Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-19 / 33. szám

1998. augusztus 19.

Vélemény

Szlovákiai magyar családi magazin

A sorsdöntő 18 százalék

Szűcs Béla

____________

Ro

han az idő, szűk hat hét múlva a választóurnák elé járulunk és három hét múlva elkezdődik a hivatalos kampány, amely lényegében teljes lendülettel folyik. A pártok propagandára fordítható 12 millió koronájának titokban már a többszörösét is elszórták a privatizációból meggazdagodott szponzorok pénzéből Meciar pártjának szakértői. Naponta jelennek meg újabb hírek, hogy a legnépszerűbb énekeseknek, színészeknek milliókat ígérnek, ha fellépnek a párt választási gyűlésein. Miért e lázas igyekezet? A közvélemény-kutatási adatok szerint Meciar és Dzurinda pártja fej fej mellett halad a népszerűségi listán, a miniszter- elnök nyilatkozatai szerint pedig minden áron meg akarja nyerni a választásokat. Arról még nem nyilatkozott, milyen elképzelései vannak a kormányalakításról, ha csupán egy-két képvi- selőnyi többsége lesz a parlamentben. Ugyanis minden

realitást nélkülöző álomkép, hogy a DSZM elsöprő győzelmet aratna, hisz az ellenzéknek együttesen már az alkotmányos többség (90) körüljár a népszerűsége. A nagy versengés tehát nem csak azért folyik, hogy elhódítsák egymástól a szavazók tömegeit, mert ez csupán néhány százalék lehet. A meggyőzési kampány azért a 17-18 százalékért folyik, amely a legtöbb felmérés szerint még nem döntötte el, kire adja voksát. Ebből minden bizonnyal elvisz néhány százalékot az a tíz kis párt, amely nem kerül be a parlamentbe. Ha azonban a két vezető párt valamelyikének sikerülne megszereznie a bizonytalankodóknak legalább az egyharmadát, az biztos győzelmet eredményezne. Ebbe a hadviselésbe illik bele Meciarék „régi-új” manővere is, hogy az SZDK regisztrációját megpróbálják megtorpedózni a Legfelsőbb Bíróságnál. Mint látható, a DSZM semmilyen praktikáktól nem riad vissza hatalma megőrzéséért.

V# rt il 6 g k o iit 111 mt t fi r

Meciar rossz beadványa

Peter Tóth

__________

A D

SZM elnöke olyan beadványt írt a Legfelsőbb Bíróságnak (LB) az SZDK regisztrációjának eltörléséről, mintha azt akarná, hogy a testület ne teljesítse a kérését. Vladimír Meciar ugyanis azt kéri a bíróságtól, hogy aszerint járjon el, amit a törvény megenged számára. A mozgalom főnöke azt akarja bebizonyítani, hogy az SZDK nem politikai párt, hanem öt párt koalíciója, ezért a Legfelsőbb Bíróság nyilvánítsa semmisnek a Központi Választási Bizottság (KVB) döntését. Megemlítjük, hogy az LB a törvény szerint, melyet éppen Meciar vitt keresztül a törvényhozásban, csak töröltetheti a jelölés regisztrációját. Nem adhatja parancsba a KVB-nek, hogy Meéiar elképzelései szerint koalícióként regisztrálja újra az SZDK-t. Ő ugyanis azt szeretné, ha az SZDK öt jelölőlistával indulna a választásokon, és a koalíció minden pártjának a szavazatok öt százalékát kellene megszereznie. Beadványában a DSZM elnöke a humort sem mellőzi: „Nem csak sajtóértesülések utalnak arra, hogy az SZDK némely jelöltje eredeti politikai pártjában tölt be aktív tagságot és funkciót, ami közvetlenül azt bizonyítja, hogy nem érzi magát az új politikai szubjektum tagjának.” Meciar az LB-nek az SZDK néhány jelöltjének érzelemvilágát ajánlja a figyelmébe mint fenntartásai bizonyítékát, mely bizonyítékok „nem csak a sajtóból” ismertek. Azt nem pontosítja, vajon honnan még, mivel a bíróság előtt aligha használhatná fel érvként, hogy a titkosszolgálat lehallgatásaiból származnak az információi, melyeket a létrehozó pártok üléseiről szereztek. JUDr. Vladimír Meciar valóban nagyon rossz beadványt szerkesztett.

Sme, augusztus 13., rövidítve

Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője:

Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317)

Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315)

Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonjak Erzsébet (52-38-314)

Gazdaság: J. Mészáros Károly,

Kultúra: Szabó G. László (52-38-315)

Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika

Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201.

A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/

És ez az a hely, ahol a Vezér amikor még nem volt vezér, a porban játszva isteni sugallatot kapott, hogy ő fogja megmenteni a nemzetet... Rajz: MS-Rencín

Harminc évvel ezelőtt taposták el a „prágai tavaszt”

Van üzenete számunkra?

Kövesdi Károly

Augusztus 21-én lesz kerek évfordulója, hogy a Varsói Szerződés csapatai bejöttek „megmenteni” a létező szocializmust Csehszlovákiába. A megszálláshoz, amely véget vetett a szocializmus emberarcúvá tétele ha- lovány reményének, természetesen szükség volt néhány elvtárs asszisztálására; ők írták a meghívólevelet a szovjet polit- bürónak. Akik közülük az élők

sorában vannak, ma is nyugodtan, felelősségre vonás nélkül élik életüket. Holott joggal állítO Van tanulsága O Mintha meg sem történt volna

ható, hogy hazaárulók voltak. Hatvannyolc után mégis azokból lettek bűnbakok, akik emberibb, elviselhetőbb életet

akartak, normálisabb társadalmat. A normalizáció éveiként ismert két évtized levegőtlen présének csak a nyolcvankilences „bársonyos forradalom” vetett véget.

Bár csak húsz éve történt, az azóta lezajlott változások rétegei alatt mégis végtelen távolinak tűnik ’68 nyara és annak üzenete. De vajon van-e mondanivalója, tanulsága a szlovákiai magyarság számára most, ’98 nyarán?

Kiss József történész, a Szlovák Tudományos Akadémia politológusa:

A A történelem nem ismétlő- v dik, de vannak visszatérő szituációk - mondja a neves filozófusnő, Hannah Arent. A 30 évvel ezelőtti reformtörekvéseknek van olyan szférájuk, mely ezt ugyancsak igazolni látszik. A kisebbségi közösségi lét jogi-politikai biztosítékainak mai elutasítása kísérteties rokonságot mutat a Csemadok 1968-as márciusi állásfoglalásának, a kisebbségi önigazgatás sajátos modelljének többségi fogadtatásával. Visszájára fordult folytonosság, mondhatnánk. De hatálytalanítani tudja-e ez a kisközösségek önfelszabadítási törekvésének akkori kibontakozását, az ebbeli folytonosságot? Kiteljesedésük alighanem a mai körülmények között is sokkal jobban táplálkozhat kisebbségünk történetének zsákutcás illúzióival szemben az 1968-as reformszellemű kezdeményezésből, a szlovákiai magyarság tipológiai sajátosságainak felismeréséből, mint azt gondolnánk.

Koncsol László szerkesztő:

Egyetlen rossz eszmét, hibás rendszert vagy összeharácsolt országot sem lehet fegyverrel összetartani. Ez számomra 1956 októberének és 1968 augusztusának fő üzenete.

1938-39-ben széthullt a trianoni Európa, majd 1989-től a jaltai és a párizsi világrend indult rohamos bomlásnak. Egy évtizede dolgoznak a térképészek Európa politikai határainak folyamatos átrajzolásán, pedig mennyi fegyver őrizte ezt a jaltai rendet! Nincs már Csehszlovákia, a Balkán tovább hasadozik, Kárpátalja ruszinjai kiábrándultak Kijevből, Erdély románjai Bukarestből, ég Észak-lrország, lázong Korzika, széthullóban Kanada, atomháborús feszültségben él a rosszul felosztott indiai szubkontinens: a nyelvek, vallások, kultúrák, civilizációk egymáshoz akarnak rendeződni, ki-ki a magáéhoz. Aki nem akar katasztrófát, az folyamatosan reformáljon. A világot nem az ostoba vicsorgó „nem”-ek és ökölcsapások, hanem az okos „igen”-ek tartják össze.

Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója:

A 1990 tavaszán egy alka- ^ lommal Alexander Dub- cek társaságában repültem Prágából Pozsonyba. Beszélgetésünkben szó esett az akkori cseh miniszterelnök, Petr

Pithart Hatvannyolc című tanulmánykötetéről. Dubcek tudta, hogy baráti szálak fűznek e kiváló cseh értelmiségihez, s nyilván ezért jegyezte meg, hogy nem tudja Pit- hartnak megbocsátani; amit e könyvben számon kért tőle. Tételesen azt, hogy Dubce- kéknak fegyverbe kellett volna szólítaniuk a polgárokat a szovjetek ellen, ahogy azt a magyarok is tették 1956-ban. Én ebben a kérdésben akkor is, most is Pithart oldalán állok, ezért számomra 1968 a csehek és a szlovákok ellenállási deficitjéről beszél, meg arról, hogy a demokratizálódó világ átgondolt összefogására lesz szükség. Mert Oroszország most elgyengült, de eljöhet még az ő ideje, s akadhatnak Majorov hadseregparancsnokok, akik önteltségükben s hatalmi pozíciójuk biztos tudatában újból kijelenthetik: „Ráijesztünk a svejkekre”. Ezért nem mindegy, hogy a szlovák nemzet az eljövendő években merre orientálódik. A nyugati kereszténység értékeire támaszkodó demokráciára vagy a keleti kereszténység szellemét továbbéltető autokratizmusra. Tudniillik mi velük, a szlovákokkal élünk. S nekünk nem lehet közömbös a szlovák társadalom ellenállási deficitjének csökkentése.

Olviisól ItíVlil

Csak nyugodt életet szeretnék

Elek Károlynénak hívnak, hetvennégy éves idős özvegyasz- szony vagyok. Több mint negyvennyolc éve élek Rimaszombatban, hét éve özvegyen. Jelenlegi házamban, a Gorkij u. 42. sz. alatt már harminchárom éve lakom. Ez a ház emléktáblás: jeles írónk, Győry Dezső lakhelye volt éveken keresztül. A század első évtizedeiben itt lakott az író, diákéveiben.

1992 óta emléktábla hirdeti, hogy ki lakott e házban. Mi a házat még az írótól vettük, nagyra becsültük őt, s máig hűen és lelkesen őrizzük emlékét, és ápoljuk a vele kapcsolatos hagyományokat. Körülbelül öt

éve a ház hátsó udvarban lévő különálló részébe, amely külön bejáratú és tulajdonú háztartást képez, új lakók érkeztek. J. S.-ék, egy idős szlovák házaspár, egy közeli pusztáról. Kezdetben nem volt velük különösebb baj, de rövidesen több kellemetlenségem akadt a családdal. Valószínűleg azért kötekednek és tesznek ellenem, mivel ki akarnak űzni a ház első, nagyobbik részéből. A házban egyedül élek. Biztosan azt remélik, ha elköltöznék, ők kapnák meg a házat. Én senkinek sem akarom eladni a házat egyelőre, illetve később csak rendes, jóravaló egyénnek. Lehetőleg Csemadok-tagnak, olyannak, aki méltóképpen ápolná Győry Dezső emlékét s az emléktáblát, úgy, mint én, aki nagy tisztelője voltam és vagyok Dodó bácsinak s az itteni magyar kultúrának. Boldogult uram hosszú évekig Csemadok- tag volt. Sajnos, jelenlegi helyzetem nem javult, sőt romlik: gyakran ittasan fenyeget a szomszéd, sokszor halálosan is. Ahol csak tudnak, ott ártanak, örökösen zaklatnak, minden nap. Ahol csak tudnak, ártanak. Például a Győry által ültetett puszpáng (buxus) bokrot is irtják, a kiskertem lakatját leverik, stb. A virágaimat is tönkreteszik, dobálják. Úgy hiszem, eleget szenvedtem már életemben, mivel 1944 és 1948 között Oroszországban, Donbaszban voltam mint elhurcolt fogoly, „málenkij roboton”, többedmagammal a falunkból. Mindig kiálltam a magyarságomért, sokat szenvedtem és tűrtem. Úgy érzem, békésebb és boldogabb nyugdíjaskort érdemelnék a sorstól. Panaszommal fordultam már a helyi Együttéléshez és a Csemadok TV-hez is. Utóbbiak segítenek e levél megírásában is. Rendőrséghez és bírósághoz nem szeretnék fordulni, félvén a meghurcolástól és megtorlásoktól. Én senkinek nem ártok, hagyjanak békében élni.

Kérem, ha tudnak, segítsenek, illetve közöljék újságjukban levelemet, próbáljanak valamit tanácsolni nekem. Maradok hű olvasójuk és tisztelőjük:

Elek Lenke Rimaszombat