Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-29 / 30. szám
Politika 1998. július 29. 3 Hét nap a belpolitikában: július 16-22. Mentőöv a rászorulóknak? Madi Géza ______________ Má r a nyári szünetre gondolhattak a képviselők, amikor a parlament utolsó előtti ülésén az utolsó napon nem szavazták meg az úgynevezett stratégiai vállalatok privatizálását tiltó törvényt. A DSZM elnöke ettől azonban nem esett pánikba, hanem nagy vehemenciával közölte: a mozgalom a néphez fordul, hogy referendumon mondjon véleményt a magánosításról. Jelezte: ha idejében sikerül összegyűjteni a szükséges 350 ezer aláírást, akkor a parlamenti választásokkal egy időben tarthatnák meg a népszavazást. Meciar azt szeremé elérni, hogy még nagyobb káosz alakuljon ki a választójogi törvény módosításával amúgy is összezavart állampolgár fejében. Mert könnyen megtörténhet, hogy a szavazóhelyiségbe belépők hirtelen nem is fogják tudni, hogy mikor kell szavazniuk - a majdani parlamenti tagjaira, illetve mikor kell „népszavazniuk” - a stratégiai vállalatok privatizálásának majdani tiltására. Mindenképpen tudniuk kell viszont azt, hogy az előbbi aktussal azokat a képviselőket juttatják be a törvényhozásba, akiknek - meghallgatva a nép szavát - később jóvá kellene hagyniuk a magánosítási stopot. Ilyen pofon- egyszerű a képlet. Gazdasági szakértőknek kellene azonban kimondaniuk, hogy a leköszönő kormánykoalíció által véghezvitt vadprivatizálás után akad-e még Szlovákiában akár egyetlenegy stratégiai vállalat is. Mert ha, mondjuk, az Alexander Rezesnek ajándékozott Kelet-SzloAz előrejelzések beigazolódtak: Meciar belügyminisztere megmenekült. vákiai Vasmű nem volt az, akkor teljesen fölösleges Meciar nyári aláírás-gyűjtési akciója. Három napon belül két csapás is sújtotta az országot. Egy politikai jellegű: július 18-án a nagyszombati Spartak labdarúgó-egyesület stadionjában tartott jelölő közgyűléssel megkezdődött a DSZM választási kampánya, július 20-án pedig hatalmas, sok emberéletet követelő árvizet okozó felhőszakadás vonult át több kelet-szlovákiai járáson. Az ideiglenes államfőként is működő kormányfő által vezetett mozgalom már négy éve jelent csapást Szlovákiának. Neki „köszönhetik” a választópolgárok, hogy az ország nem kerül be a NATO-ba és az EU-ba sem. Az állampárt gazdaságpolitikája miatt esett vissza a termelés és kerülik el mérföldekre az országot a külföldi befektetők. A DSZM csak egy területen ért el növekedést: a munkanélküliség terén. És éppen azokban a régiókban rengeteg az állástalan, amelyeket most természeti katasztófa sújtott. Állítólag több mint tízmillió koronába került a nagyszombati stadionban rendezett show-műsor. Ehhez képest a DSZM által az árvízkárosultaknak felajánlott százezer korona egyenlő a nullával. Vagy a jelöltállító közgyűlés után csak ennyi maradt a DSZM kasszájában? Az előrejelzések beigazolódtak: Meciar utolsó belügyminisztere megmenekült. Az ellenzéknek július 21-én ugyanis nem sikerült elfogadtatnia a parlamenttel a Gustáv Krajci ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Krajci- nak nem kellett félnie attól, hogy távozik a tárca éléről, s így például nem ő irányíthatja azt a szeptemberi választási aktust, amelynek játékszabályait az általa vezetett minisztérium dolgozta ki. Hogy azért tényleg biztos legyen a választási törvényt lényegesen megváltoztató tárcavezető maradása, Meciar jó előre megzsarolta az ellenzéket, mondván: ha nagyon ragaszkodik a fejvételhez, akkor megtörténhet, hogy ideiglenes államfőként nem írja alá a rá nem szállt köztársasági elnöki jogköröknek a parlament elnökére való átruházásáról elfogadott alkotmánytörvényt. Ebben az esetben pedig az országban nem akad majd senki, aki meneszthet- né Krajcit. A választások után pedig vagy beül a parlamentbe, vagy... S mintha Ivan Lexa és a DSZM sem bízna abban, hogy a mozgalom ismét kormányt alakíthat. Ez derül ki abból, hogy a DSZM jelöltlistáján Lexa biztos befutóként szerepel. Meg kell hagyni, sok vaj van a titkosszolgálat jelenlegi vezetőjének a fején, ezért csak egy lehetőség maradt a számára: a képviselői mentelmi jog. Mentőövnek a parlament is megteszi. De ki dob mentőövet az árvízkárosultaknak? Csehországban az új kormány megalakulásával csak a tavalyi szerepek cserélődtek fel: Václav Klaus, a Polgári Demokrata Párt elnöke a képviselőház élére állt, elődje ebben a tisztségben, a szocdem Milos Zeman pedig a kormányrudatvettea kezébe CTK-felvétel Dömötör Ede felvételei uomoro Interjú Juraj Hrabkóval, a Sme újságírójával, aki független szlovák jelöltként indul az MKP listáján „Meglehet, a közeljövőben belépek a MKP-be” P. Vonyik Erzsébet _______ Ki kezdeményezte, hogy felkerüljön az MKP listájára? Kétoldalú dolog volt. Már több mint egy éve mérlegeltem ezt a lehetőséget, s kötetlen beszélgetéseken szóba is került. Végül abban állapodtunk meg, hogy független jelöltként a lista utolsó helyét, a 150.-et kapom. Ez nem azMKdöntésevolt, hanem az én kívánságom, s megmondom, miért. Nem tartom helyesnek, ha független jelölt egy pártlista élén szerepel. Azok jogosultak erre, akik több éve az illető párt színeiben tevékenykednek. Négy év múlva esetleg nem kíván előbbre lépni ezen a listán? Független jelöltként az említettek miatt semmiképp sem. Szlovák lapban publikáló újságíróként nem tart attól, hogy e döntését az olvasók nemtetszéssel fogadják? írásaim nem csak a szlovák újságolvasókhoz szólnak. Nem tartok attól, hogy elvesztem a hitelemet. S nem hiszem, hogy lépésem ellentétes a Sme napilap irányultságával, melynek lényege a polgári társadalom, a demokrácia, a törvényesség, a szabadságjogok tiszteletben tartásának szorgalmazása. Magyarok is reagálnak írásaira? A visszajelzések zömével szlovákok, de olykor magyar olvasóktól is érkeznek. Nagyon megható levelet kaptam egy magyar asszonytól az alkotmánybíróság nyelvtörvényügyben hozott döntésekor a Domino Fórumban megjelent írásomra. Megírtam, hogy az ellenzéki pártok sem azon az oldalon álltak, ahol állniuk kellett volna, s országunkban olyan a közhangulat, hogy hatszázezer teljes jogú polgárt idegenként kezelnek. Meg tudja-e nyerni a magyar polgárok bizalmát? Európában a kisebbségi politika rendkívül fontos, mert a kisebbségek lakmuszpapírt jelentenek a demokrácia fokának megítélésében az adott államban. Érzésem szerint egyes európai döntésekben, ajánlásokban e kérdés egyre hangsúlyozottabban szerepel. Beigazolódik, hogy nem teljesen helyes az, amit a nemzetközi dokumentumok rögzítenek a nemzetek önrendelkezési jogára vonatkozóan, hiszen mihelyt egyes nemzetek ezt érvényre kezdték juttatni, földrészünkön egy sereg konfliktus robbant ki. Említettem, a kisebbségek a demokrácia lakmuszpapírja, melynek három fő pillére a szabadság, az önigazgatás és a törvényesség. Ezek olyan értékek, amelyeket a Magyar Koalíció korábbi három pártja szorgalmazott. Politikai kommentátorként elemzem a parlamentiképviselők szavazásait, és arra a megállapításra jutottam: magyar képviselők egyszer sem szavaztak alkotmányellenes törvényre, s nem vétettek a demokrácia írott, illetve íratlan szabályai ellen sem. Ezért vonzotta a magyar lista? Ez volt az egyik ok. Nem merném állítani egyetlen más pártról sem, hogy képviselői egyetlenegy esetben sem szavaztak szöges ellentétben az alkotmánnyal. A legmarkánsabban ez a nyelvtörvény megszavazásakor mutatkozott meg. Másfelől 1989 óta azon fáradozom, hogy Szlovákia normális állam legyen, ne pedig Európa szemét- lerakata. S nem látok más járható utat, mint a nyitott polgári társadalmat. Meggyőződésem: jó lenne, ha szlovák ember szorgalmazná a kisebbségek jogait érintő kérdéseket, nem pedig maguk e kisebbségek képviselői, mivel ez automatikusan valakinek a malmára hajthatja a vizet. Másfelől a magyar pártok eddig nem adtak ki magukból annyit, amennyit egy politikai pártnak ki kell magából adnia ahhoz, hogy érdekeit keresztül tudja vinni. Bizonyos témákban már csak amiatt is vonakodnak felszólalni, mert tartanak a megbélyegzéstől, hogy „már megint mit akarnak itt ezek a magyarok”. Az MK politizálásában milyen hibákat tapasztalt? Az MK nem bátorkodott saját államfőjelöltet állítani. Egy 17 fős parlamenti képviseletű pártnak ezt meg kellett volna tennie. De nyilván tekintettel voltak a másodlagos hatásokra, mert el tudjuk képzelni, miként reagált volna az SZNP, a DSZM. Csendes támogatással más pártok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar kisebbséget sérelmek éljék, elvegyenek eddigi jogaiból. Azt hiszem, helyénvaló lenne, ha ez nemcsak cikkeimben láma napvilágot, hanem a politikában is elhangzana, s ezért is döntöttem úgy, ahogy döntöttem. Az MK alig terjeszt be törvényjavaslatot, pedig ez is egy parlamenti párt kötelessége. Bizonyos be- zárkózottságot is érzek, hogy az MK főleg „saját” problémáival van elfoglalva, s közben elillannak az ország sorsát meghatározó kérdések. Mi a tippje, együtt marad az MKP? Ez a párt célirányos tömörülés, amely a választási törvény szüleménye. Eszményem az, hogy egyetlen párt se működjön elsősorban etnikai alapon. Akkor fogjuk igazán jól érezni magunkat, ha nem osztanak bennünket jó és rossz szlovákokra, jó és rossz magyarokra, hanem egyszerűen jókra és rosszakra. El tudom képzelni az MKDM és a KDM egybeolvadását, ugyanígy az MPP-ét és a DP-ét. Felbukkanása a listán az együttműködés kezdete az MKP-vel? Kész vagyok az együttműködésre. Meglehet, hogy már a közeljövőben felvételemet kérem az MKP-be. Kurier Megtanulták a leckét A koszovóiak megtanulták a boszniai leckét. Aki valamit fegyveres erőszakkal harcol ki, még a zsákmányát is megtarthatja, végtére is a boszniai szer- bek megkapták Bosznia 49 százalékát. Abosnyákokhoz hasonlóan a koszovóiak is igyekeznek a NATO-t bevonni a konfliktusba, és már rég nem csupán autonómiát követelnek, hanem rögvest Nagy-Albániát, amit rajtuk kívül a világon senki nem akar - állítja a nagy példányszámú osztrák napilap. Eközben az elnyomottak radikalizálódása megkeseríti a békeközvetítők életét. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg terhes, mert cselekvésre kényszeríti a Nyugatot. Míg Belgráddal valahogy csak el lehetne rendezni az ügyet - írta a Kurier. La Repubblica Nyugtalanság A baloldali liberális olasz napilap szerint „a NATO nyugtalan, az oroszok nem kevésbé. Moszkva az albán szakadárokat állítja be fő felelősöknek, és követeli, hogy azonnal tegyék le a fegyvert, és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. Tirana és Belgrád továbbra is egymást vádolja. A szerbek Koszovóba átdobott külföldi gerillaharcosokról beszélnek. Főleg arabokról, akik az albán hatóságok szeme láttára lépik át a határt. Az albánok válasza: Jugoszlávia be akarja vonni őket a konfliktusba.” Izvesztyija Elvérzésre várva? Az Izvesztyija című orosz napilap így vélekedik: ,A szerb milicisták és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg összecsapásai szabályos háborúvá bontakoztak ki. A jugoszláviai konfliktus ellenőrizhetetlenné vált. Nincs más lehetőség, mint kivárni, amíg az egyik fél teljesen elvérzik.
