíció Pártja kormánytényezővé vált. Most az MKP-n méginkább múlik, hogy folytatódjon a szlovákmagyar viszony javítása, s fokozatosan végleg háttérbe szoruljanak azok a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek a múltban Budapest és Pozsony viszonyát terhelték. A két állam viszonyát azonban nemcsak a kisebbségi kérdések határozzák meg. Ezért optimistán hangzik Orbán Viktor kijelentése, mely szerint mindkét kormány tagjai olyan személyek, akiknek nem jelent gondot, hogy a különféle súlyos kérdésekben is megbeszélést folytassanak. A szerző a SITA-hírügynökség munkatársa Lépés r év utár Négy évig tartott, hét elején megtai kuló ülését a szlo magyar alapszerc gó részeinek telje sítését ellenőrizn hivatott kisebbsé gi vegyes bizottság. Az alapszerződést 1995 márciusában, Párizsban írta alá Horn Gyula magyar és Vladimír Mečiar szlovák miniszter elnök. Eduard Balladur francia kormányfő az ese mény után hangsúlyozta: történelmi pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a szlovák és a magyar miniszterelnök kinyilvánította politikai akaratát a történelmi ellentétek lezárása érdekében, s deklarálta a határok sérthetetlenségét, valamint a kisebbségekjogainak tiszteletben tartását. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a szerződés hosszú ideig csak egy papírfecni volt, elsősorban Mečiar hajthatatKOMMENTÁR Elvek és gyakorlat MAUNÁK ISTVÁN Két ország viszonyában fontosak az elvi jelentőségű állásfoglalások, s még fontosabbak az ezekre épülő együttműködés kézzelfogható, a polgár életét megkönnyítő eredményei. Elvi jelentősége volt a magyar kormányfő tegnapi, első hivatalos pozsonyi látogatásának, amely kifejezésre juttatta azt a szándékot, hogy új fejezet kezdődjék a szlovákmagyar államközi kapcsolatokban. Orbán Viktor hangsúlyozta: Magyarország számára a régió stabilitásán túl nemzeti érdek, a magyar állampolgár alapvető érdeke is az, hogy, Szlovákia mielőbb a NATO tagjává váljon, s az EU vonatkozásában ugyanez érvényes. Két kormányközi megállapodást is aláírtak tegnap. Inkább kevés ez, mint sok, de fogadjuk el érvként, hogy a szlovák kormánynak az első száz nap alatt fontosabb belpolitikai tennivalókra kellett összpontosítania. A szándék a további megállapodások kidolgozására megvan. Budapest különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy rövid távon is eredményeket hozó megállapodások és közös vállalkozások szülessenek. Ennek egyik jó példája a párkányi Mária Valéria híd újjáépítése, ez Orbán szerint 200l-re be is fejeződhet. Új magyar kezdeményezés: a nemzetközi teherforgalom szempontjából is fontos lenne Drégelypalánk térségében a két ország közötti vasúti közlekedés felújítása. Mintegy nyolc kilométeres szakaszt kellene helyreállítani ott, ahol valamikor a hatvanas években szedték fel a síneket. Orbán természetellenesnek nevezte azt a tényt, hogy Szlovákia kereskedelmi partnerei között Magyarország csak a 8. helyen szerepel (ez fordítva is érvényes), pedig két szomszédos országról van szó, hosszú közös határral. Valószínűleg az ilyen anomáliák megszüntetéséről is szó lesz szeptemberben Győrött, a Pozsony-Bécs-Győr határolta régió gazdasági fejlesztését célzó hármaskonferencián. A tegnapi csúcstalálkozó lényege a tárgyalások utáni sajtóértekezlet tükrében: nem minden szép, nem minden jó, de van jobbító szándék. Igaz, hogy több kényes politikai kérdésre nem kaptak választ az újságírók, például arra, mit tesz Dzurinda a földalap miatt a kormánykoalícióban támadt nézeteltérések igazságos rendezése érdekében. A szlovák kormányfő abban is biztos volt, hogy június 30-ig lesz kisebbségi nyelvtörvény, de kiderült az is, bonyolult egyeztetési mechanizmusra, kemény tárgyalásokra kell még számítani ez ügyben. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Orbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz gače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények téladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Mondja, mester, mi a véleménye a politikai tevékenységemről? (Peter Gossányi karikatúrája) A Magyar Koalíció Pártja politizálásának mozgásterét két véglet szabja meg Magyarok száz napja Magára valamit is adó médium az elmúlt napokban saját elemzéseket közölt a Dzurinda-kormány első száz napjáról. A sokféle értékelés közül csupán a Slovenská republika becsmérli rendületlenül a kormány magyar tagjait, különösen Csáky Pált. SZILVÁSSY JÓZSEF Hétfőn az új erőre kapott nyanyák és öklüket rázó öregemberek csattogtatták fogsoraikat a magyarok ellen, viszont szakmai körökben elismerően szólnak Miklós László és Harna István eddigi tevékenységéről. Jó véleményeket hallani a magyar államtitkárok többségéről is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hibátlan a Magyar Koalíció Pártjának kormánykoalíciós politikája és a kormánytagok tevékenysége. Már a négypárti koalíció megalakulásának pillanatában egyértelmű volt, hogy az MKP politizálásának mozgásterét két véglet szabja meg. Az egyik kétségkívül az lenne, ha bárki az észérvek hangoztatása és értelmes komprumisszumkeresés helyett indulatosan, izomból politizálna, tovább erősítve az utóbbi napokban tudatosan újragerjesztett magyarellenes hangulatot. A másik véglet nyilvánvalóan az örökös hátrálás, az elvtelen megalkuvás, amely súlyos politikai és morális károkat okozna a hosszú idő után mérsékelten reménykedő polgárok körében. Az elmúlt száz-egynéhány nap egyik örömteli ténye, hogy az MKP mai vezetősége nem került ilyen tévutakra. Úgy is okult a korábbi évek politikai hibáiból, hogy végre felismerte: megfelelő gazdasági pozíciók nélkül nem lehet eredményesen politizálni, hiszen a szlovákiai OLVASÓI LEVÉL Nyelvében él a nemzet A beíratással kapcsolatosan már nagyon sokan fejtették ki véleményüket a dél-szlovákiai magyarság jeles képviselői közül. Egybehangzó véleményként summázható, hogy az ember műveltségének alapjai csak akkor lesznek szilárdak, ha anyanyelvén szerzi az ismereteket. Asszimilálódásunk felgyorsulásával kapcsolatosan megkerülhetetlen a számunkra magyarság gazdasági és szociális helyzete, az állami megrendelések és beruházások dél-szlovákiai aránya a szó legszorosabb értelmében véve nemzetiségi kérdés. Sorskérdés. Ezért jelentős eredmény, hogy elsősorban a bankszférában és az állami vállalatoknál magyar nemzetiségű szakemberek is fontos tisztségekbe kerültek. S ezért lényegbevágó - a fentebb említett két végletet elkerülve - megfelelő politikai eszközökkel küzdeni azért, hogy az MKP által jelölt személynek kellő szakmai súlya és ellenőrző szerepe legyen az Állami Földalapban, ha nem igazgatóként, akkor az igazgatótanács elnökeként. Pavel Koncoš Jó véleményeket hallani a magyar államtitkárok többségéről is. miniszter nagyon jól tudja, hogy a nevesítetlen földek birtokjoga stratégiai jelentőségű gazdasági kérdés, amelynek nemzetiségi összefüggései is vannak, az eddigi bérleti szerződések felülvizsgálása pedig bizonyos érdekcsoportokat súlyosan érintő politikai ügy, ezért igyekszik csúsztatások és politikai zsarolások árán is távol tartani a magyarokat. Sokan elégedetlenek azzal is, hogy alsóbb szinteken rendkívül lassan megy végbe a hatalomváltás, s máig olyan osztályvezetők, igazgatók és más tisztségviselők ülnek székükben, akik az elmúlt négy esztendőben súlyosan kompromittálták magukat. Nyilvánvalóan nem lehet a „fogat fogért" elvét, politikai ököljogot alkalmazni, korábbi törvénytelenségeket újabbakkal felcserélni, ám a patópálkodás, az MKP látszólagos vagy tényleges passzivitása főleg a dél-szlovákiai járásokban vált ki egyre egyáltalán nem hízelgő valóság kimondása, hogy Dél-Szlovákia magyarságának műveltségi színvonala az utóbbi 2-3 évtizedben nem emelkedett a kívánt mértékben, sőt! Meggyőződésem, hogy a nem túl szívderítő mérleg azoknak a szülőknek a jóvoltából" keletkezett, akik megszédültek az „agitátorok" gyermekmeséitől - miniszter, tudós, orvos, mérnök csak akkor lehet gyermekeikből, ha szlovák tanítási nyelvű alapiskolában kezdik meg tanulmányaikat -, és figyelmen kívül hágyták gyermekeik tényleges érdekét, rennagyobb elégedetlenséget. Megnyugtató megoldást csak a közalkalmazotti törvény mielőbbi elfogadása hozhat, amely végérvényesen világossá teszi, hogy milyen szintig terjed a politikai tisztség, s honnan kezdődnek a kizárólag szakmai kritériumokat megkövetelő posztok. A legnagyobb elégedetlenség kétségtelenül az oktatási és a kulturális tárcával kapcsolatos. Pedagógusaink és közvéleményünk egyre türelmetlenebbül várja a beígért gyökeres oktatási reform előkészítését, hazai magyar vonatkozásban pedig főként az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi főosztályának megalakítását, amelynek remélhetően kellő hatásköre is lesz az égetően sürgős szakmai tennivalók ösztönzésére és felügyeletére. Napról napra növekszik a kiadók, a színházak és más hazai magyar kulturális intézmények elkeseredése és - adóssága. Nyilván nem kedélyjavító az a tény, hogy az első negyedév költségvetési provizóriumában nagyon kevés pénz jut az elmúlt négy év alatt anyagi szempontból teljesen lepusztított kulturális intézményeink támogatására. Ennél is lehangolóbb viszont, hogy az elhúzódó egyezkedések és egyeztetések, valamint az MKP vezetésében tapasztalható olykori rivalizálás miatt, máig nincs szakmai bizottság, nincs kritériumrendszer, amely ezt az összeget, s az áprilistól várható további támogatásokat viszonylag igazságosan elosztaná. A feladat egyértelmű: a Kulturális Minisztérium illetékeseinek kell mielőbb kinevezniük az említett testületet, jóváhagyni a szempontrendszert, az MKP tennivalója pedig az, hogy a négypárti tárgyalásokon és a parlamentben sokkal nagyobb támogatást harcoljon ki a kulisszák mögött rebesgetett 50 millió koronánál. geteg lelki gyötrelemnek és megaláztatásnak téve ki szeretteiket. Köztudott: a gyermek további sikeres tanulmányi előmenetelének az alapja, hogy az iskolába lépéskor a pedagógus kellő megnyilvánulási, szereplési lehetőséget adjon neki, s így is segítse önbizalmát és önbecsülését. Ettől a lehetőségtől fosztja meg gyermekét az a szülő, aki az emberpalántát saját önös érdekei eszközének tekinti. Ez a szülő nem tudatosítja, hogy a nyelvi nehézségek mennyi gátlást okoznak, a hibás nyelvi megnyilvánulásra tett gúnyos megjegyzések miTALLÓZÓ PRAVDA A magyar kormányfő szerint a szlovákiai választások után a magyar-szlovák kapcsolatokban új lélektani helyzet állt elő. Orbán Viktor a baloldali napilapnak adott interjújában leszögezte, a két szomszédos ország kormányának élén olyan politikusok állnak, akik a kényesebb kérdésekről is hajlandóak tárgyalni. Úgy véli, a ködös és zavaros elmúlt négy év után tiszta és átlátható viszonyt teremthetnek, miközben egyes ügyekről lehet különböző a véleményük. A magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó témái közül megemlítette, beszélni kell arról, hogy Magyarország mit tehet Szlovákia NATO-tagsága érdekében. Rámutatott: áttekintik a határ menti gazdasági együttműködés kérdéskörét, a nemzetiségi oktatást, a Mária Valéria hidat érintő kérdést. Hozzátette: a kisebbségi kérdésben jó esélyeket ígérő lépések történtek, mint például a kétnyelvű bizonyítványok biztosítása. DIE PRESSE A Magyarország és Szlovákia közötti hídépítést emeli ki Orbán Viktor pozsonyi látogatásával foglalkozó írásának címében az osztrák konzervatív lap. A szerző megjegyzi, az egykori magyar koronázási városban, Pozsonyban létrejövő találkozó a magyar miniszterelnök keletközép-európai „reklámkörútjának" utolsó állomása. Utal arra, hogy Orbán Viktor felkereste Ljubljanát és Zágrábot, s Budapesten fogadta román kollégáját. „Miután az ősszel Pozsonyban a Vladimír Mečiarénál nemzeti kérdésekben reálisabban cselekvő politikuscsapat került a kormányrúdhoz, ezek a politikusok az erős magyar népcsoport képviselőinek' a kormányzásba való bevonásával elkezdhették a déli szomszéddal fennálló feszültségek fokozatos leépítését - fejtegeti a Die Presse. A cikkíró emlékeztet arra, hogy már Orbán és Dzurinda január végén Klima osztrák kancellárral együtt megtartott soproni ta-. lálkozóján jó légkör uralkodott, s azóta is sikerült néhány régóta fennálló problémát megoldani. PRÁCA A szakszervezeti napilap kommentátora Robert Fico DBPképviselő politikai tevékenységét marasztalja el. A cikkíró emlékeztet arra, hogy az Európai Emberjogi Bizottság szlovákiai ügynökének benne van a keze, hogy a Gaulieder-ügyben kiszivárogtak bizonyos információk. A cikk bírálattal illeti Fico két alkotmányés egy törvénymódosító javaslatát is, hiszen bizonyos technikai ldfogások merülnek fel az alaptörvényváltoztatásával szemben. A baloldali képviselő - mivel „szólóját" nem egyeztette a koalíciós pártokkal, s azok elutasították a javaslatát - nem riadt vissza attól, hogy az ellenzéki honatyáknál keressen támogatást. „Kár, hogy Fico nem tartja tiszteletben a politikai egyezségeket" - szól az írás végkövetkeztetése. lyen mély sebeket ütnek a gyermek lelkében. Ennek törvényszerű következménye az alkotókészséget letaglózó passzivitás vagy az agresszivitás formájában megnyilvánuló ún. sündisznópóz. Ezek a gyerekek két év alatt megfelelő szinten elsajátítják ugyan a szlovák nyelvet, a többi tantárgyból azonban könyörtelenül lemaradnak. További szomorú tény, hogy ezeknek a gyerekeknek az utódai nagy valószínűséggel már nem fognak magyarul beszélni. Rostás Alajos Felsőpatonyrét