Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-29 / 30. szám
Kultúra 1998. július 29. 13 Amerikai, svájci, kanadai résztvevői is voltak a rendezvénynek Népművészeti tábor ’98 A kassai Pribék házaspártól tanulhatták mega gyerekek a szövés egyszeregyét Dömötör Ede felvétele Klein Melinda ___________ Jú lius 8-ától 11-éig zenétől és énekszótól volt hangos a gombaszögi völgy. A népművészeti tábor résztvevői táncoltak, énekeltek, hangszeres népzenét tanultak, a gyerekek nemezeitek, szőttek, és elleshették a fazekasmesterség ősi fogásait. Kár, hogy az időjárás nem kedvezett a sátorozóknak, hisz jóformán egész idő alatt szakadt az eső.- Igaz, hogy pocsék időt fogtunk ki, de a meghirdetett programhoz így is tartani tudtuk magunkat - mondja Richtarcsik Mihály, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnöke, a tábor szervezője. A táncosok a szabadban, de fedett helyen gyakorolhattak, így őket nem zavarta az eső. Szabó Szilárd és Németh Ildikó napi hat órában tanított méhkeréki román táncokat. Varsányi Ildikó foglalkozott a zenészekkel, de a gömöri hagyományőrző zenészek is eljöttek, akiktől valóban sokat tanulhatnak a fiatalok. Sajnos, kevesebben voltunk, mint tavaly, szerintem ez is a rossz időnek köszönhető. Azért így is volt körülbelül nyolcvan résztvevője a tábornak. Néhány szép, régi mesterséggel is megismerkedhettek az érdeklődők. Igen, mégpedig nem csupán elméleti szinten, hanem a maguk valóságában is bemutatták az oktatók ezeket a mesterségeket. Gyetvai István magával hozta a fazekaskorongját, az égetőkemencét és az agyagot. A hét végére sok szép tál, korsó és bögre került ki a „tanítványai” keze alól. Gyetvai Zsuzsa a nemezelés ősi mesterségével ismertette meg a gyerekeket. Nem lehetett valami kellemes szappanos, vizes kézzel gyúrni, simogatni a gyapjút kint a hidegben, mégis mindig tele volt a kézművesek sátra. A kassai Pribék házaspár pedig a szövőszék használatára, a szövés csínjára-bínjára tanította meg az érdeklődőket. Esténként mulattunk, táncoltunk, jó volt a hangulat. A szerény részvételi díjak fedezik a tábor költségeit? Távolról sem. Ahhoz, hogy fedezzék, a jelenleginek körülbelül ötszörösét kellene kérnünk. Azt hiszem, úgy elriasztanánk csaknem az összes érdeklődőt, hiszen a legtöbben közülük kispénzű diákok. Nem ez a célunk, ezért fordulunk inkább az alapítványokhoz, fgy sem dúskálunk a pénzben, de amire kell, arra jut. A rendezvényt a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány és Szalóc község önkormányzata, valamint az Illyés Közalapítvány és a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma támogatta. Az elmúlt években több vállalkozó is segítségünkre volt, idén azonban nem voltunk ilyen szerencsések. Egyedül Varsányi György és László féli magánvállalkozók ajánlottak fel pénzbeli támogatást, amit ezúton is köszönünk nekik. A legelső ilyen tábort Zselizen rendeztétek meg, majd évekig Nagyfödémes adott neki otthont. Tavaly óta Gombaszögön találkozhatnak a népművészet iránt érdeklődők. Miért e gyakori helyszínváltoztatás? Nem akarunk mi vándortábort csinálni. A körülmények miatt alakult így. Zselizen még csak tánctáborban gondolkodtunk, ehhez jött később a zeneoktatás. Szerettünk volna minél jobb feltételeket biztosítani, ezért esett a választás Nagyfödémes- re. Négy év után azonban kiderült, hogy ez sem a legszerencsésebb megoldás. Remélem, hogy Gombaszög az lesz, és végleges helyszínnek tekinthetjük. Gyönyörű a környezet, a tanulás mellett kirándulni, túrázni is lehet, az oktatáshoz megfelelő, fedett sátrakat tudunk biztosítani, megoldható a szállás és az étkeztetés is. Ezenkívül ez a változás jót tett a rendezvénynek, mert az utolsó nagyfödémesi táborba nagyon kevesen jöttek el. Tavaly óta - hálaistennek-jócskán megszaporodtunk. Amerikaiak, kanadaiak, svájciak is eljöttek a táborba. Honnan tudtak róla? Többnyire az Interneten keresztül szereztek tudomást a táborról, de vannak már állandó külföldi vendégeink is. Szeretik ezt a zenét, ezeket a táncokat, érdeklődnek a kultúránk iránt. Tőlük tudom, hogy megfogta őket ez a hangulat. Sokuknak semmi köze a magyarsághoz, mégis megtanulják a nyelvet, hogy közelebb kerülhessenek a népi kultúrához. Másrészt az amerikai vagy nyugat-európai, „megkoreografált” népi táncokkal ellentétben a mi táncaink erősen improvizatívak. Mostanában sokat beszélnek a kreativitáskészség fejlesztéséről. Erre is alkalmas a magyar néptánc, hiszen minden benne van. Heti kultúra Könyvespolc Kopócs Tibor: Album „Hívő ember vagyok, bár a hí- vőségem nem demonstratív. Elgondolkoztató, milyen csodát tudott művelni Jézus. Hitet tudott adni, szeretette tudott buzdítani. Az, hogy a hitet, a szeretetet valaki olyan szuggesztív erővel volt képes átadni, hogy majd’ kétezer éve él, az olyan csoda, ami valóban ritkaság. Óriási feladat a Jézus-arcot mint emberarcot megmintázni, és kihívás, mert annyiféle felfogás, megjelenítési mód rakódott rá, hogy szinte kánonná vált az ábrázolása. (tallósi) Heti jegyzet Utóhang az oktatásromboláshoz Regény A lkonyodon, amikor a határhoz érkeztek, és Nena Daconte észrevette, hogy gyűrűsujja még mindig vérzik. A csendőr, mielőtt kijött, nyersgyapjú sálat csavart háromszögletű lakksapkájára, és miközben a karbidlámpa fényénél az útleveleket vizsgálta, azon erőlködött, hogy a Pi- reneusokból süvöltő fagyos szélrohamok te ne döntsék a lábáról. Bár mindkettőjüknek szabály- szerű diplomataútlevele volt, a csendőr az arcukba világított, hogy ellenőrizze, hasonlítanak-e fényképükhöz. Nena Daconte csaknem kislány volt még, vidám madárszemekkel, melaszszínű bőréből a Karib-tengeri nap fénye sugárzott a gyászos januári estébe, nyakig beburkolózott nercbundájába, amelyet az egész határőrgamizon évi fizetéséből sem tehetett volna megvenni. A férje, Billy Sánchez de Ávila, aki a kocsit vezette, egy évvel volt fiatalabb nála, és csaknem olyan szép, mint ő, skótkockás kabátot és sportsapkát viselt. Feleségével ellentétben magas volt, atlétatermetű, acélkemény állkapcsa akár a gyáva gyilkosoké. Anyagi helyzetükre leginkább mégis a platinafényű gépkocsi utalt, egy vadállat élő ereje áradt belőle, ilyent még nem láttak itt, a szegénység határállomásán. A hátsó ülésen vadonatúj bőröndök és kibontatlan ajánVéred nyoma a havon Gabriel Garcia Márquez 1.rész dékcsomagok tornyosultak. Ott hevert a tenorszaxofon, amely Nena Daconte legfőbb szenvedélye volt, egészen addig, amíg a lány meg nem adta magát gyöngéd, tengerparti banditája dühödt szerelmének. Mikor a határőr visszaadta a lepecsételt údeveleket, Billy Sánchez megkérdezte tőle, van-e a közelben patika, ahol bekötnék felesége vérző ujját, a határőr a szelet túlordítva azt tanácsolta, hogy érdeklődjenek Hendaye- ban a francia oldalon. De a hendaye-i határőrök, akik ingujjban ültek az asztalnál, verték a kártyát, és közben vörösborba mártogatott kenyeret rágtak jól fűtött, kivilágított üvegbódéjukban, a kocsi márkáját és méretét látva csak intettek, hogy folytassák nyugodtan útjukat francia földön. Billy Sánchez többször is rájuk dudált, de a határőrök nem értették, mit akar, az egyik kinyitotta az ablakot, és az orkánnál dühösebben üvöltötte feléjük: -Merde! Allez-vous-en! Ekkor Nena Daconte, fülig beburkolózva bundájába, kiszállt a kocsiból, és tökéletes francia nyelven megkérdezte az őrt, hogy hol talál egy gyógyszertárat. A katona boros kenyérrel teli szájjal morogta, hogy ez nem tartozik rá, még kevésbé ilyen cudar időben, és becsapta a kis ablakot. De aztán jobban megnézte a sérült ujját szopogató leányt, aki valódi nercbundába burkolva tündökölt a kísérteties éjszakában, talán elvarázsolt lénynek hihette, mert egyszerre barátságosabb tett. Elmagyarázta, hogy a legközelebbi város Biarritz, de télvíz idején, ebben a farkasordító hidegben aligha talál nyitott patikát egészen Bayonne-ig.- Súlyos? - kérdezte.- Semmiség - mosolygott Nena Daconte, és felemelte briliánsgyűrűs ujját, melynek begyén alig látszott a rózsatövis ütötte seb. - Csak egy szúrás. B ayonne előtt ismét rákezdett a havazás. Hétre járt, de az utcák már kihaltak, a házakat bereteszelték a zord szél elől, és miután hiába kerestek patikát, elhatározták, hogy tovább mennek. Billy Sánchez örült a döntésnek. Mohó szenvedéllyel élvezte a különleges autót, apja túlzott bűntudattal és töméntelen pénzzel engedett fia szeszélyének, nászajándékul adta ezt a Bentleyt, melyhez foghatót Billy még soha nem vezetett. Úgy megrészegült a volánnál, hogy minél tovább haladtak, annál kevésbé érezte a fáradtságot. Kész volt rá, hogy még aznap éjjel elérje Bordeaux-t, ahol nászutas- lakosztály várta őket a Splendid Hotelban, és a fiút sem ellenszél, sem hóvihar nem akadályozhatta ebben. Nena Daconte viszont kimerült a Madridtól tartó hosz- szú utazástól, az ónos esőtől síkos, csak hegyi kecskéknek való úttól. így Bayonne után becsavarta gyűrűsujját zsebkendőjébe, hogy elállítsa a vérzést, és mély álomba merült. Billy Sánchez észre sem vette, csak éjfél felé, amikor már elállt a havazás, a fenyők között hirtelen elcsitult a szél, és a síkság fölött szikráztak az égen a jeges fényű csillagok. Áthaladtak Bordeaux alvó fényei között, csak azért állt meg, hogy tankoljon az út menti benzinkútnál, aztán lélegzetvételnyi szünet nélkül vezethessen egészen Párizsig. Annyira élvezte huszonötezer font sterlinges játékszerét, hogy eszébe sem jutott, vajon jó-e ez a rohanás a mellette alvó ragyogó teremtésnek is, akinek gyűrűsujján a zsebkendőt átáztatta a vér, és akinek ártatlan álmába először tört be a bizonytalanság. Három napja házasodtak össze tízezer kilométernyire innen, Cartagena de Indias városában, a fiú szüleinek megrökönyödésére, a leány szüleinek csalódására, a hercegprímás személyes áldásával. Kívülük senki sem értette, senki sem ismerte e váratlan szeretem eredetét. Három hónappal az esküvő előtt egy tengerparti vasárnapon kezdődött, amikor Billy Sánchez megrohamozta bandájával Marbellán a női öltözőket. Nena Daconte éppen betöltötte tizennyolcadik életévét, és akkor érkezett meg a svájci Saint-Blaise ChateUene leányne- velő intézetből, hibáüan kiejtéssel beszélt négy nyelven, mesterien szaxofonozott, s ez volt az első tengerparti vasárnapja, amióta visszatért. Már meztelenre vetkőzött, hogy fürdőruhát húzzon, amikor kitört a strandon a vakrémület, kiabálás, csákányok robaja hallatszott a szomszédos kabinokból, de nem értette, mi történik, amíg az ajtóretesz te nem röpült, és a lány előtt ott állt az elképzelhető legszebb bandita. Csak egy vonalnyi leopárd- bőrt utánzó fürdőnadrágot viselt rugalmas jó felépítésű testén, amely aranyszínű volt, mint a tengerparti népeké, (folytatjuk) Vas Ottó _____________ Min dnyájan ismerjük a parlament által (ugyan csak hat szavazattal) elvetett oktatási törvény elutasításának alapvető indokait, hallhattuk és hallhatjuk a javaslatot benyújtó párt képviselőinek magyargyűlölő kirohanásait, engem mégis meglepett, hogy többek szájából (többekközött az oktatási miniszter asszonyéból is) elhangzott az a szakmai szempontból teljesen abszurd kijelentés, hogy Szlovákiában senki számára nem lehet idegen nyelv a szlovák. Mintha az emberek anyanyelvét egy bizonyos területhez való tartozás határozná meg. E kitekert nyakú logika alapján megtámadták a pillanatnyilag egyetlen új oktatási módszert is, amellyel a magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelv eredményesen oktatható, mert a szlovák nyelvet idegen nyelvként kezeli, és hiába érvelt a józan ész, miszerint minden embernek csak egy anyanyelve van, oktatási szempontból pedig az összes többi (bármennyire szereti is őket) számára csak idegen lehet, a politika és az elvakult gyűlölet szakmai ostobaságokra ragadtatta még az állítólagos szakembereket is. Vajon miért? Hiszen jóakaróink” amásik oldalon folyton azt szajkózzák, hogy csak meg akarnak bennünket tanítani rendesen szlovákul beszélni. A szakmai dilettantizmusról tanúskodó érvek azonban, hogy' a magyar gyereknek anyanyelvi oktatási módszerrel kell tanulnia a szlovákot és szlovák nyelven a földrajzot és a történelmet, mivel Szlovákiában él, azt bizonyítják, hogy a valódi cél ennek ellenkezője, vagyis hogy minél kevesebben tanulják meg megfelelő szinten beszélni a nyelvet, hogy egyre kevesebben tudjanak érvényesülni, mert már így is túl sokan vannak a magyarok, akik a hivatalokban és a politikai fórumokon államnyelven tudják képviselni a szlovákiai magyar polgárok érdekeit. Atörvény- javaslat elutasítása most ugyan megállította az elbutí- táson alapuló beolvasztást, de résen kell lennünk, hogy hasonló, az ostobaságból bölcsességet kreáló javaslatok a jövőben legalább a törvényhozásban ne kaphassanak szabad utat a megvalósításhoz.
