Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-12 / 32. szám

Politika 1998. augusztus 12. 3 Hét nap a belpolitikában: július 30. - augusztus 5. Aláírás, meghívás, rablás - az ellenzék háboroghat Madi Géza ___________________ Álla mfői jogkörök. A köztársa­sági elnöki jogkörök egy részét ellátó Vladimír Meciar ismét megmutatta, hogyan kell ját­szani az államfői szerepet, ami­kor a 15 napos határidő letelté­vel nem adta vissza a parla­mentnek az államfői jogkörök átruházásáról elfogadott alkot­mánytörvényt, sőt hat napig nem is írta alá. A parlament júli­us 14-én foglalkozott a kor­mány által előterjesztett alkot­mánymódosítással, és az úgyne­vezett első változatot hagyta jó­vá. Eszerint - a választások utá­ni alkotmányos válságot elkerü­lendő - a törvényhozás elnöke nevezné ki (illetve hívná vissza) a kormány tagjait és a többi köz­ponti vezetőt, valamint a magas rangú tisztségviselőket, egyete­mi tanárokat és rektorokat. A parlament által visszautasított másik változat értelmében - ha az országnak nincs megválasz­tott elnöke - az államfői jogkö­rök a parlamentre, a házelnök­re, illetve a miniszterelnökre szálltak volna át. Ha a törvény- hozás tagjai ezt a változatot fo­gadták volna el, akkor Szlováki­ában a németországihoz hason­ló kancellári rendszert vezették volna be. Gasparovic házelnök szerint semmi sem indokolja a módosítás aláírásának a vissza­utasítását. „A kormányfő azzal, hogy július 29-éig nem adta vissza, kötelezte magát, hogy aláírja. Hogy ez mikor történik meg, az már nem lényeges. Fon­tos, hogy akkorra aláírja, ami­kor a választások után a kor­mány benyújtja lemondását”. Elmondhatjuk, hogy csoda történt: Meciar megtartotta az ígéretét. Arról, hogy az alkotmánytör­vény hatályba léphet-e Meciar aláírása nélkül, a parlament el­nöke a következőket válaszolta: „Meg kell jelennie a Törvénytár­ban, az pedig az aláírás nélkül nehéz lesz. A jogszabály a Tör­vénytárban való kinyomtatásá­val lép érvénybe.” Ernest Valkónak más volt a véleménye. Az alkotmányjogász szerint az alkotmánymódosítás Meciar aláírása nélkül is megjelenhe­tett volna a Törvénytárban. Mert ha nem nyomtatták volna ki, akkor előfordulhatott volna, hogy a jelenlegi miniszterelnök további négy évig hatalmon ma­rad. A Gustáv Krajci ellen kezde­ményezett bizalmi szavazás előtt Meciar megzsarolta az el­lenzéket, hogy nem írja alá az alkotmánytörvényt. Ez történt, bár a belügyminiszter a helyén maradt. Július 31-én a minisz­terelnök a rádióban nyilváno­san tett ígéretet arra, hogy , jó­val a választások előtt” rákerül az aláírása a jogszabályra. De hozzátette: nincs határidőhöz kötve. Kiderült, hogy mégis volt. Ugyanis a jogszabályoknak 21 nappal elfogadásuk után meg kell jelenniük a Törvény­tárban. Meciar tehát megtartot­ta ígéretét. Szlovák Biztosító. Bizonytalan helyzetbe került az ország leg­nagyobb pénzintézete, mert az alaptőke-emelés a Kelet-Szlová­kiai Vasmű (és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) köré csoportosuló acéllobby elképze­lései szerint ment végbe. Azaz oly módon, hogy a tranzakció egyben a biztosító törvényelle­nes privatizálását jelentette. Az állami cégek megkaparintását tehetetlenül néző Nemzeti Va­gyonalap pedig ismét csak bá­mulhat. A kassai nagyvállalat vezetői az ilyen magánosítás te­rén már szereztek tapasztalato­kat: a Beruházási és Fejlesztési Bankon próbálták ki, hogyan le­het könnyűszerrel pénzhez jut­ni. Amit lehetett, azt kipumpál­ták az állami támogatásra szo­ruló pénzintézetből, majd oda­vetették a Szlovák Nemzeti Banknak, hogy azt tehet vele, amit akar. Nem maradt más hát­ra, a jegybank is pumpálni kez­dett. Neki azonban visszafelé kellett. Több mint tízmilliárd koronát. Az adófizetők zsebé­ből. Ha a vasmű miatt két vállra kerül a biztosító is, az állampol­gárok megint fizethetnek. Megfigyelők kerestetnek. A kormány továbbra is halogatja az EBESZ-megfigyelők meghí­vását. Mit neki az íratlan sza­bály, hogy ezt a demokratikus országokban három hónappal a választások előtt szokták meg­tenni! Az ellenzék pedig hábo­roghat. Azon is, hogy a kor­mányzat a szavazatszámlálás „idegenek” általi ellenőrzésé­ben az ország szuverenitásának a megsértését látná. Az ellenzé­ki pártok még mindig nem jöt­tek rá: aDSZMésatöbbi voltko­alíciós párt vezetői akkor kezde­nek el beszélni Szlovákia szuve­renitásáról, amikor valamilyen turpisságra készülődnek. Nem csökken a feszültségforrások száma a világon. A felvételen indi­ai katonák lövik a Pakisztán által ellenőrzött Kasmír határ menti öve­zetét. Az elmúlt napokban pakisztáni értesülések szerint legalább 65 személy vesztette életét, míg az indiai források 30 áldozatot emleget­nek. CTK/AP-felvétel Kissé meghamisították a választási törvény szövegét „Kozmetikázó” tisztviselők Az állami hivatalnokok meg­kozmetikázták mind a parla­menti, mind az önkormányzati választásokról szóló törvény szövegét. A hírt a múlt héten a Sme napilap közölte, saját for­rásaira hivatkozva, A lap szerint a szerkesztőségnek birtokában vannak a parlamenti ülések gyorsírással készült jegyző­könyvei, amelyek alátámaszt­ják a hamisítás tényét. Annak ellenére, hogy a képvise­lők a parlamenti választásokról szóló törvény esetében a rádió- és televíziótanács számára megszavazták azt a jogkört, hogy legalább egy hónapra leál­líthatják azokat a műsorokat, amelyekben a választásokról szóló törvény megsértése elő­fordulhat, a Törvénytárban megjelent szövegbe a „műso­rok” helyett „adások” került. Az önkormányzati választások­A 200ga paragrafust egyetlen képviselő semjavasolta, mégis megjelent a Törvénytárban. ról szóló törvény esetében az il­lető paragrafushoz egy egész bekezdést ( 200ga) toldottak. Eredetileg a 200g paragrafus szerint az SZK Legfelsőbb Bíró­ságának jóváhagyták, hogy vá­lasztási ügyekben, a parlamenti választások kapcsán döntéseket hozhat. Néhány héttel később a 200g paragrafust úgy novel- lizálták, hogy ezt a jogát meg­vonták. A Törvénytárban mégis a 200g paragrafus eredeti szö­vege jelent meg, kiegészítve a 200ga paragrafussal. A 200ga paragrafust egyetlen képviselő sem javasolta, a parlament nem tárgyalt róla, így nem is hagy­hatta jóvá. A törvényeket, amelyeket nem úgy publikáltak, ahogyan azo­kat a képviselők megszavazták, mindkét esetben Ivan Gaspa­rovic házelnök és Vladimír Meciar kormányfő írta alá. Mások írták Domino fórum: Nem énekel Meciarnak Folytatódik a DSZM igyekeze­te, hogy ismert művészeket nyerjen meg a kampánya ré­szére. A Domino fórum infor­mációi szerint a cseh popzenei élet sztárja, Lucie Bílá is aján­latot kapott a mozgalomtól. Az énekesnő megerősítette, hogy a kínált összeg megha­ladta a 300 000 koronát kon­certenként, miközben egész sor fellépésről lett volna szó. „Milliókról volt szó. Szinte el sem akartam hinni” - nyilat­kozta Lucie Bílá, aki azonnal visszautasította az ajánlatot. Pravda: Rezes honoráriuma Ha a pártok kampánykiadása­iba be kell könyvelni a válasz­tási kampány főnökeinek ho­noráriumát is, a DSZM-nek problémái adódhatnak. Kizárt dolog ugyanis, hogy a törvény által előírt 12 milliós határ­értéken belül lesznek. Nem csak egy-két milliócskával lé­pik túl a keretet, nem is öttel, amennyit Pal’o Habéra éne­kesnek kínáltak fel. A DSZM 100 milliárd koronával lépi túl a limitet; ennyit ér a Szlovák Biztosító által kezelt aktívum. Ez képezi ugyanis Alexander Rezes honoráriumát, aki a DSZM kampányátvezeti. Sme: Eupták anyósa a választási listán A Munkásszövetség jelölőlis­táján nem szerepel a párt par­lamenti klubjának vezetője, J. Borovsky, sem Gavorník alel- nök, a Nemzeti Vagyonalap elnöke. Szerepel viszont E. Planková, Ján Eupták pártel­nök anyósa. Érdekessége a munkáspárt jelölőlistájának, hogy azt, a többi pártéval el­lentétben, még mindig nem hozták nyilvánosságra. Vonal alatt A 22-es csapdája Kövesdi Karoly Boldog lehet az a társadalom, amelynek az az egyik fő prob­lémája, hogy az ország minisz­terelnöke aláírta-e a rövid ci­garetták árának csökkentésé­ről szóló rendeletet. Az ilyen országban valószínűleg szociá­lis, etnikai és gazdasági fe­szültségektől kímélve, felhőt­lenjólétben él minden polgár. Igaz, az ilyen országban az is előfordulhat, hogy a minisz­terelnök az elnöki kompetenci­ák átruházásáról szóló tör­vényt sem méltóztatik aláírni. Ráadásul úgy, hogy indokait nem közli senkivel. Hogy mi­ért, azt csak az ő fennköltés titkolózó agysejtjei tudják, me­lyeknek állandóan valamilyen terveik vannak az országgal s annak rövid cigarettát szívó la­kosaival. Boldog lehet az az ország, melynek kormányelnöke any- nyira a szívén viseli a társada­lomjólétét, a jövő generációk biztonságát, hogy az ország gazdaságának stratégiailag legfontosabb alkotóelemeit fenséges védőszárnyai alá ve­szi, s kampányt indít a durva kisajátításuk ellen. Megette a fene az olyan orszá­got, amelynek miniszterelnöke megengedi, hogy ugyanakkor az ország legnagyobb biztosí­tóját újsütetű milliárdosok ke­belezzék be, ráadásul olyan fondorlatos módon, ahogyan az a Szlovák Biztosítóval tör­tént. Az ördög is elviheti azt a társadalmat, amelynek minisz­terelnöke csak azért nem kerít­heti ebek harmincadjára az or­szág energiahálózatát, mert ki­futott az időből, és már nem tudja odaajándékozni hűbére­seinek. Miközben arra buzdítja a hiszékeny lakosságot, hogy aláírásaival terelje el a figyel­met a négyéves kormányzati ciklus egyik legnagyobb átve­réséről. Skizofrén az a miniszterelnök, aki a reá jellemző praktikák el­len indít kampányt. A legskizo-frénebb azonban va­lószínűleg az a társadalom, amelynek hiszékenysége ak­kora, hogy ezt be is veszi, és balgaságában képes kormány­ra segíteni az érdekei, anyagi és erkölcsi biztonsága ellen dolgozó, a tönkretételén, jö­vője rombolásán szorgosan munkálkodó miniszterelnö­köt. Itt tart ma a boldogabb sorsra érdemes Szlovákia, két hónap­pal Meciar harmadik országo­sának vége előtt, s talán ne­gyedik országlásának kapujá­ban. Ahol a fent említett társa­dalmi skizofrénia már olyan stádiumba jutott, hogy a társa­dalom képes azon vitatkozni, vajon a kelet-szlovákiai cigá­nyok lusta naplopók-e vagy szerencsétlen áldozatok. Hogy az egyik keleti falucskában le­égett három roma ház építésé­re rámegy az önkormányzat minden garasa, miközben a harmincezer koronából nem­hogy új házakra, de még a vá­lyogvető deszkákra sem igen futja. Ahelyett, hogyannak okait firtatnák, vajon mi jut­tatta a teljes apátiába és a cse­lekvésképtelenségjótékony delíriumába a romákat, hogy miért szokhatták meg, előbb- utóbb úgyis ölükbe hullik a vá­lyog és a családi pótlék, anél­kül, hogy a kisujjukat kéne mozdítaniuk. Arról nem is be­szélve, hogy meglehetősen íz­léstelen dolog ekkora tragédi­ák apropóján ilyen verbális le­folyást engedni a dolgoknak, s a közszolgálati televízióban uszítani. Miközben arról alig esik szó, hogy rendezett társa­dalmakban a hasonló kataszt­rófákat ha nem is felkészülten, de legalábbis idejében kezeli a kormány, s nem enged szabad utat az alpári indulatoknak. Különben is, rendezettebb tár­sadalmakban aligha fordulhat elő, hogy a régiók, községi ön- kormányzatok által befizetett adót elhappolja az állam, mi­közben a megoldás terheit a megadóztatottak nyakába sózza. Ilyen kizsákmányolás­ról szóló példákat talán csak az alapiskolás tankönyvek feu­dalizmust tárgyaló fejezetei­ben találhatunk. De hát hiába is firtatnánk, hogy a fenséges agysejteknek minderről mi a véleményük, mert azok hall­gatnak, s mindig valami fonto­sabb dolgok foglalkoztatják őket. A cigaretta ára meg leg­alább olyan súlyos gond, mint mindenféle pitiáner etnikai fe­szültség.

Next

/
Thumbnails
Contents