Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-09 / 49. szám
10 1998. december 9. Kópé Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánunk minden játékot kedvelő embernek, kisgyermeknek és felnőttnek egyaránt! Kedves gyerekek! Közeledik a karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe, az ajándékozás örömteli pillanatainak izgalmával. Rovatunk állandó támogatója, a dunaradványi székhelyű GLOBÄL EXPRESS Komárno és tulajdonosa, Takács Laci bácsi az idén is csodás játékokat készített elő számotokra. A ti dolgotok a következő: néhány sorban megírjátok, hogy mi a kedvenc játékotok, hogy mennyi idősek vagytok, és aztán a nyitott levelezőlapot, ráragasztva a GLOBÁL-bohócot, elkülditek a már jól ismert címre: VOX NOVA a. s„ Prievozská 14/A P. O. B OX 49, 820 06 Bratislava, VR Plusz - Gyerekjáték - legkésőbb december ló.-áigü! Karácsonykor 10 díj és egy szuper fődíj talál majd szerencsés gazdára. _____------------------------------------------------— . — : - ' A j átékokat a dunaradványi székhelyű <. I OBAI. EXPRESS Komárno s. r. o. 946 38 Radvan nad Dunajom 213, tel.: 0819/787 415 küldi el címetekre. I Hétköznaponként 7-iéű 16 órái* várja vtomtttodók év kiskemktdífk JriMtketöft. Gondolkodom, tehat... A 45. számunkban feladott rejtvényre örvendetesen sok, több mint 60 megfejtés érkezett, s szinte valamennyi helyes volt. A bohócfej rajzolásakor azok találták el a jó sorrendet, akik így tippeltek: G, F, C, E, B, H, D, A. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Bernadett, Véke; Bagos Veronika, Nagygéres; Klacsó Róbert, Ipolyság. A nyerteseknek gratulálunk, nyereményüket postán küldjük. Balajti Árpád Boszor Bori búbánata elszáll Boszor Bori, a boszorkány a háza előtt üldögélt egy pádon. A szép idő ellenére Bori viharkabátban múlatta az időt. Felöltője alól ki-kikandikált csíkos blúza és kockás szoknyája. A fejére színét vesztett kendőt kötött; lábán eljárt sarkú cipő. Az orra olyan görbe volt, mint egy régi vízcsap, a szeme körül szarkalábak, az arcán annyi ránc, mint réten a fű. A boszorkány ült a pádon, és szemmel láthatóan törte a fejét, miközben ráncolta a homlokát, ami annak a jele volt, hogy nincs rózsás kedvében. Egyszerre szúnyog szállt az orrára, és jól megcsípte, amitől Borinak elszállt a maradék jókedve is. Felállt, felkapta a görbebotját, és a szúnyog felé sújtott, de ahogy az már lenni szokott, az orrát találta telibe. Ettől már nemcsak rosszkedvű, hanem dühös is lett. Dúlt- fúlt, majd szétvetette a méreg. A túloldalon két fiú lépegetett kényelmesen az iskola felé. „Aha, meg se fésülködtek, ka- carásznak - biztosan rajtam nevetnek, és még köszönni se tudnak” - dohogta epésen, majd meglóbálta görbebotját, és elmormolta az első varázsigét:- Mütyür, kösöntyű, kantár! Változzatok pulikutyává! - A két fiúból két formás pulikutya lett, és négy lábon folytatta útját az iskolába. Kisvártatva újabb csoport bukkant elő a sarok mögül. Ők is kuncogtak, lökdösődtek, kekszet majszoltak, melynek a papírját szétdobálták a járdán.- Nahát - méltatlankodott a boszorkány -, milyen rendetlenek ezek a mai gyerekek! Bezzeg az én időmben...! Sashas, varjúháj, ebszőlő! - mondta el második varázsigéjét Boszor Bori. - Változzatok vizslákká! - És a kutyafal- ka máris loholt az iskola felé. De a járda pillanatokon belül újra benépesült. Egy leánycsoport tűnt föl. A csitrik viselkedése semmiben sem különbözött a közben vizslává változott fiúkétól.- Fabatka, kanyarfúró, reszelő, mostantól legyetek foxik! - És ez a kutya- falka is másodpercek alatt tovatűnt. „Majd én megmutatom nektek, fésületlen, rendetlen csőcselék! Ráadásul köszönni se tudtok! - Azzal becsoszogott a fogadóirodába, hogy feladjon egy Kenót. „Ma rossz napom van, ezért biztosan kisorsolja a gép a számaimat” - gondolta, majd háromszor is megdörzsölte vízcsaphoz hasonlatos orrát. A bot ütése még mindig sajgott. Közben visszatért a merényletet elkövető szúnyog, és bocsánatot kért Boritól, Balajti Zsolt illusztrációja akinek erősen múlni kezdett a reggeli rosszkedve. A gyerekek megérkeztek az iskolába, ahol az öltözőben annak rendje-mód- ja szerint cipőt cseréltek, és bevonultak az osztályba. A táskából előszedték a könyveket, füzeteket, az író- és rajzszereket, helyet foglaltak a padokban, és várták az órakezdést. Amikor a tanító néni belépett az osztályba, csaknem elájult a meglepetéstől. A padokban kutyák lihegtek, és kíváncsi szemmel méregették a tanító nénit, aki felocsúdva a meglepetéséből, kitántorgott az osztályból, s futott egyenesen a pedellus bácsihoz.- Ignác bácsi, az Istenért, nem tudom, mi történhetett. Kérem, jöjjön velem! Tennünk kell valamit, mert az osztályomat elfoglalták a kóbor kutyák! A derék gondnok a sok kutya láttán nem jött zavarba. Lekapta a sildes sapkáját, és egytől egyig kikergette az osztályból az ebeket. Aztán előkapta a seprőt, és az ajtóból megfenyegette a szétfutó kutyákat:- Ebugattái! Ez nem kutyaiskola! A hatalmasra duzzadt kutyafalka lihegve, nyüszítve, szűkölve, csaholva, ugatva iszkolt az utcán. Sokan közülük örültek, mondván: nem kell iskolába menni, a stréberek bánkódtak, egyesek kimondottan féltek, mert azt gondolták, hogy ezután kutyaélet vár rájuk, s talán még a kutyaólba is be kell költözniük. Boszor Bori - mint aki jól végezte dolgát - kilépett a fogadóiroda ajtaján, megpödörte dús vöröses bajszát, és ismét gondolkodóba esett. „Most, hogy biztosan nyerek a Kenőn, az orrom se fáj f annyira, a szúnyog bocsánatot kért, és talán a gyerekek is tanulnak a leckéből, miért búsongjak tovább. Mostantól fogva jókedvre derülök.”-Vasmacska, fakutya, tyúkhúr!” - Mondta el visszaváltoztató varázsigéit. - Valamennyi leány és fiú változzék vissza kutyából gyerekké! - És a varázsszavak nyomán úgy is történt. A gyerekek csodálkozva kérdezgették egymástól, hogy mi is történt velük. Emőke ránézett a karórájára, és ijedten felkiáltott:- Már nyolc óra múlt, és mi még nem vagyunk az iskolában! Lesz haddelhadd. A tanító néni biztosan megszid bennünket a késés miatt! - Mire a gyerekáradat hömpölyögve megindult az iskola felé. Boszor Bori, látván a gyerekek kétségbeesését, újabb jótettre vette rá magát:- Juhvaj, halcomb, gólyaorr! Legyen fél nyolc, és a gyerekek idejében érjenek az iskolába! - Azzal, szívében a boldogság érzésével, felpattant a görbebotjára, és elrepült. Versek a télről Tarbay Ede Hó, hó, hó... Hó, hó, hó, fehér csillag-takaró. Kucsma ül a lámpán, bunda házak hátán, lepedő a réten, köpönyeg a kerítésen, foszlik, porzik, kavarog a szélben. Hó, hó, hó, fehér csillag-takaró. Vladimír Reisel A madárkák télen Ül ágán a madárka, nagy a szomorúsága; gyötri éhség szegénykét, nincs mag, hiába néz szét. Hull könnye, hull peregve, hogyan is énekelne? A gyerekek meglátták, és baját kitalálták, magocskát szórtak elébe, csöpp szíve nagy örömére, hogy vígan kiteleljen, s tavasszal énekeljen.
