Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-30 / 52. szám
4 1998. december 30. Háttér 1998 a várva várt fordulat éve lett, remélhető, hogy a meciari rezsim bukása után végre megkezdődik az igazi rendszerváltás Az esztendő belpolitikai eseménynaptára Öröm a választási eredmények kihirdetésekor. Azóta mosolyogni is csak ritkán van kedve a kormányfőnek. Somogyi Tibor felvétele JANUÁR Újévi beszédében Michal Kováé köztársasági elnök a kormányt tette felelőssé azért, hogy az ország nem került be a NATO- és EU-bővítés első körébe. Vladimír Meciar miniszterelnök .jókívánságában” kifejezte meggyőződését, hogy 1998 a „gazdagok éve” lesz. „Nem szégyen gazdagnak lenni, csak az a szégyen, ha a gazdagságot nem használják fel a köz javára” - mondta. A kormányhivatalba sürgöny érkezett, hogy merénylet készül a kormányfő ellen. Lőcsén csúcstalálkozót tartottak a közép-európai államfők. Bugár Béla (MKDM), A. Nagy László (MPP) és Duray Miklós (Együttélés) megállapodott a közös választási párt létrehozásában. Stefan Markus, Juraj Hrasko és Augustin Kurek indult a parlamenti államfőválasztás első fordulójában. A magyar iskolákban ismét egynyelvű bizonyítványokat adtak ki. FEBRUÁR Ifj. Michal Kovácot őrizetbe vették a cseh-német határon. Rózsa Ernő (MK) részben magyar nyelven javasolta - hiába - a parlamentben a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadását. Sem Márkusból, sem Hraskóból nem lett elnök az első parlamenti forduló második körében. Michal Kovác április 19-ére tűzte ki az úgynevezett elnökválasztási és NATO- népszavazás új időpontját. MÁRCIUS Lejárt Michal Kovác megbízatása. Az államfői jogköröket átvevő Vladimír Meciar amnesztiát hirdetett ki a meghiúsított népszavazás és ifj. Kovác ügyében, illetve törölte az ismét kiírt referendumot. Münchenben 150 ezer márka óvadék ellenében szabadlábra helyezték ifj. Kovácot. Leváltották a búcsi és a bátorkeszi magyar alapiskola igazgatóját. A döntés óriási tiltakozási hullámot váltott ki. Az elnökválasztás második fordulója is sikertelen maradt - Ladislav Ballek és Milan Fogas indult. ÁPRILIS Vladimír Meciar hivatalosan „pénzmosásra” szólította fel az ország lakosságát. A kormányfő és Blazena Martinková „mindenes” tanácsadó kapcsolata miatt újabb miniszterelnöki szóvivőnek kellett megválnia tisztségétől: Jozef Krosláknak. A hatalom fenyegetései ellenére Párkányban és Szentgyör- gyön megtartották a Kovác-féle népszavazást. A katolikus püspökök nyílt levélben bírálták a Meciar-garnitúra politikáját. Az államfőválasztás harmadik fordulója sem hozott eredményt - Milan Secánskyt, Brigita Schmögnerovát és Zdeno Sus- kát jelölték. MÁJUS Ivan Gasparovic, a parlament elnöke nem fogadta az SZDK és az MK petíciós bizottságának tagjait, akik a demokratikus választási törvény elfogadását szorgalmazó akció során összegyűlt aláírásokat tartalmazó íveket szerették volna átadni. Több kormánypárti-ellenzéki kerekasztalt is tartottak a „szlovákiai helyzet rendezéséről” - eredménytelenül. Bejegyezték a Magyar Koalíció Pártját. Rendőrök léptek közbe Komáromban, amikor az igazgatóleváltások ellen tiltakozó búcsi és bátorkeszi szülők találkozni akartak a járási elöljáróval. A negyedik elnökválasztási fordulóban egyedül induló Vladimír Abrahám mindössze 13 szavazatot szerzett. JÚNIUS A tiltakozások ellenére újabb magyar iskolaigazgatókat váltottak le. Nem tartották meg az államfőválasztás negyedik fordulójának második körét, mert Abrahám visszalépett. Megkezdődött a mohi atomerőmű felfűtése. Szepsiben és Galántán a magyar iskolák mellett tüntetett több ezer szülő. Az MKP dunaszerdahelyi alakuló közgyűlésén Bugár Bélát választották meg a párt elnökévé. Éva Slavkovská oktatási miniszter bizonyítványosztáskor Nagyfö- démesen „provokált”. JÚLIUS A parlamenti többség újabb alkotmányellenes jogszabályt hagyott jóvá: az önkormányzati választási törvényt. Mohit rákapcsolták az elektromos hálózatra. Meciar másodszor is amnesztiát hirdetett a meghiúsított népszavazás és ifj. Kovác ügyében. Az elnökválasztás ötödik fordulójában Otto Tomecek, a DSZM jelöltje 86 szavazatot szerzett. Több mint harminc halálos áldozatot követelt az a felhőszakadás, amely Kelet-Szlovákiában pusztított. Négy holttest máig sem került elő. AUGUSZTUS A Szlovák Biztosító rejtett privatizálására tett kísérletek miatt az akkori ellenzék többször is rendkívüli parlamenti ülést szeretett volna összehívatni - sikertelenül. Fegyveresek foglalták el a Markíza Televízió székházát, ezzel megkezdődött Marián Kocner és Pavol Rusko harca a népszerű médiumért. Ivan Gasparovic törvény- ellenes módon nevezte ki az új vezérkari főnököt - Jozef Tuchynát Marián Miklus váltotta fel. A hónap végén Tuchyna feljelentést tett a katonai ügyészségen a házelnök döntése ellen. Megkezdődött a választási kampány. SZEPTEMBER Szlovákia Bős-Nagymaros ügyében újabb beadvánnyal fordult a Hágai Nemzetközi Bírósághoz. MKP-szavazólapokra bukkantak Pozsonyban egy hulladékgyűjtő konténerben. A parlamenti választásokon a DSZM kapta a legtöbb szavazatot. A Meciar-mozgalom a vok- sok 27 százalékát szerezte meg (43 képviselői hely). Az SZDK 26,33 (42), a DBP 14,66 (23), az MKP 9,12 (15), az SZNP 9,07 (14), a PÉP pedig 8,01 (13) százalékot ért el. OKTÓBER A volt ellenzéki pártok megkezdték a kormányalakítási tárgyalásokat. Nagy meglepetést és visszatetszést okozott a DBP magatartása, ugyanis az MKP nélkül is el tudta volna képzelni az új kabinetet. Ján Smerek a DSZM nevében sikertelen kormányalakítási tárgyalásokat folytatott a baloldallal. Az állami alkalmazottak többsége nem kapta meg idejében bérét. Az alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette a helyhatósági választásokról szóló jogszabályt. Az új parlament alakuló ülésén Jozef Migas házelnök csak 79 szavazatot kapott. Kinevezték Mikulás Dzurinda koalíciós kormányát. NOVEMBER A kabinet december 18-19-ére halasztotta az önkormányzati választásokat. Václav Havel cseh államfő Pozsonyban a visegrádi négyek együttműködésének felújításáról tárgyalt az új szlovákiai hatalom képviselőivel. Herbert Bösch, az EU és Szlovákia közös parlamenti bizottságának társelnöke a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadását sürgette, és „kisebb szenzációdnak minősítette, hogy az MKP is bekerült az új pozsonyi kormányba. Ján Camogursky igazságügyminiszter a kormányprogram ellen szavazott, mert a kabinet nem fogadta el a Vatikánnal kötendő szerződéssel, az egyházi iskolák egyenjogúsításával és katolikus egyetem létrehozásával kapcsolatos javaslatát. Milos Zeman cseh miniszterelnök Szlovákiába látogatott. Eduard Kukán szlovák és Martonyi János magyar külügyminiszter jegyzőkönyvet írt alá az alapszerződés végrehajtását felügyelő vegyes bizottságok létrehozásáról. Dominik Kocinger és Székely János kormánybiztos a bősi kérdés rendezéséről, Gabriel Palacka és Katona Tamás közlekedési miniszter pedig a párkányi Mária Valéria híd újjáépítéséről tárgyalt. DECEMBER A parlament bizalmat szavazott a Dzurinda-kabinetnek. Ke- szegh Margit komáromi járási elöljáró visszahelyezte jogaiba a leváltott búcsi és bátorkeszi iskolaigazgatót. Mikulás Dzurinda hatálytalanította a meciari amnesztiának azt a két cikkelyét, amelyig. Kováéra, illetve a népszavazásra vonatkozott. Ezzel megkezdődhetett a rendőrségi vizsgálat. Megtartották a helyhatósági választásokat. (mg) Évzáró jegyzet Érdemes volt öregedni Madi Géza Ezért a két napért érdemes volt egy esztendőt öregednünk. A kétszer huszonnégy óra - szeptember 25-26-áról van szó - ismét felélesztette a meéiari esztendő(k) alatt már alig-alig pislákoló reményt: Szlovákia visszakerülhet Európába, a visegrádi négyek közé, a demokratikus jogállamok közösségébe. Szóval oda, ahol már rég ott lett volna a helye. Csak hát akadt egy bökkenő. Meéiar harmadik (utas) kormánya. De kivártuk a végét, jóllehet, a diktatúra utolsó évében is hosszú 269 napot kellett kibírnunk. Kilenc olyan hónapot, amelyet az ország további elszigetelődése jellemzett. A Meciar-garnitúra erre is képes volt, az izoláció fokozására. Európát és az Egyesült Államokat pedig már nem „idegesítették” a szlovákiai történések: az újabb alkotmányellenes jogszabályok elfogadása, az ellenzék megbénítása, az államilag szervezett rablás zavartalan folytatása. Hogy csak a legszembetűnőbb dolgokat említsük. A demokratikus világban már nem fogalmaztak meg de- marsokat, csupán néhányszor küldtek Pozsonyba főbiztost (Max van der Stoel, Hans van den Broek), bár nem valószínű, hogy a látogatásoktól előrehaladást vártak volna. Mert jól megismerhették a szlovákiai hatalmat. Azt, hogy hiába a jó szó, a rábeszélés, a tanács, Pozsony a maga útját járta. Szeptember 25-26-áig. Akkor az ország polgárai a rendszer- váltásra, a Meciar-rezsim megbuktatására szavaztak. Sajnos, egy kis szépséghiba azért közbecsúszott. A Vladimír Meciar vezette DSZM néhány tized százalékkal bár, de megnyerte a parlamenti választásokat. Szerencsére jóval kevesebb szavazatot kapott, mint négy éve, s egyik volt szövetségese, a Lupták-féle párt is leszerepelt, így nem tudott kormányt alakítani. Ezzel létrejöhetett a demokratikus kormánykoalíció. Hogy a négy párt: az SZDK, DBP, MKP és PÉP vezetőinek több mint egy hónapig tartó tárgyalásai nehezek voltak, azt a november végi, december eleji történések teljes mértékben alátámasztották. A rég várt, de mégis meglepetésként ható kormányalakítási lehetőség úgy érte a négyes fogatot, mint a szövegét elfelejtő amatőr színészt a súgó elnémulása. Mert a pártvezetőknek senki sem „súgta meg”, hogyan kell elviselni a hatalmat. Persze marakodás lett a vége, noha ezt - kis jóindulattal - a remeteéletet választó Meéiar időzített bombájának tekinthetjük. A pártszövetségek kikényszerítése egyenes ági következményének. Mert tíz párt között jóval hamarabb robbanhatnak ki ellentétek, mint, mondjuk, négy között. Ján Camogursky szépen bele is esett a csapdába, és nyugodt szívvel a kormány program- nyilatkozata ellen szavazott. Megfigyelők szerint megtehette, csak később nem kellett volna róla beszélnie. Ez az álláspont csupán részben helyes: az igazságügyi miniszter voksolását illetően. Viszont jól választott, amikor néhány napos „gondolkodás” után elárulta titkát. Ha tovább vár, a dolog úgy megfeküdhette volna az új koalíció gyomrát, hogy nemcsak szócsata alakul ki - mint ahogy történt -, hanem a kormány is felbomlik. Az érdekházasságot kötő pártoknak meg kell mutatniuk, nem csupán veszekedni tudnak. Ugyanis az ő érdekük a lakosság érdeke is, ezért bizonyítaniuk kell, hogy a kormány nem azért marad fenn négy évig, mert Mikulás Dzurinda foggal-körömmel ezt akarja. A kormányfőnek nem az a legfontosabb dolga, hogy összetartsa minisztereit. A lényeg a kompromisszum, az, hogy minden koalíciós vezető le tud mondani valamiről a másik javára. Szerencsére december első napjaiban rendeződtek az első súlyosabb nézeteltérések. Vajon kipattannak újak?
