Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-28 / 22. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 28. KOMMENTÁR Injekció, ami nem fáj SIDÓ H. ZOLTÁN Elképesztő összegekbe kerül egy-egy gyengélkedő bank úgymond feltőkésítése, talpra állítása. Elég csupán a magyar Postabankra gondolni, amelybe állami forrásokból vagy 150 milliárd forintot kénytelen pumpálni az Orbán-kormány, hogy valóban életképes lehessen. A Dzurinda-kabinetnek már nem adatik meg ez a luxus, egyszerűen képtelen önerőből életet lehelni a halódó hazai állami nagybankokba. Ezért csak részben meglepő Viliam Vaškovič pénzügyi államtitkár e heti kijelentése, amely szerint még az idén magánkézbe adják az 1997 decembere óta kényszerfelügyelet alatt álló Beruházási és Fejlesztési Bankot (IRB) és az Általános Hitelbankot (VÚB). A kormány a gazdasági csomag keretében még az első negyedévben kidolgozza a két pénzintézet magánosítási tervezetét, majd ezt követően külföldi érdeklődők után néz. A lényeg a külföldi jelzőn van, hiszen az előző kormány, mint az ördög a szenteltvíztől, úgy rettegett a határon túli befektetőktől. Ehelyett belteijes módon az ún. „becsületes hazai vállalkozók", hazai tulajdonosok nem mindig hozzáértő rétegét akarta kitermelni. Az eredményt láthatjuk: az IRB-t kiszipolyozta a vasmű, a hitelbank hivalkodóan pompás, gazdagságot sugalló központi épülete és kiépített országos fiókhálózata ellenére behajthatatlan hitelek súlyos terhét cipeli, tavalyi első kilenchavi nyeresége pedig nem érte el a 90 millió koronát sem. Ez nevetségesen kevés ahhoz képest, hogy az ország második legnagyobb bankjáról van szó... A beteg pénzügyi szféra az egész gazdaságot megfertőzi, ezt a magas hitelkamatoktól megőrülő honi vállalkozóknak nem kell magyarázni. Lehet, hogy valakinek dicsőséget jelent hazai kézben tartani az állami bankokat. Aki ilyen dicsőségre vágyik, az fizesse az IRB havi 100 millió koronát is meghaladó ráfizetését... A Dzurinda-kormány reálisan látja a helyzet tarthatadanságát, ezért teret ad a külföldi pénzinjekciónak. Ha a jelképes tűszúrás időben érkezik, akkor az nem csupán a bankszektorjavára válik, ha viszont tovább késlekedik, akkor a későbbiek során egyes pénzintézetek összeomlásával, a megrémült betétesek dühödt tömegének nem túl épületes látványával számolhatunk. JEGYZET főosztály vzetőjének adta elbírálásra az ügyet, aki ellenezte az igazgatónő leváltását. Az esetben az a legmegdöbbentőbb, hogy az oktatási főosztályvezető ugyanaz a személy, akit az előző kormány idején a Szlovák Nemzeti Párt ültetett ebbe a székbe. Az ületékesek ezt azzal magyarázzák, hogy nem bocsáthatják el a tisztviselőt, mert a hivatalnak - az államnak - nincs pénze az őt megillető végkielégítésre. Nagyon sok kerületi és járási hivatalban ugyanez a helyzet: hiába a kormányváltás, végkielégítés híján továbbra is a „házédéeszes" és „eszeneszes" tisztviselők ülnek a hivatalokban. A szülők az oktatási államtitkárhoz fordultak segítségért, aki annak idején a pedagógusok egyik leghangosabb védelmezőjeként lépett fel. Most csak azt tudta válaszolni: nem tehet semmit, az ügy a kerületi elöljáró hatáskörébe tartozik - akinek az eszeneszes osztályvezető súg. A szülők azonban nem fogadják el azt, hogy „nincs pénz a tisztviselő eltávolítására". Szerintük az illetőt nem kell elbocsátani, elég ha visszahívják posztjáról. Erre pedig a kerületi elöljárónak joga van, hiszen a kinevezést is a volt kerültei elöljáró írta alá. Talán megint nagygyűlést kell szervezniük a pedagógusoknak és a szülőknekjogaik helyreállításáért? Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP

Bratislava-Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Régi ismerősök GAÁI LÁSZLÓ Az előző kormány idején leváltott, meghurcolt pedagógusok, valamint a szülői munkaközösségek képviselőinek egy része gondolkodott azon, elfogadjad Csáky Pál mára szóló meghívóját, mert nem remélnek konkrét eredményt a pozsonyi találkozótól. Hogy nem minden ok nélkül vannak fenntartásaik, arra bizonyíték a galántai magyar gimnázium szülői munkaközösségének esete a Nagyszombati Kerületi Hivatallal. Ánnak idején a Galántán nagygyűlésen tiltakoztak a szülők Pek László leváltása és Mária Šimeková kinevezése ellen. A kormányváltás után abban bíztak, sikerül helyrehozni a dolgokat. A kerületi hivatalhoz fordultak, ahol az elöljáró helyettese megnyugtatta őket: semmi gond, megvan a politikai akarat az igazgató visszahelyezésére, csak adják be írásban indoklásukat. Á szülők elküldték a levelet, hogy aztán meglepődve olvassák az elöljáró válaszát: nincs ok Šimeková leváltására, ő a megfelelő ember. Amikor magyarázatot kértek, az elöljáró helyettese elmagyarázta: az ügyben az elöljáró illetékes, ő az oktatási A doktor azt mondta, holnap leveszik a kötéseket. Szüksége van rá egy másik betegnek. (Peter Gossányi karikatúrája) Milyennek ábrázolnak bennünket, magyarokat a szlovák tankönyvek? Tanítsunk toleranciát Ha egy kicsit is eltöprengünk azon, miért gondolkodunk úgy, ahogy, hamar rájövünk, hogy felfogásunkat nagyban befolyásolják az iskolában tanultak. SÓKI TIBOR Egyfajta szemüveget kapunk tanárainktól, s esetleg egész életünkben azon át látjuk a világot. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen az a szemüveg. A mindenkori hatalom is tudja ezt, vissza is élt vele már elégszer. Vannak tantárgyak, amelyek különösen alkalmasak erre a befolyásolásra. Ilyen például a történelem, gondoljunk csak a rendszerváltás előtti történelemórákra. Nem véletlen a mondás, hogy sčmmi sem anySemmi sem annyira változékony, mint a múlt. nyira változékony, mint a múlt. Egyes eseményeket ezerféleképpen lehet tárgyalni, előadni. Csak a közlőtől függ, mit emel ki, és mit hallgat el. A múlt, főleg a nemzeti múlt ezért mindig a hatalom eszköze volt. Bármilyen konfliktust, még a háborút is meg lehet indokolni valamiféle múltbéli sérelemmel. Az se baj, ha az indoklás sántít. A tömegek elhiszik, főleg ha elég meggyőzően mondjuk, és elégszer hangoztatjuk, az iskolában is. Sokan kérdezik, honnan ered a magyarok és szlovákok közti ellentét, sőt nem egy esetben gyűlölet. Miért utálja a liptói szlovák a magyarokat akkor is, ha eddig esetleg csak fényképen látott? Vagy a nagymegyeri magyar a szlovákokat? Elég egy pillantást vetnünk egy-egy történelemkönyvbe, s máris megkapjuk a választ. Közös múltunk eseményeit magyarázhatjuk így is, úgy is, s ha akarjuk, akár gyűlöletet is kelthetünk vele. Elég csak a hírhedt „Starý národ, mladý štát" című kiadványra gondolni, amely annakidején az Iskolaügyi Minisztérium engedélyével jelent meg. Nem csak mi küzdünk ilyen gondokkal. A franciáknak és a németeknek is csupán közös erőfeszítéssel sikerült megoldaniuk a problémát. Márpedig a gyűlöletről és annak tanításáról ők tudnának csak igazán mesélni. A sovinizmus szó is az ő évszázados konfliktusuknak köszönheti születését. Viszont úrrá tudtak lenni a problémán. Közös bizottságot hoztak létre, végiglapozták a francia és német történelemkönyveket, és a másik nemzetet gyalázó kifejezéseket egytől-egyig kigyomlálták. Ilyesmivel már a mi régiónkban is kísérleteztek, ám a szlovák-magyar próbálkozás kudarcba fulladt. Nem csoda, hiszen a már említett soviniszta kiadvány is éppen abban az időben jelent meg. Most azonban új szelek fújnak Közép-Európában, s talán eljött az ideje egy újabb próbának. Csáky Pál, a kormány alelnöke nemrégiben érdekes gondolattal állt elő. Szerinte olyan tankönyvet kellene írni, mely közös történelmünkben nem a nemzetek szembenállására, hanem az együttműködésre és a közös értékekre fektetné a hangsúlyt. Mivel eddig gyűlöletre tanítotKigyomlálták a másik nemzetet gyalázó kifejezéseket. tunk, itt lenne az ideje, hogy megtanítsuk gyermekeinket a másság tiszteletére és a toleranciára is. Ehhez ráadásul segítséget is kapnánk. Csáky egyik amerikai látogatója, Andrew Baker, az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke jelezte, szervezete kész támogatni minden hasonló jellegű kezdeményezést. A bizottság például készített egy felmérést arról, hogyan jelennek meg a zsidók és más kisebbségek a közép-európai tankönyvekben. Csáky az ötletet jónak találta, és kijelentette, hogy érdemes lenne a magyarokról is hasonlót készíteni. Talán az segítene megérteni az itteni sovinizmus lényegét, s akkor hatékonyabban küzdhetnénk ellene. Mert nem elég a gyűlöletet a politikából kiirtani, az emberek tudatát is meg kell tőle szabadítani. Azt pedig legjobb az iskolában kezdeni. TALLÓZÓ NAPIMAGYARORSZÁG Sokan azt gondolják, hogy attól leszünk NATÓ-katonák, hogy nyugati fegyvereket veszünk, s nem gondolnak arra, hogy a parancsnokok tudnak-e egymással kommunikálni - mondta a lapnak adott interjúban dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, aki a honvédelmi törvény készültekor a jogi főosztályt vezette a Honvédelmi Minisztériumban. Hangsúlyozta, hogy az Antall-kormány idején ugyan még nem volt napi aktualitása csatlakozásunknak a NATO-hoz, de a szándékot már altkor kifejezte a jogalkotók normaszövege. Hozzátette: nem kizárólagosan csak jogi feltételei vannak a csatlakozásnak, de mára számos törvénymódosítás vált szükségessé, s ez legkevesebb harminc jogszabályt érint. Szó sincs arról, hogy ha valaki Brüszszelben vagy Washingtonban kitalál valamit, azt Budapestnek kötelező elfogadnia. Egyenjogú félként való részvételünk azt jelenti, hogy vagy elfogadjuk a javaslatot a tanácskozásokon, vagy elvetjük - válaszolta arra a kérdésre: hogyan lehet NATO-tagként védeni a magyar érdekeket. IZVESZTYIJA Madeleine Albright amerikai külügyminiszter moszkvai eszmecseréiről visszafogottan számoltak be a szerdai orosz lapok, egyaránt azt emelve ki, hogy az orosz-amerikai tárgyalásokat megelőző kölcsönös szemrehányások ellenére a vizit elég jó légkörben zajlott, s megerősítést nyert a stratégiai partnerség. Az Izvesztyija külön méltatta a Koszovó kapcsán elhangzott közös állásfoglalást, amely az albánok ellen elkövetett tömeggyilkosságok alapos és elfogulatlan kivizsgálását követeli, széles autonómiát tart szükségesnek a területnek, s komoly nyugtalanságnak ad hangot az erőszakhullám kibontakozásával kapcsolatban. Sikerült rendezni az orosz-iráni együttműködéssel kapcsolatos problémákat, s Washington aggodalmait az orosz külügyminiszter azzal igyekezett eloszlatni, hogy Moszkva mindent megtesz az exportellenőrzésért - de elutasílja a nyomásgyakorlást. NOyiJEIZVESZTYIJA A lap szerint az Albrightlátogatás azt bizonyította, hogy Washington módosította keleti politikáját, s a Clinton-kormányzat immár nem fogja „babusgatni" az oroszokat - s ezt az orosz fél egyáltalában nem tekintheti váratlan vagy megalázó lépésként. A totális orosz gazdasági összeomlás ellenére a moszkvai politikusok oly sokáig és oly álhatatosan bizonygatták Oroszország nagyságát és világpolitikai küldetését, hogy eljött e tézis gyakorlati igazolásának ideje, hiszen Washington immár nem kíván nyomást gyakorolni az IMF-re Oroszország hitelezésének ügyében. VISSZHANG: Ad Štefan Verseghy túlköltekezett, ÚJ SZÓ, január 22. Nem volt költekezés Nem lepett meg, amikor olvastam az Új Szóban a nevem. Nem először történt meg, hogy a napilap engem vagy az iskolaügyben dolgozó munkatársaimat valótlanságokkal vádolt. Mivel a cikk írója, aki számomra ismeretlen, s a „vr" szignó mögé bújt, teljesen tájékozatlan ez ügyben, kötelességemnek tartom, hogy reagáljak. Ha a cikk írója vette volna a fáradtságot, és ha sebtében áttanulmányozza a 222/1996 számú törvényt, és érdeklődik a járási hivatal belső szervezési rendtartásáról, megtudhatta volna, hogy az iskolaügyi osztálynak arra sincs lehetősége, hogy egy doboz krétát rendeljen az iskoláknak, hiszen nem rendelkezik pénzügyi eszközökkel. Ezekkel a járási pénzügyi és belső igazgatási osztálya rendelkezik. Tehát a címben nem a megfelelő név szerepel. Az Érsekújvári járás iskolaügyének valóban 13,3 millió korona a tartozása. Ez az összeg azokon a számlákon található, amelyekkel az iskolák működését biztosítottuk. A gázért a járási hivatal 6,2 millióval tartozik, a közenergiáért 2,2 millióval, a vízért 1,5 millióval. Az összeg nagyságának oka prózai - az iskolaügy az Érsekújvári járásba'n a kért 59 millió korona helyett 47 milliót kapott. Ez a „titka" az eladósodásnak. Azonkívül, hogy finanszírozzuk az iskolák gáz-, vízés hőellátását, fedeznünk kell a legszükségesebb javításokat is. Az olvasó könnyebben tud képet alkotni arról, hogy mennyire csökkent az iskolák támogatása, ha megemlítem, hogy 1991-ben a javításokra 30 milliót fordítottunk, 1998-ban valamivel többet 4 milliónál. Ami a járási hivatal dolgozóinak számát illeti: az iskolaügyi osztályon a jóváhagyott 16 személy helyett 13 dolgozik. A cikk címéhez még annyit szeretnék hozzátenni, ha a pénzeszközökkel rendelkeztem volna, az adósság összege még nagyobb lenne. Nyilvánvaló, hogy 1999-ben ugyanazért többet fogunk fizetni, de a finanszírozás az 1998-as szinten marad. Befejezésül még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a kommunikálásnak ez a módja kellemetlen számomra. Szívesen beszélgetek az iskolaügyről, hi szen szívügyem, mint minden szülőnek. Ha a cikkíró veszi a fáradságot, információit pontosíthatta volna. Kétszeresen bántana, ha az ilyen információk rontanák korrekt és jó kapcsolatomat a magyar iskolákkal. A cikk már megjelent, az olvasó számára az első információ az igaz. S a cikkíró ezt akarta elérni. Stefan Verseghy, Érsekújvár