Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-29 / 30. szám

1998. július 29. Kópé Csontos Vilmos Dinnyedalok i. Megérett a dinnye, II. Apu hazavitte, Piros bélés, Anyu szeletelte, íze édes S az asztalra tette. A jó görögdinnyének Gyerekei várták, A piacon, Csaptak is nagy lármát: Van alkalom, Egy szeletet kértek, Kapható, ha megérett. Puszit is ígértek Én nem veszek, Anyukának - érte... Magot vetek,- A lárma megérte, A kertemben megterem, Mert szeletet kaptak, A piacon De még jól nem laktak, El nem adom, Mind elfogyasztották, Mert szeretem - meg­Meghagyták a héját. eszem... Verseghy Erzsébet Madárijesztő Suttyó legényke, mocskos mellénye, orra. Lyukas kalapját Esőben, szélben tán a nagyapja madarak félnek hordta. tőle. Egy szál magában Suttyó legényke ég felé tárva gyümölcsöskertek kaija. őre. GotkJoí körtem, tejbárt. Körbe­körbe A kör betűi­ben Gárdo­nyi Géza egyik regé­nyének címe rejlik. A be­tűket egy meghatáro­zott sorrend­ben kell ösz- szeolvasni. Nos, mi a regény címe? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjuta­lomban részesülnek. Megfejtés A július 15-i számunkban közölt feladat megfejtése: a négyes számú kocka. Nyertesek: Mag Mihály, Fülek; Dóczé Adrienn, Ko­márom; Macák Genovéva, Léva; László Melinda és Zoltán, Alistál; Móricz Bertalan, Királyhelmec. Iuliu Rajtiu A vén szamár és a fülemüle Megvénült a mesebeli szamár, de még mindig reménykedett, hogy találkozik egy fülemülével, akivel összemérhet­né a hangját. Bizony, most már igazán itt volt az ideje, hiszen három csodáló hallgatta gyönyörködve énekét, s agy- ba-főbe dicsérte:- Mily lágy, bársonyos a hangod!- Úgy kivágod a magas cét, mint senki a világon!- Fölséges, amikor halkan énekelsz... A szamár ilyenkor boldogan pislogott, patájával kirúgta az istálló ajtaját, s máris a ház mögötti réten termett. Áb­rándozva őgyelgett a fűben, és nagy hangon siránkozott:- Sehol egy fülemüle, pedig már a hangomat is kiműveltem... Legalább egy pacsirta vetődne errefelé, ő is megtenné.-Pacsirta?! -hüledezett Vasfedő, az egyik csodáló.- Szó se lehet pacsirtáról! - akadékos­kodott másik hódolója, a süket Har­kály.- A pacsirta olyan faragatlan - csikorogta a rozsdás Sarokvas. A szamár csak hall­gatta A Sarokvas zokogni kezdett, mit sem törődve azzal, hogy közben még in­kább belepi a rozsda. A Vasfedő bánatában földhöz vágta magát, mire az utolsó zománc­darab is lepattant róla. őket, s most, az ezredik alkalom­mal is igazat adott ne kik.- Régóta tudom, hogy hű barátaim vagytok. Köszönöm hűségeteket. S hogy bebizonyítsam, mily kedvesek vagytok nekem, ünnepélyesen meg­ígérem, hogy részt vehettek a búcsú­hangversenyemen. A Harkály úgy felháborodott, hogy hirte­len a saját fejét kezdte kopácsol­A szamár pedig elnyújtott, falrengető hangon énekelte el az első ütemeket: -Iá! Iáá! Iááá! Iááá-h! Csak úgy visszhangzott belé hegy és völgy.-Pompás!-Nagyszerű!- Remek! Ekkor egy ifjú fülemüle, aki sosem lá­tott még szamarat, ijedtében odarepült:- Mi történt? Jön a héja? Vi­har közeleg? A hódolók felháborodva le­pisszegték:-Fogd be a szád!- Nem is a szád, hanem a csőröd!- Csöndet kérünk... A nagylelkű szamár rájuk szólt:- Hagyjátok beszélni. Úgy látom, egy fülemüléhez van szerencsénk. Én már úgyis befejeztem. Ez volt a búcsúkon­certem. A hódolók szörnyűlködve összenéz­tek.- Hogyan? A legutolsó?- Miért sújtasz bennünket?- Mester, mi lesz velünk? A szamár szomorúan bevallotta:- Amikor e tájakra vetődtem, azt hittem, nyoma sincs er­refelé a fülemülének... Lám, tévedtem. De ő majd itt ma­rad veletek, mert én vissza­vonulok, kedveskéim. A három hódoló valósággal jajveszékelt:- Mily szörnyűség! leg­alább hallgassuk meg, tud-e énekelni egyál­talán. A fülemüle trillázni kezdett. Fű, fa, virág, min­denki gyönyörköd­ve hallgatta a cso­dás éneket. Még a szamár is némán fü­lelt, hódolóival együtt.- Hát... van egy kis különbség -jegyezte meg az erdei fenyő, amely­ből a hegedűket szokták faragni.- Meghiszem azt - bólintott a szamár. Hiszen én basszus vagyok, ő meg szopránt énekel. Románból fordította Cseke Gábor Eszik Alajos rajza Tuc&kö Y f>Gg3 r H V Miért hordja a kenguru a kölykét az erszényében ? Mert a kicsi születésekor fejleúen, magatehetetlen, szüksége van egy védett és meleg fészekre. Felemel­kedve a kenguru magasabb az embernél is, de a kölyke a születéskor csupán 3-4 cm hosszú! Amikor a világ­ra jön, bemászik a jó puha vacokba, és ott marad több mint fél évig. Ahogy növek­szik, egyre többet kukucs­kál kifelé, ismerkedik a nagyvüággal, míg aztán egyszer fürgén kiugrik biz­tonságos rejtekéből. Több is veszett Mohácsnál. Mit jelent? Akkor szoktuk mondani, ha vigasztalni akarunk va­lakit, vagy saját magunkat csitítgatjuk. Azt mondjuk, hogy Mohácsnál (1526- ban) elpusztult a magyar nemzet színe-virága, mégis túlélte a magyar nép, ak­kor mit nyafogunk apróbb- nagyobb, de ennél össze­hasonlíthatatlanul kisebb veszteségünk miatt! Miért sző hálót apók? A macska hangtalanul oson, vagy órákig mozdu­latlanul ül az egérlyuk előtt, a farkas órákon ke­resztül kergeti az áldoza­tát, a leopárd váratlanul veti rá magát áldozatára a fa óriási lombjai közül. így szereznek zsákmányt. A pók zsákmányszerzésének évmilliók alatt kialakult módja a hálószövés. Bizony érdekes, ahogyan a pók vadászik! Eszközt használ hozzá, csapdát: hálót. Igaz, nem azért, mert az eszével rájött, hogy ezt érdemes csinál­nia. A hálója, habár meste­ri szerkesztésre vall, ösztö­nös, mechanikus dolog: a pók képtelen új mintákat kitalálni. Mirigyei termelik a hálószövéshez az alap­anyagot, s ez a levegőn szi­lárdul meg. A háló tehát nemcsak a pók lakása, hanem csapda is a legyek, szúnyogok és apró lepkék számára. A ro­varok gyanútlanul repked­nek, egyszer csak hirtelen fennakadnak a szinte lát­hatatlan finom szálak kö­zött. Persze menekülné­nek, vadul rugdalóznak, de éppen ezek a finom rángá- sok figyelmeztetik a pókot: zsákmány akadt a hálóba! Gyorsan odaszalad, és a le­gyet még jó alaposan kör­be is fonja hálóval. Egyéb­ként nem minden pók sző hálót, vannak olyan fajok, amelyek a fű között szalad­va vadásznak apró rova­rokra.

Next

/
Thumbnails
Contents