Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-13 / 9. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 13. JEGYZET Bizi mint bizonyíték MADI GÉZA Sok mindennek minősítették már a kétnyelvű bizonyítványokat. Megszüntetésükkor például feleslegesnek, nyelvtörvényellenesnek, hetvenéves kommunista csökevénynek. „Hivatalból" Eva Slavkovská volt oktatási miniszter tiltakozott leginkább kiadásuk ellen, s aztán hamarosan el is rendelte az egynyelvű dokumentumok bevezetését. Döntését pedig azzal tetézte meg, hogy bizonyítványosztáskor magyar iskolákban provokált. Most, amikor az új parlament a kétnyelvű okmányok viszszaállítására készül, ismét felerősödtek a nemzeti hangok. Slavkovská újra kommunista gyakorlatról beszél, olyan lépésről, amellyel Mikuláš Dzurinda kormánya „többletjogokhoz juttatja a magyarokat". De ez még semmi. A törvényhozás ma kezdődő ülésére „készülve" a Szlovák Nemzeti Párt nem hagyta ki a kétnyelvű bizonyítványokat. És már a sokadikjelzőt találta ki: hatalomösszetartónak nevezte őket. A párt képviselői klubja - amelynek Eva Slavkovská is tagja - azért utasítja el a tervezett törvénymódosítás elfogadását, mert az „a kormány gyengeségének újabb tanújele, annak bizonyítéka, hogy nem tud ellenálni a Magyar Koalíció Pártja követeléseinek, és a meghátrálás a jelenlegi kormánykoalíció fennmaradását szolgálja". Hát, ilyet tényleg csak mélynemzeti aggyal lehet kifundálni. Meg olyan fejjel, amely még mindig, úgymond, nem polgárban, hanem hatalomban gondolkodik. Az SZNP képviselői ezt jól elsajátították Vladimír Mečiar iskolájában. Ott nemhogy kétnyelvű bizonyítványokról nem volt szó, de még a lakosság érdekeiről sem. Ezért az uralkodásbóljelesre vizsgázott nemzetiek ma is csupán azt látják, milyen előnyt vagy hátrányt jelenthet egy-egy döntés a kormányzat számára. Az még véletlenül sem jut az eszükbe, hogy az állampolgár javára is lehet dolgozni. Pedig lehet. Ajelenlegi hatalom a bizonyítványokkal ezt próbálja bizonyítani. TARCA A nem sok az nem sok HOLOP ZSOLT Ezzel nem számoltunk, ezzel a kis év végi pluszkiadással, a megszorító negyvenezerrel. Bár száz nap nem a világ, elszalad egy-kettő, de addig nem illik szájunkra venni az új kormányt, inkább csak figyelni, merre indul el, mit tart fontosnak, úgyhogy ezzel ne is foglalkozzunk, összpontosítsunk csak a számokra. Anyám, a számok nem hazudnak, száznak pont ötven a fele, s a hivatalba lépést követő ötvenedik nap táján vitték haza a miniszterek rendes éves prémiumukat, mind a negyvenezret. Negyvenezer nem sok, egy jobb tévére talán futja, árleszállítás után, vagy egy négytagú család tengerparti nyaralására, ha a gyerekek nem zabálják tele magukat minden nap jégkrémmel. Talán tíz elárusítónő havi fizetése ha kijön belőle. Nem sok. Még akkor se, ha tudjuk, bő egy hónapot gürcölt ez a kabinet ezért a szegény kifosztott népért és a prémiumért, aztán beütött a karácsony. Legyen karácsonya a kormánynak is. Persze ne gondoljuk, hogy a miniszter élete csak móka és kacagás, kormányülés, csillogó-villogó fogadás; éjt nappallá téve, keresztül-kasul járják az országot, persze nem megállás nélkül, mindenfelé méricskélik a négyéves tatárjárás okozta károkat, fő a fejük, aludni sincs idő, legföljebb néhány órácskát szundítani a BMW-ben, melyből aztán frissen és kívánatosan kell kiugrani a célban és végighallgatni mindenkit. Elismerem, fárasztó. De ők akarták, vállalták, erre készültek négy évig, nekünk, értünk, megteszik, a javunkra, ígérték, csak takarítsuk már el azt a szemetet és szabadítsuk meg magunkat a gonosztól, hogy ne legyen aki kísértésbe esik. És most már nincs más dolgunk, csak legyünk türelemmel, míg kisüt a nap. Negyvenezer tényleg nem sok, de az előző miniszterbanya nem lehet példa, aki százhuszonhármat vitt haza, s most még neki áll feljebb, amikor a negyvenezer tényleg nem sok. Tudjuk azt is, nagy ez a kormány, de ne legyünk kicsinyesek, még húszszor negyvenezer se sok, legyen az mondjuk nyolcszázezer, államtitkáros derékhaddal együtt durván üsse meg az egymilliót és még nem gondoltunk nagyot. Hát mi az az egy a sokhoz képest, amit szétharácsoltak itt a gonoszok. Ha nagyon megszorítanak gazdaságilag, akkor is csak azt tudom mondani, csekélység. Egymillió tényleg nem sok. Még egy gyerekotthonnak se. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk A gazdasági csomagtervben csak fekete színt találtam.. (Peter Gossányi rajza) Orbán Viktor magyar miniszterelnök át akarja helyezni székhelyét Múzeumi darabok Nem szeretnék más ország belügyeibe való beavatkozással megvádolhatónak tűnni, de ha a magyar kormányfő megtisztelt bennünket azzal, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének mondta magát, hadd tiszteljem meg virtuális miniszterelnökünket azzal, hogy véleményt mondok hivatala egyik legutóbbi döntéséről. LjSZKA JÓZSEF Ukázt kapott a budapesti Néprajzi Múzeum vezetősége, hogy az egész múzeumot március 31-ig el kell költöztetni, mivel a volt Kúria épületére („amely különben sem méltó" nemzeti kulturális örökségünk e jelentős szeletének prezentálására) a miniszterelnöki hivatal vetett szemet (azt „méltó körülmények között" szeretnék tudni). Az elmúlt kormányok idejében többször fölvetődött az ötlet, de maradt az ötlet szintjén. A mostani magyar kormányzat fiatalosan, gyorsan cselekszik: fölajánl egy gázgyárat, egy kaszárnyát, egy kastélyt, akármit, tessék választani, és gyorsan, szakszerűen kiköltözni! Arra az ellenvetésre, hogy a legutóbbi költözéskor a műtárgyak 8-10 %-a megsemmisült, az egyik minisztériumi alkalmazott azt válaszolta, senkinek A legutóbbi költözés során a műtárgyak 810 %-a megsemmisült. nem érdeke, hogy egy költöztetéssel tovább pusztuljanak. „Az a kérdés, megfelelően kezelik-e ezeket". Ő már csak tudja... Nézzük, mi szól amellett, hogy a Néprajzi Múzeum mostani lielyén, a Kossuth téren, a parlamenttel szemben álló épületben maradjon. Néhány esztendeje elOLVASÓI LEVELEK Maradandó élmény volt Sokunknak nyújtott maradandó élményt a tévében bemutatott Melyiket a kilenc közül című film. A nagy mesélő valamennyi művének van reális magja. Ennek a kis elbeszélésnek is megvolt a valós háttere. Az író korában nem volt ritka a népes család, a szülők a nincstelenségben is vállalták a gyermekáldást. Ez akkor természetes volt. Ezeréves készült az állandó magyar kiállítás, amely méltó módon prezentálja a magyar népi műveltséget (a 15 millió magyar viszonylatában), és bemutatja a magyarországi nemzeti kisebbségek népi kultúráját is. A külföldi turisták nagyobb megerőltetés nélkül megtekinthetik a valóban szép kiállítást, amely nemcsak azokat az értékeket tükrözi, amelyekkel mi, magyarok gazdagítottuk az európai műveltséget, hanem azokat a jelenségeket is, amelyeket az európai kulturális áramlatok hatására szervesen beolvasztottunk népi műveltségünkbe. A kiállítás kézzelfogható bizonyítékait szolgáltatja a magyar nép és kultúrája európai kötődéseinek. Most, amikor Magyarország a legjobb úton halad az európai integráció felé, le akarjuk „rombolni" a kész kiállítást, hogy aztán, Isten tudja mikor és hol, de jó néhány év múlva felépítsük újra. Az új hely biztosan nem lesz ilyen reprezentatív és a turisták által frekventált, nem valószínű, hogy annyi külföldi látogatója lesz, mint ennek. S mindezt épp akkor tesszük, amikor az ország (mit ország: az egész magyarság!) a Szent István-i államalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére készül. Ha elég balszerencsések leszünk (márpedig ez a mi kártyapaklinkban mindig benne volt), könnyen előfordulhat, hogy Magyarországnak (és a magyarságnak) 2000-ben nem lesz méltó állandó magyar néprajzi kiállítása! A múzeum nagyjából csaknem negyedmillió műtárggyal rendelkezik, aminek csak töredéke látható a kiállítótermekben. Ezen kívül (s ez legalább ilyen fontos!) európai jelentőségű szakkönyvtárral, óriási adat-, fotó-, film-, hang- és videotárral rendelkezik. A költözködésnek „hála" ezek a pótolhatatlan források hónapokra el lesznek zárva a kutatók elől, most, amikor Kárpát-medenceszerte készülnek a millenniumi kiadványok. Ezek pedig nem kemúltunknak ez az alapja. Csak így tudott a nemzet évszázadokon át fennmaradni, és kivédeni a külső és belső romlást, a támadásokat. A film után többen akaratlanul is összehasonlítottuk a múltbeli és a mai népesedési viszonyokat. Eszünkbejuttatta a megromlott családi életet, az erkölcsi züllést és süllyedést, a népszaporulat csökkenését. Azt hiszem, a szórakozás mellett ezért is érdemes volt megnézni a filmet: ráterelte figyelmünket fájdalmas, égető gondunkra. Demeter Ferenc Szepsi rülhetik meg a Néprajzi Múzeum adattárát és fotótárát. így aztán a múzeum költöztetése óhatatlanul rányomja bélyegét számtalan, az ünnepségekre készülő néprajzi kiadványra is. S nem éppen pozitív értelemben... A minisztereinöld hivatal emberei gyakran és szívesen beszélnek szakmaiságról, miközben az első lépések megtétele előtt nem egyeztettek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékeseivel, hogy az érintett múzeum vezetéséről ne is beszéljek. Érthető, hogy a „kultúrállamokra" hivatkozva létre szeretnének hozni A múzeum csaknem negyedmillió műtárggyal rendelkezik. Budapesten egy kormány-negyedet, s ebben a Kúria épületében székelő Néprajzi Múzeum igencsak kakukktojás lenne. De a „kultúrállamokra" az is jellemző, hogy a nemzeti kulturális örökség egyik legfontosabb alapkövének számító intézmény költöztetését legalább egyeztetik a szakmával. Való igaz, a Kúria épülete nem múzeumi célokra épült (mellesleg a Néprajzi Múzeumnak fennállása óta ez a nyolcadik épülete!), ám a Néprajzi Múzeum mára jól „belakta magát". Ha a magyar kormánynak annyi pénze van, akkor tessék kiírni egy pályázatot, annak elbírálása után méltó helyen (!) tessék felépíteni egy új, a 21. század követelményeinek megfelelő néprajzi múzeumot. A fejlett kultúrájú demokráciákra valami ilyesmi a jellemző. Ennek persze van egy hátulütője: időbe kerül, s bizony ebben az évezredben bajosan költözhetne a miniszterelnöki hivatal a Kossuth téri pompás épületbe. No, de a demokrácia időigényes... A szerző a komáromi Etnológiai Központ igazgatója Újra a posta titkairól A január 8-i számban olvastam a komáromi kedves levélíró, Hostina Irén írását a posta titkáról. Ő jobban járt az üdvözletekkel, mint én, illetve a lányom, mert ha késve is, de megkapta a küldeményeket, viszont az enyém Margaret Mitchell regényét juttatja eszembe: „Elfújta a szél". Ugyanis december 28-án hétfőn az izsai postán feladtam három üdvözlőlapot KomáTALLÓZÓ SLOVENSKÁ_REPUBUKA „Miért segít állandóan a szlovák kormány a magyaroknak ilyen alkotmányellenes törvényekkel?" - kérdezi a volt oktatásügyi miniszter. „A kétnyelvű bizonyítványok bevezetése a magyar iskolákban egyszerűen példátlan. Hiába beszélnek a Magyar Koalíció Pártja képviselői, értesüléseim szerint a szocialista Csehszlovákiában sem volt törvény, csak úgy, egyszerűen szokásból adták ki." Eva Slavkovská bírálja a szlovák kormányt, mivel az adófizetők pénzéből bőkezűen osztogat a lakosság kilenc százalékának. „Az ilyen kormány irigylésre méltó" - jelentette ki. Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője szerint nemcsak a fasiszta és kommunista rendszer áldozatait kellene kárpótolni, megérdemelnék azt a Felvidék 1938as megszállásának áldozatai is. „A magyarok, látom, szívesen hozzájárulnának ehhez, hiszen hivatalosan eltemették Horthy Miklóst" - gúnyolódott. NOVÝ ČAS Valószínűleg február hetedikéig elkészül az a „fekete könyv", amely Vladimír Mečiar kabinetjének működését hivatott elemezni - nyilatkozta Mikuláš Dzurinda a Castá-Papierničkán tartott koalíciós megbeszélésen. A kormányfő fontosnak vélte a találkozót, szerinte rendszeresen és minél gyakrabban kellene találkozniuk a kormánypártok vezetőinek. „Legjobb lenne, ha kölcsönös bizalommal" - tette hozzá. Jozef Migaš házelnök ugyanakkor kijelentette: egyre fogy a gazdasági megszorító intézkedésekhez szükséges jogi normák elfogadására megszabott idő. „A polgárokat ennek ellenére mindenről alaposabban kellene tájékoztatni." - mondta Jozef Migaš. PRÁCA Január hetedikén gördült ki az új pozsonyligetfalui állomásról az első Bécs felé tartó vonat. A lehetséges legrövidebb vasúti pálya kiépítésével a Bécs-Pozsony menetidő egy órára csökkent. Nosztalgiavonatnak is beillik: a régi pozsonyiak még emlékeznek a háború előtti „békeidőkre", mikor még villamos járt a két város között. A tervek szerint ha nem is „villamos-sűrűséggel", de valószínűleg legalább kétóránként fog közlekedni Pozsony Ligetfalu-Kittsee-Pama-Gattendorf települések érintésével. Igény jelentkezett egyenes bécsi járat létrehozására Poprádtól, vagy akár Kassától is, a kétirányú pálya, a nagy teherbírású kikötői híd minden bizonnyal állni fogja a sűrű forgalom okozta megterhelést. Egy probléma mégis megmaradt: a pozsonyi főállomást és ä ligetfalui terminált csak egy kis áteresztő képességű pálya köti össze, így az állomások közötti gyors utasszállítást a városi tömegközlekedési vállalat fogja ellátni. romba. Köztük egyet Alexandra lányomnak címezve január 2-i névnapjára, amit a mai napig (jan. 11.) nem kapott meg. A másik két címzett megköszönte, a lányom pedig megkérdezte: Anyuci, tényleg feladtad? Talán egyszerűbb lett volna, ha a 4 koronás bélyeg helyett 6 koronáért buszra szállok és személyesen adom át neki. így nem kellett volna magyarázkodnom. De akkor minek a posta? Tisztelettel hű olvasójuk: Lévai Józsefné Izsa