Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-14 / 10. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 14. KOMMENTÁR Vasgyári szerepcsere SIDÓ H. ZOLTÁN A kassai vasmű háza tájáról ismét érdekes hírek érkeztek. A napokban a Pricewaterhouse Coopers nemzetközi könyvvizs­gáló cég közölte, a nehézipari óriás adóssága még a vártnál is legalább 100 millió dollárral magasabb, kedden pedig az Ér­tékpapírközpont információja szerint gazdát cserélt a vasmű részvényeinek mintegy 10 százaléka. Á világ vezető könyv­vizsgálójának szakemberei felkérésre tüzetes belső ellenőrzést tartanak a vállalatnál, s bár még korántsem végeztek a munká­val, máris érdekes, pontosabban riasztó tényeket hoztak fel­színre. Igen, riasztó az a tény, hogy a nagyvállalaton belüli vi­szonyok milyen kaotikusak, hogy a Pricewaterhouse Coopers dokumentumok hiányában vagy egyéb okoknál fogva nem kap meg minden szükséges információt, végül az is riasztó, milyen hatalmas adóssághegyet görget maga előtt a korábban szebb napokat látott vasmű. Az eddig kiszivárgott részeredmények szerint 1998 utolsó hónapjaiban 470-520 millió dollár adós­ság nyomta Rezešék vállát. Apropó, Alexander Rezes! Lehet, hogy már nem is ő a vasmű első számú embere, ugyanis a keddi részvénycsere alaposan átrendezheti a tulajdonosi erő­viszonyokat. Á 240 millió koronás üzlet révén állítólag az Ale­xander Rezešhez közel álló tulajdonosoktól a Szlovák Taka­rékpénztár szerezte meg a cégrészvények egytizedét. A taka­rékpénztár pedig az állam kezében van, vagyis valóra válhat a Dzurinda-kormány szándéka. A kabinet ugyanis már novem­berbenjelezte: nagyobb beleszólást szeretne a kassai óriás ügyeibe. A pénzintézet már korábban is 3 százalékkal rendel­kezett, ráadásul az Iparbank 10 százaléknyi részvényével szintén számolhat, mert az említett kisbank a takarékpénztár befolyása alatt áll. Összességében tehát a kormány a vasmű egynegyedének közvetett tulajdonosa. így már vetekedik Rezes és holdudvarának részesedésével. Ügy tűnik, fokozato­san, a látványos külsőségeket mellőzve a pozíciók átrendező­dése folyik a kulisszák mögött, és akkor még nem is említet­tük az időközben jelentős tulajdonhányadhoz jutó külföldi befektetőket. A hatalmi átrendeződés fontos dolog, ám ennél is lényegesebb, hogy a kassai vasmű talpon maradjon, ne ve­szítse el piacait, hiszen akár tetszik, akár nem, az ország gaz­dasági teljesítményének 10 százaléka tőle függ. JEGYZET Váltságdíj a seregnek? GAÁL LÁSZLÓ Franciaországban a katonai szolgálatról szóló új törvény szerint a fiataloknak nem ál­lampolgári kötelességük letöl­teni a tényleges katonai szol­gálatot - ez alól pénzzel is ki­válthatják magukat. Állítólag 350 ezer frankot kell letenni­ük, és a fegyverektől - vagy csak a fegyelemtől - irtózó csemetét békén hagyják. Pavol Kanis védelmi miniszter szerint nem ez az igazán jó megoldás, de nálunk is ki kel­lene valami hasonlót találni. Mert már mintegy harminc­ezerre rúg azoknak a fiatal­embereknek száma, akik „benne vannak a korban", és szeretnének mielőbb túlesni a tényleges szolgálaton - vagy az azt helyettesítő alternatív katonai szolgálaton -, de a hadseregnek nincs pénze ar­ra, hogy angyalbőrbe bújtassa a besorozottakat, illetve nincs elegendő munkahely, ahol a „civil szolgálatosakat" foglal­koztatnák. A francia példa azonban valóban nem az iga­zi. Nem tudom, Franciaor­szágban mennyit ér 350 ezer frank, de durván átszámítva ez nálunk kétmillió korona körüli összeget tenne ki. Ezt pedig egy áüagállampolgár nem igazán tudná megfizetni, legfeljebb néhány volt állam­párti magánosító vagy maffió­zó menthetné meg így cseme­téjét a seregtől. A miniszter elképzelése szerint a szlováki­ai ifjak nem egyszeri „váltság­díj" kifizetésével, hanem bizo­nyos adóterhek vállalásával válthatnák meg magukat. A hadkötelezettség megszünte­tésének másik útja a hadsereg professzionalizálása. De ez megint csak pénzkérdés. Mert ki hajlandó manapság havi hétezer koronáért a hivatásos katona mundérjába bújni? Még ha nem is kell mindjárt vásárra vinnie a bőrét, a se­regben nem méznyalás az élet. És manapság már állami lakásokat sem osztogatnak azért, hogy valaki elkötelezte magát a seregnek, ahogyan az annak idején a szocialista néphadsereg tisztjeinek du­kált. Persze a magas rangú katonatisztek ma is ennek többszörösét kapják, de a hi­vatásos szolgálatba lépő „zöldfülűeket" körülbelül ennyire taksálnák. Ám ma­napság a havi hétezer korona nem csáberő. Munkanélküli­ként egykor a semmittevésért kaptam négyezret, a további hármat meg vígan összefusiz­tam. Hát kinek érné meg ehe­lyett angyalbőrbe bújni? Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ ­E-maü: voxnova@isternet.sk Válságban az egészségügy. - Sajnos, uram, csak akkor tudjuk kórházba szállítani, ha vesz egy mentő­autót. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME „Gyakran felteszem a kérdést, miért olyan nagy a gyűlölet a KDM-ben, ahol a toleranciának kellene képeznie a meghatározó erőt. Soha nem tagadtam, hogy tagja voltam a kommunista párt­nak, nem értem azonban, miért zavarja őket ez, hiszen a kassaiak számára, akik munkám alapján ítélnek meg, ez teljesen lényegte­len. Jelenleg a már megjelent Ul­timátum című könyvem folytatá­sán dolgozom. Ebben részletesen írok a koalíciós tárgyalásokról is. A könyv valószínűleg februárban jelenik meg" - nyilatkozta Rudolf Schuster, a PEP elnöke. PRAVDA A Nemzeti Vagyonalap tavaly 1,43 milliárd koronás hiánnyal zárt. Idén a deficit további, 523 milliós növekedésével számol. Az alap rossz gazdasági helyzetét a várt bevételek elmaradása, il­letve az előnytelen kölcsönökkel kapcsolatos, „nem tervezett" 604 milliós többletkiadás idézte elő. Folynak a szerződéskötések a feldolgozók és a tenyésztők között - sertéshús-behozatalra szorulunk? Megegyezés kérdése az új ár A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamará­nak a Húsfeldolgozók Szö­vetségével folytatott múlt heti tanácskozásán nem született megegyezés az idei évre vonatkozó szer­ződéseket illetően. V. KRASZNICA MELITTA Ennek fő oka a felvásárlási ár: ugyanis a termelők egy kilo­gramm standard (R minőségi osztályú) sertéshús esetében 42 korona kilónkénti felvásár­lási árat javasoltak, viszont a feldolgozók 40 koronát - azzal a kitétellel, hogy az Ü, E, S mi­nőségű hús esetében pótlékot fizetnének. Edita Ohrablová, a Húsfeldolgo­zók Szövetségének ügyvezető el­nöke szerint az, hogy nem jutot­tak egyezségre, nem jelenti azt, hogy az egyes húsüzemek és ter­melők nem kötnék folyamatosan a szerződéseket. „Folyik a szerző­dések aláírása, az ár pedig a két fél közti megállapodáson múlik­mondta. - Információim szerint a standard minőségű sertéshús kilójáért 42-42,50 koronát kínál­nak a húsüzemek, az E osztályú­ért pedig 45-46 koronát." Emil Dúfala, az agrárkamara ve­zetője is úgy tudja, általában 42-44 koronában állapodnak meg a felek, de van olyan feldol­gozó üzem is, amely 40 korona alatti árat kínál. Elmondta: ja­nuár 25-éig felmérik, mely ter­melők és húsüzemek írtak alá már szerződést. A kamara azt szeretné, ha az állami dotációról szóló rendelkezésbe olyan álta­... általában 42-44 koronában állapodnak meg a felek... lános érvépyű feltétel is beleke­rülne, amely kimondja: csupán azok részesülhetnek támogatás­ban, akik érvényes szerződést tudnak felmutatni. Emil Dufalától megtudtuk azt is, tár­gyalásokat kezdeményeztek a csehországi mezőgazdasági ka­mara képviselőivel - az Európai Unió országaiból származó ser­téshús behozataláról folytatnak megbeszéléseket; a Húsfeldol­gozók Szövetségével pedig a hó­nap végén ülnek ismét tárgyaló­asztalhoz. Jelenleg az állatállo­mány felmérése folyik - azzal a céllal, hogy megállapítsák, mennyi sertéshúst képesek biz­tosítani a hazai tenyésztők és mennyit kell behozni. Ezzel kap­csolatban Edita Ohrablová meg­jegyezte: az volna a legelfogad­hatóbb megoldás, ha azok a fel­dolgozók bonyolíthatnák le az importot, amelyek szerződést kötöttek a gazdálkodókkal. Tíz évvel 1989 után a vadon törvényei érvényesülnek - aki kapja, marja, aki nem védekezik, azt felfalják Felemás helyzetben a szakszervezetek SÓKI TIBOR Mindig a szakszervezetek híve voltam. Persze nem arra az „izé"-re gondolok, ami az átkos­ban létezett, hanem a valódi ér­dekvédelmi szövetségekre. Most érezzük csak igazán, mi­lyen fontosak lennének... Ha lennének. Az állami vállalatok­nál, a nagyüzemekben vannak és talán működnek is, de a kis­vállalkozói szférából hiányoz­nak. Márpedig a lakosság nagy részét kisvállalkozók foglalkoz­tatják. A „maszekok" többsége viszont személyes sértésnek ve­szi, ha alkalmazottai szóba me­rik hozni a szakszervezetet, de olyan helyek is szép számmal akadnak, ahol a beosztottak elő sem mernek állni az érdekvéde­lem gondolatával. Talán a féle­lem, talán valami más miatt VISSZHANG Sántító felsorolás Jarábik Balázs Fogy a magyar szavazó című cikkére (Új Szó, 1999. január 2.) szeretnék né­hány mondatban reagálni. Több olyan dél-szlovákiai vá­rost sorol fel a szerző, ahol nincs MKP-s polgármester. Ide, ebbe a csoportba sorolja Nagykürtöst is. Ez a város va­lamivel több mint 14 ezer la­kosú, a magyarok aránya 7,76 képtelenek az összefogásra és a cselekvésre, elvégre aki nem hu­nyászkodik meg, az könnyen az utcán találhatja magát. Ez azon­ban még nem jelenti azt, hogy akkor mindent fel kell adni. Koc­kázat nélkül nincs győzelem. Ha szükség van rá, akkor meg kell tanulnunk védekezni. Márpedig Egészen más a hely­zet a szakszervezeti konföderációval. szükség van rá. Tíz évvel a rend­szerváltás után nálunk a kapita­lizmus tizenkilencedik századi változata fejlődött ki; a vadon törvényei érvényesülnek: aki kapja, marja, és aki nem védeke­zik, azt felfalják. Sokan dolgoz­nak nevetséges fizetésért, sok százalék (1103) lakos. A Ma­gyar Koalíció Pártja a parla­menti választásokon 276 sza­vazatot kapott a városban. A szerző logikáját követve - te­hát - hiányolhatnánk az MKP-s polgármestert Privigyén és Turócszentmártonban is. Villant József Nagykürtös Egy koncert ürügyén Az Új Szó január 4-én számolt be a Csemadok kassai szerveze­munkaadó kötelezi alkalmazot­tait fizetetlen túlórákra, és ren­getegen manipulálnak a bérek­kel úgy, hogy itt is, ott is lecsip­pentenek belőlük. És mindez még mindig nem elég, ugyanis egyes előrejelzések szerint a so­kat emlegetett gazdasági cso­mag negatív hatását is a ma­gánszférában dolgozók érzik meg jobban. Talán érdemes volna odafigyelni rájuk. Persze az első lépést nekik kell meg­tenniük. Rá kellene jönniük, hogy nem is olyan rossz dolog az összefogás. Egészen más a helyzet a szak­szervezeti konföderációval. Igaz, hű de milyen nagy ered­ményekkel az sem dicsekedhet, hiszen Mečiar kormánya gya­korlatilag szóba sem állt vele. Dzurindáék most hajlandók a párbeszédre, ám a szakszerve­te által rendezett magas színvo­nalú koncertről, amely a Cser­mely kórus negyedszázados fennállása alkalmából zajlott. A rendezvény valóban megér­demli, hogy szóljanak róla, mi­vel minden várakozást felül­múlt. Juhász Katalin egy meg­jegyzésével azonban nem tu­dok mit kezdeni, illetve nem értem. Szerinte az évfordulóját ünneplő kórus és a jótékonysá­gi hangverseny „egyben a »kassaizmus« újbóli megerősí­tését is szolgálta". Érdekes, ha Ipolyságon, vagy Komárom­ban, netán Dunaszerdahelyen zeti szövetségnek megfontol­tan kell cselekednie. Elvégre a lakosság érdekeit védi, és mindannyiunk közös érdeke, hogy az új kabinet négy évig ki­tartson. Ha most Saktorék a népszerűtlen intézkedések mi­att nekirontanának, nem sokat érnének el vele. Pedig idén lesz mit nyelni. Derékszíj-szoronga­tós év vár ránk, a konföderáció­nak mégsincs más választása: partnerként kell viselkednie. El kell fogadnia, hogy a kormány is kényszerpályán mozog, és a kemény intézkedések elkerül­hetetlenek. Legfőbb feladatáról azonban nem mondhat le. Ha az országos szövetség kompro­misszumokra kényszerül is, a helyi szakszervezeteknek gon­doskodniuk kellene arról, hogy a gazdasági helyzet javításának ne a kisember igya meg a levét. arat teljes sikert egy nívós pro­dukció, akkor sajtónk miért nem ír „ipolyságizmus"-ról, „komáromizmus"-ról vagy „szerdahelyizmus"-ról? Ez ugyanis éppen azért bántó, mert egy olyan városban sike­rült ismét a helyi magyar kultú­rának felmutatnia életrevalósá­gát, mely az elmúlt évtizedek­ben a leginkább ki volt szolgál­tatva az asszimiláció nyomásá­nak. Ilyen helyzetben bátorítás­ra van szükség, nem jelzők fab­rikálására. Balassa Zoltán Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents