Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-09 / 49. szám
Politika 1998. december 9. 3 Hét nap a belpolitikában: november 26. - december 2. Koalíciós döccenések Malinak István ______________ Gy orsan elmúltak a mézeshetek, s a kormánykoalíciónak - mint ifjú házaspárnak- most már a mindennapos gondokközepette és ellenére kellene bizonyítania a frigy életképességét. A dolog annyival bonyolultabb, hogy itt nem két embernek, hanem négy pártnak kellene összerázódnia, amiből az „össze” odább van, egyelőre a „rázkódásokat” érezni. A két kisebb partner, a Magyar Koalíció Pártja és lényegében a Polgári Egyetértés Pártja is kénytelen volt azzal fenyegetőzni, hogy nem szavazzák mega kormányprogramot, ha a két nagyobbik, a Szlovák Demokratikus Koalíció meg a Demokratikus Baloldal Pártja nem fog következetesen érvényt szerezni a koalíciós szerződésben foglaltaknak. Most nem a miniszteri tisztségek, hanem az alacsonyabb posztok (főhivatalok vezetése, banktanácsi tagság stb.) elosztásáról volt szó, de természetesen ugyanolyan részrehajlás, kiszorítósdi közepette, mint a bársonyszékek osztogatásakor. Az átlagpolgár természetesen nem tudhatja, hogy ebben milyen mértékben ludasak a pártközpontok, és milyen mértékben a túlzott ambíciójú miniszterek, akik azáltal, hogy önállósodni szeretnének saját pártvezetésüktől, a koalíciós szerződést is megsértik. Ez utóbbi a nagyobbik baj, mert a közvélemény döntő részét nem igazán érdekli az, hogy valamely párton belül milyen marakodások folynak. A párton belüli súrlódások nem veszélyeztetik annyira a koalíciót, mint a pártok A baloldalnak továbbra is feneketlen a gyomra. közötti komoly nézeteltérések. A PÉP Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter eljárását sérelmezte. Az MKP Pavel Koncos földművelésügyi minisztert bírálta, aki saját pártjának emberét bízta meg az állami földalap irányításával, holott ez a tisztség a koalíciós megállapodás értelmében az MKP jelöltjét illeti meg. Nem lehet nem odafigyelni a közös nevezőre: Schmögnerová is, Koncos is a DBP frontembere. A DBP volt az, amely a választások után kizárta volna a magyarokat a kormányból, a DBP kavarta a trutymót a minisztériumok elosztásakor. Akár pontot is lehetne tenni a dolog végére - hiszen a pártelnökök bejelentették: megnyugtatóan lezárták az ügyet, a kormányprogramot végül is elfogadta a parlament ha az emberben nem merülne fel minduntalan a kérdés: a sorozatos afférok csupán a baloldaliak feneketlen gyomráról tanúskodnak, vagy valami másról, sokkal súlyosabbról van szó? Az már csak hab volt a parlamenti tortán, hogy a kormányprogram elfogadásakor egy DSZM-es javaslatra az SZDK képviselői is igent mondtak. Dzurinda pártelnök és kormányfő ezért mondhatta saját pártjának képviselőiről, hogy lesüly- lyedtek a hírhedt Ivan Lexa szintjére. Hát ez sem volt szívderítő. Ha már a kormányprogramot említettük, érdemes néhány mondat erejéig visszatérni arra a vitára, amely jó egy héten át zajlott a tisztelt Házban. Már immunisnak kellene lenni, közömbösnek maradni, de nem lehet, mert valahol mélyen nagyon bántó és sértő, ahogyan az ellenzékbe szorult honatyákból frö- csögött a magyarellenesség. A DSZM eddig is nacionalista párt volt, de ellenzéki pártként még inkább ebbe az irányba sodródik, s dühödt magyargyűlölete már a nemzeti pártiakén is túltesz. Ami azért nem hagyható figyelmen kívül, mert e két párt mögött a szlovák választók egyharmada áll. Fontos tanulság azért is, mert a DSZM a jövő év első felében valószínűleg párttá alakul, s nem mindegy, hogy a korántsem végleges hazai pártstruktúrában mekkora arányuk lesz a szélsőséges nacionalista szerveződéseknek. Nem beszélve arról, hogy az olyan állítások, miszerint a magyar pedagógusképzés fejlesztése az autonómia felé tett első lépés, valamint: a kétnyelvű bizonyítványok visszaállításával Szlovákia nem az európai struktúrák, hanem Nagy-Magyaror- szág irányába tart, nos az ilyen állítások kimerítik a rémhírterjesztés fogalmát, és büntetendők. Még akkor is, ha mentelmi jogot élvező parlamenti képviselők szájából hangzanak el. Kanada nem szakad. A többségében francia nyelvű Québecben tartott választásokon a jelenlegi tartományi kormányfő, Lucien Bouchard Québeci Pártja győzött. És bár e párt Québec szuverenitásáért küzd, győzelme ellenére sem sikerült annyi aláírást összegyűjtenie, hogy népszavazást lehessen kiírni az elszakadásról. Képünkön: Lucien Bouchard a főtanácsadójával. CTK/AP-felvétel Somogyi Tibor felvételei Bemutatjuk a minisztert - Harna István: jelzésértékű, ha a miniszter neve magyarul van kiírva Négy év után - ismét reflektorfényben Malinak István _____________ Sz akmájára nézve közgazdász. Elméleti síkon is művelte, meg a gyakorlatban is. Ő dolgozta ki a magyar koalíció, majd az MKP gazdasági programját. Az Együttélés egyik alapító tagja, egyetemi tanár. A kormánykoalíciós tárgyalásokon úgy alakult, hogy az MKP kapta az építésügyi tárcát, a vezetője pedig az 58 éves, ipolysági származású Harna István lett. Miniszter úr, Ipolyságról hová vezetett az útja? Az érettségi után a pozsonyi közgazdasági főiskolán folytattam tanulmányaimat. A diploma megszerzését követően egy évig vállalatnál dolgoztam, majd 1966-ban egy kutatóintézetbe mentem, ahová a volt tanszékvezetőm hívott meg. Intézetünk a tervhivatal mellett működött; itt 12 évet húztam le kutatóként, közben megszereztem a kandidátusi fokozatot. Életszínvonal-kutató intézet voltunk, ami azt jelenti, hogy a fogyasztási problémákkal, az életmóddal, a lakáskérdéssel, prognózisok készítésével stb. foglalkoztunk. E profilnak megfelelően a lakossági fogyasztás alapigényeiről készítettem a kandidátusi disszertációmat. Ezt követően a prognosztikai intézet főosztályát vezettem. Személyi állományát tekintve érdekes volt ez az intézet, sok munkatársam játszott jelentős szerepet a bársonyos forradalomban: a magyarok közül ott dolgozott Bauer Edit, a szlovákok közül Jozef Kuéerák és Vladimír Ondrus későbbi miniszterelnök-helyettesek, továbbá Fedor Gál - ő vette át a főosztályom vezetését, amikor otthagytam az intézetet-, és még sorolhatnám a neveket. 1976-tól négy éven át a pozsonyi zöldségforgalmazó vállalatnak voltam az igazgatója. Nem esett túl messze egymástól a két terület? Nem mondhatnám, közgazdász vagyok, a kereskedelmi karon végeztem, az intézetben a fogyasztással elméletileg foglalkoztam, itt pedig a gyakorlatban kellett bizonyítanom. 1980-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a belkereskedelmi tanszékre mentem tanítani, majd a kereskedelmi kar dékánhelyettese voltam egészen a rendszerváltásig. Ön a külső szemlélő szemében a politikában is igyekezett mindig megmaradni szakembernek. Kilencvenben Duray Miklóssal együtt megalapítottuk az Együttélés Politikai Mozgalmat, pontosabban: egyike voltam a mozgalmat meghirdető tíz embernek. Kilencventől négy éven át parlamenti képviselőként tevékenykedtem, mindvégig tagja voltam a mozgalom intézőbizottságának, s természetesen elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkoztam. Én dolgoztam ki a ’90-es választásokra a mozgalom gazdasági programját, a ’94-es választásokra úgyszintén, s most legutóbb az MKP-ét is. 1994 után mintha négy évre eltűnt volna a politikából. Ez a nagyközönség számára tűnhetett így, mivel valóban nem álltam reflektorfényben, nem voltam parlamenti képviselő, de az Együttélés vezetőségében továbbra is dolgoztam, sőt gazdaságpolitikai alelnökké is megválasztottak. Erről később azért mondtam le, mert nem tudtam összeegyeztetni az egyetemi órarendet az alelnöki teendőkkel, hiszen egy parlamenti mozgalomnak a menedzselését nem lehet csak Pozsonyból végezni, az óráimat meg kellett tartanom, nem mehettem kiszállásokra. Amikor az MKP jelöltlistájáról folyt a vita, egyesek szívesen kihagyták volna önt a befutó helyről. Azokra a kritériumokra gondolok, hogy ki lehet képviselő. Hogyan fogadta ön ezt? Sosem volt problémám azzal, hogy magyarul használjuk a nevünket, én is megszavaztam ezt a feltételt. Nem volt elvi oka annak, hogy nem változtattam meg azonnal a nevemet, egyszerűen nem kerítettem rá sort, végeztem a dolgomat. Engem a szakmai közvélemény Harna Stefanként ismert, így jelentek meg a publikációim; más magyar szakemberek is így voltak ezzel. De amikor az országos tanács úgy határozott, hogy a feltételek egyike a magyar név használata, elfogadtam. Helyes döntés volt ez, hiszen számít az is, hogy az ajtón a miniszter neve magyarul van feltüntetve; ennek van egy komoly üzenete és lélektani hatása is. Szinte mindenki biztosra vette, hogy ön a parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának elnöke lesz, de nem így történt. Az építésügyi tárcát mennyire érzi testre szabottnak? Mindig is a költségvetés volt a területem, korábbi négyévi parlamenti ténykedésem alatt is a költségvetési albizottságnak voltam az elnöke. Általános közgazdász vagyok, soha nem foglalkoztam egy konkrét tárca problémáival. Tudjuk, az MKP nem erre a tárcára számított, hanem a mezőgazdaságira, amelyhez viszont a DBP ragaszkodott. Választhattuk volna még az egészségügyet is, de úgy gondoltuk, ezzel a tárcával többet tudunk használni a magyarságnak. Dióhéjban ennyi a történet. Cseh felmérés Még mindig Havel vezet Bár Václav Havel népszerűsége az utóbbi időben egyre csökken, a csehek többsége ennek ellenére még mindig az államfőt tartja a legmegbízhatóbbnak a politikai, állami vezetők közül. Ä prágai Sofres-Factum közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az emberek 11,3 százaléka van meggyőződve arról, hogy Havel az utóbbi időben valóban azt tette, amit kellett, s a megkérdezettek 38 százaléka úgy vélte, hogy az államfő részben eleget tett a reá rótt követelményeknek. Milos Zeman szociáldemokrata kormányának munkáját csak az emberek 6,7 százaléka tartja megfelelőnek. A képviselőház és a szenátus munkájával a megkérdezettek alig öt százaléka elégedett minden kifogás nélkül. Kommerszant Daily Primakov is tudott róla Abdullah Öcalan kurd vezető a Kommerszant Daily orosz napilapnak adott inteijújában megerősítette: azért utazott Rómába, mert ott kevéssé kellett tartania attól, hogy a hatóságok kiadják Ankarának. Azt állította, mielőtt Rómába érkezett, hetekig orosz területen tartózkodott, s kurd képviselőkön keresztül kapcsolatot tartott az orosz titkosszolgálatokkal és hatóságokkal, de Jevgenyij Primakov kormányfő nemet mondott a politikai menedékjogra vonatkozó kérésére. Az orosz titkosszolgálat felajánlotta Öcalannak, hogy csöndben hagyja el Oroszországot. Moszkva meg akart szabadulni kellemetlen vendégétől, s katonai kü- löngép vitte volna bárhova, ahova csak kívánkozott volna. Az oroszokat felingerelte a kurdok közlése, hogy Öcalan Aeroflot- járattal Rómába utazik, mert ez azt jelentette, hogy Öcalan moszkvai tartózkodásáról ország-világ tudomást szerez.
