Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-08 / 5. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR KOMMENTÁR Sok sikert, euro! SIDO H. ZOLTÁN Jobb bemutatkozást nem is kívánhatott volna az Európai Unió 11 tagállamának közös pénze, az euro. Hétfőn a világ pénzpiacain ugyan óvatosan, viszonylag kis tételben kereskedtek vele, ám a Szilveszter napján megállapított árfolyamát megőrizte, sőt 1, helyenként 2 centtel még erősíteni is tudott. Csak akik december 31-étől január 3-áig folyamatosan a bankokban dolgoztak, tudják megmondani: milyen hatalmas műszála feladat volt átállítani a pénzintézetek szoftvereit, euróra átszámítani a részvények és kötvények nemzeti valutákban megadott értékeinek tízezreit. Ilyen példátlan banki lépésváltás pedig számos buktatót rejt magában, végül a sikeres kivitelezés egyfajta jutalmaként az alig háromnapos eurót kedvezően fogadta a legkisebb zavaró jelre is idegesen reagáló pénzvilág. A nyitónap lelkesedésében egyesek máris azt jelezték, hogy a közös fizetőeszköz az első negyedévvégére akár 3 centet is erősödhet fő riválisához, az amerikai dollárhoz viszonyítva. Minden csoda három napig tart, ez alól az euro sem kivétel. Szerdán már némileg romlott az újdonsült, egyelőre csupán számlapénz árfolyama, csütörtökön egyes pénzpiacokon pedig egyenesen a szilveszterkor délben megállapított kiinduló árfolyama alá esett az értéke. A kedveződen, ám a pénz világában megszokott fordulatot az váltotta ki, hogy a rangos német DIW gazdaságkutató intézet „enyhített" az eurozóna számára megfogalmazott jóslatán, vagyis all uniós tagállam gazdasági növekedése idén mégsem lesz olyan erőteljes, mint azt korábban várták. A jiír hallatán a befektetők némileg kiábrándultak, s ez az átmeneti árfolyamesésben mutatkozott meg. Hiába, a hiperérzékeny tőzsdék világában nem a politikusok ígérgetései, fogadkozásai számítanak igazán, hanem a reálgazdaság rideg tényei, valamint a mérvadó gazdasági műhelyek előrejelzései. Vajon számunkra miért fontos figyelni az euróval kapcsolatos történéseket? Hiszen a közös pénznemmel egyelőre a valóságban még nem lehet fizetni, csupán 2002. január l-jétől kerül a pénztárcákba. Azért, mert az euro esetleges bukása alapjaiban rázná meg az Európai Uniót, és egy szétzilált gazdasági közösségbe nemhogy 2002-ben, de még 2006-ban sem nyernének bebocsátást az első kelet-közép-európai jelentkezők. JEGYZET Négyesben a NATO-ba GAAL LASZLO A cseh, a magyar és a lengyel védelmi tárca képviselői nem boldog új évet jöttek kívánni Pozsonyba. Arról tárgyaltak szlovák kollégájukkal, hogyan kerülhetne vissza Szlovákia a NATO-hoz csatlakozók első csoportjába. A magyar államtitkár-helyettes úgy fogalmazott: „Egy rajtvonalról indultunk, remélem, Brüsszelben is egy asztalnál fogunk ülni." A lengyelek pozsonyi nagykövetük védnökségével szemináriumot is tartottak a NATO-ba vezető útjukról, a cseh miniszterhelyettes pedig a prágai felkészülés során elkövetett hibákról beszélt. Elmondta: rossz volna a hadsereg polgári ellenőrzését úgy felfogni, hogy a „civilek" felelősségvállalás nélkül dönthessenek a hadsereg dolgairól. Ugyanis a cseh parlament megkurtította a hadsereg költségvetését, az már azonabn nem érdekelte a honatyákat, hogy a katonák min spórolják meg a lefaragott összeget. Aztán a hadfiak bevetettek egy cselt: a hadsereg költségvetését aprólékos programokra írták szét, és amikor a tisztelt Ház megint meg akarta mondani, ennyi és ennyi milliárddal tessék csökkenteni a költségeket, a tervet a honatyák orra alá dugták: tessék vállalni a felelősséget, és közölni, melyik program törölhető. Az eredmény az lett, hogy a parlament nemhogy lefaragta volna, hanem még meg is toldotta az összeget. A többi partner is hasonló dolgokat árult el, s a szlovák fél levonhatja a tanulságokat. A cseh partner a pozsonyi találkozón őszintén megmondta: nem a szlovákok két szép szeméért szorgalmazzák Szlovákia felzárkózását, hanem azért, mert ez az egész régió biztonságának érdeke. A résztvevők azt már nem mondták ki, de tény, hogy Szlovákia képtelen volna svájci típusú semleges országként megmaradni, és amint világossá válik, hogy nem csatlakozik a Nyugathoz, azonnal bekebelezné a keleti nagyhatalom. Aztán pedig várhatnánk, hogy a „nagy keleti testvér" oldalán mikor masírozunk be a NATOba és az EU-ba. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hirfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Szomszédasszonyok egymás közt. - Zdenka Kramplová Kanadából nem akar hazajönni, az én Józsim meg a sarki kocsmából. (Peter Gossányi rajza) Esetenként a nyugati politikusok is bizonytalanok a bővítéssel kapcsolatban Kellünk-e az EU-nak? SOKI TIBOR Napjaink egyik legtöbbet emlegetett témája az Európai Unió bővítése és Szlovákia csatlakozási esélye. Főleg a parlamenti választások idején volt napirenden, de azóta is sokat beszélünk-beszélnek róla itthon és a határokon túl egyaránt. Csak valahogy egyre nehezebb eligazodni az egyes vélemények között. A volt kormányfő, Vladimír Mečiar idejében világos volt minden: jól eltoltuk az egészet, és ne is álmodjunk arról, hogy bekerülünk az unióba. Aztán jöttek a választások, s velük együtt a hangok, hogy „há a demokratikus ellenzék győz, minden megváltozhat". Talán még a jelentkezők első körébe is bekerülhetünk (ahová amúgy is tartoztunk, amíg Vladimír ki nem golyózott bennünket). ... de azért jobb volna már valami biztosat is tudni. A parlamenti választások lezajlottak, a demokratikus ellenzék nyert, mégis jött a kijózanodás, és vele együtt realistább vélemények is napvilágot láttak. „Talán jobb volna egy kicsit várni." Vagy: „Nem kell mindent elsietni, elvégre a csatlakozás nem futóverseny." OLVASÓI LEVELEK Év végi sportverseny Kéménden már hatodik alkalommal rendezték meg a hagyományos év végi asztalitenisz-versenyt. Az ismert „pingpongozok" mellett tehetséges ifjú titánokkal is találkozhattunk 1998. december 30-án. Az egyéni verseny győztese Krekács Roland lett. A párosok versenyében a Tóth-Ondró kettős végzett az első helyen. Köszönet illeti a helyi önkormányzatot a támogatásért. Ondró Ernő Kéménd Ebben van valami, de azért jobb volna már valami biztosat is tudni. Mikuláš Dzurinda miniszterelnök december elején azzal utazott el az Európai Unió vezetőinek bécsi találkozójára, hogy talán sikerül konkrét ígéreteket kapnia, esetleg valami megállapodást is tető alá hozhat, de be kellett érnie egy kis vállvetegetéssel. Az pedig nem sok. Nekem valahogy ismerős a helyzet. Romániában is hasonlóan történtek a dolgok. Az ottani parlamenti választások idején Bukarest is kapott egy jó adaggal a szép szavakból meg a biztatásokból, aztán minden úgy maradt, ahogy volt. Ez pedig a nacionalista ellenzék malmára hajtotta a vizet, hiszen boldogan károghatta, hogy „látjátok, engedményeket tettünk, a magyarok is bekerültek a kormányba, oszt mégse kellünk Európának". Csak reménykedni lehet benne, hogy nálunk nem fajulnak eddig a dolgok. Néha egyszerűen az az érzésem, maguk az europolitikusok sem tudják eldönteni, hogy akitor most kellünk-e nekik vagy nem. így aztán nem csoda, hogy az Európai Unió tagállamaiban a lakosság sem tud, úgymond, számunkra kedvező -álláspontra helyezkedni. Egy friss közvélemény-kutatás eredményei szerint például az osztrákoknak több mint a fele tíz évet várna a bővítéssel. A konkurenciától és a munkanélküliségtől tartanak. Jelenleg már a német politikuPolitikusolc a sajtóban Bauer Edit államtitkár asszony egyik interjújában elismerte, milyen fontos a jó sajtóbeli szereplés. Sajnos, politikusaink azzal a kevés lehetőséggel sem tudtak kellőképpen élni, amelyet a Markíza Televízióban való szereplés biztosított az MKP-nak (a Szlovák Televíziónak még ennél is ritkább vendégei voltak). Nem lett volna szabad olyan személyeket megbízni az egyes vitaműsorokban való szerepléssel, akik csak hebegtek-habogtak, meg a Szlovák Nemzeti Párt képviselő asszonya előtt való hajbósok hozzáállása sem túl kedvező. Helmut Kohl 'kancellár távozása után Bonn egyértelmű bővítéspárti politikájáról is már csak múlt időben beszélhetünk. A német elnökség alatt a bővítés kérdése várhatóan a perifériára kerül. Talán csak az év második felében esedékes finn elnökség idején kap újra megfelelő hangsúlyt. Helsinki ugyanis szívesen látná már balti szomszédait az Európai Unióban. Szlovákiában egyértelműnek tűnik a helyzet. Csak a nemzetiÉrről a spanyolok meg a portugálok tudnának mesélni ek, illetve a szintén nemzeti színezetű DSZM hívei borzonganak az Európa szó hallatán. Aki indulatok nélkül vizsgálja meg a kérdést, az rögtön láthatja: Szlovákia csak nyerhet azzal, ha bekerül az Európai Unióba, hiszen a tagság a szegényebb államoknak kedvez igazán. Erről a spanyolok meg a portugálok tudnának mesélni, de ők szintén nem szívesen beszélnek a bővítésről. Attól tartanak, hogy a kelet-európai államok csatlakozása következtében csökkenhet a nekik jutó támogatás. Nekünk meg nem marad más, csak a bizonytalanság: most akkor kellünk vagy nem kellünk? kolással voltak elfoglalva. Anna Malíková például nem hagyott ki egyetlen percet sem, és kihasznált minden alkalmat a pocskondiázásra, hazugságra, csak hogy vitapartnerei szóhoz ne jussanak. Különös, milyen gyakran szerepelnek a televízió képernyőjén az SZNP tagjai. Amikor vezérük és csatlósai nyíltan lesovinisztázzák a magyarokat, a műsorvezetők még csak nem is figyelmeztetik őket. Szíves figyelmükbe ajánlanám az illetékes személyeknek, hogy ez már nemzetgyalázás, és kérném az ilyen személyek igazságos megbüntetését. Szabó Vilmos Vága TALLÓZÓ SME Úgy tűnik, a köztársasági elnöki poszt túl nagy falat ennek a kis országnak. A Palkó kontra Schuster botrány is megmutatta, hogy politikusaink még nem nőttek fel. A botránynak nincsenek pozitív szereplői. Palkó már október végétől tudhatta, mi a helyzet Schuster jelölésével. Két hónap elmúltával, állítólag egy újságcikk nyomán most feltette a kérdést: milyen ízléstelen üzleteiléssel szerezte meg Schuster a koalíciós partnerek támogatását? De olyasmit kérdezett, amire ő maga is tudja a választ. A feltétel, melyet akkor a KDM vezetése is elfogadott, most hirtelen nyomásgyakorlássá vált, s Palkó meg is botránkozott rajta. Azt is bejelentette, küép az SZDK-ból, ha az esetet nem tisztázzák. Lehet, hogy pont erről van szó. Ha már egyszer valaki ld akar lépni az SZDK-ból, azt szeretné megindokolni. NOVÝ ČAS A kománykoalíció alkotmányos többsége lassan megszűnik a parlamentben. Már a kormányalakítás idején is nehezen született meg. Előbb a DBP okozott gondokat, majd az MKP, végül a PEP. Az utóbbi párt vezetője, Rudolf Schuster mindig a közvetlen elnökválasztás híveként nyüatkozott, mégis elfogadtatta magát a koalíció egyetlen jelöltjeként. Ez az ügy most bumerángként ütött vissza. Palkó nyilvánosan felhívta Schustert, mondja el, milyen módon lett a koalíció elnökjelöltje. Az egésznek van néhány buktatója. Ha Palkó tovább erősködik, vagy a PEP-t kényszríti a kormányból való kilépésre, vagy ő maga távozik többedmagával. Az „eredmény" mindkét esetben ugyanaz: a kormány meggyengül. Ezért kérdéses, hogy a Schuster jelölése körüli vita megér-e ekkora kockázatot. Egy politikusnak, aki segíteni akar az országnak, meg kell tanulnia megemészteni a kellemetlen kompromisszumokat is. PRAVDA Palkó továbra is kitart a kérdés mellet: gyakorolt-e Schuster valamilyen nyomást a koalíciós partnerekre a kormányalakítás során. Néhány kérdésre azonban neki is válaszolnia kellene. Miért csak most állt elő kifogásaival? Nem a közelgő KDM-közgyűlés ennek az oka? Palkó nem cáfolta az állítást, hogy esetleg kilép az SZDK-ból. Nem azért kavart botrányt, hogy ezzel indokolhassa távozását? Ilyen módon a többi KDM

:es is távozhatna a koalícióból. Érdemes megfigyelni, hogy Palkó Mikuláš Dzurindát is belekeverte az ügybe. Nem akarja ezzel az egész SZDK-t is befeketíteni? Elvégre a már említett KDMtanácskozás a demokratikus koalíció jövőjéről is dönt. Lehet, hogy az egész eset mögött az SZDK-n belüli küzdelem áll, illetve az, hogy Palkó vissza akar térni a Kereszténydemokrata Mozgalomba. A posta titka marad? Az ünnepek előtt üdvözlőlapon kívánunk minden jót a távolabb élő rokonoknak, barátoknak. Egy érdekes furcsaságra bukkantam. December 11-én Kaliforniában adtak fel címünkre egy képeslapot, amelyet egy hét múlva meg is kaptunk. Ugyanezen a napon adták postára üdvözlőlapjukat a magyarországi Komáromban élő rokonaink is, de az ő képeslapjuk csak 12 nap alatt ért ide. Rejtély, hogy a híd túloldaláról miért tart üyen hosszú ideig a küldemények útja. Hostina Irén Komárom