Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-04 / 2. szám, hétfő

GJ VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 4. KOMMENTÁR Egyfordulós rejtély MOLNÁR NORBERT 1999 a köztársaságielnök-választás éve lesz. így gondolja ezt Mikuláš Dzurinda kormányfő és Michal Kováč volt államfő is. A közvetlen elnökválasztásról szóló törvény az első negyedév­ben kerül a képviselők elé, s valószínűleg különösebb vita nél­kül jóvá is hagyják. Az igazán izgalmas játék ekkor kezdődik. Az ellenzéknek egyetlen jelöltje lesz. Hogy az Vladimír Mečiar, Július Binder vagy az egyre nagyobb ambíciókkal ön­magát felruházó Ján Slota lesz, teljesen mindegy. A választás ugyanis az eddigi tervezetek szerint kétfordulós lesz, vagyis a másodikba a két legtöbb szavazatot kapó jelölt kerül - hacsak nem szerez valaki az elsőben 50 százaléknál is több voksot. De ez elég valószínűtlennek tűnik. A köztársasági elnök szinte teljes bizonyossággal kormány­párti körökből kerül ki, s vagy Rudolf Schusternek, vagy Michal Kováénak hívják. A többi, általában önjelölt államfő­nek nincs esélye. Juraj Švec - Ján Budaj ötlete - ismeretlen a választók számára ugyanúgy, mint Anton Neuwirth, a keresz­ténydemokraták keményvonalasainak a Vatikánt is megjárt reménysége. Már az elnökválasztás első fordulója után választ kapunk a kérdésre, kit tisztelhetünk négy évig az államfői székben. Ha az ellenzéki mellett Schuster kerül a második fordulóba, ak­kor őt, ha Kováč, akkor őt. Mindkettő társadalmi támogatott­sága számottevő, ezért teljesen értelmetlenek a találgatások, amelyek a kormánykoalíción belül kezdődtek más jelöltek esetleges indításáról. Ha Schuster - múltja miatt - nem meg­felelő az SZDK néhány platformjának, nem kellett volna kö­zös kormányzási felelősséget vállalni vele és pártjával, de leg­inkább nem lett volna szabad megígérni neki az elnökjelölést. A kereszténydemokraták állítólag gentlemanek, márpedig az adott szót is megtartják, hát még a írást. Végül úgyis az állampolgár választja meg a köztársasági elnö­köt, annak pedig a kormánypártok támogatása körülbelül annyit jelent, mint Michal Kováč eddigi tevékenysége. Ha akarja, az egykori államfőt támogatja. A többi lényegtelen. Csak az a fontos, hogy kormánypárti nyerjen, s ezt úgy lehet elérni, ha a négy politikai erő nem talál ki újabb jelöltet. JEGYZET Várjuk a végét MADI GÉZA Kissé furcsának tűnhet, hogy még szinte el sem kezdődött az új esztendő, mi meg már a végére gondolunk. De hát 1999 sem különbözik más évektől, azaz lesz eleje, köze­pe és persze utolsó napja is. Az általában december 3l-e szokott lenni. Szilveszter napja. Az ünneplés, a szóra­kozás ideje. Hogy örömmel fogadjuk-e az év legutolsó 24 óráját, az leg­később december 30-án kide­rül. Ki kell derülnie, mert ak­kor már minden olyan dolgot ismerni fogunk, amit a de­mokratikus kormány és par­lament 364 nap alatt elvég­zett. Akkor már elvégeztetett. Az ország tavaly megválasz­tott új vezetői azt ígérték, hogy csak kicsit és - főleg ­rövid ideig lesz rossz nekünk, aztán jön a javulás. A polgá­rok többsége talán megelé­gedne azzal, hogy az 1999-es év lezárásakor már csak félig legyen annyira rossz, mint most, és a javulás felé vezető útnak legalább a negyedénél tartanánk. Meg kell hagyni, hosszú lesz az esztendő. Amit a Dzurinda-kabinet a fejébe vett, abból minden munka­és ünnepnapra jut valami. Csak győzzük figyelemmel kísérni. Meg idegekkel és pénzzel. A sajtó igyekszik úgy tálalni, hogy minden lé­pés kényszerből történik. Máshogy nem is tálalhatja. A Mečiar-kormányzat négy évig tartó habzsolása és álpo­litikája miatt. Türelmetlenül vártuk az elő­ző hatalom bukását, most tü­relemmel kell elviselnünk a mečiarizmus terhes követ­kezményeit. Januárban, júli­usban és decemberben is. Mert a már bejelentett ár­emelések valószínűleg nem lesznak az utolsók. Jut belő­lük bőven minden hónapra. Hogy mikor hagy alább a drágulás, az még a jövő kér­dése. Mondhatnánk, az 1999-es esztendő titka. Szóval, várjuk a végét. Vár­juk ki a végét. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310),-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. A leadott litográfia alapján nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košic­ká 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Brati­slava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Változnak az idők. - Valamikor legjobb barátaimmal töltöttem az ünnepeket. Mára csak adósságaim maradtak meg mellettem. (Peter Gossányi rajza) Az EMU gyakorlata mutatja, mennyire messze vagyunk a fejlett államoktól Bankot - 0 koronáért Bár a hivatalos bevezetés napja január elseje volt, az Európai Pénzügyi Unió (EMU) 11 országa valójá­ban ma reggel ébredt arra, hogy megszűnt nemzeti valutája. TUBA LAJOS A bankjegyeket hároméves át­meneti időszak után kezdik be­vonni, de a változás már meg­történt: az unióhoz csatlakozó államok feladták azt a lehetősé­get, hogy saját pénzpolitikával befolyásolják nemzetgazdasá­gukat. Cserébe hatalmas egysé­ges piacot kaptak és az eurót, amely a világ pénzügyi rendsze­rében a dollár pozíciójára pályá­zik. Mivel nálunk továbbra is erősek a „nyugati gyarmatosítással" kapcsolatos hangok, érdemes felidézni az EMU gyakorlatát. Ugyanis mindenki önkéntesen lép be; Nagy Britannia, Dánia és Svédország például kivár. Má­sok belépnének, de gazdaságuk állapota miatt előttük egyelőre zárva maradnak a kapuk. Az EU­bővítés első körébe sorolt orszá­gok legalább abban a csoport­ban vannak, amely számára az új franfurkti jegybank naponta euroárfolyamot állapít meg, a többi - köztük Szlovákia - még távolabbról szemléli a folyama­tot. De az önkéntesség érvényes 2002-re is, minden tagország maga dönti el, hogy valójában mikor vonja ki saját nemzeti pénzét a forgalomból. Ez a libe­ralizmus azért is érdekes, mert sok szakember figyelmeztet az EMU jogosultságára. Mint mondják, a nemzeti gazdaság­politika feladása túlságosan ko­rai, az új globális piacon még túl OLVASÓI LEVÉL Alacsony részvétel Komáromban a szavazásra jo­gosult polgárok alig több mint egyharmada, mintegy harminc­öt százaléka vett részt a decem­ber 18-19-én lezajlott helyható­sági választásokon. Azaz jóval kevesebben voksoltak, mint a szeptemberben tartott parla­menti választásokon. A voksolási csatában a polgár­nagyok a regionális fejlettségi különbségek ahhoz, hogy az egységes rendszer ne okozzon szociális feszültségeket és elván­dorlást. Milton Fridman neves közgazdász egyenesen a KGST­hez hasonlította az EMU-t, mondván, a lassúk itt is vissza­húzzák majd a gyorsabbakat. Látjuk tehát, hogy Nyugat-Euró­pa 1999-ben nagyon kockázatos útra lépett, és a részvétel annak ellenére is önkéntes, hogy egy­két meghatározó tagország kilé­pése az EMU összeomlásához, azaz ahhoz vezethet, hogy Euró­pa elveszíti remélt világgazda­sági pozícióját. Szlovákia ettől a világtól egyelő­re nagyon messze van. Azt utób­bi hetekben egyre több szakem­Szlovákia ettől a világ­tól egyelőre nagyon messze van. ber adott hangot annak a véle­ményének, hogy a devizatarta­lékok kedvező alakulása esetén a korona árfolyamát újra vala­milyen keményvalutához kelle­ne kötni - jelzésértékű lesz, hogy a jegybank az euro vagy pedig valamilyen valutakosár mellett dönt majd. Arra viszont, hogy mi még mennyire messze vagyunk ennek a dilemmának a megoldásától, szintén az elmúlt napokban láttunk példát. Mi­közben az EMU országaiban működő bankok teljes erőfeszí­téssel állították át rendszereiket az egységes pénzre, a szlovák kormány az ország harmadik legnagyobb bankjának konszoli­dálása felé tette meg az első lé­pést. A Befektetési és Fejlesztési Bank (IRB) sorsát látva kirajzo­lódik előttünk a hazai bank­mesteri széket fölényesen a gömöri származású Pásztor István nyerte el. A városban 29 179 lakos jogosult a szavazás­ra; 4390-en ismerték el az új­raválasztott polgármester Ko­máromért kifejtett tevékenysé­gét. A győztes nyilatkozatából kitű­nik elégedetlensége. Ez érthető és egyben elgondolkodtató is volt, mivel csupán tizenöt szá­zalékos lakossági támogatottsá­got élvezi. Ez az arány nagyon alacsony. A komáromi polgárok eddigi aktív közszereplése nem rendszer állapota, és felsejlik a Szlovákiát az EMU-tól elválasz­tó szakadék. Az IRB önállósítá­sára 1992 tavaszán a szlovák emancipációs törekvések része­ként került sor. A cseh és a szlo­vák utód egyaránt nehéz terhet örökölt, a prágai IPB sorsa is há­nyatott volt, az állam elvesztette felette az ellenőrzést, vezetői még a vizsgálati fogságot sem kerülték el. Az állami tulajdon­részt mégis a névérték többszö­röséért sikerült privatizálni. Ná­lunk az IRB Rezešék zsákmánya lett, s az állami tulajdonrészt ke­zelő Nemzeti Vagyonalap asz­szisztálásával tehették tönkre a bankot. Az üggyel kapcsolatban a jegybanknak is el kell számol­nia, hiszen 10 milliárdos - való­színűleg behajthatatlan - köl­csönével egy éve a víz felett tart­ja a nyilvánvalóan kilátástalan intézményt (havonta újabb 200 milliós veszteséggel). Pedig már egy éve nyilvánvaló az, amit a kormány karácsony előtt eldön­tött: az IRB-t odaajándékozzák annak, aki hajlandó átvenni a csődtömeg egy részét. Arról pe­dig sokaknak számot kellene ad­niuk, miként maradt papíron az 1995-ös bankkonszolidációs kormánydöntés. Arra azonban már az új kormánynak kell vá­laszt adnia, hogyan kezeli ennek következményeit. Napjainkra hitelét vesztette az az évek óta emlegett információ, hogy kon­szolidációra szorul az Általános Hitelbank és a Szlovák Takarék­pénztár is. Most, hogy - leg­alábbis remélhetően - kormány­szinten véget ért a gazdaságpo­litikai ködösítés és a rövid távú gyakorlat, a pénzintézetek ége­tő gondot jelentenek. A környe­ző országok gyakorlatát látva ne áltassuk magunkat, hogy a meg­oldás fájdalommentes lesz. egyeztethető össze a jelenlegi közömbösséggel. Az urnáktól a választók 65 százaléka maradt távol. Az ellenzéki jelöltek 20 százaléknyi voksot szereztek, de az csak együttesen lett volna elég a várt győzelemhez. A szlovákiai jogrend egyetlen előnye, hogy az állampolgárok négyévenként beleszólhatnak a közügyek alakulásába. Vajon mi az, ami a tisztelt választópol­gárt visszatartja a felelősségtel­jes gondolkodástól? A hétköznapi terheket magán viselő ember becsapottnak érzi TALLÓZÓ TIME Oszama bin-Laden, akit az Egye­sült Államok nairobi, valamint Dar es Salaam-i nagykövetsége ellen tavaly nyáron elkövetett merénylet értelmi szerzőjének te­kintenek, azt állítja: kevés hatás- * 4 sal járnak azok az amerikai erőfe­szítések, amelyek révén meg akaiják őt fosztani pénzétől. Az amerikai hírmagazin ma megje­lenő számában olvasható interjú állítólag egy afganisztáni tábor­ban készült. A terroristavezér a neki tulajdonított interjúban - ar­ra a kérdésre, hogy felelős-e a nagykövetség-robbantásokért ­azt mondta: a muzulmánok vála­szoltak az amerikaiak és a zsidók elleni szent háborúra szóló felhí­vásra. „A mi dolgunk az, hogy ösztönözzük (a szent háborút), és Isten kegyelméből ezt megtettük, s bizonyos emberek válaszoltak erre az ösztönzésre" - idézi a Ti­me Oszama bin-Ladent. FAZ „Ez idő szerint homlokegyenest ellentétes irányba mutat a német lakosság és a német gazdaság hangulatának alakulása" - állapí­totta meg a Frankfurter Allge­meine Zeitung szerint az allens­bachi demográfiai intézet. Rená­te Köcher ügyvezető ugyanis rá­mutatott: a polgárok túlnyomó többsége derűlátással tekint az 1999-es éveié, s a maga gazdasá­gi helyzetét is olyan pozitívnak J­v. ítéli meg, mint évek óta még so­ha. Ez a derűlátó alaphangulat azonban - nem úgy, mint még egy évvel ezelőtt - szöges ellen­tétben áll a vállalkozások mélysé­ges szkepticizmusával. Köcher szerint a lakosság derűlátása nem mélyen gyökeredző, és rések tátonganak rajta. A lakosság egy­re inkább különbséget tesz saját gazdasági helyzete és az össztár­sadalmi fejlődés között. Az embe­rek nem utolsósorban abban re­ménykedve ítélik meg a saját gaz­dasági helyzetüket, hogy hasznot húznak majd a kormány által kezdeményezett intézkedések­ből. Ezzel egyidejűleg azonban a polgárok mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy ez a trend kockázatokat rejt magában a" gaz­dasági fejlődésre nézve. GAZÉT VAN ANTWERPEN A Belgium nagyobbik felét lakó flamandok háromnegyede sze­rint a jövő évszázad végére orszá­guk már nem fog létezni. A hol­land ajkú lakosság 75 százaléka nem hisz abban, hogy száz év múlva lesz még egységes belga állam. A nacionalista mozgalmak fellegvárában, Antwerpenben még ennél is nagyobb, 84 száza­lékos a borúlátók aránya. Belgi­um flamand és vallon lakossága az ország 1831-es megalakulása óta nem tud megbékélni egymás­sal, mi több. Szakértők szerint az országot ma már csupán az tartja egyben, hogy a flamand területen fekvő, de nagyrészt francia ajkú­ak lakta Brüsszel városának hova­tartozásáról nem tudnak meg­egyezni. Nem egy politikus is azt jósolja, hogy az ország előbb­utóbb kettészakad, illetve egy na­gyobb egységbe - például az egy­ségesedő Európai Unióba - ol­vadva láthatatlanul felbomlik. magát, mást várt a demokrati­kus rendszer kialakulásától. A demokrácia adta lehetőséget nekünk magunknak kell fel­használni, nem szabad csak a politikusokra hagyatkoznunk. Cselekedni kell, a tisztes szán­dék nem halhat ki embertársa­ink tudatából, és ki tudja: le­het, hogy egyszer újraszerve­ződik Komárom polgársága. Madách Imre szavai jutnak eszembe: „Ember küzdj és bíz­va bízzál." Végh Attila Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents