Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-20 / 15. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 20. KOMMENTÁR Schuster, az elsöprő JUHÁSZ KATALIN Kassa első embere lépten-nyomon hangoztatja, milyen sokat tett, és szándékozik tenni városáért. Ne feszegessük most, hogy a négy évből valószínűleg csak pár hónap lesz, hiszen egy jobb poszt is feltűnt a láthatáron, a másfél milliós adóssá­got se hozzuk elő, a legfontosabb, hogy a kassai polgárok el­söprő többsége bizalmat szavazott Schusternek. A régi-új főpolgármester dicséretes módon spórolósabb kíván lenni az elkövetkezőkben, a nadrágszíj-összehúzást - szintén dicséretes módon - saját háza táján kezdte, ahol eddig három alpolgármester ténykedett. Ez bizony nagy pazarlás volt, gon­doljunk csak a helyettesi apparatúra, a szolgálati gépkocsi, sofőr, titkárnő stb. éves költségeire. Schuster szerint két al­polgármester untig elég, majd legfeljebb jobban csipkedik magukat. Csakhogy, mindketten a győztes PEP-DBP-SZDP koalíció tagjai, pontosabban Zdenko Trebuľa a PEP városi szervezetének elnöke volt, Jozef Filas pedig a DBP-é. A har­madik, a megspórolt alpolgármester-jelölt Emil Kočiš, aki a városi ellenzék, a KDM-DP-MKP koalíció színeiben indult, és Schuster legnagyobb riválisának bizonyult az önkormányzati választásokon. Erre mondják, hogy látványos tarolás, valódi Schuster-matt. De ne humán oldalról vizsgáljuk a dolgot, in­kább matematikailag. A képviselő-testület 80 tagú, ebből 48 helyet a győztes koalíció szerzett meg, ami nem nevezhető elsöprő többségnek, leg­alábbis nem indokolja, hogy mindkét alpolgármestert ők adják. A maradék 32 képviselő joggal érezheti magát súlytalannak, hi­szen nem igazán rúghatnak labdába. Ez fokozottan vonatkozik az állandóan kellemetlen kérdéseket feltevő, nyughatatlan KDM-re, amely egyébként tizennyolc helyet szerzett, élükön a megspórolt alpolgármester-jelölttel. Azaz tulajdonképpen 24 győztesre esik egy alpolgármester, a 32 vesztesre pedig egy jó­kora nulla. A demokrácia szabályainak annyi. Rudolf Schuster most úgy vezényel, ahogy akar. A helyzet kísértetiesen hasonlít a DSZM híres 1994-es „hosszú kések éjszakájára". JEGYZET Gyors vagy lassú? VOJTEK KATALIN Miroslav Pius, aki tanügyi igazgatóként úgy viszonyult a magyar iskolákhoz, mint győztes hadvezér a legyőzött ellenséghez, újabban sirán­kozik és sopánkodik, mint egy kárvallott vényasszony. Micsoda tarthatadan állapo­tok, mekkora antidemokra­tizmus; a tanügyi szervekben egymást érik a politikailag motivált leváltások, tisztoga­tások-panaszolja elkesere­detten a Slovenská Republika c. napilapban. Mintha megfeledkezett volna arról, hogy épp ő volt az, aki politikai okokból szemreb­benés nélkül váltott le iskola­igazgatókat, és a bizonyít­ványügy idején - ugyancsak a Slovenská Republika ha­sábjain, de akkor már nem tanügyi igazgatóként, hanem kulturális poszton - további leváltásokat sürgetett. Miroslav Piusszal ellentétben sokan az ellenkezőjét gon­dolják; nevezetesen azt, hogy az oktatásügyben ugyancsak lassan haladnak az ígért változások, ugyan­azok az emberek irányítják az iskolákat, mint a Mečiar­kormány idején. Ami a Pius nézeteit osztók tábora szerint gyorsan folyik, az átfogó re­formot, a pozitív változáso­kat sürgetők tábora szerint nem más, mint egy helyben topogás. Minden attól függ, mihez viszonyítva nézzük a dolgokat. Mert elrontani, megszüntetni valamit köny­nyű, egyetlen tollvonással is megtehető, de rendbehozni már nehezebb és főleg idő­igényesebb. Ha figyelembe vesszük, hogy a parlament kisebbségi bizottsága többé nem hasonlít a 19. századi ausztráliai bennszülött bi­zottsághoz, amelynek csak nevében szerepeltek azok, akiknek sorsát oly végzete­sen befolyásolta, azt mond­hatjuk, van változás. S ugyanezt mondhatjuk, ha ar­ra gondolunk, hogy az okta­tási minisztériumban végre olyan nemzetiségi főosztály lesz, ahol valóban a nemzeti­ségek képviselői szabhatják meg a haladás irányát. S a fenti változások nem marad­nak - nem maradhatnak ­visszhang nélkül kerületi, já­rási, helyi szinten sem. Előbb-utóbb távozni kény­szerülnek azok a tanügyi ve­zetők, akik nem szakmai, ha­nem politikai szempontok alapján kerültek vezető be­osztásba, és szakmai kérdé­sekben is politikai döntéseket hoztak. Távoznak, ha azok is úgy akarják, akiknek munká­ját meghatározó módon be­folyásolják döntéseik. Ha hallatják a hangjukat. Nem szólóban, hanem kórusban. HLa.l.i.i •>.,.. . . r i L. . Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijesztí a PNS, valamint a D. A. CZVEDLERKft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz dače. Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk '"gmtsmw ' ' ""/„','A'í(/ftiií(!! ••««.,!>.» !>•".. • <• • lí 'M«»/ÍII<| , / lit l lltlIMif ' ...• . •>rHnltl</' I (W(fii<mn<r tv.;. 1 ^j'; Wlli/tf ^JlUKlAhí^íV^ - ' ^fcl IT­Szöveg nélkül (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES A „nem normális" szlovák-ma­gyar kapcsolatok jelképe a pár­kányi Mária Valéria híd két csonkja. Most azonban minden remény megvan arra, hogy a vízből - ötven éve - csonkán ki­emelkedő pilléreken újra híd kösse össze a Duna két partját. „Ez a híd jelkép: az új szlovák kormány hivatalba lépése óta a magyar-szlovák kapcsolatok végre normális mederbe tere­lődnek." - idéz a lap egy szlovák kormányzati tisztviselőt. Az elő­ző kormány gyakran emlegetett indoka a híd újjáépítése ellen: „a magyarokat magyarokkal kötöt­te volna össze". „Ez egyszerűen őrültség, és ezt annak ellenére mondom, hogy szlovák vagyok" - jelentette ki egy párkányi la­kos. Tehát nem tartanak a ma­gyar befolyás növekedésétől, in­kább örülnek, hiszen Párkány idegenforgalma most messze el­marad a szomszédos Esztergo­métól - az újjáépített Mária Va­léria hídon azonban egyszerűbb lenne a város megközelítése a turisták számára. Az SZMPSZ határozottabban kíván részt venni az anyanyelvi oktatás fejlesztésében Egy közkincs védelmében Az SZMPSZ alapszabálya értelmében a szövetség egyik fő célkitűzése, hogy következetesen védi az anyanyelvi oktatást. Ettől a céltól a mai napig nem távolodott el. VARGA FRIGYES Célja megvalósításáért a rend­szerváltás után a kormányzat mellé állt, hogy segítse az okta­tásban bekövetkezett kaotikus helyzet megváltoztatását. Veze­tői, tagsága kívánták, hogy a pe­dagógia mielőbb megújuljon, attól saját megújulását remélte. Szerény szakmai lehetőségeivel és szakembereivel részt vállalt az oktatásirányításban és az in­novációban. Szervezte a peda­gógusközösségeket, segített az oktatásirányításban, jelen volt az oktatási törvény és rendele­tek módosító javaslatainak ki­dolgozásánál, végrehajtásánál. Hitt abban, hogy a változtatások az anyanyelvi oktatás minőségi fejlesztését eredményezik, hitt a kormányzat oktatáspolitikai kez­deményezéseinek. Az eufóriának azonban hama­rosan vége szakadt. Az ország oktatásügyében a reformtörek­vések megtorpanni, leállni Az SZMPSZ tiltakozott és kiállt anyenyelvi jogaink mellett. kényszerültek. Új „erő"-szak csoport került hatalomra. A re­formátorok szakembereit félre­állították, a nemzetiségi iskola­ügy hamarosan (kizárólago­san) „nemzetiskola" üggyé vált. OLVASÓI LEVELEK Solcan várják a Huszárt Komáromnak, a nagymúltú történelmi városnak Újévtől egy kedves, az 1848/49-es for­radalmi időket idéző figurája van, a Magyar Huszár, mely naponta kétszer, délelőtt 10 órakor és délután 4 órakor je­lenik meg a Városháza tornyá­ban a Klapka-induló hangjai mellett. Naponta nagyon so­kan várnak arra a pillanatra, amikor megjelenik e kedves fi­Mindenki az „egy nemzetnyel­viség" jármába lett kényszerít­ve akarva, akaratlanul. A szövetség ebben az időszak­ban sem adta fel célját, az anya­nyelvi oktatás következetes vé­delmét. A „közös csajka" politi­káját megvalósító nemzetiek az oktatási törvény éppen azon fe­jezeteit módosították, melyek a nemzetiségi oktatásügyet káro­sították. Megszűntek az iskolata­nácsok, gyengült hatáskörük. Az oktatásügy kiszolgáltatottá vált. Hamarosan megjelent az állam­nyelvről szóló törvény, mely megpecsételte a nemzetiségi is­kolák sorsát. Hamarosan követ­keztek a végrehajtó intézkedé­sek: az iskolai dokumentáció szlovák nyelven való vezetése, az egynyelvű bizonyítványok, a renitens pedagógusok jutalom­és bérmegvonása, az iskolaigaz­gatók leváltása. Országos viszonylatban csak egy társadalmi szervezkedés nem fogadta el ezeket az intéz­kedéseket: a pedagógusszövet­ség. Szervezkedett, tiltakozott, tömeggyűléseken állt ki a hata­lommal szemben az anyanyelvi oktatás megőrzéséért. A ma­gyar pedagógusok zöme, a szö­vetség tagsága nem hagyta cserben a szövetség vezetőit. Petíciókat fogalmaztak meg és írtak alá, tiltakoztak, s ha kel­lett, a polgári engedetlenségtől sem riadtak vissza. A SZMPSZ szövetségeseket ke­resett harcához. A magyar poli­tikai pártok kivételével más ci­vilszervezetek csak ritkán álltak a szövetség oldalára. A szlovák pedagógustársulások közül csak a Pedagogické fórum tartotta szükségesnek és érdemesnek a részbeni kiállást. A szövetség akkor sem adta fel, amikor saját gura. A múltidézés Stubendek László alpolgármester ötlete nyomán jött létre. Maga az öt­let szorosan összefügg azzal, hogy a Városháza téren, azaz a Klapka téren áll Klapka Györgynek, a szabadságharc hős honvédtábornokának érc­szobra. Egressy Béni, aki 1814-ben a Borsod megyei Lászlófalván született, 1848­ban szintén beállt Klapka sere­gébe, és az együtt töltött „har­ci barátság" emlékére szerezte a Klapka-indulót. Az induló szerint „Híres Komárom be van véve, Klapká György a fővezére, Klapka kiáll a csata­soraiban is megjelentek a türel­metlenkedők, a hitetlenek. A legutóbbi választások óta a po­litikai helyzet (reméljük) a válto­zás útjára lépett. A közhangulat is kezd emberibbé válni. Feltehető­en a (magyar) pedagógusok éle­te, a közoktatás és közművelődés is jó irányba mozdulnak el. Úgy tűnik, ebből a folyamatból a szlo­vákiai magyar oktatásügy sem marad ki. A pedagógusszövetség mégsem állhat el az anyanyelvi Az oktatásügy meg­újítása mindenkinek az érdekében áll. oktatás védelmétől. Sok rendelet, törvény szorul még orvoslásra. Nem is olyan régen - a „hej" idő­szakban - gyakran azzal csábít­gatták a magyar szülők gyerme­keit szlovák iskolába, hogy gye­rekük csak akkor kerülhet veze­tő állásba, vagy akkor lehet mi­niszter, ha szlovák oktatási nyel­vű iskolában szerez műveltsé­get. Azóta kiderült, miniszteri posztokból, vezetői állásokból kirekedtek és kirekednek a szlo­vák iskolákat végzett magyar aj­kú felnőttek. így értékes embe­rek hátrányos helyzetbe kerül­tek közülünk. Ezzel az ország társadalma is és a magyarság is veszített. A magyar iskolában* szerzett műveltséggel sok fel­nőtt a törvényhozásba került, a parlament és a kormány elnök­helyettese, miniszter, vagy ál­lamtitkár lett. A magyar iskolák képzésének ékes bizonyítéka ez. Lehet, hogy a jövőben kisebb erőbedobással kell fellépni anyanyelvi oktatásunk védel­mében, de szövetségünk annál határozottabban részt kíván térre, büszkén kiáltja: Huszá­rok, előre!" Tehát ez az a huszár, aki feleleveníti e tör­ténelmi időket. Özv. Petőcz Kálmánné Komárom Tisztelettel beszélnek róla Családom, rokonságom köré­ben még ma is nagy tisztelet­tel, szeretettel beszélnek dr. Masaryk G. Tamás köztársasá­gi elnökről. Ő a szeretett „tatíček", azaz „apácska", aki megtanította nemzetét a he­venni az anyanyelvi oktatás fej­lesztésében, az iskolaügy átala­kításának előkészületeiben, az új oktatási rendszer kialakításá­ban és beindításában. Segíti az új kormányzat közoktatási re­formtörekvéseit. Lehetőségeit a művelődési folyamat szolgála­tába állítja még hatékonyabban, mint korábban tette. Ennek csak az a feltétele, hogy az állam több megértése, erkölcsi és rész­beni anyagi támogatása kísérje a szövetség aktivitásait. Az okta­tási tárca partnerként fogadja a szövetséget, vele konzultáljon minden olyan kérdésben, me­lyek a magyar oktatásügyet érintik, hallgassa meg a közok­tatás más területeiről kialakult véleményét is. A szövetség tuda­tában van annak, hogy az ország gazdasági hanyatlását meg kell állítani, teljesítőképességét len­dületbe kell hozni, az iskolaügy újraszervezése ennek a függvé­nye. A pedagógusszövetség nem türelmetlen, de elvárja, hogy a polgárok nemzetiségi szemben­állása ne kapjon teret. Az okta­tásügy megújításának nem lehet érdeke az állandó súrlódások táplálása, a pedagógusok leke­zelése, az iskolákban folyó mű­velődésfolyamat gátlása. A pedagógusszövetség program­jában szereplő anyanyelvi okta­tás védelme nem a megosztott­ságot, egymással való szemben­állást akarja táplálni, hanem bármely anyanyelv védelmének fontosságát. Minden nemzetnek anyanyelve a legdrágább kincse, a miénk is az. Lesz-e eltökéltsége a társadalomnak, hogy ezt az er­kölcsi értéket visszafogadja? Ad­ná Isten, hogy legyen! A szerző az SZMPSZ elnöksé­gének tagja lyes és jó életre. Az akkori, ma már megsárgult lapú tanköny­vekben az ősszlávok élete mel­lett az ősmagyarok bejövetelé­ről is tanulhattak a gyerekek. Közeledik az elnökválasztás. Jó lenne, ha a választásokon induló, sokat vitatott szemé­lyiségek között ma is felbuk­kanna egy igazi jó „tatíček" vagy „mladíček", akire nyu­godt szívvel szavazhatnánk, és aki bölcsességével átse­gítené ezt a kilopott, megté­pázott országot a nehézsé­geken. Hajtman Kornélia Nána i

Next

/
Thumbnails
Contents