Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-02 / 48. szám
8 1998. december 2. Ünneplés nélkül zajlott a Stúdió érté 10. kortárs művészeti fesztiválja Eleven művészet, testbeszéd Hindy Agnes A jelek korában élünk, így nem csoda, hogy a művészet is modernizálódik, jelrendszerekbe öltözik, hiszen mindennapi életünket lépten-nyomon kódok, számok, szimbólumok, digitáliák és számítógépes rendszerek irányítják. A multimediális művészetnek intenzív kommunikációs ereje van, s ez annak is köszönhető, hogy az effajta alkotásoknak azonnali „olvasatuk” van. A kommunikáció mint napjaink művészetének meghatározó és legprogresszívebben fejlődő jelensége az egyes irányzatok határvonalán mozogva keresi azokat a területeket, melyeken újraértékelheti és újraépítheti a művészet szellemét és szerkezetét. A Stúdió érté kortárs művészeti társulás multimediális fesztiváljai a zene, a performance, a képzőművészet és az irodalom irányából közelítve hoznak létre kommunikációs csatornákat. Az intermediális és multimediális műveket felvonultató idei, tizedik Stúdió érté nemzetközi fesztivál új minőségű kommunikációt teremtett a kortárs művészet életében. A fesztivál a Sound Off intermediális projekttel együtt, közös zenei produkciók és improvizációs terek létrehozásával valósult meg. Juhász R. József, a Stúdió érté művészeti vezetője és Jozef Cseres, a Sound Off projekt szervezője nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor megnyitották a négynapos nemzetközi kortárs művészeti fesztivált, amely a rákövetkező héten a Budapesti Őszi Fesztiválon folytatódott, s három napig a Műcsarnokban borzolta a szép számban egybegyűlt közönség idegeit. - A művészet legfontosabb célja: provokálni, éspedig a reakció kiváltása végett. A kortárs művészetben a kommunikáció különféle szintjein lehet mozogni. Az installáció, a performance, a videó, a számítógép, a diakocka és a zene mind-mind egy üzenetet fogalmaz meg a saját technikai-technológiai jellegzetességének megfelelően. Jubileumi fesztiválunkat elsősorban az akcióművészet, a videó, az installáció, a multimediális költészet és a kortárs zene jellemezte - állapítja meg Juhász R. József, majd így folytatja: - Mintegy száz művész kapott lehetőséget a bemutatkozáshoz, s a gárda háromnegyede Budapesten is bemutatkozott. Juhász R. József tizenegy évvel ezelőtt Németh Honával és Mészáros Ottóval alapította meg a Stúdió érté kortárs művészeti társulást. Megszűnt az Iródia, s még jóval azelőtt, a hetvenes évek elején elutasították a hivatalos kultúrától távol eső akcióművészet kezdeményezését is. - Mi az aktívan alkotó művészeket kívántuk felkarolni, összekapcsolva az elszakadt szálakat. Mivel futótűzként terjedt az első fesztiválunk híre, legközelebb már külföldről is sok fellépő érkezett - meséli Juhász R. József. - 1990-ben az összes nyugat-európai alternatív műhely kuriózumként emlegette a Stúdió érté társulást. A világ minden tájáról jelentkeztek érdeklődők, s arra mindig odafigyeltünk, hogy a rendezvényeink ötven százalékban a keleteurópaiaknak adjanak lehetőséget a bemutatkozásra. Társulásunk csakhamar eljutott odáig, hogy az összes szervező minket keressen meg, ha információkra van szüksége a kelet-európai akcióművészekkel kapcsolatban. Amikor az erté-fesztiválok kapcsán felvetem az avantgárd jelzőt, Juhász R. József azonnal a tudtomra adja, hogy avantgárd művészet nem létezik. - Van egy bizonyos avantgárd magatartás, ami mindig a meglévő divat és a berögződött szokások ellen dolgozik. Mi az ebből adódó művészeti megnyilvánulásokkal foglalkozunk. Nevezhetjük ezt intermediális zenének, alternatív színháznak, költészeti térjátéknak, performance-nak, hangköltészetnek vagy képzőművészeti objektumnak, de valamennyi irányzatnak a művészeteken keresztül történő kommunikáció a célja és lényege. Ez nem kísérletezés, hanem önálló műfaj, amelyben mindig újabb és újabb értékek mutatkoznak meg. Jozef Cseres a hangszerek és a kortárs zene művészetét ecseteli: - Az idei zenei fesztiválunk központi szerepét a hegedű tölti be. A német Piano Hotel nemes küldetését a Rosenberg Múzeum vette át azzal a szándékkal, hogy felvirágoztassa dr. Johannes Rosenberg és utódai kezdeményezését, melynek célja visszaadni a hegedűnek eredeti és progresszív funkcióját. A Rosenberg Múzeum kiállításai - a berlini innovatív és radikális zene, a húros hangszerek STRING ’EM UP fesztiválján, az érsekújvári és budapesti Sound Off projekten, Violáiban - egyértelműen bizonyítják, hogy a hegedű, csakúgy mint a zongora, nem ósdi hangszer, nem a konzervativizmus szimbóluma. Éppen ellenkezőleg, a legavantgárdabb művészeti jelenségeket és gondolatmeneteket is képes felújítani - magyarázza Jozef Cseres, a pozsonyi Nonkonvencionális Zenei Társulás tagja, a Sound Off intermediális projekt szervezője, aki a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán tanít zeneelméletet. A Stúdió érté tizedik és a Sound Off negyedik fesztiválja alkalmából a törzsközönség és az először megjelentek véleményére is kíváncsiak voltunk, így megkérdeztünk néhány embert a formabontó rendezvénysorozattal kapcsolatban. - A multimediális költészeti előadásokat látva valósággal lenyűgözött egy-két költészeti térjáték. Nagyon jó ötletnek találtam, hogy a fiatal szlovák és magyar irodalmárok fellépései váltották egymást, s valahá- nyan a szabad szellemiséget és a merész előadói formákat képviselve fejezték ki önmagukat - mondja az érsekújvári Berényi Margit, aki hivatását tekintve műtősnővér. A budapesti Pecsők István az akcióművészeti előadásokat méltatja: - Tisztelem a művészet klasszikus műfajait, de a fantáziámat szó szerint felcsigázza a formabontás lehetősége. Értéket teremteni és gondolatokat közvetíteni behatároltság nélkül is lehet. Természetesen a performance területén is vannak kiemelkedő és laposabb alkotások, az ember azonban két-három fesztivál után már képes kiválóan tájékozódni a kínálatban. A magyarországi Kovács István akcióit válogatás nélkül nagyra becsülöm. Madárember - csak így szólítják őt Budapesten. Mészáros Ottó performance-ai a hangulat fokozásáról és tűrőképesség fe- szegetéséről szólnak, ám lehengerlő stílusával akár meg is nevetteti a kíváncsi nézőket. Én még Baji Miklós Zoltán sokkoló és morbid akcióit is érdeklődéssel fogadom, bár önmarcangoló művészete fölött néha még a kollégái sem tudnak napirendre térni - vallja Pecsők István Budapesten élő művészeti menedzser. A tíz éve Bécsben élő Tankó Rita először szülőföldjén, Erdélyben hallott a Stúdió érté tevékenységéről: - Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok az érsekújvári Stúdió érté társulás fesztiváljára! Vegyész létemre művészetfaló vagyok, s szabadidőmben elsősorban a kortárs művészet tanulmányozásával foglalkozom. A performance-ok és a költészeti térjátékok zömében egy sor olyan összetevő van jelen, amit esztétikailag is érdemes boncolgatni, megközelíteni. Az eleven művészet, mert én így hívom ezt a műfajt, attól értékes, hogy mentes a kommersz és gics- cses elemektől. Olyan alkotások születnek itt, amelyek már-már megismételhetetlenek, s a közönség nem kevésbé részese az előadásnak. A Provence-ban élő Miquéu Montanaro okszitán zeneszerző így összegzi az intermediális és multimediális művészet jelentőségét: -Az információáramlás kötöttségek nélküli, művészi megnyilvánulása egy olyanfajta kommunikáció a művészeten keresztül, amely állandó átalakulásban és fejlődésben van. A megismétel- hetetlenség, a nyers eszközök, a művész és a közönség közötti viszony átformálása jellemzi, s különböző szinteken feltárva az ismeretlent, a kifejezés új formáiban sokszorozza meg önmagát. Megismételhetetlen alkotások születnek, a közönség is részese az előadásnak. A fesztivál új minőségű kommunikációt teremtett a kortárs művészet életében. Cseres József tivál szerv« lesöpörte (tte] múlt évszázai teit, konzer Olyan világs; társ zenészek certezni a két ausztráliai Jo tuóz, az Puntigam vág Aleksander K rant és Kaffe 1 A finnországi Irma Optimist minden tekintetben felborítja a tudomány logikáját. Látványra épülő, ugyanakkor mozgalmas előadása a zaklatást és a nyugalmat kisemmiző hiperaktivitást szimbolizálja. Gyakori eszközei az erőt képviselő tárgyak, a szexualitást hirdető kellékek. Irma Optimist igazi nőnek vallja magát, ám temperamentumából következtetve azt is hihetnénk: igazi férfinak képzeli magát. A jelek korában élünk, így nem csoda, hogy a művészet is modernizálódik, jelrendszerekbe öltözik, hiszen mindennapi életünket lépten-nyomon kódok, számok, szimbólumok, digitáliák és számítógépes rendszerek irányítják. A Nagy-Britanniából érkezett Julie Bacon előadása is ezt bizonyítja.
