Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-04 / 2. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 4. Zinedine Zidane-t csodálatos játéka - melyben a dinamikát, a technikát, a pontos labdavezetést és a váratlan fordulatokat ötvözi - teszi feledhetetlenné a szakmában Aranylabdás aranykakas Minden tekintetben külön­legesre sikerült az idei lab­darúgó-világbajnokság. A torna hetvenéves fennállá­sa óta egyszer sem fordult elő, hogy a címvédő csapat a házigazdával találkozzon a döntőben. A francia válo­gatott huszonöt éves kö­zéppályása, Zinedine Zidane pályafutása csúcsát érte el a Brazília elleni mér­kőzésen. MARCEL MERČIAK Zizou, a gall kakasok játékmeste­re két góllal járult hozzá a világ­bajnoki címhez. Mindkétszer me­zőnybeli partnere, Youri Djor­kaeff tálalta a fejére a labdát, s már az első félidőben megnyílt az út az aranyérem felé. A brazilok ráfizettek könnyelműségükre, szó nélkül hagyták, hogy Zidane a közelebbi kapufa mellé helyez­ze a labdát. A krónikákban az 1998-as évet örökre Zinedine Zidane neve fogja fémjelezni. Bastille várának lerombolása (209 éve) és a második világhá­ború vége óta nem volt ilyen mé­retű népfesztivál a francia fővá­rosban, mint az idén július 12-én, éjjel. A Diadalívnél összegyűlt tö­meg fölött lézerfelirat hirdette: ZIDANE FOR PREZIDENT! (Zi­dane-t elnöknek). Kétmillió fran­cia zarándokolt Párizsba, hogy Aimé Jacquet csapatát ünnepel­hesse. Persze Zizou még vélede­nül sem akarja letaszítani Jacques Chirac elnököt az állam éléről (aki az egész csapatot be­csületrenddel tüntette ki). Csu­pán 50 millió szurkoló hajolt meg a vébé egyik sztáijelöltje előtt. Bár Zidane eltiltás miatt egy ideig árnyékban maradt, végül mégis sztár lett. Huszonhat évvel ezelőtt szüle­tett, Marseüle-ben. A Földközi­tenger mellett elterülő kikötővá­rosban rúgott először labdába, in­nen vezetett az út a világbajnoki cím felé. Szülei, Marika és Smail Afrika egykori francia tartomá­nyáról, Algériából származnak. Zinedine szegénységben nőtt föl az Azúr-tengerparton, itt bukant rá Jean Varaud, a neves tehetség­kutató. Tizennégy éves korában karolta föl, először Cannes-ba vit­te. Három év elteltével már a fel­nőttek között szerepelt a Division l-ben. A francia bajnokságban két klubot járt meg, az AS Cannes után a Bordeaux-t. A „les blous", vagyis a válogatott (TA SR) mezt Aimé Jacquet-nak köszön­heti, aki akkoriban még mint Gé­rard Houllier szövetségi kapitány segédjeként dolgozott a csapat­nál. Houllier vezetése alatt Fran­ciaország nem jutott ki az '94-es amerikai világbajnokságra, a selejtezőcsoprtban pechjére a harmadik helyen végzett Svédor­szág és Bulgária mögött. Koszta­dinov gólja a franciák elleni mér­kőzés utolsó percében Bulgária továbbjutását jelentette, a sze­rencsétlen szövetségi kapitány (jelenleg az FC Liverpool edzője) a mérkőzésa után lemondott. Aimé Jacquet 1994. január l-jén vette kézbe az irányítást. Sokáig vívódott, kire bízza a „karmesteri pálcát". Eredetileg két lehetőség A szurkolók heves „Zizou, Zizou" kiáltás­sal jelezték óhajukat. kínálkozott: Eric Cantona, az Old Trafford királya és David Ginola, a Paris St. Germain varázslója. Igazából egyik sem felelt meg ne­ki, úgy döntött, kihagyja őket a csapatból. Nagy volt a felháboro­dás, mindenki a haját tépte, a fel­dühödött szurkolókat még Can­tona visszavonulása sem hallgat­tatta el egy évvel a vébé előtt. Jacquet választása Zidane-ra esett, mert ő az, aki képes irányí­tani és kordában tartani a többie­ket, ugyanakkor a védekezésben is helytáll. A franciaországi tor­nán nyújtott csapatmunka egyér­telműen a szövetségi kapitányt igazolta. Zidane először 1994 augusztusá­ban kapott nála lehetőséget. Franciaország 0:2 arányú vesz­tésre állt a csehek ellen, barátsá­gos mérkőzésen. Bordeaux-ban a szurkolók heves „Zizou, Zizou" kiáltással jelezték óhajukat. Zi­zou jött, látott, és két akkora gólt lőtt Srmceknek, hogy csak na. Az­óta nemegyszer óvta meg hason­ló módon a válogatottat a vere­ségtől. Franciaország 1994-től csak háromszor kapott ki, mind­egyik esetben barátságos mérkő­zésen. Zidane sehol nem okozott csaló­dást. Sem az angliai Eb-n (ahol Csehország 11-esekkel állította meg a gallokat az elődöntőben) a válogatottban, sem klubjában, a Juventusban. Az olasz bajnokság­ban eltöltött két évet mindkétszer bajnoki címmel és Bajnokok Ligá­ja-döntővel zárta. Didier De­schamps csapatkapitánnyal szin­te csukott szemmel is megértik egymást a pályán - az Öreg Hölgynél is, a címeres mezben is. A közvéleményt nyugtalanította a gondolat, működhet-e a Djor­kaeff-Zidane duó ugyanabban a csapatban? Z. Z. csak enynyit mondott: „Mindegy, hogy ket­tőnk közül melyikünk viszi a töb­bieket. Egyetlen célunk a világ­bajnoki cím, s ezért bármit fölál­dozunk." Hasonlóan vélekedett az olaszok elleni negyeddöntő előtt Aimé Jacquet is. Határtalanul bízott vé­dencében. A Szaúd-Arábia elleni találkozón kapott fölösleges piros lap sem térítette ki hitéből. Igaz, ha Laurent Blanc nem lő ún. aranygólt Paraguay ellen, Zi­dane-t valószínűleg nem látjuk viszont ezen a vüágbajnokságon. Franciaország teljesítette legfon­tosabb küldetését. Barthez, Thu­ram, Lebeuf, Desailly, Lizarazu, Deschamps, Petit, Djorkaeff, Ka­rembeu, Zidane, Guivarch, a cse­rejátékosok: Boghossian, Vieira és Dugarry - ők voltak Jacquet muskétásai a „hajrában". Zidane-nak sikerült megküzdeni a sors akaratával. A világbajnok­ságig mindig balszerencséje volt a döntőkben; Christoph Dugarry és Bixente Lizarazu oldalán a Bor­deaux színeiben, 1996-ban az UEFA Kupa úszott el (a Bayern München ellen az első mérkőzé­sen eltiltás miatt nem is lépett pá­lyára), a Juveval 1997-ben és 1998-ban is a BL-ben bukott el (Dortmund 1:3, Real 0:1). Mindez mára feledésbe merült. A 90-es évek Platinija előtt a há­romszoros Aranylabdás, az igazi Michel Piatini is kalapot emelt: „Kevés üyen játékos van a mai modern futballban. Nagy egyéni­ség, igazi művész. Nincs sok hoz­zá fogható focista a világon, és nem is lesz." Valerij Lobanov­szkij, a trénerek mágusa a Dinamó Kijev elleni BL-negyed­döntő után a következőket mondta: „Továbbjuthattunk vol­na, ha nem a Juventusban játszik a világ legjobb labdarúgója. Zinedine Zidane egyedülálló mintája a századvég legnagysze­rűbb játékosának." A France Football senki másnak nem adhatta volna Európa leg­jobb futballistájának járó Arany­labdát. Raymond Kopa (1958), Michel Piatini (1983, 84, 85) és Jean-Pierre Papin (1991) után a negyedik francia tagja az elit tár­saságnak. Jövő év januárjában, Barcelonában tünteti ki a FIFA a világ legjobbját, előtte Zidane már kiérdemelte az ISK és a Reuters által kihirdetett Év spor­tolója-díjat. ,Álomévet zárok" - mondta a marseille-i születésű világbajnok december 18-án a France Foot­ballnak. Felesége Veronique és Enzo nevű fia elégedett lehet, a ház ura teljesítette a harci felada­tot. Hazája még csak a hetedik ország, amelyik világbajnoksá­got nyert. Zizout csodás játéka ­melyben a dinamikát, a techni­kát, a pontos labdavezetést és a váratlan fordulatokat ötvözi - fe­ledheteüenné teszi a szakmában. Ha megmaszírozlak, nekem adod a lasztit? A „krumplisorozat" ellenére 1998-ban remek évet zártak Szlovákia sílövői; a szövetség kevésbé volt sikeres, a kassza megüresedett, mindenki elégedetlen Túllőttek a célon, csak az érmeket puskázták el MARCEL MERČIAK A szlovák sílövősport rövid fennállásának ez az idénye volt a legsikeresebb. Bár a verseny­zők a legngyobb eseményen nem tudtak érmet szerezni, a naganói fellépés bíztató lehet a jövőre nézve. Mi tagadás, rosz­szabbul nem is kezdődhetett volna az esztendő. Csalódás csa­A sportág hívei nem győzték dicsérni a szövetségi kapitányt. lódást követett a Világ Kupa-so­rozatban, majd jött az olimpiai áttörés Nozawa Onsenben. Hár­man a legjobb tíz között a 7,5 ki­lométeres gyorsasági számban: Soňa Mihoková 4., Martina Schwarzbacherová 7., Anna Murínová 9. Mindenkinek elállt a lélegzete. A sportág hívei nem győzték dicsérni Juraj Sanitra szövetségi kapitányt, amikor újabb váratlan eredmény, csak­nem szenzáció született: a szlo­vák négyes, 4x7,5 km-es váltó­ban, Martina Schwarzbacher­ovának és Anna Murínovának köszönhetően féltávnál a me­zőny élén járt. A kritikus harma­dik szakaszban (cs)úsztak el az éremesélyek, Tatiana Kutlíková „elpuskázta" a lövéseket. Csak egy zsák krumplimedál, persze ez is szép teljesítmény. Soňa Mi­hoková a német, az orosz és a norvég vetélytárs mögött a ne­gyedik helyen ért célba. Áz 1998-as év a sílövők naptára szerint Osrblieben ért véget. A java még hátra van, február 5­15. között Finnországban ren­dezik a világbajnokságot. Szlo­vákia legjobbjai nem szőnek nagy terveket, de mint Naga­nóban láthattuk, egészséges ön­bizalommal sokra vihetik. Az új szezon előtt a válogatott körei­ből többen hangoztatták, hogy a felkészülés színvonala az anyagi háttér függvénye. Ez pedig Szlo­vákiában elég roskatag lábakon áll. A válogatott tagjai, az edző­vel együtt hasonló véleményen vannak, a szövetség vezetői vi­szont ellentétes nézeteket valla­nak. A kassza üres, a pénzt Na­ganóra és Osrbliere költötték. Ha a jégkorong-válogatott az olimpián eredményesen szere­pelt volna, tízmillió korona üti a társaság markát. A sílövők ese­tében - eredmény ide vagy oda ­szó sem volt ilyen összegekről. Benjamin Laitner, a Szlovák Sílövő Szövetség elnöke új ter­vet dolgozott ki a sportág mene­dzselésére, melynek fő feladata: hivatalos támogatót találni. Hogy akad-e, egyelőre nem tud­ni... Az biztos: ha avatatlan szemé­lyek kezébe kerül a honi sílö­vészet és szétszórdik a mostani banda, akkor baj lesz. Nélkü­lük ugyanis aligha jöhetett vol­na létre a Felső-Garam-mentén a világ egyik legjobb sílövőköz­pontja. A közelmúlt tátrai ese­ményei - gondoljunk a jasenéi VK-versenyre vagy a Csorba-tó­nál évente megtartott, klasszi­kus számokból álló versenyre ­óvatosságra intenek. „Női csapatunk nagyon jó szin­ten van, még ha az eredmé­nyek ezt Osrblieben nem is tük­rözték elég hűen. Az előző idő­szak körülményei, beleértve a két kulcstag, Mihoková és Schwarzbacherová sérülését, kiegyenlítették a mérleget" ­Osrblieben négy nyomot követ­tek a szlovák lányok (TA SR) mondta Juraj Sanitra. Szlová­kia női válogatottja világvi­szonylatban érdekes jelenség­nek számít. Az edzők szinte ál­landóan ugyanazokkal az em­berekkel dolgoznak, a szűk ke­ret dacára szép eredményeket érnek el. „Hozzáállás kérdése. A lányok világosan bebizonyí­tották, hogy bármilyen körül­mények között képesek a maxi­mumot nyújtani. Állandóan följebb akarnak jutni. A sílövé­szetben tényleg csak a legjob­bak képesek hosszú távon a csúcson maradni. Mi a múltban sem, most sem tartozunk oda. De elszánt csapatunk van, amelyen belül ^elég nagy a ver­sengés ahhoz, hogy a lányok minél többet kiadjanak maguk­ból" - folytatja Juraj Sanitra. A váltónak komoly esélyei le­hetnek a jövőre nézve. Hochfil­zenben (Ausztria) és Osrblie­ben, a Világ Kupa első két ver­senyén hárman érvényesültek. Anna Murínová torokgyulladás miatt ágyból nézte végig az itt­honi versenyt. Pedig Ausztriá­ban mindhárom futamban szer­zett pontot. Martina Schwarzb­acherová, a nyári világbajnok­ság aranyérmese szintén volt már jobb formában élete során, de az egészségügyi gondokkal nem lehet előre számolni. „Las­sabban kell magam ráhangolni az elkövetkező versenyekre. Antibiotikumokat kellett szed­nem, Milan Gašperčík edzővel nem akarjuk elhamarkadni a dolgokat. Elégedetlen vagyok a futásommal, biztosra veszem, hogy az új évben minden visz­szaáll a régi kerékvágásba. A felkészülést csak anyagi okok­ból módosítottuk; mivel a besz­tercebányai Dukla színeit kép­viselem, az Élsportok Katonai Szervezetétől jelentős segítsé­get kapok." A váltónak komoly esélyei lehetnek a jövőre nézve. Marcela Paukovčeková önma­gához képest eléggé vissza­esett. „Ha a nemzetközi viada­lokon is úgy tudna lőni, mint az edzéseken és hozná a formáját, biztos az élmezőnybe kerülne" - elemezte a jelenlegi helyzetet a szövetségi kapitány. Marcela, Soňa Mihokovához hasonlóan Liptovský Hrádok szülötte. A nyár folyamán inkább a sífutás­ban erősített, lövészetben sem lenne gond, csak a versenyláz miatt élesben nem megy neki. Egyértelműen megfelel a sport­ág előírásainak, junior létére kezdi megütni a felnőtt kategó­ria mércéjét. Junior világbajno­ki címe már van (1997., Forni Avoltri), minden esélye meg van rá, hogy Salt Lake Cityben (2002), a téli olimpián jól sze­repeljen. Tatiana Kutlíková két és fél éve mozog ebben a körben. A lövés nem tartozik a legfőbb „eré­nyei" közé. „Pszichikai kérdés. Nem akarok szakorvost hívni, egyedül kell legyőznöm a gátlá­saimat, mert álló helyyzetben botrányosan lövök. Ha sikerül, egyszer biztosan ráijesztek az élmezőnyre." Aki szinte semmilyen reménye­ket nem fűzött az osrbliei ver­senyhez, az a csapat húzóembe­re, Soňa Mihoková. Nyári műtét­je miatt nem indulhatott Hoch­filzenben, Osrblieben pedig las­sabban kellett kezdenie. Martina Schwarzbacherovához hasonló­an, sífutásban mostanra vár ja­vulást. „Bevallom, többre számí­tottam, de ki kell bírnom" - je­gyezte meg, miután egyéniben 25 versenyző között a háromból egy számban sem szerzett pon­tot, csapatban pedig a kilencedik helyen végzett. Még mielőtt el­keseredhetett volna, kellemes meglepetés érte: edzőjével együtt meghívást kapott a po­zsonyi Filharmónia épületébe, ahol szokás szerint kihirdették az év legjobb sportolóit. Soňa ötödik lett, a váltó pedig első. Szívesen adná naganói önmagát a jövő évi világbajnokságon is. Puszipajtások: Zinedine Zidane és az Aranylabda A képzeletbeli stafétabot, és a síbot néha keresztezi egymást

Next

/
Thumbnails
Contents