Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-12 / 32. szám
1998. augusztus 12. Arcok az élvonalból: Hornyák Zsolt, aki kassai kitérője után újra a Slovan erőssége Bástya a védelemben Hornyák Zsolt tavalytól újra Slovan-mezben M. Nagy László felvételei Nem a legfrissebb csapatkép, még tavaly készült a csilizpatasi labdarúgókról Archív felvétel Csilizpatasi futballkrónika-lapok Ki szervezze a sportéletet? Szabó Krisztián______________ Az egykori szlovák és csehszlovákbajnok, a pozsonyi Slovan újra felfegyverkezett. A klub vissza akarja szerezni régi dicsőségét, és megpróbálja megint kicsalogatni az embereket a téglamezei stadionba. Új játékosok érkeztek, akiktől a vezetőség mindenképen dobogós helyezést vár. Hornyák Zsolt még tavaly került vissza egykori csapatához, ahol a védelem tengelyében nyújtja a tőle megszokott formáját. A Slovanban nevelkedtél, Kassán váltál igazi labdarúgóvá, és most újra az égszínkékek csapatát erősíted... Hatévesen kerültem a pozsonyi klubhoz. Mikor a nagyok közé jutottam, egyszeriben a volt csehszlovák bajnokság élcsapatában találtam magam. Hiába dolgoztam keményen, Galis edző nem nagyon adott lehetőséget, ő is tudta, hogy magyar vagyok. Később kölcsönadtak fél évre Kassára, ahol mindenképpen! bizonyítani akartam, és az akkor még fogatlan „tigrissel“ hároméves szerződést írtam alá. Ott futballoztam tavalyig. Akkor a Slovan és Kassa megegyezett, hogy Németh Szilárdért - az anyagiak mellett engem is átad a fővárosi csapatnak. Mindez a hátam mögött zajlott, de nem panaszkodom. Gondolom, elégedett vagy a Keleten eltöltött időszakkal... Nagyon jó emlékeim vannak Kassáról. Lehetőséget adtak nekem, és élni tudtam vele. Kezdőembernek lenni egy olyan klubban, ahol három év alatt közel hatvan labdarúgó fordult meg, nem kis teljesítmény. Büszke vagyok rá, hogy fokozatosan nőttük ki magunkat a szürkeségből és szerez- tük meg a bajnoki címet. Ezért keA Griga-csapatban is a védelem bal oldalán jeleskedik ményen megdolgoztam, nem úgy, mint Pozsonyban, ahol egyszerűen az ölembe hullott az aranyérem. Kassán váltam igazán érett játékossá, és ugyanazt a teljesítményt igyekszem a pozsonyi közönség előtt is nyújtani. Nem sajnálod, hogy az átigazolás miatt lemaradtál a Bajnokok Ligájáról? Nem szoktam megbánni a lépéseimet. Kicsit bántott, hogy nem lehettem ott, másrészt viszont visszakerültem futballpályafutá- som első csapatába. Bízom benne, jövőre már mi fogunk a legrangosabb kupában indulni. Ennek megfelelően erősített is a vezetőség.Rengeteg játékos érkezett, olyan válogatottak, akik segítségével újra a legmagasabb célokat kéne ostromolnunk. Egy ideig majd eltart, míg összerázódunk, de ha majd az új emberek megtalálják helyüket, jók leszünk. Szerintem ebben a csapatban sokkal több van, mint a régi vagy a jelenlegi kassai bajnokban. Tehát az elmúlt idény csak rossz álom volt? Tavaly egészen más állapotok uralkodtak. Sokan elmentek, alapjaiban rendült meg az együttes. Lélektelenül futballoztunk, és néha egy-egy hazai baki is becsúszott, amit a nagyarányú győzelmekhez szokott szurkolótábor nem mindig tudott megemészteni. A játékosok mellett új edző is érkezett. Mi a véleményed róla? Nem akarom elkiabálni, de szerintem Stanislav Griga az eddigi legjobb mesterem. Látszik rajta, hogy a közelmúltban még aktívan futballozott. Elképzeléseit nemcsak elméletben fejti ki, hanem a gyakorlatban is be tudja mutatni. Jobban ért a játékosok Név: Hornyák Zsolt Született: 1973. május 1-jén, Párkányban Családi állapota: nős, decemberre várják a kisbabát Végzettsége: autószerelőnek tanult ki Eddigi klubjai: Slovan (1994-ig), l.FC Kosice nyelvén, ami sok társánál hiányzik. Nála a kedvencek lépnek pályára, vagy... Nem, ilyenről szó sincs. Éppen ezt nem győzi eleget hangsúlyozni. Csak az játszik, aki megérdemli. Előre senki sincs leírva. Elsősorban csapatmunkát vár tőlünk, kiegészítve jó egyéni megoldásokkal. Ezért vannak ott a rutinosjátékosok, akikegymagukis képesek eldönteni a találkozót. Váltsunk témát! Mennyire kísérted figyelemmel a világbajnokságot? Az edzőtáborozás alatt közösen tekintettük meg az esti összecsapásokat, délután ugyanis többnyire a pályán voltunk. Mestereink egyífolytában mondogatták, csak kemény munka árán juthatunk hasonló szintre. Kiknek szurkoltál? Bevallom, én a horvátoknak szorítottam. Tetszett, milyen szemtelenül fociztak, és hogyan pipálták le ellenfeleiket. Kis híján a döntőbe is bejutottak. A brazilok ismét a közönségnek is játszottak, kellemesen megleptek a házigazda franciák. Volna még kedved egy következő átigazoláshoz? Én olyan típus vagyok, aki nem nagyon szereti a nagy változásokat. Kassáról is csak azért távoztam könnyű szívvel, mert ismerős környezetbe tértem vissza. Különben szívesen maradtam volna tovább Keleten. Jelenleg fel sem merül bennem az átigazolás gondolata. Úgy vélem, ha a csapat a vezetőség elképzelése szerint fog futballozni, és nekem is megy majd a játék, nem lesz ok a távozásra. Én legszívesebben innen mennék „nyugdíjba“. Ahhoz, hogy még átigazoljak valahova, egy igazán nagy klubnak kellene jelentkeznie. (1994-97), Slovan (1997-) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma (augusztus 5-éig): 148/6 Kedvenc időtöltése: elsősorban a család és a barátai, szabadidejében a focit csak távolról szereti szemlélni J. Mészáros Karoly Csilizpatas Bős közelében fekvő, alig ezer lakosú település. Sportélete egyenlő a labdarúgással, a falu tizenegye egyetlen időszakot leszámítva mindig a járási bajnokság legalacsonyabb osztályában szerepelt. Amikor beszélgettünk, voltaképpen önmagával küszködött a sportszervezet, hiszen még vezetője sem volt, de a nyilatkozók ígérték: ez csak átmeneti állapot. Előfordult már máskor is. Majd újra befognak egy lovat, és a szekér megy tovább. Czuczor Ernő gyúró: „Semmiképpen sem hagyjuk abba. Legutóbb kilencedik lett az együttes, pedig feljutásra számítottunk. Sokáig az első között voltunk, de a végére elfogyott az erő. És ami furcsa: hazai pályán hullajtottuk el a hiányzó pontokat. Kuriózum, hogy a csapatban négy Sági fivér is játszik.” Más együttese nincs a falunak. Szabó Béla viszonyít és emlékezik: „Egész más a fiatalok hozzáállása, mint a mi időnkben volt. Könyörögni kell nekik, hogy eljöjjenek focizni. Szerencsére akad négy-öt példamutató, van kit követniük. Én azt kívánnám, hogy falunkban minél többen szervezzék a sportot, és ne csak vasárnap járjanak ki a karszalagért. A sportvezetőnek hétfőtől hétvégéig annak kell lennie.” Nagy Gyula a múltba kalandozik: „Csilizpatason már a negyvenes években futballoztak, de a szervezett bajnokságba csak hatvankettőben jelentkeztünk először. Két-három évig nagy volta fellángolás, ám szervezettség és irányító hiányában felbomlott a csapat. Hetvenkettőben indult újra a foci. Négy-öt éven belül felkerültünk a járási negyedik osztályból a harmadikba, élveztük a szövetkezet támogatását. Ezután érkezett hozzánk Kuczman Ferenc, edzői munkájának meglett az eredménye.” Both Lajos ma már Dunaszerdahelyen gimnáziumi tanár: „Játékosként éltem át a patasi futball fénykorát, s máig szívesen emlékszem rá. Falunkban minden idők legnagyobb játékosa Takács Dávid volt, aki Dunaszerdahelyen is rúgta a bőrt. De a jelenlegi bősi birkózóedző, Rákóczi András és Vízi Ferenc neve sem hiányozhat a dicsőséglistáról. Fontosnak tartanám, hogy napjainkban is minél több fiatal járjon ki a pályára, s valaki szakszerűen foglalkozzon velük. Nem is annyira az eredmény fontos, mint a rendszeresség.” Nyolcvankettő után is fellángolások és hullámvölgyek váltogatták egymást. Általában mindig olyan emberek hiányoztak a sportéletből, akik huzamosabb ideig magukra vállalták volna a szervezés terhét. Tehetséges játékosok mindig voltak, de elmentek, s ma is vannak többen, akik a környező települések együtteseit erősítik. Szabó Béla: „Nagyon is kell, hogy legyen hol mozogniuk a fiataloknak. Menjenek a kocsmába? Azt nem akarjuk. Járjanak a pályára, s ott töltsék az idejüket, szórakozzanak, egészségesek legyenek.” Both Lajos:,.Amikor ment a csapatnak, a foci összefogta a falut.” Csilizpatason most is az összetartásban, az új vezetők talpraesettségében látják a szebb jövőt. Kitalálnak az alagútból? Ki ő? Sportolóktól hallottuk Szabó Dezső választása Szabó Dezső tízpróbázó minden valószínűség szerint ott lesz a budapesti Európa-bajnokság indulói között. Érdemes feleleveníteni: miért választotta a neves magyar adéta a tízpróbát? „Gyerekkoromban gyorsaságommal tűntem ki, sprinter szerettem volna lenni. Aztán edzőm rábeszélt a rúdugrásra, és e pillanattól szinte el is dőlt a sorsom. Nem véledenül, hizen gyorsaságom révén távolugrásban meg a síkfutószámokban jó voltam, és aki a rúdugrást megtanulja - szerintem ez a legnehezebb száma az adétikának-, annak egyenes út vezet a többpróbához.” Csermák pihenőévei Csermák József, a szenei születésű, ám Magyarországon élő egykori kiváló kalapácsvető (Helsinkiben 1952-ben megnyerte az olimpiát) hétköznapjairól nyilatkozta: „Hát nem pihenéssel telnek, az szentigaz, habár már hét éve eszem a nyugdíjasok kenyerét. Gyakorta a szőlőmben, Szentgyörgyhegyen tanyázom, így legalább szabad levegőn vagyok. Tavaly tíz hektoliter borom termett, a rizling a kedvencem. A sporthoz nem sok közöm van, igaz, korábban egy ideig edzősködtem is, segítettem Zsivótzky Gyulának, Eckschmidt Sándornak, de ma senki nem kéri a tanácsaimat. Sajnos, Tapolcán nincs adétikai szakosztály, így nincs kinek átadni a tapasztalatokat. Nálunk, magyaroknál mindig népszerű volt a kalapácsvetés, remélem, a jövőben is így lesz. Erre a legjobb példa Kiss Balázs, aki Atían- tában olimpiai bajnok volt.” Varga Adrienn sokáig nem hitte el... Varga Adrienn pillanatnyilag Magyarország legjobb tornász- nője: „Sokáig hiába győzködtek erről, nem hittem el. Most már kezdem elhinni, hogy bíznak bennem, hogy számítanak rám, és ennek megfelelően kell teljesítenem. Ez olykor-olykor nyomaszt. Felvetődik bennem, hogy vajon meg tudok-e felelni a várakozásnak, de aztán legyűröm a kételyeimet. Úgy megyek oda a szerekhez, hogy meg tudom csinálni. És ez segít.” Kőbán új háza Titok, hogy hol, de már áll Kőbán Rita új háza. Atlanta női kajakbajnoka mesél elhatározásáról: „Úgy döntöttem, ha nincs az a férfi, aki felépíti nekem álmaim vityillóját, akkor megteszem én magam. Nem akartam fél lábon maradni, mert addigra öreglány leszek, mire én azt megkapom. Most volt pénzem és időm rá. Tulajdonképpen öt hónap alatt elkéKőbán Rita hajóját cipeli. Hallani sem akart róla, hogy valamelyik dalia elvegye tőle. M. Nagy László felvétele szült, de csak annyit árulok el róla, hogy Pest környékén egy kis faluban van. Vidéki ház, már csak vakolni kell. Nagyon szeretek ott lakni, kutyámnak, Rogemek is jó, mert van kert, őrzött terület. De mostanában keveset vagyok otthon, ritkán mehetünk ki együtt. Ezért találtuk ki „Az autóból sétáltatom a kutyát” című műsort. Olyan helyre járunk, ahol kevés az autó, s megtanítottam Rogert, hogy füttyre, dudára visszajön, tudja, melyik oldalon kell menni... Mert egy-egy edzés után nincs erőm vele bandukolni. Mikor hazaérek, ott ül a szobában, s alig várja, hogy elmenjünk. Nyáron biciklivel, télen meg tavasszal kocsival kísérem. Mindkettőnknek jó.”
