Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-22 / 17. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 22. JEGYZET Acélozták Pittnert GAAL LASZLO Nem igazán értettem, mi volt a céljuk a DSZM-frakció tagjainak a Ladislav Pittner belügyminiszter visszahívá­sára tett javaslattal. Mert senki nem gondolta komo­lyan, hogy a Ján Ducký meg­gyilkolása körüli botrány volt a valódi ok. Ha lett volna némi esélyük Pittner leváltására, akkor érthető lenne a dolog, hi­szen Lexának, Krajčinak és a többieknek valószínűleg sok gondot okozna, ha a Pittner vezette rendőrség a Ducký­gyilkosság mellett ifj. Michal Kováč elrablását, Ró­bert Remiáš meggyilkolását, a besztercebányai püspök­nél végzett botrányos ház­kutatást és egyéb SZISZ­gyanús ügyeket is felgön­gyölítene. Csakhogy a bel­ügyminiszter visszahívása szóba sem jöhetett, hiszen ahhoz legalább 76 szavazat­ra lett volna szükség. Annyi­val pedig az ellenzéki pár­tok nem rendelkeznek. Még akkor is érteném a rendkívüli ülés összehívá­sát, ha a tanácskozást élő­ben közvetítette volna a te­levízió. Hiszen az ingyenreklám mindig jól jön, akármilyen indokkal használják is fel. Csakhogy az élőadások már korábban lekerültek a képernyőről. El is hangzott többször az ülé­sen: „Bezzeg, most nincs itt a televízió!" így aztán az ingyenreklám helyett ma­radt az ingyencirkusz. Végül Gustáv Krajči volt belügyminiszter felszóla­lása nyomán világosodott meg előttem, mire is volt jó az ülés. Kiderült: a DSZM-képviselők tulajdon­képpen szeretik Pittnert, és csak jót akartak neki az­zal, hogy visszahívását in­dítványozták. Krajči ugyanis a következő­ket mondta a tisztelt Ház előtt: „Engem háromszor próbáltak visszahívni, és nem sikerült. Annál jobb, minél többször próbálnak egy minisztert visszahívni, mert annál inkább megacé­losodik és annál jobb mi­niszterré válik." Vagyis a DSZM-frakció csupán azért kezdeményezte Pittner le­váltását, hogy megacélozza és jobb miniszterré tegye. Jó lesz hát, ha Ladislav Pittner csipkedi magát, ha nem akarja, hogy még né­hány ilyen, „acélozó" parla­menti ülést kezdeményezze­nek érdekében. TÁRCA Kezdődhet a spórolás GRENDEL GÁBOR Fokozódik a nemzetközi olimpiai bizonytalanság. Minden ókori görög olimpi­kon foroghat a sírjában, ho­vá süllyedt az ötkarikás játé­kok becsülete. Krisztus előtt még volt annyi kurázsi Zeusz alattvalóiban, hogy nem fogadtak el szamurájkardot, fuvart az elnöki külön-géppel, kenő­pénzt, meg utcalányt. Ehhez képest Juan Antonio Samaranch udvara nagy lé­pést tett előre. Salt Lake City ügyében még csak tizenhármán szerepel­tek a feketelistán, Naga­nóval együtt 62-re nőtt a létszám. Előtte volt Lillehammer, Albertville, és visszamehetnénk Moszk­váig is, mert nyári játékok is voltak. Elgondolkodtató, hogy a naganói szervezőknek csak akkor járt el a szájuk, miu­tán már megrendezték az olimpiát. Ezzel saját becsü­letükön ejtettek foltot, a NOB-nak már mindegy. Ta­lán sajnálják azt a kilenc­ezer dolláros kardot, amely­lyel Samaranch úgysem tud mit kezdeni. És vajon mire vitte a többi tag? A pénz. és a gyémánt még érthető, de hogy nyolcvanéves bácsikák éjszakáztak Amszterdam vö­röslámpás negyedében? Ne­vetséges, mint az öregapó története, akivel a kupleráj­ba menet a madám közölte: - Ugyan, papa, túl van már maga azon! Mire a bácsi fej­csóválva azt mondta: - Ja, túl vagyok? Akkor fizetnék! Persze nem szabad lebecsül­ni az urakat, maguk is egy­kori sportolók. Kivételes eset a NOB finn tagja, aki kedden nyújtotta be lemon­dását. Szerepelt a listán, tehát indokolt a lépése. Mégis kivételes esetnek számít, mert nő. Lehet, hogy nem is azért mondott le, mert besározódott (ebben az esetben jelenleg mini­mum 62 ember távozhatna), csak felkapta a vizet, amikor meghallotta, milyen szol­gáltatásban részesültek fér­fitársai. Biztos, ami biztos, Inns­bruck, Östersund és Lillehammer máris jelentke­zett, ha Salt Lake Citynek ki­teszik a szűrét, mindegyik szívesen vállalná a 2002-es téli olimpia megrendezését. Ha így lesz, a három jelölt kezdhet spórolni. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A Tibor Šagát egészségügyi mi­niszter által Karol Ježík, a Sme volt főszerkesztője halálának körülményeiről közzétett állás­foglalás nem arról tanúskodik, hogy a tárca segítené az újság­írók munkáját. Az egy hónapig tartó vizsgálat után ugyanis a tárca mindössze annyit tett, hogy az esetet a bűnügyi szer­vekhez továbbította. A szerdai nyilatkozat egyetlen szóval sem említi, mire jutott a két bizott­ság - az érintett kórházé, illetve a minisztériumé. Az egészség­ügyi tárca alibista módon járt el, amikor az ügyet más reszortra bízta, sőt ezt megtetézte azzal, hogy a vizsgálat lezárásáig min­dennemű tájékoztatást elutasít. Tehát eddig sem mondott sem­mit, és most még be is biztosítja magát. A kérdés csak az, kinek segítenek az effajta módszerek és kijelentések, amikor minden­ki az egészségügyi ellátás meg­újulását ígéri. Formálisan ugyan kiírták a pályázatot, ám ugyanaz a vállalat lett a „győztes" - csak más néven Kiszipolyozott egészségügy Mára kiderült, miért igye­keztek az előző vezetők megtartani hatalmukat. Attól tartottak, fény derül a visszaélésekre. Arra, hogy a közvagyon kiszipo­lyozásával saját zsebüket tömték tele. Az egészség­ügy sem volt kivétel. PÉTERFI SZONYA A nagy rablást a volt egészségügyi miniszter indította el. Azzal az in­dokkal, hogy a minisztérium épü­letében hivatalos látogatást tesz a belga miniszter, nemcsak irodáját építtette át, hanem az egész első emeletet. Sőt fürdőszobával és hangszigetelt (bőr ülőgarnitúrá­val, 44 ezer koronás ruhafogassal ellátott) pihenőhelyiséggel emel­te a komfortot, hogy ha netán a tisztelt vendégnek a félórás hiva­talos program során zuhanyozni, fürödni szottyanna kedve, ne kell­jen visszarohannia a szállodába. A közel 2 millós költséget az adófi­zetők állták, azok is, akiknek hoz­zátartozói a rossz ellátás miatt meghaltak a kórházban. Nemso­kára nyilvánosságra került, hogy az átépítési munkálatokra nem ír­tak ki versenytárgyalást, egysze­rűen megbíztak egy besztercebá­nyai céget, s amikor ezt szóvátette valaki, pro forma ugyan kiírták a pályázatot, ám ugyanaz a cég ­persze más néven - lett a győztes. Van más is. Közismert, hogy az Holott az év folyamán egyetlen sajtótájékoz­tatót sem tartott... orvosokat alulfizették, viszont a minisztériumi alkalmazottak, fő­leg a személyzeti és a sajtóosztály vezetői tavaly márciustól szep­temberig 120 ezer, illetve 100 ezer koronás jutalmat zsebeltek be. És nehogy szó étje a miniszter szóvivőjét, a sajtóosztály sorkato­náinak is több tízezer (17-57 ezer) koronát juttatott - rendkí­vüli munkateljesítményekért. Holott az év folyamán egyetlen sajtótájékoztatót sem tartott a tárca. Nem maradt hoppon a mi­niszter sem. Hiába remegett a bársonyszéke, hiába adta hírül a világnak a kormányfő, hogy meg­vonta miniszterétől a jutalmat, júliusban 88 ezer koronát, a har­madik negyedévben „elért sikere­iért" pedig további 55 ezret utalt ki számára. Persze nem ettől kap­tak vérszemet egyes kórházigaz­gatók, hiszen ők már jóval előbb megdézsmálták a betegellátásra szánt összeget. A minap szerződésmásolatokat találtam az asztalomon, s ponto­san kiolvasható belőlük, miért nem jutott pénz a betegellátás­ra. Azért például, mert a nyitrai egészségügyi intézet takarításá­ért egy magáncég havi 2 millió koronát vágott zsebre. Azért, mert ugyanott eladták a kórház összes ágy- és fehérneműjét an­nak a mosodának, amely havi egymillió korona fejében köl­csönzi és tisztítja az ágyneműt és a munkaruhákat, miközben a kórház közel 1,6 millió koroná­ért ágyneműt vásárolt a magán­cég számára! Noha az igazgató irodabútorait egy magáncég szerződés alapján térítésmente­sen kölcsönözte, a volt kórház­igazgató kifizette a közel 350 ezer koronás „ajándékot". Tibor Šagát egészségügyi minisz­ter ellenőrzéseket rendelt el a mi­nisztérium által irányított intéze­tekben - hivatalát is beleértve. Az új, rendszerint megbízott igazga­tók lassan és nagyon nehezen bá­nyásszák elő a kompromittáló ira­tokat. Tartanak attól, és velük együtt az adófizető polgárok is, hogy ha ugyanazok vizsgálják felül a jogtalan ügyleteket, altik részesei voltak a visszaéléseknek, esedeg segítették őket, hátráltatni fogják az előnytelen szerződések aláíróinak leleplezését. Önmaguk védelmében, a mi kárunkra. Bukarest lakossága nyugtalan, mert még jól emlékszik az 1990-1991-es pogromokra és emberáldozatokra Ha kell, ha nem, a bányász útnak indul MTI-HATTER „A bányászjárások ideje elmúlt" - szögezte le Radu Vasile román kormányfő, miközben a Zsil-völ­gyi bányászok ismét útnak in­dultak Petrozsényből Bukarest ellen. „A bányászok semmikép­pen nem fognak Bukarestbe jut­ni" - ígérte a leghatározottab­ban Gavril Dejeu belügyminisz­ter, miközben a bányászokat a rendfenntartó erők kiengedték a Zsil-szorosból, így kényelmesen továbbsétálhattak Targu Jiuba, ahol bevárták a Petrozsényből VISSZHANG Agócs Béla és Nádszeg Ha az ország gondokkal küsz­ködik, akkor a községek sincse­nek jó helyzetben. Nádszeg sem képez kivételt. Eddig a saj­tóban Agócs Béla tanító jelen­tette Nádszeget. Nem is volna ez olyan nagy baj, hiszen olyan célért indult harcba, amelynek elérése minden itt élő magyar ügye. A küzdelmet az MKP és a DBP helyi szervezete is támo­gatta, de a „harci eszközök" felhasználási módja és a tanító küldött autóbuszokat és teher­autókat, majd folytatták mene­tüket. A román főváros külsőleg nyugodt, de lakosai egyáltalán nem azok. Hiába telt el annyi év, még nagyon jól emlékeznek ar­ra, hogy mit jelentett számukra 1990-1991-ben a négy bá­nyászjárás. Kitörölhetetlen nyo­mokat hagyott a bukarestiek emlékezetében a Zsil-völgyi bá­nyászok 1990 júniusában, majd 1991 szeptemberében „tett láto­gatása". 1990 nyarán az akkori államfő, Ion Iliescu hívta a bá­nyászokat a fővárosba, hogy se­úr körül kialakult állapot már nem tetszik. Visszautasítjuk el­járását, mert a jelenlegi politi­kai helyzet és a magyar párt kormányszerepe pozitív vissza­jelzéseket tükröz. Ez nem egy hónap vagy év, hanem több esztendő megfeszített munká­jának eredménye, és minden józanul gondolkodó embernek érdeke védeni. Ezért nem sza­bad egy kiállást felhasználni ilyen meggondolatlan, egyéni érzelmekkel fűtött, egyéni ér­dekeket szem előtt tartó és szolgáló célok elérésére, mert az ilyen ambíciók veszélyezte­tik legjobban a helyzetet. El­ítéljük a nádszegi tanító hozzá­gítsenek szétkergetni a hatal­mon levő Nemzeti Megmentési Front ellen már ötvenedik napja tüntető diákokat és ellenzéki erőket. A bányászok ki is takarí­tották az Egyetem teret, de nem álltak meg itt: feldúlták és fel­gyújtották a rendőrkapitányság, a belügyminisztérium és a tele­vízió épületét, felforgatták több ellenzéki párt székházát, agyba­főbe vertek mindenkit, aki az út­jukba került. A június 13-15-i bányászdúlásnak három halálos áldozata és számtalan sebesült­je volt. Egy évvel később, 1991 állását, mert úgy gondoljuk, hogy a már kinevezett hivatal­vezetők nagyon jól tudják kit, mikor, miért kell és lehet lecse­rélni. Agócs Béla eljárásával nem segíti, hanem gátolja a hi­vatalvezetők munkáját, és a hi­bákat árgus szemekkel figyelő ellenzék malmára hajtja a vi­zet. Ha más is követné példá­ját, mert valakit le akarna vál­tatni, akkor csakhamar megtel­nének a minisztériumi előcsar­nokok. A tanító úr ma csak öt személy fejét követeli. Megtör­ténhet: ha kívánsága teljesül, akkor holnap már tíz vezetőt akar leváltani. Bízunk abban, hogy a hivatalokban nem az szeptemberében ismét a bányá­szok uralták a bukaresti utcákat. Ekkor Petre Roman kormánya ellen törtek. Megostromolták a kormánypalotát, néhány órára megszállták a törvényhozás épületét. Persze a televíziót sem hagyták ki. A szeptember 25-28-i bányászjárást követően Petre Roman kormánya lemon­dott, s ezzel „megoldódott" az államfő, Iliescu és a kormányfő közötti hatalmi harc is. A szep­temberi bányászjárás mérlege ismét három halott és több száz sebesült volt. ilyen megnyilvánulás alapján döntenek, mert ha igen, akkor kár volt minden harcért, ame­lyet a demokráciáért folytat­tunk. Meg kell jegyezni, hogy csak a demokrácia tanulásának kezdetén tartunk. A MKP és DBP nádszegi szervezete bízik abban, hogy községünk neve nem ilyen szélsőséges megnyil­vánulások útján kerül a köztu­datba, mert minden olvasónak és az olvasókon keresztül az ország lakosainak is tudatosí­taniuk kell: Agócs Béla neve nem egyenlő Nádszeg község nevével. Az MKP és a DBP nádszegi szervezetének vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents