Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-10 / 33. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 10. KULTÚRA HIRDETÉS 9 A Mesterségek és vásárok című néprajzi bemutatóról, valamint Simek Viktor amatőr festő kiállításáról Múzeumok és etnikumok A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum egykori igazgatója (akit a Mečiardiktatúra idején szintén megfosztottak tisztségétől), Milan Kiripolský kezdeményezte egy olyan vándorkiállítás-sorozat létrehozását, amely a Szlovákiában élő etnikumok népi kultúráját mutatná be. L. JUHÁSZ ILONA Ezáltal lehetőség adódhat Szlovákia népeinek egymás jobb megismerésére, illetve az egyes kultúrák összehasonlítására. Első alkalommal A lakodalom Szlovákiában címmel a lakodalom és a házasság szokáskörének tárgyi anyaga lett kiállítva. A szóban forgó vállalkozás második állomásaként Mesterségek és vásárok címen az egyes etnikumokra jellemző népi mesterségeket mutatták be. Az 1997-ben megvalósult késmárki megnyitó után a kiállítás Ólublón, Bártfán, Privigyén, Myjaván, Turócszentmártonban stb. volt látható. Utolsó állomásként február 3-án a komáromi Duna Menti Múzeumba érkezett. Az itt látható tárgyakat a turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, a homonnai Vihorlát Múzeum Roma Kulturális Osztálya, a pozsonyi székhelyű Kárpáti Németek Múzeuma, a svidníki Ukrán-ruszin Nemzetiségi Múzeum (már 43 éve létezik) gyűjteményéből, valamint a komáromi Duna Menti, a rimaszombati Gömöri és az érsekújvári Zsitva Menti Múzeum néprajzi anyagából válogatták. A kiállítás előcsarnokában az elmaradhatatlan portéka: mézeskalácsok idézik az egykori vásári hangulatot, majd a kiállító teremben ott találjuk egy-egy etnikum saját „standját": a vásári kocsikat a különféle portékákkal. A roma népi kultúrát a teknők és különféle más, fából faragott eszközök prezentálják, az ukránok és ruszinok népi kultúráját szintúgy ezek, a németet a kékfestő mesterek és rézműveLáthatjuk valamennyi etnikum kosárfonóinak munkáit is sek munkái, a magyarokét pedig a kerámia, mint ahogy a szlovák anyag nagy részét is a kerámiatárgyak alkotják. Az utóbbi keretében azonban emellett megcsodálhatjuk a szűcsök szebbnél szebb mellényeit és a szíjgyártók termékeit is. Szemügyre vehetjük valamennyi etnikum kosárfonóinak munkáit is: a vesszőből és háncsból készült különféle eszközöket. Annak ellenére, hogy akad némi különbMilyen jó lenne, ha azt látnánk és keresnénk, ami összeköt. ség a tárgyak anyaga és kivitelezése között, alapvetően mégis inkább a hasonlóság jellemző rájuk. Ez természetes, hiszen a Kárpát-medencében együtt élő népek a hosszú századok folyamán sok mindent átvettek egymás kultúrájából: szokásokat, használati tárgyakat stb. A szlovák kerámiát nézegetve, több olyat is találtam köztük, melyeknek mása az én otthonomban is megvan, pedig azokat egy gömöri magyar fazekasmester készítette... De a faragott faeszközök ugyancsak rengeteg azonosságot mutatnak, s talán nem is kell mondani, hogy a kékfestő anyagból készült ruhadarabokat gyakorlatilag minden etnikum viselte. Milyen jó lenne, ha mindenben azt látnánk és keresnénk, ami összeköt, nem pedig ami elválaszt bennünket! Itt Európa közepén a második évezred küszöbén ez már ugyancsak kívánatos lenne... A kiállítás megnyitóján Varga Lídia etnográfus is ezt hangsúlyozta. Jó lenne, ha tájaink valamennyi néprajzkutatója ebben a szellemben tevékenykedne! Az sem ártott volna senkinek, ha az erre a kiállításra szóló meghívó kétnyelvű lett volna. Enyhén szólva furcsállom, hogy a Magyar Nemzetiségi Osztály által összeállított kiállítás meghívójáról hiányzott a magyar szöveg. Szerencsére a másik, ugyanekkor megnyitott kiállítás meghívója kétnyelvű volt. Ez utóbbi Simek Viktor zoboralji amatőr festő kiállítására invitált. Aki a szlovákiai magyar tájak népviselete vagy népi építészete iránt érdeklődik, ezen a kiállításon megtalálja számításait. Simek Viktor rajzain és festményein viszontláthatjuk az eltűnő félben (Bíró Béla felvétele) lévő viseleteket, falusi házakat. Akár tudatosan, akár csupán ösztönszerűen választotta ezt a témát, annyi bizonyos: szinte felbecsülhetetlen értékű munkát végzett, amiért nemcsak mi, hanem az utókor is hálás lehet neki. Jó lenne, ha akadna egy vállalkozó szellemű kiadó, amely egy albumba gyűjtve közzétenné ezeket a kincseket. Mindkét kiállítást már a múzeum 1996 elején törvénytelenül eltávolított, s 1999. február elsejével ismét megbízott igazgatója, Csütörtöky József nyitotta meg. Szeretnénk remélni, hogy végre a Szlovákia-szerte minden szakmai indoklás nélkül leváltott többi igazgatót is rehabilitálnák. Végre ismét a szakmai szempontoknak, nem pedig a párt- és személyes érdekeknek kellene ugyanis érvényesülniük. E mostani kiállítást előkészítő néprajzos szakember munkájába persze még belekontárkodtak a korábbi „illetékesek", és még a meghívottak névsoráról is ők döntöttek (ennek „köszönhetően" gyászosan szerény volt a megnyitó iránti érdeklődés), de már megvan a remény arra, hogy a dolgok ebben a múzeumban visszaálljanak a régi kerékvágásba. Szabó G. László Vasrózsa című kötete a tavalyi budapesti könyvhét egyik legnagyobb sikere volt Könyvvel a kézben, Törőcsilcre várva JUHASZ KATALIN Érdekesnek ígérkező talkshow készülődik Pozsonyban. Aki kérdez: Szabó G. László, aki válaszol: Törőcsik Mari. A párosítás magától érthetődő, hiszen ki tudna többet alanyáról, mint a riporter, aki Vasrózsa című interjúkötetével magát Törőcsiket is elismerő bólogatásra késztette. Másfelől viszont kíváncsian várom, vajon szimpla „projekció" lesz-e ez az est, vagy több annál. Vajon lehet-e ennél is többet tudni erről a nőről, aki magáról, magától oly keveset árul el. Ha kérdezik, természetesen válaszol, ám gyakran három-négy kérdésre is szükség van, míg kibontakozik egy-egy szívbe markoló történet. Mondatai egyszerűek, ám súlyosak. Az interjúkötet a tavalyi budapesti könyvhét egyik legnagyobb sikere volt, nem csak a kíváncsi olvasók, hanem a szakma körében is. Neves hozzáértők magasztalták, most pedig végre együtt szerepel Pozsonyban a két létrehozó. A hazai kulturális életben nem korbácsolt vihart a könyv. Lassan megszokjuk ezt is - gyakorlatilag bármit kiadhatnak a kiadók, nem mozdul a kritika, hisz ami nincs, az nem is mozdulhat. Kivétel talán a Szlovák Rádió magyar adása, ahová szívesen hívják a kötet szerzőjét, Jirí Menzel Budapesten a Törőcsik-könyvvel mert mindig feldobja a műsor színvonalát, könnyít a szerkesztők dolgán egy-egy fesztivál vagy filmes eseményt követően. Fölötte áll a gyűlöletnek, pedig sokszor meghurcolták. De nem is erről akartam szólni, ez veszett fejsze nyele, lássuk a könyvet. Aki azt hiszi, betéve ismeri már Törőcsik Mari regényes életét, a vietnami fiú örökbe fogadását, a cannes-i feszti(Dömötör Ede felvétele) válókat, a híres kortársakról szóló sztorikat, az nagyon téved. A könyvben ugyanis ezek, az öszszes többivel együtt új megvilágításba kerülnek. És a színésznő „kénytelen" vallani történelmi és társadalmi eseményekről, sőt a tudományról is, hogy tudniillik miként élte meg az első űrhajós fellövését vagy a holdraszállást. A huszadik század fontos évszámait egy-egy filmhez, rendezőhöz vagy színházi eseményhez köti a szerző, Törőcsik Mari pedig hirtelen „ott" terem, és beszél. Ez remek módszer, mert csak a koordinátákat kell megadni az egyébként csapongó, kalandozó színésznőnek, és máris árnyalt korrajzot kapunk, benne Törőcsiket mint főszereplőt, mellékszereplőt vagy epizodistát, aki olyanokról is jellemzést ad, akikkel csak futólag érintkezett. Mastroianni mindig nagyokat köszönt a cannes-i szállodafolyosókon, Formán társalogni akart volna, csak azok a fránya nyelvi korlátok, a vietnami külügyminiszter azelőtt nagykövet voit Budapesten, és gyakran látta őt színpadon, aztán segített az örökbefogadásnál. És persze a színházi és filmes szakma belülről, az ellentétek, feszültségek, barátságok, szerelmek. A „szeretet" szó dominál, ennél többet gyakran nem is mond egy-egy emberről, mint hogy nagyon szerette, szereti. Vagy kevésbé szereti. De senkit nem gyűlöl, fölötte áll a gyűlöletnek, pedig sokszor kíméletlenül meghurcolták őt. Ha már itt tartunk, ne legyenek illúzióink: a híres emberek utálják az újságírókat, mert azok csak a szenzációt akarják tőlük, hogy általuk fogyjon a lap. Törőcsik kivétel. Még azt is el tudom képzelni, hogy teát főzött a riporternek. Ehhez persze kérdezni is tudni kell. Úgy, hogy az eklektika a végére egységgé érjen. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 5. számában feltett kérdésre a héten 523 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda, a VASÁRNAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Petri Etel garamsallói, Panyik Teréz taksonyfalvai és Patai Alfréd rimaszombati olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Tízet, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSON

Y NEMZETI SZÍNHÁZ: Paganini 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Windsori víg nők 19 KIS SZÍNPAD: Oroszlán télen 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A közellenség (am.) 20.30 Guru (am.) 15.30, 18 OBZOR: Psycho (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Ryan közlegény megmentése (am.) 16.30, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Scream 17.30, 20 Egyiptom hercege 15.30 17.15 Klub 54 (am.) 17,19 A túszszedő (olasz) 20 Építs házat, ültess fát (szlov.) 19.30 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: A katona (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Scream 2 (am.) 17,19,15 LÉVA - JUNIOR: Dr. Dolittle 16.30, 19 NAGYMEGYER - VMK: Psycho (am.) 19 GALÁNTA-VMK: Zorro álarca (am.) 17.30, 20 Hetvenkilenc éves korában elhunyt Iris Murdoch Az irodalom lovagja MTI-PANORAMA Elhunyt Iris Murdoch, a XX. század második felének egyik legnagyobb angol regényírója. Az iróniával teli, de sötét világképet sugárzó regényeiről híressé vált írónőt 1987-ben II. Erzsébet brit uralkodó lovaggá ütötte irodalmi munkásságáért. A dublini születésű Iris Murdoch, aki irodalmi majd filozófiai tanulmányait Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben végezte, az oxfordi St. Anne College filozófiatanára volt. Első könyvét Sartre munkásságnak szentelte. Regényeinek sorát 1954-ben az Under the Net (A háló alatt címmel 1971-ben adták ki Magyarországon) nyitotta meg. Következő három munkája alig négy év alatt látott napvilágot. Ezen regények hősei valamilyen tragikus események nyomán döbbennek rá, mennyire nem törődnek egymással az emberek. A levágott fej című regényét sikerrel vitték színpadra a szigetországban, majd később megfilmesítették. Több mint 30 könyvet írt, amelyekben iróniával, groteszk humorral feszegeti az emberi kapcsolatok tartalmassá tételének kérdéseit. Regényeit számos brit és angol irodalmi, illetve kritikusi díjjal ismerték el. VK-104