Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-02 / 48. szám
2 1998. december 2. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Mennyire nyitottak a kapuk? Szűcs Béla______________ A Dzurinda-kormány programja elsőrendű célnak tekinti a teljes értékű NATO- tagságot, az uniós csatlakozással kapcsolatban pedig a felvételre jelöltek első csoportjába történő bejutást. A korrr ány rövid ténykedése alatt mindent elkövet ennek eléréséért. Nincs a hétnek olyan napja, hogy a kormányfő és miniszterei ne tárgyalnának valamelyik nyugati fővárosban, ne fogadnának Pozsonyban diplomatákat, akik támogatást ígérnek a demokráciát építő kormányunknak. A problémák többségét azonban itthon kell megoldani. Pozitív dolog, hogy miniszterelnökünk megállapodott a szomszédos országok kormányfőivel a közvetlen tárgyalásokról. Ez annál is fontosabb, mert ők is segíthetnek bennünket a csatlakozásban. A létfontosságú osztrák, cseh és lengyel kapcsolatok mellett bennünket, magyarokat különösen az anyaországgal kiépülő együttműködés érdekel, amely pontot tehet a fagyos meciari korszak után. Ha kezdeti lépésként életet lehelnek az alapszerződésbe, feloldják a bizalmatlanságot, és szimbólumként megegyeznek a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd újjáépítésében, már bizakodhatunk, hiszen a nacionalisták még ezt a közvetlen kapcsolatokat szolgáló hidat is „a magyar irredentizmus terjeszkedésének” minősítették. Azt is elhallgatták, hogy Európa többmilliós támogatást ígért az újjáépítésre. Szinte naponta érkezik valamilyen amerikai, nyugat-európai politikus Pozsonyba, hogy saját szemével győződjön meg az új kormány által foganatosított változásokról. Közben az Európai Unióban az integrációt elősegítő munkacsoport is alakul. Mindezek azt bizonyítják, hogy a csatlakozás útjába az előző kormány által állított nehézségek, problémák fokozatosan eltűnnek, s napról napra közelebb kerülünk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Vendégkommentár Sallang nélkül BereckJózsef ___________ A hétköznapi élet felemelő pillanatait rendszerint a cselekvő együttérzés szüli. Az önzetlen segítség a bajban. A Márai Sándor Alapítványnak, Dunaszerdahely város önkormányzatának s munkáltató lapom szerkesztőségének felhívása nyomán a minap háromkamionnyi segélyszállítmány (közel ötven tonna meleg ruha, lábbeli és tartós élelmiszer) jutott el Dél-Szlo- vákiából Kárpátaljára az árvízkárosultak megsegítésére. Ez a hír talán beleveszett, vagy méltóbban fogalmazva gazdagítóan belecsordult az oda hömpölygő nagy-nagy segélyfolyamba, de a tett jelentőségét ez nem csorbítja. Sőt. Az említett felhívás nyomán a Csallóközben (de Pozsonyban és Zselizen is) szinte magától értetődően dobbant az együttérző szív, mozdult a segítő kéz. S nem csak azért, mert ha valaki, akkor a csallóközi ember igazán tudja, mit jelent a napról napra fenyegetően emelkedő vízszint, az átszakadó gát, a mindent elmosó, megállíthatatlan áradat. Soha nem felejthető lelki élmény volt számomra, amikor kilenc esztendeje, közvetlenül karácsony előtt, Erdélybe indultak segélyszállító kamionok a Csallóközből, s az egyik kocsi kísérőjeként magam is megjártam Aradot. Emlékszem, az adománygyűjtés központja akkor is Dunaszerdahely volt, ám a gazdag rakománnyal elindulva az egyik csallóközi faluban még megállítottak bennünket az egybegyűlt lakók. Odairányították böhöm szállítóeszközünket a községi élelmiszerbolthoz, s az üzlet egész raktárkészletét, kézről kézre adogatva, fölrakták a kamionra. Az egyik faluvezető pedig arra kért, hogy „beszéljek a néphez”. Megtörtént. A „forradalmi sallang” persze ma már nem kell. A csallóközi szív anélkül is a régi! A szerző a Csallóköz szerkesztője. Főszerkesztő: Lovász Attila (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ „Na igen, mindnyájan egyenlő eséllyel indultunk a társadalom transzformációjában, csak maga az ekét választotta, én meg a stukkert." Rajz: MS-Rencín A két rossz közül melyik a rosszabb? A társadalom tűrőképessége Kövesdi Károly Szemmel látható, szinte naponta érzékelhető, hogyan javul a közhangulat az országban a kormányváltás óta. Ugyanakkor tudjuk, hogy az előző kormány „örökségeként” égető gondokat kell megoldania a Dzurinda-kabinetnek, s kérdés, hogyan éli meg a társadalom az ezzel járó várható intézkedések hatását. A két „legingoványoO Veszélyesebb a szociális feszültség. O A nemzeti türelmetlenség. sabb” terület talán a szociális szféra és a faji türelmetlenség kérdése, amelyeket nem lehet egycsapásra rendbe tenni. Kérdés, melyik a veszélyesebb. A volt kormány (a mostani ellenzék) parlamenti szereplését figyelve nem lehetnek illúzióink, atekintetben, hogy a nemzeti párt és a DSZM mindent el fog követni azért, hogy ne aludhassunk nyugodtan... Monoszlóy Dezső író, Bécs: Q Mindkettő veszélyes, ugyanakkor a nemzetiségi, faji feszültségek lehetősége veszélyesebb. Általánosan ismert, hogy amint Kelet-Európábán megszűntek a diktatúrák, feszültség keletkezett. A nemzetiségi kérdés kiélezése pedig jó eszköze a figyelemelterelésnek. Szlovákiában ez a magyarok ellen fordult, s bár az új kormány ténykedésére mindenki reményekkel tekint, ezt a kérdést továbbra sem lesz egyszerű kezelni. Ráadásul látható, hogy az ellenzék (a jelenlegi koalíció) sem tudott olyan alapvetően fontos dologban megegyezni, mint például az elnök parlamentben való megválasztása. Tőzsér Árpád költő, Pozsony: ^ a Nem vagyok babonás, v ^ de egy idő óta nem szeretek a veszélyekről beszélni. Mégpedig azért nem, mert az emberek nem szeretik azokat, akik csak veszélyekben tudnak gondolkodni. Hogy a magyar posztmodern irodalom pápáját parafrazáljam, az író gondolkodjon alanyban és állítmányban, ne nemzeti veszélyben vagy szociális panaszban. De azért ha őszinte akarok lenni, akkor íróként változatlanul pesszimista vagyok, és nemcsak azt a két tartományt illetően, amely a kérdésben szerepel, hanem az emberi lét minden tartományában, politikusként viszont, azt hiszem, per pillanat optimista volnék. Mégpedig azért, mert egyre több mosolygó és szabatosan fogalmazó politikust látok a közéletünkben, s mind a két új vonás a kulturált együttélés, a tolerancia felé mutat. S ha a kultúra és tolerancia velünk, akkor ki ellenünk? László Béla egyetemi oktató, Nyitra: A Mindkettő veszélyt rejt ^ magában a demokrácia számára, mert a szociális elégedetlenség könnyen átcsaphat etnikai, faji ellentétekbe, különösen, ha a kisebbség is tagja a kormánynak. Ezenfelül az etnikai ellentétek szításának SzloKarácsonyi lapszámunk Kedves Olvasónk! Az idén is dupla terjedelemben (32 oldalon) jelenik meg a VASÁRNAP ünnepi, karácsonyi száma, amelyet már december 16-án megtalálhat az újságárusoknál. A szokásos állandó rovataink mellett sok irodalom, publicisztika, riport, népszokás, sport, érdekesség, keresztrejtvény szerepel benne. Ugyancsak dupla terjedelemben jelenik meg a HANG-KÉP (64 oldalon), amely a sok karácsonyi szórakoztató olvasmány és hasznos tudnivaló mellett tartalmazza két hét tévéműsorát (december 19-étől január 1-jéig). Tehát ne feledje: már december 16-án ünnepi köntösben, dupla terjedelemben! vákiában még sokáig meglesznek a politikai és egyéb szervezeti támogatói. De van egy harmadik veszély is: a múltból öröklött gondolkodási formák nem engedik kibontakozni az igazi demokratikus, racionális és pragmatikus gondolkodást sem a gazdaság, sem a társadalom (így a szociális és az etnikai szféra) területén. Kicsit az etnikai konfliktusoktól lehet inkább tartani, mert Szlovákia lakosságának szociális tűrőképessége elég jó, főleg az önálló állam létrejötte óta. Olvasói levél Emlékeim a Csemadok bölcsőjétől Futótűzként jutott el hozzánk, Szimőre a hír, hogy Pozsonyban megalakult a Csemadok KB. Ez a hír minket is fellelkesített, hiszen a mi vágyaink között is ott élt az igény a magyar kultúra ápolására, fejlesztésére. A lelkűnkben szunnyadó tűz végre szabadon loboghatott, végre lehetőség nyílott a magyar kultúrában mutatkozó hézag betöltésére, e gazdag hagyományú kultúra újjáélesztésére. Az akkori kulturális miniszter, Nejedly dél-szlovákiai látogatása alkalmával arra ösztönözte az itt élő magyarokat, hogy lépjenek be az anyanyelvükön tevékenykedő egyesületbe, mely működését illetően az itt élő magyar nemzeti kisebbség kulturális életét volt hivatott szervezni, irányítani. Érsekújvár és Muzsla után harmadikként Szimőn is megértek a feltételek arra, hogy kilépjünk a hosszú ideig ránk kényszerített tétlenségből, és elkezdjük a szervezett kulturális tevékenységet. 1949. április 24-én a Dalárda volt helyiségében több mint 400 fiatal és idősebb, főképpen parasztszármazású ember jött össze, hogy megalakítsa községünkben a Csemadok helyi alapszervezetét. Kezdettől fogva nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a szervezeti életbe. Mint aktív tag kiérdemeltem, hogy 1951-ben falunk szervezetének képviselőjeként két hónapos tanfolyamon vegyek részt Budmericében. Aktivitásom és szervezőkészségem eredményeként a Csemadok KB 1952. január 1-jétől az akkori Vágsellyei járás titkári teendőivel bízott meg. Valószínű, hogy munkámat jól végeztem, mert rövid időn belül Nyitrára kerültem, ahol a kerületi titkárságon dolgoztam. Nyitráról Pozsonyba vezetett az utam, ahol a KB titkárságának munkatársa lettem. A különféle tisztségek betöltése során aprólékosan megismertem a szervezeti kulturális munkát, a Csemadok fontos célját. Rengeteg alapszervezet megalakulásánál bábáskodtam. Pozsonytól Nagykaposig végiglátogattam az újonnan megalakult Csemadok-alapszerveze- tek forró hangulatú taggyűléseit. Ez a munka bizony nem volt könnyű, de kellő lelkesedéssel, kitartással legyőztem a fáradtságot, és fontos tapasztalatokkal gazdagodtam. Az elmúlt néhány év történései, Hudec volt kulturális miniszter és a levitézlett kormány arrogáns viselkedése, a magyar kultúra leépítésére irányuló törekvéseik elszomorítottak. Beigazolódott azonban az a remény, hogy a Csemadok túléli a kormány nacionalizmustól sem mentes ténykedését. Az 50 éves Csemadok-tagságomra szívesen gondolok vissza. Igaz, hogy a könyörtelen idő kerekét nem lehet visszaforgatni, de bízom abban, hogy még tanúja lehetek szeretett szervezetünk újjáéledésének és újbóli fel- emelkedésének. Búkor József Szimő
