Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-21 / 16. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 21. KOMMENTÁR Tigrislovagok MOLNÁR NORBERT Ha valaki egyszer tigris hátára ül, nem menekülhet. Ivan Hudec egykori miniszter eme elmés és a helyzetet leginkább jellemző mondatot a Pittner elleni bizalmatlansági indítvány parlamenti vitájában tolmácsolta. Valószínű, Hudec nem azokat tartja tigriseknek és tigrislovagoknak, akiket mi, és nem olyan lovaglásra gondolt, mrnt mi, akik nem hiszünk a politikai gyilkosságban. Ha valakinek, hát a jelenlegi kormánykoalíciónak semmilyen érdeke sem fűződött ahhoz, hogy Ján Duckýt eltüntesse útjából. Ami viszont érdekében állt, példát statuálni azokon a magánosítókon és nemzeti nemzetivagyon-rablókon, akik az ország érdekeire hivatkozva tömték tele zsebüket, nem riadva vissza az alvilág segítségétől, a fekete üzletek esetleges kiderítésének rémétől, mert valakit maguk mögött tudtak. Ducký lett a Fehér Könyv fekete lapja, és a sírba vitte mindazt, amit tudott a korábbi kormány és a gazdasági lobby szemérmetlenségéről. S ez a társaság most politikai okokért kiabál és fél. Bizonyára van mitől. Tudják, amit mi nem, tudják, hogy büszke múltjuk ellenük fordulhat. Ladislav Pittner a parlamenti vitában felajánlotta mindenkinek, aki a tisztátalan magánosítási folyamatból kivette a részét, fogadjon testőrt, ha fél. Vajon hányan szállnak majd ki fekete kocsijukból bodyguardok kíséretében, vajon hányan merik ezáltal bevallani, hogy vaj van a fejükön? Ha Ivan Lexa fél és félti padtársait, a korábbi vezető apparátcsikokat, okkal teszi. Attól azonban ne féljen, hogy a koalíció fegyverhez nyúl, csak az igazságszolgáltatáshoz. Ha nem érezné magát bűnösnek, rettegnie sem kellene. Ladislav Pittner maradt. A tigrislovagok pedig ott ülnek a parlamentben, és várják, hogy valaki kimenekítse őket a ketrecből. Vladimír Mečiar - a papírtigris - ugyanis csak újságírókkal mer ujjat húzni. Többi gyerekét talán nem falja fel. Egyszerűen csak ketrecbe zárta. JEGYZET Bőkezűek magukhoz SIDÓ H. ZOLTÁN A pénzügyi szféra vezetői nem váltják aprópénzre tehetségüket. Az átlagbéreket messze-messze meghaladó fizetésük mellett elképesztő összegű életbiztosításokat, fantasztikus lelépőpénzeket biztosítanak be maguknak. Az állami érdekeltségű bankokban és biztosítókban sorra napvilágot látnak a menesztett menedzserek szerződései, amelyek a posztról történő kényszerű távozás esetében milliókkal kárpótolják abukott bankvezéreket. A Szlovák Biztosítóban, az Általános Hitelbankban, az Eximbankban tapasztalt ravasz - a jelenlegi körülmények között gyakorlatilag megtámadhatatlan - szerződések után a minap újabb bomba robbant. Kiderült ugyanis, hogy a Szlovák Takarékpénztár korábbi vezetői sem voltak különbek. Miért is lettek volna? Külön-külön életbiztosítást kötöttek, természetesen milliós összegekre, a részletek fizetését a bank állta, emellett 24 hónapi átlagbérnek megfelelő lelépőpénzt is elfogadtattak magukkal. Valószínűleg sokunk idegeit borzolja, hogy a takarékpénztárjelesei az exkluzív szerződéseik révén több mint 100 millió koronával terhelték a pénzintézet kasszáját. A dologban az a legszebb, hogy a törvények joghézagait kihasználva gyakorlatilag legálisan markolhatják fel a nem is kalapnyi, hanem inkább lavórnyi pénzt. Nyilvánvaló, a Mečiarkormány pompás állásokkal honorálta a hozzá közelálló vagy inkább dörgölődző embereket, akik aztán - élve helyzetükkel - nyereményjáték fődíjának illő fizetéseket, prémiumokat szavaztattak meg maguknak. Kérdéses, hogy a közelmúltban menesztett bankvezérek örökébe lépő új csúcsvezetők mennyire fognak etikusan viselkedni, vajon kiveszik-e a részüket a kényszerű össznépi takarékosságból. Brigita Schmög-nerová pénzügyminiszter a napokban jelezte: az állami pénzintézetek élére került új vezetők sem éppen szerények, volt közöttük, aki több mint 400 ezer koronás havi fizetésre tett javaslatot. Az állam többnyire rossz gazda, ezért amíg a részben állami tulajdonban levő pénzintézetek nem kerülnek magánkézbe, nem várhatjuk, hogy a bankvezérek önmegtartóztatóan viselkedjenek. Pedig elkelne a szerénység, hiszen milliós bevételeik nincsenek összhangban az általuk vezetett pénzintézetek vérszegény teljesítményével. Majd ha a hazai bankok színvonala eléri a nyugati pénzintézetekét, akkor - talán - kiérdemlik a milliós béreket. Ällll • ILOVÁMAI l««OTA» Hl Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341J Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Szociális hálót is szőhetnél. (Szalay Zoltán rajza) TALLÓZÓ SME Egyesek sohasem hagyják abba a hazudozást. De ha már hazudoznak, legalább fizessenek érte. Milliók hallhatták, amint Mečiar elküldte Vladimír Mišauert egy bizonyos helyre, majd pár lépést is tett felé, hogy „érintkezésbe lépjen" vele. Mečiar mondata a kötőszavakon és a névmásokon kívül csak vulgáris kifejezéseket tartalmazott, Stanislav Háber, a Slovenská Republika munkatársa mégis sajátosan dolgozta fel az esetet. A DSZM-elnök elleni provokációt emlegetett, és azt állította, hogy Mišauer odatolakodott Mečiarhoz, aki csak védekezett. Már tanút is talált a szintén DSZM-es Ján Gabriel személyében, aki szerint Mišauer azt kérdezte Mečiartól, le fogják-e csukni. Háber mindezt megtoldotta azzal a hazugsággal, hogy Mišauer cseh ügynök, és hogy a „provokáció" a Príma Televízió főnökeinek megbízásából történt. Ez bőven elég ahhoz, hogy bepereljék. Holbrooke rendezési terve sem a koszovói albánokat, sem pedig a szerbeket nem elégíti ki Ha tavasz, akkor háború? Nincs olyan ország, nincs az a kormány, amely más nemzetek közti viszály rendezéséért egykönnyen harcba, adott esetben két tűz közé küldené katonáit. Ezért van kevés remény a koszovói válság rendezésére. GÖRFÖL ZSUZSA Nem lehet a nemzetközi közösséget azzal vádolni, hogy szenvtelenül figyeli a Szerbiához tartozó, albánok lakta tartomány eseményeit: már aggódva hajol ki a páholyból, sőt közbe is szól, igyekszik befolyásolni a cselekményt. Egyelőre azonban minimális sikerrel. Októberben már volt egy csúcsa a válságnak; Milosevics nagyon elszemtelenedett, s csak az országa elleni légi csapásokról hozott NATO-döntés, no meg Richard Holbrooke egyedi és ellenállhatatlan közvetítési stílusa késztette visszakozásra. Az akkor született rendezési terv valóban széles körű autonómiát korvonalazott Koszovó számára, ennek ellenére fabatkát sem ér. A szerbeknek ez túl sok, az albánoknak pedig már kevés. Kevés azok után, hogy belekóstoltak a sikerbe: saját - Belgrádból nézve illegális - társadalmi rendszerük kiépítése után egy ütőképes katonai erőt is felállítottak, s az kezdetben sikert sikerre halmozott. Ám tudjuk: amüyen az adjonisten... Viszont a fogadjisten! sokkal, sokkal keményebb volt, erre a vüág már felkapta a fejét. Belgrád persze azzal védekezett, hogy csak viszszaütött. Milosevics kedden, a NATO két tábornokával folytatott egyezkedés után is azzal érvelt: Jugoszláviának törvény adOLVASÓI LEVÉL Havonta egy rendezvény Január 15-én tartotta évzáró taggyűlését a Csemadok rétéi alapszervezete. A helyi művelédesi házban, melyet a múlt nyáron újítottunk fel, megközelítőleg 120 személy jelent meg - nagyjából a tagság fele. Már ez is ok volt az örömre, hiszen az előző években csak 60-70-en voltunk a taggyűlésen. A szervezet vezetősége rendkívül aktív volt az 1998-as évben. Szinte havonta tartotta joga, hogy a terrorizmus ellen harcoljon, s ettől a jogától semmilyen külső nyomás sem foszthatja meg. Ez azért nem így van, a nemzetközi közösségnek vannak eszközei, amelyek a legforróbb fejeket is lehűtik. Nem holmi embargóra, nem is a légi csapásokkal való fenyegetésre gondolok. Az embargó arra van, hogy kijátsszák, s amúgy sem érinti a nagykutyákat, viszont kitűnően megfelel a nacionalizmus és idegengyűlölet szítására. A legkorszerűbb fegyverekkel gondosan kiválasztott pontcélok ellen végrehajtott légi csapásokról lényegében ugyanez mondható el - lásd: Irak. Marad a klasszikus eszköz: haderőt kell vezényelni a térségbe - lásd: Öböl-háború. Az akkor szerzett tapasztalat azonban arra is int: nem szabad túltaktizálni a dolgot, a konfliktus okozóját nem szabad megkímélni. Mivel a Balkánon az Egyesült Államoknak nincsenek létfontosságú érdekei, nem valószínű, hogy egy szimbolikusnál nagyobb haderőt hajlandó lenne ide vezényelni. A németek nagyon is érthető történelmi okokból óvakodnak az ilyen lépésektől - marad tehát a brit és a francia hadsereg. London még csak-csak, de Párizs nagyon ódzkodik egy ilyen lépéstől. A Jospin-kormány elődeinél is szívesebben hangsúlyozza a francia külpolitika függetlenségét, ez pedig egy extra eset: a franciák a délszláv válság kezdete óta nagyon ügyetlenül leplezik hagyományos szerbbarátságukat. Az oroszok (ellen) lépéseit vezérlő szláv testvériség csak ráadás. Mindezek ellenére egyre gyakrabban hallani azt a Véleményt, hogy nem zárható ki egy nemzetközi haderő Koszovóba vezénylése, mégpedig nem az ENSZ, hatunk egy-egy rendezvényt. Négy alkalommal látogattunk színházba: a Pótszilveszterre, a Popkarácsonyra, illetve nótaestre és operettre. Minden évben megemlékezünk március 15éről. Ekkor tartjuk az alapiskolások szavalóversenyét, köszöntjük az új elsősöket, van könyvárusítás, és persze gazdag kulturális műsor. Tavaly az énekkar és a citerazenekar aratta a legnagyobb sikert. Aznap tekinthették meg az érdeklődők falunk három festője alkotásainak a kiállítását is. Május második vasárnapján - már hagyományosan - anyák napi műsort szerveztümk. Ősszel „szabadnem a NATO égisze alatt. A napokban utalt erre a brit, a holíand és a német kormány feje, sőt Jirí Dienstbier volt cseh külügyminiszter is. Az ENSZ Emberjogi Bizottságának délszláv ügyekben illetékes megbízottjaként nyilatkozva ő ment a legtovább: kijelentette, hogy ha a nemzetközi katonai erők nem szállják meg heteken belül Koszovót, tavaszszal kitör a háború, s akkor már késő lesz. Szerinte a légi csapások csak félmegoldást jelentenének, s ez nem vezet sehova. Dienstbier kemény véleményét még valaki osztja, egy igazi szakértő: Carl Bildt, a nemzetközi közösségvoltboszniai főmegbízottja. Szerinte a csapatok telepítése máris késik, s minél tovább habozik a NATO, annál valószínűbb, hogy Koszovóban még a tavasz előtt véres háború robbanhat ki. Más, de hasonló regionális konfliktusok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megalapozottak a radikális vélemények. S van itt még két elem, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az első, hogy beláthatatlan következményekkeljárna, ha éppen a Balkánon kapná meg a kegyelemdöfést a határok megváltoztathatatlanságának elve, az európai stabilitás talán legfontosabb eleme. A másik: a Szerbia elleni csapás elrendelésével a NATO önként és fütyörészve vállalná a Koszovói Felszabadítási Hadsereg hiányzó légierejének szerepét. Ha ez bekövetkezne, nincs az az erő, amely a szerbeket és a koszovóiakat képes lenne még tárgyalásra bírni. Tárgyalni pedig kell, bár már ma sincs reális remény arra, hogy a két nemzet képes lenne egy országban békésen élni. így vagy úgy, Európa kénytelen lesz beletörődni Koszovó függetlenségébe. No meg persze a szerbek is. Minél előbb, annál jobb. Mert ha kitavaszodik... Szerb rendőr Koszovóban ságfát", egy tölgyfát ültettünk el az alapiskola udvarán. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról is. Nagyon jól sikerült a zárt körű szüreti bálunk is. Társrendezői voltunk a Szenei Molnár Albert Napoknak; a rendezvénysorozat keretében templomi hangversenyen vehetett részt falunk lakossága. Decemberben Mikulás-napi délutánt szerveztünk. A gyermekek „valódi" Mikulástól kapták az ajándékcsomagot, versenyeztek, játszottak, dalokat tanultak. A Csemadok ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ezért munkatervünk még gazdagabb, mint más esz(CTK/AP-felvétel) tendőkben. Szokásos rendezvényeink és a színházlátogatások mellett szeretnénk színjátszókat, énekkarokat, népi zenekarokat is fogadni. Tervezünk továbbá nótaestet, médiatalálkozót, játszóházat, néprajzi előadást és kiállítást, majálist és szüreti bált, karácsonyi műsort. Ezenkívül Csemadok-szervezetünk gazdag múltjáról is könyvet készítünk. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről az évzárón hallhattak tagjaink. Taggyűlésünknek is volt vendége: a nagy sikert arató Gyeplő zenekar. Sloboda Mária Csemadok-titkár