Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-16 / 50-51. szám
1998. december 16 A falon az időt könyörtelenül mutató óra, amelytől már nem sok évet vár Juli néni. Mindaz, amit a reá gondot viselő unokájának és családjának segítve naponta elvégez, szinte ajándék abban az életkorban, amely neki megadatott. A tőle tanult népdalokkal országosan ismert művészek erősítik bennünk a magyarságot. S ha az órát mozgató Teremtő is úgy akarja, még néhány esztendeig dalra fakad. „Az utolsó kép Seszták Pálról, az uramról, a betegágyán készült. Egyszerű életünk volt, a gazdagoknál szolgáltunk mindig, nekünk talán azért nem jutott több a bőségből.” is érezni lehet a ké- a nyomát. Ezt a juhászmesterség mel- áragáshoz is értő Sesz- Dácsi faragta a feleségé- :onyha szegletéből előre a család kedvenc tésztaételeinek alapanyaga kerül ki alóla. Nem kevésbé ízesen, mint annak idején menyecske korában Szalonkáspusztán, amikor az ura a derelyét, a mákos csíkot és a karácsonyi mákos gubát szerette. „Néha napközben is le kell pihennem, mert nem bírja a térdem a járást.” A SZERZŐ FELVÉTELEI Sárguló fényképek őrzik a múló idő egy-egy parányi darabját. Szelíd félmosolyt, a fiatalasz- szony reménykedő boldogságát, a fiú születésnapjának emlékét, rég meghalt rokonok arcvonásait. Mindez a családi mikrokozmosz, melyben a képek vegyszerekbe karcolt fényfizikai valóságából a szeretet mozdul az emlékező lelkében.
