Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-23 / 18. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 23. SporT/Tévé és Rádió - szombAt [ HIRDETÉS Peter Mankovecký több előadást megmentett már. Legutóbb Eszenyi Enikő rendezését, az Ahogy tetsziket A beugrások töretlen bajnoka „Vendégnemese" volt Peter Mankovecký szemé­lyében az Ahogy tetszik 46. előadásának a pozso­nyi Hviezdoslav Színház­ban. Amiens, a száműzött herceg dalnoka a bemuta­tó óta Ján Gallovič meg­formálásában élt a színpa­don. Az ő betegsége miatt került most új kezekbe. SZABÓ G. LÁSZLÓ Peter Mankovecký a beugrások bajnoka. Szinte nem is telik el hónap anélkül, hogy ne lenne mentőöve valamelyik előadás­nak. Eszenyi Enikő rendezését, az Ahogy tetsziket tavaly április­ban látta először, de akkor is csak félig. Az első felvonás után el kellett rohannia. ,Adósságá­nak" törlesztésére nem volt le­hetősége. Mivel az előadás Marián Labuda távolléte miatt hosszú hónapokig nem lehetett műsoron, decemberben, a fel­újító próbán már az előadás ré­szeseként, a színpadon nézte vé­gig Orlando és Rosalinda egy­másratalálásának mesés végki­fejletét. Mi maradt meg a fejében az el­ső felvonásból? Hogy erős, energikus előadás. Eszenyi Enikővel találkozott az elmúlt hónapokban? Kétszer is. Milyennek látta? Ugyanolyannak, mint a rende­zését. Sugárzott belőle az ener­gia. Az ilyen típusú nőről vala­hogy mindig az jut az eszembe, hogy biztosan remekül vasal. Jól gondolja. John Osborn da­rabjában, a Dühöngő ifjúság­ban meg is mutatja ebbéli tu­dományát. Mondhatom, eb­ben is lekörözhetetlen. Vissza­térve az előadásra: azon túl, hogy energikusnak látta, sze­rette? Eleinte idegesített a műanyagvi­lág. A fóliasátor. A jelmezek. Sok volt a latex. Három éve min­denütt ezt látom. Aztán, ahogy felűnt az erdő, az a két-három domb és alatta a barlang, meg­nyugodtam. Rájöttem, hogy itt a műanyagnak is funkciója van. Ez nem az öncélú avantgárd. Húsz perc után már a kontrasz­tok is lekötik a nézőt. Láttam én már A velencei kalmárt is hason­ló felfogásban. Nem tetszett. Be­„Nem, nem akarok én olyan sokat játszani" leragadt a gumiba és a mobilte­lefonok világába. Elsikkadt ben­ne mindaz, ami Shakespeare sa­játja. A lélek. Az érzelem. Itt a színészek is nagyszerűen játsza­nak. Ennyi kollégát ennyire jó­nak egy előadásban ritkán lát az ember. Ami ugye, nem a vélet­len műve. Összeállhat tíz jó szí­nész is, az még mindig nem je­lenti azt, hogy abból jó előadás születik. Ahhoz kell egy jó ren­dező is. Mennyi időt kapott Amiens szerepének betanulására? Délelőtt felhívták, és este már színpadon volt? Nem. Az egy másik történet. A Kis éji zenébe ugrottam be így. Ján Gallovič annyira rosszul érezte magát, hogy elvesztette a hang­ját. Pár nappal később, amikor szóltak, hogy ismét őt kellene he­lyettesítenem, már meg sem le­pődtem. Csak akkor esett le az ál­lam, amikor közölték velem, hogy most az Ahogy tetszikben számolnak velem. Szerencsére nem vagyok ijedős fiú, és két hét alatt sok mindent meg lehet ta­nulni. Előfordult már velem egyébként az is, mégpedig az Astorkában, hogy elmentem megnézni az előadást, és fél hét­kor, amikor kiderült, hogy nem jött be az egyik szereplő, rábe­széltek, hogy ugorjak be helyette. Tudták ugyanis, hogy láttam már néhányszor a darabot, és a lénye­ges dolgokat fél óra alatt is képes leszek megjegyezni. Le is ment zökkenők nélkül az előadás. Az Ahogy tetszik esetében az is az én malmomra hajtotta a vizet, hogy a hosszú kihagyás után volt egy felújító próba, amelyen mindent pontosan átvehettem. Meglepetések - a kollégák ré­széről - így is érhetik a „ven­déget". Én egy pillanatig sem ideges­kedtem. Diana Mórová és Stano Dančiak szemmel láthatóan iz­gultak értem. A végén aztán ők is vállon veregettek. Meglepe­tés kétszer ért a színpadon. Elő­ször a barlangjelenetben, ami­kor a megterített asztalnál da­loltam. Szólt egy-két kolléga, hogy „Ne félj, ott nem fogod vé­gigénekelni a dalt, mert Marián Labuda akkor is közbeszól, ha Ján Gallovič játssza a szerepet." Lehet, hogy nála közbeszólt, ná­lam végig csöndben maradt. Megtréfált. Szenvedjen csak a fiú, gondolta magában, dolgoz­zon meg a pénzéért! A másik „ajándékot" a darab utolsó per­ceiben kaptam. Mivel a próbán átugrottuk ezt a jelenetet, este, az előadás végén annál na­gyobb meglepetés ért. Diana Mórová ugyanis, hogy bebizo­nyítsa „rosalindaságát", háttal a közönségnek az egész szereplő­gárdának megmutatja fedetlen kebleit. Felemelő látvány! Azt mondtam, már ezért is megér­te! Ján Gallovičnak mit mondott (Dömötör Ede felvétele) a beugrás után? Hogy adja át a szerepet? Hogy adja oda a beugrásért járó pénzt. Nem, nem akarok én olyan sokat játszani. Jobban élvezi a rendezést vagy még inkább a zeneszer­zést? Rendezői ambícióim se nagyon vannak. Görgey Gábor darabját, a Komámasszony, hol a stukker?-t, amelyet márciusban a Štúdio S­ben játszik majd a csapat, vizsga­előadásként állítottam színpadra. Én magam sem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz. Egyébként ab­ba is beugrottam már. Bevallom őszintén: a zeneszerzés érdekel a legjobban. Most A sirály zenei anyagán dolgozom a Hviezdoslav Színháznak. Az elmúlt hónapok­ban Ľubomír Vajdičkával és Vladi­mír Stmiskóval dolgoztam Prágá­ban. John Ford Kár, hogy k... és Ibsen John Gabriel Borkman című darabjához komponáltam zenét. Új év, új frizura? Ilyen rövid rég nem volt a haja. Ünnepeltünk a színházban, és becsíptem egy picit. Már indul­tam volna haza, amikor azt mondtam: így talán mégse! És amikor a csap alá dugtam a fe­jem, hirtelen kitaláltam, hogy felugróm a sminkszobába meg­borotválkozni. A vége aztán ez lett. Igazíttattam a hajamon. Még, még, még, kértem a fod­rásznőt. De úgy spiccesen. Ö meg komolyan vette. Václav Pankovčín mágikus világa Búcsú a hetvenedik évében elhunyt Czine Mihálytól Ismeretlen univerzum Kisebbség és irodalom GRENDEL LAJOS Václav Pankovčín azok közül a fi­atal szlovák novellisták közül va­ló volt, akikkel, ma már talán el­mondható, új időszámítás kezdő­dött a - tisztelet a kevés kivétel­nek - meglehetősen konzervatív szlovák epikában. Sőt, ebben a népes rajban is a legelsők közé tartozott. Megdöbbentően korai halálával nemcsak a nemzedé­két, hanem az egész szlovák iro­dalmat érte súlyos veszteség. Václav Pankovčín azok közé a ke­vesek közé tartozott, akik nem el­sősorban merész vagy szokatlan stíluskísérleteikkel keltették föl az irodalomértők figyelmét, ha­nem azzal, hogy egy eddig isme­retien univerzumot fedeztek föl. Ez az univerzum részben költött vüág, a kelet-szlovákiai falu sok tekintetben még ma is archaikus világa, amely éppen csak érintke­zik az úgynevezett (posztmo­dern civilizációval, s amelyben a babonák és mítoszok éppúgy ré­szei a valóságnak s az ott élők gondolkodásának, mint a techni­ka legújabb vívmányai. Pankov­čín novelláinak zömében az ar­chaikus ütközik meg a modern­nel. Ez az összeütközés ritkán drámai. Az író maga is mítoszt te­remt, de egyszersmind - három lépés távolságból - együttérző humorral vagy szelíd iróniával demitizál is. Mitizálás és demitizálás egyensúlya teremti meg prózái sűrű atmoszféráját. Novelláskötetei (Asi som nepri­šiel len tak, Marakéš, Bude to pekný pohreb) és kisregénye (Tri ženy pod orechom) ugyan­azon írói világnak a bizarr han­gulatát közvetítik s mélyítik el. Az olvasóban az a benyomás alakul ki, mintha az író mindig is egy könyvet írt volna, egyre gazdagodó írói eszköztárral, ön­ismétlések és a kifáradás legki­sebbjelei nélkül. Halála előtt egy héttel fejezte be Lináres című regényét, amelyet az L.C.A. könyvkiadó készül még ebben az évben kiadni. Saj­nos, ez a könyv Václav Pankov­čín írói pályájának a végállomá­sa is egyben. GÖNCZI IVOR Egyetemistaként hívtam egy Ily­lyés Gyula-emlékműsorhoz. Le­ültetett egyetemi szobájában, a könyvespolc mélyéről előhúzott egy borosfiaskót és két poharat, s így sikerült jövetelem célját el­dadognom. Ez Illyés-est után hajnalig beszélgettünk. A be­szélgetések később a Szép Ilon­ka utcai lakásában folytatódtak. Czine Mihály életét két témakör kíséri végig, a népi irodalom és a határon túli magyar irodalmak. Ő volt az első, aki a határon túli magyar irodalmat az egységes magyar irodalom oszthatatlan részeként merte felvállalni. 1964-ben lett az ELTE tanára, ahol kizárólag ő szólt évtizede­kig Fábry Zoltánról vagy a Sarló­sokról. Czine Mihály a magyar­ság és a haladás, a magyar és a világirodalom találkozását ku­tatta, vallva, hogy „az a nép, amely ilyen csokrosan termi most és mindannyi századon ke­resztül a tehetségeket: nem el­veszett nép". 1981-ben jelent meg kétkötetes alapműve a Nép és irodalom, amelynek első kö­tete a számára oly kedves népi írókról ad átfogó képet, míg a második részt teljes egészében a határon túli magyar irodalom­nak szenteli. A magyar olvasó­közönség itt olvashat hosszabb tanulmányt az erdélyi, a felvidé­ki és a vajdasági magyar iroda­lom addigi évtizedeiről is. A mai határon túli magyar irodalmak­kal foglalkozó irodalomtörténé­szek szinte mindannyian az ő köpönyege alól bújtak elő. 1992-ben a Madách Kiadó lepte meg őt egy válogatáskötettel, amely szintézisét adja a határon túli magyar irodalmakról írt ta­nulmányainak. Tanári munkás­sága mellett szerkesztője volt a legendássá vált válogatásfolyó­iratnak, a Látóhatárnak. A kilencvenes évek már nem az ő évei. 1993-ban megismerhette őt az egész ország a Ki mit tud zsűri elnöki tisztje jóvoltából, de a tevékeny alkotómunka helyét már az egyre inkább eluralkodó halálos betegség váltotta fel. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Amikor a nő kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Őrült nap 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csók (vendégjáték Gútán) 18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Közellenség (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A re­mény kikötője (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kundun (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A nagy Lebowski (am.) 20 Orbis pictus (szlov.) 18 A katona (am.) 17.30, 20 KASSA DRUŽBA: Közellenség (am.) 15.30, 17,45, 20 TATRA: Szív hetes (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Scream 2 (am.) 15.45, 18 Lolita (am.) 20,15 ÚSMEV: Dr. Dolittle (am.) 16,18, 20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Tökéletes gyilkosság (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Mulan (am.) 17,19LÉVA­JUNI­OR A katona (am.) 16.30, 19 SLOVAN: A suttogó (am.) 19 GALÁNTA - VMK: Tökéletes gyilkosság 17.30,20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A gömb (am.) 18- ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Chip­katonák (am.) 19 NAGYMEGYER - VMK: A suttogó (am.) 19 A budapesti bemutatja; ISZEX A LELK MINDENNEK! Komédia részben Fordította: Díszlet: wii'.TWm Rendezte: február 22. HÉTFŐ 19 s* óra SOMORJA VMK február 23. KEDD 19®® óra KOMÁROM VMK Ľ ART POUR ĽART A BESENYŐ CSALÁD ÉLETE WINNETOU február 14. VASÁRNAP 18® 2 éra ÉRSEKÚJVÁR VMK (Nábrežná 24) február 15. HÉTFŐ 19 M óra GALÁNTA VMK

Next

/
Thumbnails
Contents