Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-05 / 31. szám
1998. augusztus 5. Kópé Házak és otthonok Az emberek szerte a világon azért építenek házakat, hogy védelmet és menedéket találjanak bennük. Általában olyan anyagokból építkeznek, amelyekhez könnyen hozzáférnek. Az emberek az életmódjukhoz is igazítják az otthonukat. Házépítéskor figyelembe kell venni a rendelkezésre álló helyet. A házépítés másik célja az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás. w ■V. Házak a hőségben Afrikában a házakat agyagból építik, amelyet a nap keményre kiéget. Ilyenek pl. ezek a nab- dam házak is Észak-Ghá- nában. A vastag falak kirekesztik a nap melegét, és hűvösen tartják a házak belsejét. A házak falait kívülről növényi nedvekkel festik be. Házak a hideg vidékeken Lappföldön, az Északisarkkörön túl, az emberek többsége kis városokban él. A rénszarvaspásztorok azonban még mindig rénszarvasbőrből és faágakból készült sátrakban laknak. Hogyan lett király a róka Volt egyszer egy ravaszdi róka. Egy éjjel belopakodott a faluba, hátha megkaparinthatna egy tyúkocskát. Csakhogy a tyúkól helyett a mázolómester műhelyébe tévedt, és zsupsz! - bele is pottyant egy kék festékkel teli dézsába. Nagy nehezen kievickélt belőle, és elszaladt. Másnap reggelre megszáradt a festék, s a róka bundája kéken csillogott a napsütésben. A többi rókát igencsak meglepte a furcsa szerzet. Ámulva kérdezték a kékre festett rókától:- Ki vagy te ismereüen jövevény? A ravaszdi nyomban átlátta, mekkora hasznot húzhat a balszerencséjéből, s büszkén így válaszolt:- Minő a nevem, ami azt jelenti: „Követ”. Az Egek Ura küldött hozzátok követségbe, hogy én legyek az állatok királya. A váradan újságnak gyorsan híre ment erdőszerte. Erről cserregtek a szarkák, erről makogtak a mókusok, szájról szájra adták a farkasok és medvék. Végül az oroszlánokhoz meg az elefántokhoz is eljutott a hír az állatok új királyáról, akit állítólag maga az Egek Ura küldött le a földre. Ők is megnézték a sosem látott furcsa lényt, amely nem hasonlított egyetlen más állatra sem, és elhitték a dolgot. Ettől fogva a hatalmas elefánt hátán hordozta a kék rókát, a vad oroszlánok pedig nagy tisztességnek tarották, hogy a testőreivé szegődhettek. Sőt a rókának annyira fejébe szállt a dicsőség, hogy nem átallotta még a tigriseket és a medvéket is megadóztatni. Egyszer aztán a rókának eszébe jutott az anyja, és kedve támadt rá, hogy eldicsekedjék előtte jó sorával. Útnak indított egy futárt - róka volt az is - a következő üzenettel: ,A fiadból király lett. Jöjj el hozzá látogatóba!” A róka anyja megkérdezte a futártól:- Aztán mondd csak, nem hordja nagyon fenn az orrát a fiam?- Hát bizony - felelte a küldönc -, elég nagyra tartja magát. Csakis elefántokkal meg oroszlánokkal barátkozik, minket, rókákat a közelébe se enged. Nagyon elbúsult a róka anyja a fia viselkedésén, és így szólt:- A dölyf sosem vezet jóra... Nem megyek el hozzá, ez az üzenetem. Megdühödött a kék róka a válasz hallatán, és elzavarta a futárt. Az meg visszatért a rókafalkába, és azt mondta a komáinak:- A mi királyunk nem más, csak egy közönséges róka. Láttam az anyját, éppen olyan, mint bármelyikünk. A rókák nem tudták, higgyenek-e a szónak vagy se. Egyikük ezt javasolta:- Tudjátok mit? Este gyűljünk össze mind, ahányan csak vagyunk, és ugassunk, vonítsunk egyszerre. Ha a királyunk közönséges róka, nem fogja megállni, hogy ne válaszoljon. Erről aztán megtudhatjuk, mi az igazság. Mikor a király szokásos esti sétájára indult legkedvesebb elefántja hátán, az összesereglett rókák egy Ids tisztáson kórusban ugatni, vonítani kezdtek. Amint a kék róka ezt meghallotta, felébredt benne a régi ösztön, s maga is csatlakozott a rókadalárdához. „De hisz ez csak egy közönséges róka! - háborodott fel az elefánt a vonítás hallatán.- Orcátlan csaló - bömbölte haragosan, s ormányának egyetlen csapásával lesöpörte hátáról a botcsinálta királyt. Nagy üggyel-bajjal tudott csak átcsusszanni a kék róka a nekiszilajodott elefánt lábai között, s inaszakadtából menekült a rókafalka felé. De a rókák nem bocsátották meg társuk dölyfössé- gét, harapták, ahol érték, s elűzték maguk közül. így bolyongott a csaló róka egymagában, társak nélkül, amíg csak meg nem halt. Tibeti mese Tudod-e? Eljuthatunk-e a csillagokig? Ugye tudjátok, hogy a Nap a legközelebbi csillag? A következő pedig oly messze van, hogy a fény több mint négy évet száguld a világűrben, míg ideér hozzánk. Ha tehát fénysebességgel haladó űrhajóval utaznánk, szintén ennyi ideig tartana az út. Persze ha gyorsabban mehetnénk a fénynél, akkor hamarabb odaérnénk. A tudósok azonban bebizonyították: a fény halad a leggyorsabban, és még az űrhajók sem mehetnek a fénynél sebesebben. Űrhajókkal százezer évig tartana az út. Meddig látunk el távcsővel? Olyan messze, ahonnan még észlelhető erősségű fény érkezik hozzánk. A távcső arra jó, hogy az égitesteket fényesebbnek mutassa, mint ahogyan szabad szemmel látjuk őket. így a távolabbi, halvány csillagok is megfigyelhetők vele. A legtávolabbi, távcsővel még látható égitestek olyan messze vannak, hogy tőlük a fény 10 milliárd év alatt ér ide hozzánk! Képesek lennénk messzebb is látni, ha a messzi űrből elég erős fény jönne a távcsöveinkbe. Weöres Sándor versei Kanásztánc Volt nekem egy cimborám, mosakodni restellt, kéményseprő fogta meg, vitte a kis embert. Volt nekem egy cimborám, nem volt soha tiszta, aki arra rátalál, mégis hozza vissza. Túl, túl... Túl, túl, messze túl, mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr. Sehallselát Dömötör Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkói a kovács. Míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát.
